Találatok: 13

160

úgyis darabokra hullott országot és társadalmat, új szellemi egységet teremt: nemzeti irodalmi nyelvet és teljesen nem­zeti színezetű irodalmi kultúrát. A következő században pe­dig a felocsúdó katolicizmus is az ő irodalmi nyomdokain elindulva csinálja meg a visszahatást. Emellett a protestáns­kor irodalma közvetítette egészen széles rétegek felé a mű­veltség eddigi anyagát. Megindul a keresztény műveltség átadása: a biblia- és zsoltárfordítások, s a vita: a szentírás minden mondata, az egyház minden tétele felett. Verses el­beszélésekben dolgozzák fel a szentírást, s a latinnyelvű his­tóriáktól kezdve egész történelmi hagyományunkat versbe öntik. A protestáns prédikátorok többnyire humanista mű­veltséget szívtak magukba s a humanizmust is nemzeti kul- túrkinccsé érlelték. Sajátságos társadalmi helyzetüknél fog­va sokat merítettek a népkultúrából. Az eddig már latin­nyelvű mivoltánál fogva is szűk rétegeket tápláló műveltség most a magyarság közkincsévé válik. A „kodex“ helyét pe­dig most már végérvényesen a nyomtatott könyv foglalja el.

A politikailag, társadalmilag s vallásilag széttöredezett országban egy új egység körvonalai kezdenek kibontakozni: a nemzeti kultúráé. A nemzeti lélek egyszerre szélesedni és gazdagodni kezd, a műveltség a tömegek felé árad. S ez első­sorban a protestáns irodalom érdeme.

A protestáns író és az új közösség.

E korban eltűnik a magányos cellájában ülő, másoló szerzetes, a középkor jellegzetes írója, s az udvar és a kas­tély légkörében sütkérező história-író éppenúgy, mint a ha­talom fényében fürdő humanista és reneszánsz-ember s he­lyükbe a harcos prédikátor lép. Eltűnik a tekintély iránt

53