Találatok: 21
49
csolatot az ellentétes északi hatás nem szakíthatta szét. Sőt elmondhatjuk, hogy midőn az olasz üvegmüvesség sajátos stílusa szülőhazájában haldoklóit, második hazájában, Magyarországon még virágkorát élte.
A nyugati barokk művészet másik betörési területe korszakunk magyar üvegművességébe már kisebb jelentőségű és korlátozottabb, minthogy az emlékeknek csak kisebb csoportjára és egy meghatározott díszítőmód termékeire terjedt ki. Ez az osztrák festett üveg hatása a dunántúli hutákra. Ez a befolyás csak a korszak vége felé, a XVIII. században érvényesült.
Magyarország Kelet és Nyugat határmezsgyéjén áll. A magyar üveg tehát a keleti művészet hatása alól sem vonhatta ki magát. Nyugati és keleti hatások kereszttüzében lobbant fel magasra a XVII. századi magyar iparművészet lángja. A keleti hatás elsősorban az edényformákra terjedt ki és csak kisebb mértékben az edényeken használt díszítményekre. A keleti formákat a magyarság elsősorban nem üvegedényeken, hanem fém-, bronz- vagy vörösréz-tárgyakon és cserépedényeken ismerte meg. A hódoltság alatt a törökök közvetítő szerepével természetesen a keleti hatás fokozódott. A török és balkáni szláv kereskedők révén fém- és agyagedényeken kívül a török által használt ori- cntális üvegek is elkerülhettek Magyarország földjére, s közvetlenül is megtermékenyíthették a felvidéki és erdélyi huták formakincsét és díszítményeit.
Perzsiában a XVI—XVIII. században fejlett üvegművesség virágzott. Ez tulajdonképpen a középkori üvegművészet szerves folytatása. Határozott fúvottüveg-stílusa a velencei és spanyol üvegekkel rokon. Fantasztikus edényformák, szeszélyes vonalban hajladozó kiöntőcsőrök a jellemzői. Gyakran találkozunk festett és aranyozott díszítménnyel, felforrasztott üvcgfonalakkal, természetesen annál kevésbé köszörüléssel vagy csiszolással. Az edények üveganyaga igen gyakran színes. A zöld különböző árnyalatai és a meleg aranysárga mellett legjellemzőbb egy mély tüzű kobaltkék. A XVII. és XVIII. századi magyar üvegek között sokszor látunk edényformákat, melyek
erősen emlékeztetnek e perzsa üvegekre. A magyar parasztüvegek igen gazdag és jellemző csoportjára, az ún. kéküvegekre pedig talán a kobaltkék perzsa üvegek is hatással voltak, bár itt az itáliai hatás sokkal kézenfekvőbb.
Az üvegművességünkön kimutatható különböző külföldi eredetű hatások mellett nem kevésbé fontos a korabeli népi fazekasság és különösképpen a habánok működésének befolyása.
A XVII. és XVIII. századi erdélyi és felvidéki parasztüvegek — különösen az opák zománcfestéssel díszített opálüvegek és a kéküvegek — vizsgálata arról győz meg, hogy közöttük és a korabeli habán fajanszok között összefüggés van. Bár a habán ornamentika különböző elemek összeolvasztásából keletkezett, és sok tekintetben a kor díszítőművészetének általános hazai formakincsével rokon, mind az összbenyomás, mind az egyes részletek meglepő egyezése alapján feltehetjük, hogy az „úri” vagy „paraszt”-üvegek egy részét habán iparosok látták el díszítő festéssel. A szorgalmas habánok meglepően sok mindennel foglalkoztak, dolgozhattak tehát üveghutákban is. A habánok első települési helyeinek közelében régi felvidéki üvegcsűrök egész sora működött.
Csak néhány példára mutatunk rá. Ilyen az Iparművészeti Múzeum egy korsója. Fúvott edény sötétkék kobaltüvegből. Karéjos talpon nyugvó, körte idomú teste hosszú hengeres és nyílásánál hirtelen összeszűkülő nyakrészben végződik, és felforrasztott, hajlított füllel látták el. Testét fehér, sárga, zöld, vörös és kék opák zománcfestésü sáv övezi. Virágokból, levelekből és indákból alakított itáliai eredetű indadísz ez, amely a XVII. század elején egész Kelet-Európábán elterjedt, amerre csak habánok jártak. Hasonlóképpen erős habán hatást mutat az Iparművészeti Múzeum szintén sötétkék kobaltüvegből készült gömbös testű korsója. Testét fehér, vörös, sárga, zöld, hússzín és fekete opák zománcfestésű, reneszánsz ízlésű indadísz borítja. Itt is szembeszökő a habán kapcsolat, de az indák kezelése keményebb, merevebb, mint az előbbi darabnál. Végül egész sorozat olyan opál
32
