Találatok: 13

160

alakítja: Mária „eleredvén . .. Jeruzsálem felé, megyen vala. Nem az világi népeknek módja szerint, mikoron vendégség­be mennek más városba. De mint illik vala, mennynek-föld- nek királyné asszonyához alázatosan, lefiiggesztvén ő sze­meit .. . Nem nézvén tétova, fejét lehajtván . . . Nem drága öltözetben. Mezítelen lábbal. Nem aranyos csizmában, mint a mostaniak, olvasója is kezében lévén, olvasván és imádkoz­ván, mint alázatos szerzetes.“

S megjelennek a kor jellemző hősei: Szent Elek, ki meg­szökött nászéjszakájáról, a földi boldogság küszöbéről, hogy egész életét szegénységben és önkéntes vezeklésben élje, szent Ferenc, a keresztény életstílus költője, a világegyetem megértő testvére. A magyar legendairodalomba beáramlot­tak kelet és nyugat jellemző vallásos mondái. Legendairo­dalmunk a keresztény világműveltség nagy gyűjtőedénye.

A legenda mellett a kor másik jellegzetes műfaja a pél­da. A példa a legteljesebb költői szabadsággal alkotott erköl­csi célzatú mese. Kisebb igényű műfaj, mint a legenda, de a középkori lélek még elemibb erővel tör fel benne.

Az együgyű apáca.

„Treverensiomban¹ raktak vala egy klastromot,² kiben lakoznak vala szent apácák. Ez apácák között ilyen régi szo­kás vala, hogy ők senkit be nem vesznek apácaságra, hanem­ha csak hét esztendős volt, avagy kevéssé kevesebb. Ezt ke- deg³ teszik azért a sororok az ártatlanságnak, együgyűség- nek megtartására. Vala kedeg egy soror ugyanazon klastrom­ba, mely soror idővel nem vala ifjú, de az világi dologban oly igen ifjú vala és gyermek vala, hogy velági embert alig választhat, esmerhet vala meg baromtul. Ez kedeg azért vala,

23