Találatok: 13

160

Bornemisza Péter.

(1535—1585)

ö az első magyar író, kiben a műveltség összes ténye­zői találkoznak, ő a XVI-ik századnak legátfogóbb írói arca. A korai protestántizmus képviselője, kiben az új hit még nem ölte meg teljesen a középkori örökséget, még benne remegtek a középkor misztikus hajlamai. Egész könyvet szentel a népi babonának (Ördögi kisértések), megírja az első magyar drámát, óriási prédikációs köteteket ád ki, ver­set költ, neveli Balassa Bálintot, igét hirdet, ellenséges fő­urak elől menekül, családapa és nyughatatlan csavargó, „buj- dosása⁴⁴ közben lázasan ír, megállapodik, nyomdát tart fenn és kitűnő gazda lesz belőle. Érdemes végigfutni állomásait, hány helyre űzte őt az élet: Szered-Nagyszombat-Zólyom- Bécs-Ungvár-Huszt-Pozsony-Galgóc-Sempte – Szered – Beckóvá- ra-Detrekő … a főbb állomások.

Dús hangszer volt néki a prédikáció. Olykor meglepő lírai zengés, mintha Balassa Bálint versét olvasnók: „És elő- jő a nagy, szép, melegítő meg ékesítő, teremtő és éltető nyár­idő, kiben mindenek megújulnak, megelevenednek, sok ál­latok, vadak, madarak, barmok, tyúkok, ludak, borjuk, bá­rányok élednek, sok szép kerti, mezei, szőlői vetemények növekednek és újonnan ismét a megéhezett, fázott szegények melegittetnek.⁴⁴ Tavaszi seregszemle ez is, akár a „Borivók­nak való⁴⁴, de nem vitézi tavasz, hanem a paraszti-mezei ör­vendezés első hangja.

De ugyanennyire biztos eszköze volt a drámai hatás is: „Igen röttenetes volt annyi kis gyermekecskének is mind hirtelen haláluk, mind sírásuk és sokaknak sebében kéz láb nélkül való fetrengésük és holt-eleven mozgásuk és annyi sok kicsinyeknek holt-eleven fekvésük.

63

De az édesatyák, anyák, nénék, báttyok, rokonságuk és az idegenek is mennyi rémiilést, esedezést, óhajtást, sirást, rivást műveltek rajtok . .. kiknek sikoltásuk ország szerint terjedt és fölhatott az égre⁴⁴. így beszéli el Heródes gyer­mekgyilkosságát. Bornemisza nyelve s egész írói magatartása már komoly irodalmi fajsúly.

A humanista szellemen nevelkedett Bornemiszának az volt legfőbb írói törekvése, hogy a műveltséget az újuló idő számára átadja, a természetes közösséghez közelebb hozza. Ez a humanizmus második nagy lépése, mely teljesen össze­forrott a protestántizmussal. A humanizmus időtlen szellemi világának a protestántizmus adta az időszerűt, a közösséget átfúvó izgalmakat, a friss hullámokat, elsősorban az egyre jobban kibontakozó nemzeti tudatot, — melynek bölcsője ott ringott a vallási küzdelmek forrongó érzelmi nedvei és érvei között — és a közvetlen, átfogó emberi hatás eszközét, a nemzeti nyelvet. Bornemisza a vallás vliágát is egészen közel hozta a közösséghez. A középkor a maga képére és hasonlatosságára alakította át a Szentírást, Bornemisza pe­dig az újszövetségből valósággal népmondát csinált az író ösztönös szabadságával: „Mária és József Názáretből a vár­megye székibe Betlehembe ment. . . Jézusnak születésekor még csak egy zsellérházacskája sem volt.. . Idegen földön, Betlehemben, más ember barmos istállóiban, szegény nyava­lyás leányzótól, meleg víz, lágy ruha nélkül, posztócskában, szalma közibe⁴⁴ született.

Bornemisza tömérdek gyökeret bocsájtott az életbe, s minden nedvet felszívott. Első, bár öntudatlan folkloristánk, mert lebocsájtkozott a néplélek legmélyébe: babonáinak, hiedelmeinek világába az „Ördögi kisértésekben⁴¹. E nagy belső népi korrajz egyik legérdekesebb része így szól: „Pré­dikátortársam Huszár Gál beszélt egyszer egy bűbájos em-

64

bérré), ez a kígyóból ételt főzött 8 aki főztjéből evett, meg­értette az állatok beszédét. Mikor szolgája alattomban evett az ételből, a szolga előtt sem maradt titok a tyúk, ló, tehén beszéde. Meghallották azt is, miként adta hírül egy légi kö­vetség a verebeknek, hogy egy szamár elöntött egy zsák búzát az utón s igy a madarak vígan lakomáznak a búzából⁴⁴. Régi meseanyag ez s érdekes a fejlődését nyomon kísérnünk. Ma­gát a meseanyagot megtaláljuk a néhány évtizede feljegyzett somogyi népmesék között. Csak a bűbájosság, a varázslat színe kopott le némileg róla s nemesedett emberies tartalom­má: a kígyót megmenti a tűzhaláltól a juhász, s a kígyó ezért hálából olyan képességgel ajándékozza meg, hogy a juhász megérti az állatok beszédét, s így kincsekhez és gaz­dagsághoz jut. .

