Találatok: 21

49

dozott. Hogy ezeket megérthessük, hatásaikat felmérhessük, előbb meg kell ismerkednünk az üvegművesség technológiájával és e tech­nológia művészeti kihatásaival.

★

A különböző üvegfajták kémiai összetételüket tekintve kettős szilikátok. A régi üveggyártás két üvegfajtát ismert. A kalcium­nátrium üveget, amelyet homoknak, mésznek, szódának és a kal­cium-kálium üveget, amelyet homoknak, mésznek és hamuzsír­nak magas hőfokon való összeolvasztásával nyertek. A két üvegfajta közül a nátriumüveg a régebbi. Az ún. ólomüveg jóval későbbi ere­detű, csak a XVII. század végén találták fel Angliában. Nyersanya­ga: homok, mínium vagy vörös ólomoxid és hamuzsír. A nátrium­üveg készítéséhez szükséges szódát tengerparti növények hamujából nyerték, természetes tehát, hogy használata elsősorban a tengerparti üvegvidékeken: Egyiptomban, Szíriában, Spanyolországban, Velen­cében volt általános. A káliumüveg egyik lényeges alapanyaga, a hamu­zsír a bükkfa hamujából nyerhető. Ez az oka, hogy a kontinens belse­jében az üvegcsűrök a nagy bükkerdők közelébe települtek, és itt káliumüveget készítettek. így történt Csehországban, Németországban és Magyarországon is.

Az üveg alkatelemeinek megolvasztásához magas hőfok szüksé­ges. Az olvasztás falazott olvasztókemencében történt.

A megolvadt és megfelelő eljárással előkészített üvegmasszából öblös üvegedényeket két — egymástól lényegében eltérő — eljárás­sal formálhatunk. Az első az öntési eljárás — illetőleg annak legrégibb őse, az agyagmag körüli formálás —, a második a fuvás.

A legelső, datálható egyiptomi edények agyagmag körüli formá­lással, ezzel a legősibb eljárással készültek. Ügyes kezek a képlékeny, sűrűn folyó üvegmasszából, az ún. „pasztából” előre elkészített agyag­mag körül formálták ki az edénykét, mely e primitív technika követ­keztében csak igen korlátozott méretű lehetett. Jóval később alakult

7