Találatok: 21
49
ki az öntési eljárás, melynél az olvadt üveganyagot tűzálló anyagból előre elkészített formába öntötték.
Az üvegedények fúvással való előállítása jóval újabb keletű, mint az öntés. Évezredeknek kellett eltelniük az első üvegedények előállításától addig, míg az időszámításunk kezdete körüli időkben sidoni üveggyártók rájöttek erre az újításra. A fuvás eszköze egy kb. másfél méter hosszú kovácsolt vasból készült cső, az ún. „pipa”, mely mindkét oldalán gombaszerűen kiszélesedő, simára csiszolt részben végződik. Az üvegfúvó munkás a pipa kiszélesedő végét a sűrűn folyó, tapadós üvegmasszába mártja, és annyit szed fel belőle, amennyi az edény formálásához szükséges. Erőteljes fúvással hólyagot alakít ki a masszából, amelynek a kívánt alakot ide-oda lóbálással, vas- és márványlapokon való hengergetéssel és vascsíptetők segítségével adja meg. A fúvási eljárással készült vékony falú üvegedényeknél nagyon zavaró az anyag tisztátalansága, s már az ókorban megindultak a színtelen, áttetsző üveg előállítására irányuló kísérletek. Ezek hamarosan sikerrel is jártak. Az újkorban már egészen színtelen üveget is elő tudtak állítani.
A fúvási eljárás hallatlanul nehéz munka volt. A szerencsétlen üvegfúvó az izzó kemencék közelében verejtékező testtel, minden erejét megfeszítve dolgozott. A gyorsan merevedni kezdő üveghólyag fúvása közben nagy erőt kellett kifejtenie, erei kidagadtak, tüdeje majdnem szétrepedt. Ha múzeumok vitrinjeiben a csodálatosan könnyed fúvott üvegeket csodáljuk, lehetetlen meghatódottság nélkül gondolnunk alkotójukra és arra a hallatlanul nehéz munkára, amellyel létrehozta őket.
Átmenetet jelent végül az öntési és fúvási eljárás között a formába fúvás. A fúvási eljárással forgásfelületű vagy ahhoz közel álló formákat lehet könnyen és természetesen előállítani. Szögletes edényforma keletkezik, ha az üveghólyagot fúvás közben az előre meghatározott forma tűzálló falai közé szorítjuk, illetőleg abba belefújjuk. Ha a tűzálló forma falait bemélyedő díszítményekkel látjuk el, ezek a díszít
8