Találatok: 13

160

Magyar szentek legendái.

A legendaírók igen korán feldolgozták a magyar szen­tek sorsát, hiszen ők nyújtották a közeli, a legtermészete­sebben hihető példát a keresztény életre. A magyar szentek legendáit két csoportra oszthatjuk: latinnyelvűekre és ma- gyarnyelvűekre. A különbség azonban nem csupán nyelv­beli. A két csoport élénken tükrözi a középkori magyar lé­lek fejlődését is.

A XI. század végén s a XH-ik század elején készült a két Gellért-legenda, a két István-legenda s Imre herceg le­gendája. E latinnyelvű korai legendák szelleme teljesen val­lásos. Idegen származású papok írták őket, kiknek egyetlen szempontjuk a keresztény vallás megerősítése volt. A ke­reszténység megalapításának s az egyház szervezésének mun­kás és küzdelmes korszakát ábrázolják e legendák. Szelle­mükre nézve jellemző, hogy a László-legenda egészen elmossa az uralkodónak, a katonának, a hősnek az alakját, holott ép­pen az ő alakjában forrott össze a vallásos hős a nemzeti hős­sel. Megy mereven a maga útján s tágranyilt szemét egyetlen mozdulattal lezárja, ha a múlandó földi élet eseményeire kellene pillantania.

A későbbi kézírásos könyvekben is megjelennek a ma­gyar szentek legendái, de már magyar nyelven. E legendák kialakulására már döntő hatást gyakoroltak a Gesták, a val­lásos irodalom összefonódott az udvari irodalommal. így azután a legenda nemzeti színezetet kap. A jámbor író Gel- lért püspök vesztét már a kegyetlen Péternek tulajdonítja, akár Kézai. A történelmi hűség itt még gyengébb lábon áll, mint a gestákban.

A középkor vége felé az ember valóságérzéke egyre job­ban növekedett. A legenda csodálatos köntösén egyre job-

31