Találatok: 13

160

az ismeretlenségből sugárzott elő néhány nemzedék előtt. Mögötte véres tragédiák árnya sötétlett. Friss, őserejű vér lüktetett benne s a szerencse két kézzel segítette. Nagy szel­leme természetesen s bámulatos eréllyel helyezkedett bele a királyi méltóságba. Friss vére pedig lehetővé tette, hogy emellett nagyon ember maradjon. Minden ebédjét magas­röptű viták fűszerezték, a pohár mámora közben szellemi má­morok nyíltak ki, de ebéd előtt benézett a konyhába is. Ke­ménykezű uralkodó, méltóságteljes minden mozdulata, de a „cseh hadjáratban hiányzott neki a szükséges pénz, ezért tehát szavakkal és holnapra vonatkozó ígéretekkel tartotta fenn hadseregében a lelket. Amikor a zsold kifizetésének napja elérkezett, amelyet már nem tudott ígéretekkel tovább halasztani, a gyalogos és lovaskapitányok kockázásában vett részt: egész éjjel játszott és folyton nyert. Tízezer aranyat nyert azon az éjszakán és még mielőtt tovább vonultak volna, kifizette belőle katonái zsoldját.“ (Bonfinius.)

A reneszánsz-ember legfőbb ereje az egyéniség varázsa. A középkor megkövesedett életformái lassan repedezni és omlani kezdtek, szelleme félig-meddig már kihülőben volt. A merevedni készülő emberi életet Európaszerte a reneszánsz­egyéniségek óriási forrósága mentette meg. Mátyás is éltető és melegítő nap volt, pótolhatatlan egyéniség a magyar sors számára. „Midőn a magyarok az annyi eredménnyel felruhá­zott királyt elvesztették, hirtelen akkora félelem fogta el őket, hogy úgy érezték, mintha a királyukkal együtt bátor­ságukat, erejüket, merészségüket, a magyar nevet is elvesz­tették volna. Sőt ezzel kimutatták, hogy inkább kaptak ők a királytól erőt, bátorságot és bölcsességet, mint az tőlük“ — írja egyik humanista történetírónk.

A reneszánsz-ember szélsőségeket birt egyesíteni magá­ban, ezért gyakorolt olyan átfogó emberi hatást. „Attila óta

41