Találatok: 13

160

nemes beszéde. Mikor az apródok kicsúfolják, megöl közülük néhányat, azután a királyra mordul:

„Király ha nem nézném vitézi voltomat, Majd fejedhez verném hét tollú botomat, Másszor megfeddenéd apró kölykeidet, Hogy meg ne csúfolnák vitéz, vén fejemet/¹

S van a költeményben líra is, az öreg, félretolt Toldi magányos beszéde szakállával, ez már egyéni, költői hang, Ilosvai ihletének felcsillanása.:

„Lám akkoron szintén Kassa városában Tholdi Miklós vala egy szép, palotában, Széllelvigyáz vala világos ablakban, Igyen dörgölődik, feddődik ő magában:

Oh én vén szakálom, hivatlan vendégem! Budára hivatott mostan király éngem, Az ifjú vitézek megcsufolnak éngem, Király parancsolta, fel kell mennem énnékem.

De ha megállandod ott az te bosszúdat,

És megtanitandod most serdült ifjakat, Gyönggyel megfüzetlek, mint jó szakálomat: De ha nagy szégyenbe hozod ténnen magadat:

Szólónként tégedet én el-ki szaggatlak, Város piacára, szemétre hihánlak: De ha megmutatod magad az ifjaknak, Gyöngyben és aranyban téged befoglaltatlak.“

100

A másik kiemelkedő széphistória* Gyergyai Alberté, s „Egy Árgirus nevű királyfiúról és egy tündér szűz leányról⁴⁴ szól. A história elején altató szél fuj: a mese bűbájos szele, mely átalakítja a világképet. A „szép⁴⁴, a „csodálatos⁴⁴, a „ti­tokzatos⁴⁴ világa következik. A titokzatos fa éjjel aranyal­mákat terem, melyek reggelre eltűnnek. A király a jöven­dőmondótól kér tanácsot a nagy feladatra, a csodálatos gyü­mölcs megszerzésére. Az ősi mesehagyomány szerint ki is vállalkozhatik erre, mint a kis királyfiú? Gyergyai Albert természetesen választékos ruhába öltözteti a mesehőst:

„Szép egyenes teste az ifjúnak vala, Idejének szintén virágjában vala, Urfi módra termett vitézi járása, Minden dolgaiban tökéletes vala.

Nem felette karcsú, közép ember vala, És kiterjedt feje, s szép sima homloka, Két fekete szeme és piros orcája, Tekintetreméltó kívánatos vala.⁴⁴

A leány is igazi reneszánsz-virág.:

„Aranyszínű haja földig terjed vala, Étszaka igen is úgyan fénylik vala: Nyoszolyája részét árnyékával tartja, Fénylik gyenge testén testszinű ruhája.

Termete szép karcsú, magas állapatja, Gyenge, ékes, lassú, zengedező szava, Fejér az ő teste, mint hattyúnak tolla, Istenasszony módra termett ábrázatja.⁴⁴

* A költemény legrégibb töredékes másolatai 1600 tá­járól valók.

101

S jön a mese örök átlényegülése: a hattyúból tündér­leány lesz. Az egész esemény a mese két életelvének, a jónak és rossznak, a szépnek és rútnak örök harca, s e két életelv immár határtalan kivirágzása. Árgirus királyfinak bujdosnia kell a leányért, ismét „bujdosás⁴⁴, de most esztétikai értelmet kap: a szerelem kertjébe vezet. Tiszta reneszánsz kép ez is: tele virágokkal, pázsitokkal, fákkal s szerelemre hívó nyo- szolyákkal. Közepén a szerelem temploma, körülötte az eget- földet vívó szerelem ünnepe.

A protestáns kor drámája.

A protestáns korban komoly magaslatra ért a magyar dráma is. Bornemisza kezdeményezése később az iskoladrá­mákban nyert szülőjéhez nem méltó folytatást. De mellette két úton folyt a drámai törekvések tapogatózása: egyik a társadalmi kritika, a társadalmi dráma útja, másik a kor legfőbb szellemi izgalmának, a hitvitának dramatizálása. A hitvitáknak a formájuk is drámai volt, s folyásuk tele volt drámai fordulattal és ingerrel. A protestáns írókban ezért korán ébredezni kezdett a drámai műforma tudata. Sztá- rai Mihálytól, a híres zsoltárfordító és hitvitázó paptól két hitvitázó párbeszéd maradt, tele nyelvbéli jóizzel, de leg­feljebb kezdetleges drámai csíráknak tekinthetjük őket. Nagy jelentőségük, hogy a nép jelenik meg bennük, a nép beszél, ítél, s győz. Komoly fejlődési lépés a „Debrecennek Blandra- ta György és Dávid Ferenc által való unitária hitre tért históriája⁴⁴, más néven „Debreceni Disputa⁴⁴ 1570-ből.

