Találatok: 13

160

Szkárosi Horvát András politikai lírája.

(1542-től 1549-ig írt, Tállyán volt református pap.)

A társadalmi gondolat terén Szkárosi Horvát András messzebbre ment minden kortársánál, ő már tudatosan egy társadalmi osztály, a földmíves szegénység történelmi pana­szának a kifejezője.

A protestánskor írói a bajok okát hitbeli, s erkölcsi okokban keresték. Teljesen áthatotta őket a nemzeti bűn­tudat érzése, mely a történelmi csapásokat Isten méltó bün­tetésének tekintette. Ez a tragikus, ősi emberi félelemérzetek­ből és a sivár jelen ijesztő képeiből táplálkozó tudat termé­szetesen az Ószövetség haragos és bosszúálló Istenéhez vezette őket. Az újra feltámadt ószövetségi istenarcot Szkárosi Hor­vát költészete tükrözi a legtisztábban.

Szkárosi az Ószövetségre hivatkozik folytonosan, ver­sei magvát és alapihletét onnan meríti, de beléjük szövi a XVI. század magyar társadalmi életének keserű kritikáját. A vallási gondolat burka alatt társadalmi gondolatok magvai érnek. Az „Átokról⁴¹ nevezett komor versének ihletét Mózes V-ik könyvének 28-ik részéből merítette, de a haragos Isten­nel, s annak rettenetes bosszújával való fenyegetést az úri rend ellen irányítja, mert siralom völgyévé s bűn tanyájává tette ezt a földet. Mózes átkának erkölcsi bátorsága vezet­te őt a magyar szociális átok erkölcsi bátorságához.

Már Szilády Áron észrevette, hogy az 1514-ik évi pa­rasztlázadás milyen komoly hatást gyakorolt a század irodal­mára. „Mindenkiben a szegény földmívelő ellenségét látja

76

(t. i. Szkárosi), s egy új Dózsa György mellett hihetően vál­lalkozott volna Mészáros Lőrincz szerepére.⁴⁴ A humanizmus mellett e nagy társadalmi esemény még eleven emléke szi- nezte legerősebben a XVI-ik század társadalomszemléletét.

XVI-ik századtól kezdve „bujdosásairól⁴⁴ beszél és pa­naszkodik mindenki. Ez volt az ószövetségi sorsérzésnek megfelelő magyar életforma. Az összezilált és folytonosan ka­vargó, martalék sorsra jutott országban a magyar „hívők⁴⁴ nem építhettek maguknak „házat⁴⁴ s az utakkal örökre elje­gyezték magukat. A sors elhelyezetlensége s imbolygása nyo­mában a választottak Hungária bolygói lettek e hazában, 8 túl e hazán. A bujdosás sorsa a későbbi századokban még jobban megnőtt, még dúsabb érzelmi és szellemi tartalmat kapott. Szkárosi a bujdosásnak is társadalmi okát adja:

„Nem tudjuk immár mely felé hajoljunk

Urak, miattatok mind bolygóban vagyunk, Kegyetlenségtektől, mert oly igen félünk, Semmi segítséget bennetek nem értünk.⁴⁴

Az írás az ő szemében már prófécia, Isten üzenete:

„Nem mondhatjátok, hogy nem tudtátok Isten akaratját Mert minden pap, deák, gyermek, hegedős nagy nyilván

[kiáltják, Ám meglátjátok miként várjátok az ítélet napját.⁴⁴

Hangja: harcos, humoros, szatirikus, jóízzel feleselő, pró- fétikus-fenyegető, átkozó, feddő, puritán hang. Tulajdonké­pen egyetlen nagy szociális feddőéneket írt folytonosan. Meg­támadja a fejedelmeket:

77

„Romlásainknak egyik oka fejedelmek vattok. Nagy óhajtván*) mindez ország panaszol reátok, Kémélletlen, az föld népén csak hatalmaskodtok, Az Istennek tisztességét nem oltalmazzátok/⁶

Az urakat:

„Oly igen féltek a hús-ételtől, túrótól, tikmontól* ** És az Istennek szent szerzetitől, a házas papoktól Semmit sem féltek a részegségtől, az paráznaságtól⁴⁴.

A társadalmi bűnök gyűjtőedénye Szkhárosinál a fös­vénység volt. A riasztó társadalmi jelenségeket a maguk meztelenségében látta meg és fejezte ki. De a korszellem hatása alatt gyökerüket ő is tisztára erkölcsi okokban ke­reste. A fösvénység az oka mindennek:

„Fejetlen lábbá az urakat tötted, Az sok dulásból őket felemelted, Kegyelmes nraknak őket mind nevezted.⁴⁴

A fösvénység döntötte nyomorúságba a föld népét, hoz­ta a hamis törvényeket és harmincadokat, dézsmát és ro­vást, az ispánságot és hamis bírságot. Minden társadalmi osztály a fösvénység rabja:

„Mert teneked szolgál lám minden mesterség Kalmárság, komplárság, minden szekeresség, Vargaság, molnárság, hopp, mely szép tisztesség⁴⁴

*) sóhajtván

** tojástól.

78

Az áldozat egyedül a föld népe:

„Néked fáradoznak mind a szegény szántók

Nagy éhen szomjan tereád kiáltok Neked verejteznek a szegény kapások, Tebenned fázódnak az szomju halászok, Neked sütköződnek az futó vadászok.⁴⁴

Költészetében a nép felel a történelemnek. A népi pa­naszt harsonázza:

„Ezerötszázban és az negyvenötben, Az urak valának nagy kegyetlenségben, És szegény község nagy szertelenségben, Tállyán az polgárok nagy egyetlenségben⁴⁴.

Verselése kezdetleges, mint a históriás éneké általában, de helyenkint nagy irodalmi hivatásához méltó, tömör, csupa- izom nyelvet teremtett, melynek epikai kiszélesedését a kö­vetkező században egyedül Zrínyi Miklós képviseli:

„Érccé válik fejed felett a szép csillagos ég Vassá válik talpad alatt az nagy jó zsíros föld Port, harmatot, aszú hamut eszik az aszuföld, Megrepedez, úgy panaszol reád az szomju föld.⁴⁴

Szkárosinak sikerült megütnie a magyar politikai líra egyik időtlen alaphangját.

Lásd: Régi Magyar Költők Tárát.

79