Találatok: 13

160

Szentséges Jehovám, látom életem már Tovább nem nyujtatik, fényességed is vár, lm hitem leteszem kezedben, semmi kár Nincs benne, épségben megállóit, vizsgáld bár.

Uram elvégeztem, melyet biztál reám, Igaz vallásomban melyben szült volt anyám Hiven megmaradtam, jövel kedves atyám Lelkemet vedd hozzád, add meg szép koronám.

Az ezerhatszázban és a hetvenegyben A Sz. György havának harmadik hetében Poson városában rabságba léttemben így kesergem sorsom s hazámat ügyében.

0 dolor, o dolor oh ingens dolor, o ingens dolor!’⁴

Bónis a Wesselényi-szövetkezés alkalmával fölkelő zemp­léni nemesség vezére s a mozgalom egyik lelke volt, 1671 ápr. 30-án fejezték le Pozsonyban. Verse éppen olyan óri­ási jelentőségű adalék koráról, mint a „Siralmas panasz⁴⁴. Elején a későbbi Rákóczi-nóta egyik motívumával találko­zunk, folyama népdalrészletet is ringat. Vége felé felcsillan Kölcsey Himnuszának fohászkodása. A verselés itt is kezdet­leges, de a vers érzelmi felépítése, a belső ritmus már mesz- sze az átlag fölé emelkedik. S a külső forma már nem ta­golja s zilálja szét a mondanivalót, a vallomás a maga egé­szében ömlik a forma edényébe. Formailag is és tartalmilag is őse a korai kuruc költészetnek.

Bónis tudósít róla, hogy a fölkelő kuruc lelki alkata már Zrínyi korában készen volt, történelmi szemlélete már megszületett, sajátságos érzelmi zsúfoltsága már lobogott. A „sérelem⁴⁴ került a magyar élet gyújtópontjába, s a hős a

141

nemzeti sérelem stigmáit vállaló nemes lett. A XVI-ik sza­zad társadalomszemlélete elsorvadt, s a XVI-ik században bontakozó magyar eszmélkedés nemesi-nemzeti tudattá ala­kult. A fölkelő nemesség a nemzeti tudatot a maga rendi és alkotmányos sérelmeinek viselőjévé tette. Az „ügy“-höz csat­lakozó főnemességben természetes vezetőit látta, s köztük kereste a „fejedelmet⁴⁴. A mélyréteg, mely az előző század­ban teljes erővel előretört egy forradalmi kísérletben s egy szellemi kultúrában, most csak másodrendű szerepet kap­hatott, 8 ha kezdeményezett is, kezdeményezése beolvadt a nemzeti küzdelmekben új 8 széles, országos szerepet vállaló nemesség vállalkozásába. Bónis Ferenc első hitvalló képvi­selője e „megújhodott⁴⁴ nemességnek.

Sokan Zrínyi Miklósnak tulajdonítják a „Siralmas pa­nasz⁴⁴ című röpiratot. Annyi bizonyos, hogy Zrínyi környe­zetében, Zrínyi „pártjában⁴⁴ keletkezett s a „kurucBág⁴⁴ első nagyvonalú prózai megfogalmazása. Az ország legfőbb meg- rontójának az idegen nemből való királyt tartja. Fő vég­házainkat a német maga vesztette el, vagy pedig miatta ve­szítettük el. Kihordják országunkból a kincseket, németek­nek kótyavetyélik a koronajavakat. „A Dunamelléki ma­gyarokat magukhoz kapcsolják vagy hazugsággal és álnok szinmutató kedvezéssel: azonban a Tiszamellékikeket és Er­délyieket gyűlöltetik, utáltatják, üldöztetik, hogy igy egymást fogyassák.⁴⁴ Megtörtént tehát, a nagy társadalmi hasadás: kurucokra és labancokra oszlik az ország. A „Siralmas pa­nasz⁴⁴ már nemcsak a külső, hanem a belső „ellenségtől⁴⁴ (labancok) is óvja nemzetét.

Irodalom: Hörk József: Muzsaji Vitnyédi István. Fabó András: Vitnyédi István levelei. Bónis F. versét 1. az Iroda­lomtörténeti Közlemények 1917. évfolyamában.

142

Apácai Cseri János.

(1625—1659)

Dávid Ferenc, Misztófalusi Kis Miklós s Apácai Cseri János mindhárman a magyar művelődés hősei. Sorsuk éppen- olyan jelentős, éppen annyira „mű“, mint alkotásaik. A vi­szonyokhoz mérten forradalmat akart mind a három a mű­velődés három nagy területén: Dávid az egyház életében, Kis Miklós a könyvkiadás terén s Cseri a magyar közoktatás és közművelődés intézményeiben. Apácai Cseri Jánosnak ed­dig bölcseleti műveivel foglalkozott legbehatóbban az iro­dalomtörténet, holott e művei inkább tankönyvkisérletek, s igazi jelentősége gyönyörű, tragikus sorsában, beszédeiben és művelődési terveiben rejlik.

Cseri János árva jobbágyfiu volt. A tizenegyéves, elha­gyatott gyermek egy délután a szomszéd fainba csatangolt. Vándorló diákok tartózkadtak éppen ott, a korcsmában mu­lattak, daloltak. A fiú hallgatta az éneket, azután hozzá­csatlakozott, ő is énekelni kezdett. A diákoknak nagyon meg­tetszett éneke, s magukkal vitték. így került előbb a kolozs­vári, majd pedig a gyulafehérvári iskolába.