A „Debreceni Dispután⁴⁴ meglátszik, hogy az unitáriz- mus méhéből jött. Bizonyos unitárius átszellemültség lengi be, s finomabb, szellemes irónia. Arról szól, hogy az unitáriu­

102

sok miképen győzik le a vita során „Péter pápát“, Méliuszt. Méliusz szatirikus jellemzése mesteri; irodalmunk első teljes, nagy szatirikus jellemrajzai közé tartozik. így elmélkedik a dráma elején „Péter pápa”: „Óh boldogságos Szent Három­ság a te szent fiadért hála légyen neked, hogy engemet sze­gény nyavalyás bűnöst, ilyen igen jó szerencsével szerettél, ez világon gazdagsággal látogattál. Bővölködöm mindennel, és miképen a szép halacska mily nagy gyönyörűségben él, itt e világon, én is azonképen élek. Híres nevem olyan nagy van, hogy majd ama bölcs Alexandernak se volt nagyobb. Bizonyára ha az állapotomat tekintem, akármely királynál is boldogabb vagyok, mert neki az országra gondja vagyon, hadra gondja vagyon, énnékem semmi afféle gondom nin­csen. Szólok, beszélek valamit vasárnap a vak parasztságnak, s hetedszaka osztán csak nyugszom. Feleségem szép gyenge vagyon, gyermekeim is szépek vágynak, élek mint az ur. De majd kimegyek a kertbe, onnét osztán a halas tóhoz balla­gok mig az ebédet készíti a szakács.“

A hitvitába itt is élénken beleszól a nép. Az izgatott nép, szociális nyugtalansága vallásos nyugtalanságba csap át. „Úgy fut a sok parasztság rám” — panaszkodik a re­formátus pap — „hogy egymást éri és azt kérdik, hol van a Szentháromság a Bibliában?” A magyar könyvkiadás máris elvégezte munkáját, a harcos protestántizmus népi iránya nemkülönben: a nép olvas és okoskodik. Erre mondja Péter pápa: „Mit tudtam belé, hogy ez következik belőle?” A kö­zösség e belső átalakulását egyedül a hitvitázó drámák tükrö­zik. E dráma legnagyobb értéke a nyelve. Az élőbeszéd köz­vetlen, meleg ereje izzik benne. Tiszta drámai nyelvvé forrott a prédikáció elejétől fogva drámai hatásokra törekvő be­szédmódja.

S igen érdekes, hogy a protestántizmus „szabadságának”

103

merészségét ebben a darabban már az unitárizmus veszi át. Ugyanazokat a vádakat szegezi a kálvinizmus ellen, melye­ket valaha a kálvinizmus szegezett a katolicizmus ellen. így szól vita közben Cál bíró: „Nem olyanok voltak a hitető csa­lárdok (t. i. Méliuszék) mint a régi pápisták”.

Szépen példázza ez a darab azt is, hogy a vallásos küz­delmek közepette egyre jobban fejlődő és érlelődő szatirikus látás miként vezeti az írót a tökéletesebb emberábrázolás felé. A kérlelhetetlen indulatok lírai kitörései helyébe las- saukint finomabb humorral oldott szatíra, s ezáltal magasabb- rendű emberábrázolás lép.

