Találatok: 21
49
pasztából készültek. Színük legtöbbször sötétkék vagy sötétzöld. Gyakran előfordul a különböző színű üvegmasszák összegyúrása, összekeverése, amelynek eredményeképpen a kis, néhány milliméter átmérőjű üveggömböcske a természetes réteges kövekhez, márványokhoz vagy féldrágakövekhez lett hasonló. Az üvegtechnika fejlődésével később komplikáltabb díszítőeljárásokkal is megpróbálkoztak a gyön- gyöcskék készítői. A színes üvegmasszákat nem szabálytalanul, rendszertelenül gyúrták össze, hanem a gyöngyöcske magja köré rétegezték egymást takaró héjacskák módjára. Ezután a színes üvegrétegeket az építészetben gyakori sgrafitto eljáráshoz hasonlóan köszörüléssel lehántották egymásról. így a különböző mélységben egymásra tapadó különböző színű üvegrétegek szabályos rendben láthatóvá váltak, és a gyöngyszemek felületét pávaszemhez hasonló mustrával élénkítették. Hatásos és anyagszerű díszítőeljárás első előfordulása ez (i. kép).
Nem könnyű e gyöngyöcskék pontos korának meghatározása. Sokáig azt tartottuk, hogy Magyarországon a legrégibb üvegtárgyat — egyszerű, igénytelen kis kék gyöngyszemet — korai vaskori leletből hozta napfényre az ásó. Az utóbbi évek ásatásai azonban olyan gyön- gyöcskéket is felszínre hoztak, melyeknek kora a leletkörülmények alapján még ezt az időt is megelőzi valamivel. Ezek a régi üvegtárgyak nem a Kárpát-medencében készültek. Távoli vidékekről, délről és keletről hozták őket, a prehisztorikus idők fejlett kereskedelmének bizonyítékaként. A régebbi régészeti felfogás kizárólag Egyiptomból származtatta e gyöngyöket, ma azonban már azt tartják, hogy e viszonylag késői korban más földközi-tengeri üveggyártó központok is működtek, s nagy részben ezek terméke volt a Kárpát-medencébe kerülő üvegáru is.
★
A római kultúra, amely alatt az üvegművesség első csodálatos és sok tekintetben máig túl nem szárnyalt virágkorát élte Magyarországon — illetve az akkori Pannóniában —, igen gazdag leletanyagot hagyott ránk. A magyarországi római üvegleletek művészi értéke sok
12