Találatok: 13

160

Az embereket te meg hagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek: Legyetek porrá kik porból lőttetek, Mert ezer esztendő előtted annyi, Mint a tegnapnak ő elmúlása, És egy éjnek rövid vigyázása.

Kimúlni hagyod őket oly hirtelen, Mint az álom, melly el-múlik azonttul, Mihelt az ember fel-serken álmábul.

És mint a zöld füvetske a mezőben, Ameliy nagy hamarsággal el-hervad, Reggel virágzik s estve megszárad/⁴

Az utazó.

(1594—1662[?J)

Szepsi Csombor Márton az első világjáró magyar, kinek az utazás, a magyar látóhatár építését jelentette. Művének címe: „Europica Varietas⁴⁴, európai változatosság, de csak a cím latin, művét színes, ízes magyar nyelven írta. A magyar látóhatár szűk és kezdetleges volta fájt neki, a „sok háború­ság miatt pusztaságba került haza⁴⁴, melyben a „tengert a Dunához hasonlítják.⁴⁴ Európa neki: emberi változatosság és emberi tanulság, s könyve első magyar keresztmetszet a kon­tinensről.

Műve Európa élményét vezeti szomjas földünkre. Föld­rajzot, gazdasági földrajzot és tájrajzot ad, történelmet és mondákat, néprajzot és megfigyeléseket közöl. Megfigyeli a csecsemők és a gyermekek nevelését, Fríziában a jól öltö­zött parasztokon akad meg a szeme, Hollandiában észreveszi, hogy nincsen koldus, összeveti az árakat az egyes országok­

ul

bán, Parisban nagy drágaságot tapasztal s kikutatja gazda­sági okait. Mondhatjuk, hogy ő volt az első magyar „ujság- író“, elsősorban érdekes dolgokat akart mondani, s az élet minden ténye, eseménye és fordulata számára szempontot s kifejező hangot talált. Könyvének egyik legérdekesebb része Anglia leírása:

Hitták ezelőtt Albionnak és Albaninak is az fejér he­gyektől, kik az bémenőknek nagy távolból megtetszenek, minthogy Cretával, Alabastrommal és fejér márvány kővel ez ország felette bőves, annak utána nevezték Brittanniá- nak az Silviusnak Bruttó nevű fiától, az ki negyven eszten­dővel Trójának elrontása után hadnagy lévén ez szigetbe jött és az benne lakó Aborigineseket fogytig mind levágatta. Ez országban volt régen az híres Caledonia erdő, az ember­ről az szigetet is annak utána Caledoniának nevezték. Sok folyó, vizei, bő népe, sok városa, sok portusa, és az szélén sok apró szigetek, kik közül az Monia nevű igen híres, mi­vel hogy fundamentoma nincsen, hanem az hova a szél fújja hatvan mélyföldig oda, s meg vissza megyen. Az nép Angliában az ő nemzetségének erős oltalmazója, még csak akár mely rossz is, ha ember vele beszél, az ő genealógiáját nagy­sághoz avagy király nemzetségére viszi. Tűzrevaló enyve és kénköves kőnek igen nagy bősége nálok, csudálkozol rajta, hallanád, gyakorta az koldusok Isten nevében köveket kér­nek. Azt mondják önönnmaguk az benne lakók, hogy Anglia sokkal jobb és mértékletesebb egű , hogysem mint Gallia, nincs oly nagy hideg, nincs oly nagy meleg benne: búzája, rozsa, árpája elég, csak mind kerítésben vannak az szántó földek, honnan megtetszik hogy drága, mert az nép sok hoz­zá, egyéb gyümölcse is bőven. Barma sokféle, de főképpen juhoknak sokasága, kiknek gyapjúkból mindenféle szép posztókat csinálnak. Bizony mondom oly gyenge gyapja va-

122

gyón az juhnak, hogy míg rajta vagyon azt ítélnéd, hogy csak szinte a bőr rajta, ha látja pedig nagy bőséges gyapja vagyon, ki nem sokat különböző az fejér selyemnél. Mond­ják, hogy azért vagyon oly gyenge gyapja, az ő nyájoknak, hogy az rozmarin nevű füvön híznak, mely fő természeti szerint drága és mértékletes temperamentummal bír, mely dolgot annyival könnyebben elhiszek, hogy az juhoknak hú­sán is, minek utána felmészárolották kedves és embert gyö­nyörködtető szag érzik meg.⁴⁴

Irodalom: „Europica Varietas“-a 1620-ban jelent meg Kassán. Csombor ezután eltűnt az irodalmi életből.

Geleji Katona István.