A protestáns kor drámai csúcsa a „Comedia Balassi Menyhárt árultatásáról, mellyel elszakad az Magyarországi má­sodik választott János királyiul”*. Névtelen unitárius szerző műve, 1569-ből. Már az első felvonás végzetes magyar sza­kadékról tudósít. Már csak két állásfoglalás létezik Magyar­országon: a szellemi birodalom hívőinek egyarcú hűsége, s a hitekkel való kereskedelem, a császár-király, Erdély s a török között alkuvó urak romboló üzletei. Balassi így fejezi ki „hitvallását”: „Az nagy Istenre mondom, hogy soha semmi­hez olyan kész nem vagyok, mint ehez, mert nagy jó és hasznos kereskedésnek esmertem az hittel való kereskedést mindenkor, kihez az több kereskedések, mind semminek tet­szenek, kit én meg is próbáltam, mert én tolvajlottam is, bort is áruitattam, szilvát, dinnyét, ugorkát és egyebeket sokat, posztót, gyolcsot és egyéb kalmárárut is bottal tartottam, bőrgyüjtő is, tímár is voltam, az arany cémentet is megizelí- tettem vala: in summa mind semmi az többi az egy hittel

* János Zsigmondtól.

104

való kereskedéshez képest, mert csak ezzel találtam minde­nemet, Szakmart, Bányát, Detrekőt.⁴⁴

Egyre nőnek a harácsoló alak „méretei⁴⁴, nem is Balassi Menyhártról van szó itten, hanem a „kiskirály⁴⁴ időtlen ar­cáról. „Alföldi királynak⁴⁴ is mondja magát Menyhárt ur. Ke­reskedik a hitekkel, „megtér⁴⁴, s gyónni megy az esztergomi érsekhez. E gyónás a XVI-ik század legkülönb jellemrajza: „Még gyermek valék, hogy egy gazdám házának az padlását belől az szobából hosszú fúróval megfúrtam vala éjjel, és minden zabja alá futott vala rajta. Az gazdámat úgy loptam vala meg. Ugyanakkor az szentegyházat is feltörtem vala és az monstrantiájából az szakramentumot kiráztam vala és a monstrantiát elloptam vala. Még anyám méhében és azután is gyermekkoromban szerettem én az ezüstöt és az aranyat, anyámat vén korában, özvegy voltában minden marhájából kitolvajlám és fosztám, ki miatt bánatjában megbolondula és megnyomorodván más ember házában hala meg. Mikor Gyarmatban lakom vala, akkor Mátyus földjét mind elpuszti- tám, Lévából elrablóm és elfosztám a népet, ismernek vala az szombati áros népek is, főképen a Bars és Nyitra várme­gyei nemes népek, kiket rabbaimmá töttem vala . . . Immár most búdosásomat számlálom elő. Hogy Ferdinándus csá­szár kivere országából latorságomért, Fráter Györgyhöz buj­dosóm, ki Diódot és Létát ottan ajándékon megadó, és nagy erős hitre megesküszöm neki és hitlevelet vön tőlem, de ott nem maradék sokáig, mert királyné asszony szolgája lök . . . Hogy megbékélték királyné asszony Fráter Gyerggyel, kinek is az asszonynak erős hittel megesküdtem vala és levelet is adtam róla, ismét királyné asszonyt elhagyóm és Fráter Gyergyhez állék. Én a hitet mindenkor annyira böcsültem, amennyire látom, hogy hasam és erszényem teljesedhessék belőle, annak kívüle énnekem sem hitem, sem Istenem.⁴⁴ El­

105

mondja, hogy egyszer levágta összeesküvő társait, nehogy elárulják őt „és alföldi király valék, de ez a lelkiismeret mind fnrdala, hogy soha nem nyughatám. Úgy tetszett mint­ha éjjel-nappal a földből, mikor ettem, ittam, aludtam és egyebet is miveltem, reám tátva szájukat, kiáltottak volna az én társaim⁴¹. Nyers lélektani vonások, „adatok⁴⁴ ezek, me­lyekből nagy magyar dráma nőhetett volna.