A magyar őshitről s ezáltal a magyar ősiélekről nála találunk először hiteles nyomokat: bűbájos igéket, ráol­vasásokat, melyekben érdekesen keverednek az ősi pogány babonák a felszívott kereszténységgel. Különösen a csúz el­len való báj 8 a torokgyík ellen szóló érdekes:

Csuzról való báj.

„Uram mindenható Isten mulék rögös nagy út, rajta megyen vala áldott Urunk Isten, előtalála hetvenhétféle ve­res csuzt. Monda áldott Urunk Ur Isten: hová indultok ez rögös régi nagy utón? megszólala hetvenhétféle veres csuz: Ha minket azon kérdesz Urunk Ur Isten hova megyünk, úgymond mink is elmegyünk úgymond ez fekete föld színé­re. Áldott az testbe: teremtett ez lélekbe: szálas húsát szag­gatjuk, piros vérét megisszuk, száz tetemét tördeljük, száz izit száz porcikáját. Hogy azt hallá áldott Urunk Ur Isten:

5 Féja, A régi magyarság.

65

Tűk se mehessetek úgymond ez fekete föld színére, az én áldottam testbe, teremtettem lélekbe, tűk is siessetek el a tenger szigetibe, kegyetlen óriásoknak szálas húsát szaggas­sátok, piros vérét megigyátok. Azt meghalták, elsietének, ménének tenger szigetibe. Ez embernek szeméből, szájából, fejéből, ki siessen és eloszoljon hetvenhétféle csuz, veres csuz, kék csuz, fejér csuz, szöderjés csuz, köszvény, fájdalom, kelevény, kioszoljon, kiromoljon hetvenhétféle nyavalya az emberből. “

Akinek a torkába ereszkedett.

„Föld édes anya te neked mondom először, ennek tor­kába erős pörös torok ereszkedett, torokgyíkja, békaleve- legje, nyakfoga: Oszoljon, romoljon, benne meg ne marad­hasson erős pörös torokgyíkja, békalevelegje, nyakfoga: o­szoljon, romoljon, Istennek hatalmából, boldog anya pa­rancsolatával/¹

A humanista Bornemisza visszatért az ó-klasszikus vi­lágba s igen szerencsésen a görög tragédiához nyúlt, Sophok- les Elektráját költötte magyarra. Megtartotta a tragédia me­séjét és alkatát, de a reneszánsz szellemét öntötte bele. Re­neszánsz-emberek mozognak drámájában koruk égő szen­vedélyeivel s korlátokat nem tűrő életvágyával. A dráma nyelve viszont a XVI-ik század magyar társalgási nyelve. S emellett Bornemisza, mint a fiatal magyar protestántizmus igehirdetője, kifejezett valláserkölcsi értelmét, célzatot ád darabjának. Ebben az egy művében is szerves egésszé fonód­va ott élnek az összes műveltségrétegek, melyekből táplál­kozott és az erő, mellyel ezeket az elemeket átfogja: tiszta, gazdag és színes nyelve.

66

A protestánskor első kiemelkedő alakjában már megta­láljuk az egész kor legmélyebb irodalmi jelentőségét, azt, hogy összekötötte a magasat a méllyel, a kor európai kul­túrájának legmagasabb rétegei már éppenúgy izgatták és érdekelték, mint a népiség. A protestánskor alulról néző, a népi szenvedésnek hangot adó, szabad és bátor társada­lomszemlélete is megnyilatkozik nála. Nemzetek és nemze­tiségek, fajok és ellenséges fajok testvériségét hirdette. író volt s nemcsak a hitvita érdekelte. Harcos szellem, de ugyan­annyira megértő és megérző szellem is. ö fejezte ki először az élet és az irodalom viszonyát ezzel a magyar talajon so­hasem felejthető mondattal „És hova nagyobb rajtunk a kínzás, annyival buzgóbb lesz a kiáltás is.“

Legjelentékenyebb verse a „Cantio optima.“ Már a ké­sőbbi kuruc motívum jelentkezik benne: két pogány közt egy hazáért; másrészt pedig versalakjának élénkségével egé­szen kiemelkedik a protestáns lírából:

„Siralmas énnéköm tetüled megváltom, Áldott Magyarország Tőled eltávoznom Valljon, s mikor leszön jó Budában lakásom!

Az fölföldet bírják az kevély némötök Szerémséget birják a fene törökök Valljon, s mikor leszön jó Budában lakásom!

Engömöt kergetnek az kevély némötök. Engem környül vettek az pogány törökök. Valljon, s mikor leszön jó Budában lakásom!

Engöm eluntattak az magyari urak

Kiízték közölök az egy igaz Istent

Valljon, s mikor leszön jó Budában lakásom!¹⁴

5

67

Legyön Isten hozzád áldott Magyarország. Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság Valljon, s mikor leszön jó Budában lakásom!

Ez énököt szorzók jó Husztnak várában Bornemisza Pétör az ő vig kedvében, Valljon, s mikor leszön jó Budában lakásom!¹¹