(1589—1649)

A protestáns „Kalauzt⁴⁴ Geleji Katona István írta meg. Ö is kemény falakkal vette körül a nagy magtárt, a kálviniz- mus szellemi és szervezeti eredményeit, s végképen megtörte Erdélyben Dávid Ferenc hagyományát. Nagy művei, a „Tit­kok titka⁴⁴ (1645) és a „Váltság titka⁴⁴ (1649) gondosan be­kerítették a kálvinizmust. Katonában a szellemi birtokát védő és gondozó konzervatív protestáns típusa alakult ki. S nemcsak a hittudományt kristályosította ki, hanem az „öreg Graduálban⁴⁴ a protestáns énekeskincs összegyűjtéséhez és „lezárásához⁴⁴ éppenúgy hozzá járult. Nem használt kiter­jedt teológiai irodalmat. A Szentírást oldja fel érvvé, okos­kodássá. E puritán Szentírás-kultúra a protestántizmus egyik legfőbb szellemi öröksége azóta is. S vallási jelentőségén túl Katonában már a fajnak egy érett s döntő szerepű képessé­ge jelentkezett: a puritán gondolkozás.

123

E puritán gondolkozás lámpájával és kemény bíráló erejével nagy hittudományi rendszerezést csinált. Hiába ke­ressük nála a vita hevében szikrázó, forrongó s éppen ezért irodalmi ízű izzást. Inkább a végső igazságok érzetének hű­vösebb higgadtságával beszél. Logikája néha azután egészen aprólékos okoskodássá, szinte „szaktudománnyá¹⁴ fajul.

Katona előadásmódja is szigorúan ragaszkodik a Szent­írás szelleméhez, csak tiszta s elfojthatatlan természetihlete enyhíti olykor e puritánságot. Ügy látszik, hogy e természet­ihlet volt a humanista kultúra legegyetemesebb ajándéka: „Aki bimbónak neveztetik hasonlatosság szerint (t. i. Krisz­tus), mert amiként tavasszal a mezítelen és leveleden fa ágá­ból a bimbó minden emberi munka nélkül, csak a tavaszi élesztő szélnek fuvallásából kifakad és sugárvesszővé neve- kedik: úgy a Messiás Krisztus Izsainak törzsökéből mint egy reves tőkéből, tudniillik a Dávid nemzetségéből való alázatos Szűznek, a Máriának a méhéből, minden férfi illetés nélkül, egyedül csak a Szent Léleknek béárnyékozásából és ihletéből fogantatván születék és idővel tökéletes emberségre felhu- zalkodék⁴⁴, („Titkok titkából⁴⁴).

Könyveinek korfestő részei elsőrangúak. Megrajzolta a folytonos történelmi zavarok között harácsoló pogány arcot. Eláradt „az Epicureus szerént való szabados tisztátalanság és Istentelenség.⁴⁴ Ismer olyanokat, kik a paráznaságot vé­teknek nem tartják, hanem a hetedik parancsolatot (kato­likusoknál: VI. parancsolat) a lelki paráznaságra, a bálvá­nyozására korlátozzák. Szerintük kiki annyi feleséget tarthat, amennyit akar, sem feltámadást, sem poklot, sem pedig mennyországot nem hisznek, „és azt merik mondani, hogy amit ők most bírnak Erdélyben, a föltámadás után is övék lészen⁴⁴. A megátalkodott ember azt vallja, hogy „laknék bár Isten mennyországában, csak ő lakhatnék Szent-Demeteren.⁴⁴

124

A szakramentomokat csak haszontalan ceremóniáknak tart­ják, nem kereszteltetik gyermekeiket, az aggkori emberek közül is sokan kereszteletlenek. Nnllitárius úr ezeket han­goztatja: „Én jókora inas voltam már, hogy megkeresztelte- tének, s eléggé vigyázék reá, hogy száll-e reám a Szent Lélek, de én bizony semmi jelét nem érzettem bennem.“ A negyven esztendős emberek sem választanak hitet maguknak. Mások a négy religióból akarnak csinálni: egyet. Sokan azt állít­ják, hogy minden religióban üdvözülhet az ember, csak az egyik által egyenesebben mehet mennyországba, mint a má­sik által, mint „aki Fejérvárról Colosvárra indul Felekre is elmehet s Ajtón felől is, csak hogy amarra általabb az ut s imerre kerülőbb s több eféle istentelen szók hallatának tő­lük.”

Geleji Katona már a vallási gondolat csillagának lefelé hullásáról értesít. A XVI-XVII-ik század vallási harcaiban kimerült ember tapogatózni kezd a felvilágosodás felé. Egye­lőre bizonyos cinizmussal s durván történik ez a tapogatózás. De később ez a nedv is megnemesedik.

Zrínyi, a költő.