E „komédia⁴⁴ már teljesen kiszakad a vallásos gondolat köréből, kegyetlen szatírát nyújt és a társadalmi gondolat szinte brutálisan jelentkezik benne. Már társadalmi mérték­kel méri a vallást is, s azt hirdeti, hogy a főrangúak kezében „kereskedelem⁴⁴ lett belőle, gazdasági eszköz. Balassi Meny­hárt a XVI-ik század tipikus zavarosban halászó főura volt, nyers, kegyetlen, kapzsi és kíméletlen. De alakjában a Név­telen Szerző századok szociális keserűségét és tapasztalatait sűrítette össze. A művész szintétikus látásával dolgozott. Ba­lassi Menyhárt a magyar birodalmi gondolat egységét dara­bokra tépő oligarha. S az író jelzi is, hogy egy életforma tragikus folytatódásáról van szó. Tamás deák oktatni pró­bálja Menyhárt ur fiát, Boldizsárt*, „egy Barbarus vagy mind természetbe és erkölcsbe …. Te az apád természetit, kiben születtél és felnevelkedtél, nemcsak megtartod, hanem amint látom öregbited⁴⁴. Majd hozzá teszi: „az Ur mondása sze­rint: Én Ur meglátogatom atyáknak álnokságokat fiakon harmad-negyed iziglen⁴⁴. . . Ugyancsak hiába prédikál, mert Boldizsár úrfi így mutatkozik be: „Hozzák ki a paripát, mind megjárom a bokrokat, völgyeket és leshelyeket, erdő­ket, utakat, ahol áros embereket, kik morvaiak és bécsiek lesznek, megleshetjük őket…. ha az Isten a sok bestye bé­kességet elveszejtené és amaz arany időt elhozná, akit atyám­tól sokszor hallottam, hogy könnyühullajtással óhajtott,

106

arany időnek nevezvén és híván a háborúságnak idejét, ki­ben ő sok aranyat gyűjthet vala.⁴⁴

Balassi Menyhárt komédiája még nem dráma. Az el­nyomott és elnyomó rétegek küzdelmét szeretné ábrázolni, de éppen e küzdelem maradt ki belőle. Az író csak az egyik oldal alakjait bírta megteremteni: az elnyomókat, s a köze­lükben élő, tőlük függő és ezért szintén és szükségképen rom­lott „középréteget⁴⁴. A másik oldal, az elnyomottak élete, csak mint visszaverődés szerepel. De amit megcsinált az ese­dékes drámából, abban remekel. Eleven életdarabok fogóz­nak egymásba, az egyénekből a kor nagy folyama ömlik. Méltó folytatása századokig késett.

Károlyi Gáspár.

(1529—1592)

Két könyvvel írta be nevét a magyar irodalomtörténet­be. Az egyik: „Két könyv minden országnak és királyoknak jó és gonosz szerencséjének okairul és micsoda jelenségek­ből esmérhetjük meg, hogy az Istennek Ítéleti közel vagyon.⁴⁴ „Döbröcönben⁴⁴ jelent meg jóval nagy műve: a Magyar Biblia (1590) előtt.

Első műve fölveti a nagy vádat, hogy mik is a magyar romlás okai? „Miképen az Esdrás pap az Istennek népének papja, Babyloniában sírván nyughatatlankodik és búslako­dik, tudakozván magában mi legyen oka, hogy a zsidó or­szág szerencsétlenség alá vettetött és az assziriai birodalom- tul olyan igen megrontatott: azonképen mostan sokan bu- songanak és gondolkodnak, tudakozván magokban, mi le­gyen az oka, hogy az mi nyomorult országunk és nemzetsé­günk ilyen szerencsétlen és az pogány töröktől ilyen igen

107

megrontatott és pusztítatott, kik az Istent nem esmérik, és nem hívják segítségül⁴⁴. S megcsinálja a bibliai történethez a magyar párhuzamot: „Mert mint a zsidók ellen, azonképen mi ellenünk az Isten fegyverközett fel és vonta ránk az ő kézivét, ő eresztette ránk az ő fegyverét, ő támasztotta reánk az constantinápolbeli török császárt. . . Mert Istennek indítá­sa nélkül még csak szivébe is nem jőne az török császárnak, hogy Magyarországot rontássá, ha az Isten nem indítaná az ő szivét.“ E komor bűntudatot Károlyi átfogó történelem­szemléletté szélesíti. Isten sújtó kezének nemcsak a bálvány­imádás, a szociális bűnök, a részegség és a tobzódás az oka, hanem az is, hogy királyaink nem tudták, nem akarták Isten országát megalapítani a Duna-Tisza táján. Mikor a királyt koronázzák, kezébe kellene adni a bibliát, „hogy azt olvasná mindenkor, asszerint élne mind ó maga, mind pedig az népet az mellé hódittatná⁴⁴. A bibliából fejti ki az igaz uralkodó jó uralkodásának alapelveit, mert Magyarország nem Isten or­szága, de azzá kell lennie. Bűntudatának és történelemszem­léletének nincsen még felekezeti éle. Magyari István prédi­kátor „Az országban való sok romlásoknak okairól⁴⁴ c. könyvében az egész vádat a katolikusok ellen fordítja, s őket teszi felelőssé a török előretöréséért, az ország pusztulásáért. Zrínyi pedig ebből a nemzeti bűntudatból sarjaztatja nagy eposzát. Károlyiban éppen olyan elevenen élt a magyar egy­ség végső szükségének tudata, mint Zrínyiben. A fejedelem­nek joga és kötelessége, hogy az egyenetlenkedőket fegyver­rel is kiirtsa.

