Találatok: 13

160

(Erdélyi levelek.) Bertalan pap nyelvében első nyelvemlé­künknek a Halotti Beszédnek tömör ereje forr össze a Ka­zinczy által dicsért „nyájassággal”. A kifejezés ereje tömör, de vonásai „nyájasak”. „Öntött szavak, kik egyre olvadób- bak” ….

Salamon éneklése.

„Én mezei virág vagyok. És völgyeknek lilioma, miként liliom tövisek között: ugyan én barátom leányok között. Mi­ként nemes fa erdei fák között: ugyan én szeretőm fiák kö­zött. Kit én kívánok vala annak árnyékában ülök. És ő gyü­mölcse édes én torkomnak. Király engem borpincébe vön. Én bennem szerelmet szerze. Virágokkal ékesítsetek engem. Mert szeretet miatt ellankadék. ő balja én fejem alatt és ő jobbja engem megölel. Ó Jeruzsálemnek leányai esketlek benneteket kecskéire és szarvasaira: én szeretőmet fel ne ser­kentsétek. Fel se ébresszétek: mig ő nem akarja. Én szere­tőmnek szava íme ez hegy közbe szökdösve jött, dombokat által szökött. Én szeretőm kecskéhez hasonlott és gimbor- juhoz. íme ő mi falunk alatt áll, ablakon néz és rostélyon kakucsol.** íme én szeretőm szól énnekem: kelj fel én barátom, én galambom, én jó termetem: siess és jöjj. Mert immár tél elmúlt, hideg eltávozott és elment. Mi földünkbe virágok jelentek. Irtásnak ideje bejött. Mi földünkbe gerli- ceszó hallatott. Fügefák bimbóztak, virágos szőllők illatokat adtak. Kelj fel én barátom, én szépem, én galambom és jöjj el. Erős kőlyikakba, kőrakások vermébe. Mutasd meg te or­cádat énnekem, te szód hangosoljon én filemben, mert édes te szód és ékes te orcád. Fogjátok meg magatoknak az kis

** Kukucskál.

20