(1620—1664)

Az apátlan-anyátlan árvát Pázmány, a nagy ellenforra­dalmár nevelte. Katholikus iskola, humanista s bárok művelt­ség s nagy vállalkozásokra, tettekre termett családi vér: ezek voltak az ifjú útravalói a férfikor felé. A férfi hűen sáfárkodott örökségével, de egyszersmind hallatlanul föléjük is nőtt. Előtte másfél századon keresztül szinte csupa egy­vágányú sors ütközött a végigdúlt magyar földön. Ám Zrínyi Miklós az egész ország belső és külső kiegyenlítésére, egy­ségbe forrasztására született.

125

Zrínyi Miklós „Phoenixnek nevezte⁴⁴ Mátyás királyt, ki­ről tanulmányt írt s ugyanígy hívta Zrínyit a magyar köz­nemesség vezére, Vitnyédi István, soproni fiskális, aki kor­társai közül tán egyedül érezte s látta egészen tisztán, hogy vagy kétszázados űr után ismét testet öltött az európai szem­határú magyar birodalmi gondolat. Zrínyi mindenképen Má­tyás király vetéséből készült kenyér volt. A humanista lélek belső összetettsége, sokrétegűsége benne virult ki igazán, akár egy virulással megrakott táj. Lírikus volt és epikus. Állambölcselő és gyakorlati politikus. Katonai és politikai röpiratíró. Az összes magyar hiányérzetekre teremtő tervek­kel és izgatásokkal felelt. Aki a „Szigeti veszedelem⁴⁴ elősza­vát írta, az már az egész magyar látóhatárt befogadta és nem tudott, nem akart beleveszni egy-egy részletébe. Félke­zével írt, a másik felét más feladatokra feszítette, de félkarja is messze túlnőtt minden kortársa erején. Természetes tehát, hogy mindenekfelett határtalan nyugalom és fölény honolt benne, az uralkodásra született lélek fölénye, kiben a kor zűrzavaros élete a megoldások öve alá tért.

Zrínyi a költő inkább nagy költői lehetőség. A költé­szet alkotóerejének első nagy rohamai közé tartozik. Ez az erő beszáguldottá az egész magyar glóbuszt és nem volt ide­je s alkalma többé, hogy első állomására visszatérjen. A fia­tal Zrínyi megzendítette az idill hangját, majd az elégia hang­ját, mikor kisfia Izsák meghalt:

„Tudom miért köllött most szintén az Urnák Paradicsom kertiben kis virág Izsák, Tavasszal ugyanis virágot plántálják

Ütet is most ültetik kisded angyalkák.⁴⁴

Nagy műve, a „Szigeti Veszedelem⁴⁴ az első magyar

126

műeposz, tehát európai ének. Nemcsak a „magyar kérdést⁴⁴ kiáltja ki, hanem vallomás Európa „felszívásáról⁴⁴, az euró­pai kultúrával kötött szövetségünkről is. Szépapjának, első Zrínyi Miklósnak szigetvári hősiességét írja meg benne, ám­de ezt a históriás énekek szerzői is megtették, Zrínyi többet akart és többet is tett: vágyálmot is írt, vallomást is és min- denekfelett birodalmi éneket. Az eposz elején Szűz Máriához könyörög, a keresztény Múzsához:

„Musa! te, ki nem rothadó zöld laurusból

Viseled koszorúdat, sem gyönge ágbul; Hanem fényes mennyei szent csillagokbul, Van kötve koronád holdból és szép napbul.⁴⁴

S mindjárt az eposz elején jelentkezik a humanista táv­lata, ki a magyar kérdést ösztönösen európai kérdéssé szé­lesíti:

„Mindenfelől ránk néz az nagy kereszténység, Mi vitéz kezünkben van minden reménség;⁴⁴

A középkor keresztény egységének, az „isteni biroda­lomnak⁴⁴ ő a magyar énekese, korszerű modorban, a bárok egész pompájában. De éppen olyan méltó otthonra talált benne a XVI-ik század öröksége is. Érezte, hogy a XVI-ik század haragvó, rettenetes bosszúálló Jehovája oltárt ka­pott a lelkekben s ezt a súlyos szép élményt fel kell oldani. Erkölcsi Ítéletei megegyeznek a prédikátorok erkölcsi ítéle­teivel, mintha Károlyi Gáspár hangját hallanék. Isten látja, hogy Magyarországon:

127

„ . . .ii szent nevének nincsen tiszteleti,

Ártatlan fia vérének böcsületi,

Jóságos cselekedetnek nincs keleti, Sem öreg embernek nincsen tiszteleti.

De sok feslett erkölcs és nehéz káromlás, Irigység, gyűlölség és hamis tanácsiás, Fertelmes fajtalanság és rágalmazás, Lopás, emberölés és örök tobzódás.