Tanításának fundamentumát így foglalja össze:

Első:

„Valamely ország és nemzetség teneked (t. i. Istennek) nem szolgál, el kell annak veszni.

108

Másod:

Csókoljátok az Istennek fiát, hogy az ő haragja fel ne gerjed­jen és elvesszetek. Mert hamar felgerjed az ö haragja. Bó­dogok kik őbenne bíznak.

Harmad:

íme az Istennek szemei vágynak az bűnös országon, hogy el­terülje azt ez földről.

Negyed:

Keressétek az Istennek országát és az ő igazságát és min­denek megadatnak nektek.”

ö fordította hosszú éveken át „az örök életnek beszé­dét”: a Szentírást. Bibliájának nyelve kemény költőanyag, melyet a protestántizmus, a vallási forradalom, öntalajából nevelt. Tele van magyar jóízzel és latinos mondatszerkezet­tel. A fordítást nem végezhette századjának lázadó, gyönyörű, forradalmi nyelvén. Súlyossá, kőkeménnyé kellett forraszta­ni a kifejezés módját. Másrészt pedig a „latinság”, a huma­nista kultúra s véle együtt a latin nyelv is még egészen szer­ves része volt műveltségünknek. A latinosság nála a törvényt, a rendet, a kimért ünnepélyességet, a végső igazságokhoz illő méltóságot jelentette. A magyar kultúrának éppenúgy nevelődajkája volt a latinság, mint Károlyi Gáspárnak. S a Szentírás lefordítására ő volt a legalkalmasabb, ki bizonyos fölénnyel nézte a vallási harcok világát, magasságokhoz szok­tatta szemét, az idő harcait távlatokba emelte s az Isten országát akarta meghonosítani a földi téreken. Nyelve és hangja a protestáns kifejezésmód uralkodó íze lett századok számára.

109

A kafholikus reformáció kora.

A XVII.-ik század egyik csillaga a katholikus reformá­ció. Művét Pázmány nagy nevével szokták összekötni s a katholikus reformáció sikere szempontjából kétségbevonha­tatlanok Pázmány személyiségének rendkívüli értékei. Azon­ban nem szabad megfeledkeznünk arról a hatalmas válto­zásról sem, mely a lelkekben ment végbe. A XVI-ik század szellemi forradalom volt, csupa merészség és előretörés. A XVII-ik században azonban nagyjából megtorpant ez a len­dület, legalább is a vallási élet terén (tehát a szellemi életnek még mindig a központjában, így történt a dolog), s a hala­dás feszítő ereje más területre csapott át. A XVII-ik század vallási helyzetképe: katolicizmus visszahódító hadjárata (Pázmány) s a protestáns forradalom lezárása és rendszere­zése (Geleji Katona István).

A lelkek nagy fordulatáról Veresmarti Mihály protes­táns lelkész megtérésének históriája tudósít leghivebben. „Csuda fene ember volt“ s egy öregasszony sem végezhette tőle békében imáját a szentegyház előtt. S igen érdekes, hogy legelőször a középkor misztikus, költői, gazdag vilá­gának a visszacsillámlása okoz belső fordulatot az életében. A legendák, a hagyományok, a már-már eltemetettnek tetsző középkori izgalmak találnak hálás talajra benne. Mátyus- földön lelkészkedik, csupa katholikus község fekszik körü­lötte, s Forgách Ferenc nyitrai püspök fogságba veti. A fog­ságban katholikus könyveket kap, olvasni kezdi őket és egyszerre megnő benne a tekintélytisztelet. Luther és Kál­vin az újítók elemi hatásával dolgoztak és hódítottak, de „forradalmuk⁴⁴ után újult erővel emelte fel fejét leghatalma­sabb ellenfelük: idők patináját viselő tekintély. A kinyíló te­

110