Találatok: 21

49

Az eddig ismertetett emlékek mind színtelen, áttetsző üvegből készültek. A gyártók fő célja a minél tökéletesebben áttetsző üveg előállítása volt. A magyar üvegművesség e korbeli termésének azonban talán legértékesebb része a színes üveg.

A magyarság még keleti örökségként hozta magával a színek sze- retetét. Ez a szeretet vetett lángot a XVII. századi magyar díszítő­művészet pompás, mély tüzű színekben ragyogó ornamentikájában, a bútorok vagy reneszánsz kazettás famennyezetek festett díszétől a díszruhákig, a virágszálas hímzésektől a híres debreceni hártyaköté­sek friss, világító színeiig. Csak fokozták ezt az egész korszak alatt török közvetítés révén elevenen élő keleti hatások. De legbiztosabb magyarázatát a magyar üvegművesség színek iránti vonzódásának mégis a velencei üvegművészettel való szoros kapcsolata adja. A quattrocento zománcfestések legértékesebb remekei Velencében színes, sötétkék vagy zöld üvegmasszából fúvott üvegekre készültek. A színesség szeretetét hozták magukkal a velencei vitráriusok hazájuk­ból, s honosították meg Magyarországon, ahol annak alapjai amúgy is megvoltak (43—45. kép).

A velencei színes üvegek s esetleg még a XVI. századi perzsa üvegek hatása alatt terjedt el Magyarországon a sötét kobaltkék üve­gek használata. Az időrendben legkorábbi kéküvegből készült darabok közé tartozik az Iparművészeti Múzeum két korsója — az egyik 1615-ös évszámmal —, amelyeket a habán kerámia hatásáról szólva már ismer­tettünk (46. kép).

A kéküveg a XVI—XVII. században többnyire zománcfestésű növényi ornamentikával vagy alakos ábrázolással díszített, és legtöbb­ször igényesebb, a jobbmódú polgári osztály használatára szolgáló darabokat készítenek be lőle. Korszakunk vége felé a zománcfestésű dísz a formába fúvás által előállított plasztikus díszítményeknek adja át helyét. Ebben a korban a kéküveg mindinkább rusztikus jellegű s reá ugyanazok érvényesek, mint a formába fúvott parasztüvegekre.

Német példára a régi magyar huták gyakran készítettek kéküveg-

42