De immár ideje velek ismertetnem:

Én vagyok ama nagy bosszúálló Isten/⁴

Zrínyi e keserű, lesújtó ószövetségi tudatnak meghozta a „jó hírt⁴⁴, a keresztény „feloldozást⁴⁴, a porból és sárból fölemelkedő új élet reménységét. Itt nyilatkozik meg keresz­tény ihlete, a folytonos újjászületés tudata:

„De ha hozzám térnek megbánván bűnöket, Halálról életre ismég hozom ükét.

Jaj, török, néked, haragom vesszejének! Te vagy, de eltörlek, ha ezek megtérnek.“

Érdekes, hogy akár Szkárosi, ő is a fösvénységet tartja a legfőbb bűnnek, a szociális bűnök gyötőedényének, de észreveszi az országot rontó politikai bűnöket is. A török haditanácsban így vélekednek Magyarországról:

„Az magyarok ezek, kik fej nélkül vannak, Mint törött hajó széltül, úgy hányattanak, Miulta elvévén életét Lajosnak, Sokan koronáért mást is vonyakodnak.⁴⁴

128

Tisztán látta tehát, hogy a „nagy törés⁴⁴ 1526 volt, ek­kor kapott a magyar birodalom halálos sebet. A török hadi­tanácson keresztül keményen megtámadja a Habsburgok ma­gatartását, honfitársai műveletlenségét s széthúzását. A tö­rök megindul, s „mint eget a fölyhő ellepte az földet⁴⁴, s a vésszel Zrínyi a szigeti kapitány fordul szembe maroknyi magyarjainak elszántságával és erkölcsi erejével. A szigetvá­ri bős felajánlja Istennek életét és Isten elfogadja:

„Martyromságot fogsz pogántul szenvedni, Mert az én nevemért fogsz bátran meghalni. Zrini, hallgasd meg most, mit fogok mondani, lm te jövendőidet fogom számlálni.⁴⁴

A hősnek tehát Isten jelöli ki szerepét. Zrínyi az „er­kölcsi birodalomban⁴⁴ él, isteni törvények ujja nyomán cse­lekszik, a középkori keresztény hŐ6 megtestesülése. Acélpen­ge, kit Isten bevet a legnagyobb tűzbe „próbára⁴⁴, akár a mártírokat. Az eposz e bevezető részek után csupa hadi zengés. A hős:

„Holttestek között jár, mint kegyetlen halál, Török vérben gázol, mint tengerben kuszái;⁴⁴

Egy pillanatra sem retten meg a halál színe előtt. Utol­só levelében ezt írja a királynak:

„Ha kérded mint vagyunk, mint közel halálhoz⁴⁴,

Töretlenségéért Istentől kap koronát:

„Mikor bán visszanéz, meglátja, távulrul

Elmaradt serege török kard miatt hull, Mint pásztor nyájához, ő hamar megfordnl És igy 6zól hozzájuk nagy hangos torkábul:

9 Fája, A régi magyarság.

129

„Eddig éltünk vitézek, tisztességéért

Annak, ki körösztfán holt szabadságunkért:

Most meghalunk örömest jó hírünkért

Vitézül meghaljunk azért mindezekért.

Ahon nyitva látom Istennek országát, Ahon jól ismérem nagy Élőim fiát! Esmérem, esmérem az Isten angyalát, Ronthatatlan ágbul tart nekünk koronát⁶⁴.

Gábor arkangyal angyali légióval száll a földre, hogy a végső harcban elesett lelkeket az Úrhoz vigye. Ez a Zrínvi- sors. A szigeti hős önfeláldozásával megváltotta a magyar­ságot? Nem, de megmutatta a megváltás útját. Sorsában a kötelező erkölcsi s történelmi magatartást szemléltette a köl­tő és isteni jóváhagyást adott e történelmi magatartásnak. A múltba tért, de a jelen mítoszát csinálta meg.

Zrínyi, a költő átvette a históriás ének legmagasabbren- dű teremtményét, a nemzeti hőst, ki önként s örömmel hal meg Magyarországért, sorsával, vérével s etikai mámorral követi Krisztus nagy példáját. Kádár vitéz e gyönyörű vil­lanásából Zrínyinél tudatos nemzeti ének lett. S egy nagy belső fordulat jelentkezik nála, mely élesen elválasztja a XVI. századtól 8 új évszázadgyűrű dudorodása a magyar törzsön. A XVI-ik század az Ószövetség sűrű, fojtott lég­körébe burkolózva úgy fogadta a romlást s a halált, mint Isten méltó büntetését és teljesen elmerült e bűntudatban. Zrínyi leszámolt e terhes örökséggel, éltetőbb élménybe ol­vasztotta: a megváltás gondolatába. A megváltás gondolata nőtt benne uralkodó gondolattá: az eposz elején tökéletes XVI-ik századot szemlélhetünk, bűnökbe rogyva tévelyeg a nemzet, az eposz végén pedig már a megváltás, a felemel­

130