Találatok: 21

49

üveg bokályt őriz az Iparművészeti Múzeum, amelyet zegzugosan vezetett, vörösbarna sávokból kialakított jellegzetes, írásos mustra díszít, s amely mustrákhoz hasonlatos díszítményeket a habánok is előszeretettel használtak.

A magyar üvegművesség fénykorára jellemző sajátosságként emel­hetjük ki az ötvös technikák utánzását. Érthető ez Magyarországon, ahol az ötvösség nagy múltra tekinthetett vissza, s csodálatos fejlett­séget ért el. Az első üvegedények pedig mint a drága, ötvösművű serle­gek, díszedények stb. olcsóbb pótlékai kerültek a szegényebb udvar­házak asztalára. Az ötvös hatás mindenekelőtt a fúvott stílusú edények formaképzésén nyilatkozik meg. Az üvegkancsók, serlegek körvonalai mögött gyakran érezzük az ezüstből vagy aranyból trébeléssel kialakí­tott edény formáit. Ez legtöbbször egyet jelent a későgótika szelle­mének érvényesülésével.

★

A XVII—XVIII. századi üvegcsűrök terméséből az úri osztály és a föld népe számára készített áruk mindjobban elkülönülnek. Az utóbbiakat nevezzük „parasztüvegek”-nek. Nem népművészet ez, de közel áll hozzá. A nép, ha nem is maga készíti tárgyait, de ízlésével közvetett úton alakítja azokat, mintegy vezeti a huta munkásainak kezét. így alakult ki még a XVII. század folyamán a magyar paraszt­üvegek csoportja. E rusztikus művészet virágzása a XVIII. század­ra esik. Utolsó nyomai pedig jóval túl esnek korszakunk időhatárán, és egészen az 1860. év tájáig megtalálhatók.

A parasztüveg jellemzésére elmondhatjuk azt, ami minden nép­művészetre igaz. Alkotásai időtlenek. Ha egy formát, díszítőmódot megszeret, a mellett nemzedékek hosszú során át kitart. Míg az úri művészet szinte kísérleti területe az egymást gyorsan követő stílus­áramlatoknak, a parasztművészetben igen nehéz megállapítani egy műtárgy korát. A rusztikus üvegművészet szinte gyűjtő területe a gótikus, reneszánsz, barokk és rokokó stüuselemeknek, amelyeket

3 Regi magyar Üvegművészet

33