Cseri Jánosban az örök székely életforma bontakozott ki, úgy ment napnyugat felé, akár később Körösi Csorna Sán­dor keletre: a kis székely törzs óriási életösztönével és élet­igényeivel. „Aki tanulni akar, egy helyen sokáig ne marad­jon! . . . Állj inkább, mint ülj, fuss, mint menj“. Ez volt az életelve. Apácai Cseri Jánosnak megadatott a tiszta értelmi ihlet, melynek ő az első nyílt s tudatos jelentkezése ezen a földön. Az emberi értékek rangsorában első helyre már az értelem gyönyöreit teszi. Az emberi tudás fáklyáiról, az ős­nyelvekről mond himnuszt: „Hozzád tér sietve beszédem, héber nyelv, mint a nyelvek anyjához. Mert hiszen te rejted

143

magadban magának az Istennek és az isteni dolgoknak isme­retét. . . Téged maga az ur teremtett az első ember számára. Rajtad szólott. Téged használt Ádám a paradicsomban, te hangzál a világ kezdetén. Te a zord Mózes, a homályos pró­féták, a barbár királyok ajkán megszólalván ezeket simán, világosan és ékesen szólókká varázsoltad. Te szent vagy, te bölcs vagy, te isteni vagy. Midőn minden más nyelv elenyé­szik, te fenn maradsz, az örök életben is zengeni fogsz.“

A szellemi ember számára megfogalmazta az aszkézis törvénykönyvét: „Fuss mindentől, valami az embert kényel­messé teheti. . . Hálj örömest száraz deszkán, avagy ke­mény kövön, mint lágy párnán, vagy gyenge ruhán.. . Egyél olyan ételeket jobb szivvel, melyek nem igen kényesek az ínynek. . . Kerüld, valami gyönyörűséget hoz. . . Soha tudo­mányi fegyvereket kezedből le ne tedd, az munka közt vi­rágzik az virtus. Nem derekas dolog úgy tetszik az, melyhez fáradság nélkül juthatsz. Qui cupit, capit omnia. Aki tö­rekszik, elér mindent. Az tudománynak gyükére keserű, gyümölcse pedig gyönyörűséges. Nos tehát: ha mellyedben vagyon még elevenség ha szivedben csak virtusnak szikrája maradt, távol legyenek tőled minden lágy, könnyű, kényes dolgok, keményeket keress, kősziklákon, havasokon járj, kelj.“ így készülődött a németalföldi egyetemekről hazafelé, edzette magát a zord honi éghajlathoz.

Az utakat dicsérte, tudományszomja messze földre vitte. Tele volt szent terhekkel, az emberi sors értelmét ismerte meg, az emberi szellem értékeit gyűjtötte össze, hogy népé­nek hozhassa ajándékba. Tudta jól, hogy otthon egyedül fogja az ébredést hirdetni az „álmos és hályogosszemű ma- gyaroknak“. Tudta, hogy az ősálom és Bacchus (a bor mámo­ra) tartja kezében az élet fonalát, s bölcsőtől a sírig úr a sötétség. Mi lesz tarsolyának sorsa, melyben éppen a böl­

144

csességet hozza? Hiszen a magyar világ „rossz apák, gyenge anyák, rakoncátlan gyermekek, fortélyos, verekedő, kegyet­len urak s csalárd hűtlen szolgák⁴⁴ világa. S az egyház? Báb­alakok a papok, kik a kereszténység alapelveit is alig isme­rik. Kósza árnyak, üres álcák az iskolák tanulói. A közéletben: megvásárolható bírák s Bileám-követő ügyvédek. Minden műipari dologban idegen kézre szorulunk. Zokogó parasz­tok, feldúlt házak, éhező falvak, gondozatlan városok. Egy­szóval: „rosszul kormányzott közügy.⁴⁴

Gyökerekig ható társadalomszemlélet ez, keserű és ko­mor, de éppen ezért annál mélyebbről fakasztja fel a terem­tés vágyait. Szabó Dezső jól látja Ady nyomán, hogy a ma­gyarokból mindig a halál rettenete vonzotta ki a legigazibb életforrásokat. Apácai is e feldúlt, romlott társadalom színe előtt csodálatosan életteljes és valószerű, s mégis látomá­sokkal fölérő elgondolásokban rajzolta meg a fölemelkedett és művelt magyarság országát és arcát. Minden gondolata, minden képe dús esztétikai tartalmat kapott, eszméi tavaszi virágzásban, vagy pedig őszi gyümölcsök érettségével jelen­nek meg előttünk. Az aszkéta, a keserű társadalombíráló éppen, ezért csupa belső derű és bizakodás volt. Mikor a bölcsesség tanulásáról beszélt, jóformán az emberi szellem egyetemes történetét és hagyományát foglalta össze, de ugyanúgy és építő hittel mutatta fel a magyar szellemi ha­gyományt is: „A Szegedieknek, Molnároknak, Gelejieknek, Csulaiaknak, Gidófalviaknak, (és hogy az erényt az ellenfe­lekben is elismerjem) a Pázmányoknak, Csanádiaknak, Enye- dieknek, Dálnokiaknak emlékezete első leheletre szétűzi és szemmel láthatóan bizonyítja, hogy nem nemzetünk barbár szellemében rejlik eme szerencsétlen elmaradás oka, hanem a szerencsétlen közoktatásban.⁴⁴

A magyar szellem nagy hagyományaira támaszkodva el-

10 Féja, A régi magyarság.

145

jutott a tervszerű nemzetnevelés gondolatához. Zrínyiben bontakozott ki a politikai és katonai nemzet fogalma. Cseri számára pedig a nemzet már szellemi és erkölcsi építmény volt. Megelőzte Bessenyeit és Széchenyit. Már tisztán látta az anyauyelv mérhetetlen szellemi és közéleti fontosságát is. Megkezdte a nyelvújítást, tehát Kazinczyék életművének csi­rája is benne élt: „Kétség kívül igaz, hogy az oly szerencsét­len nép, mely a tudományokhoz csak idegen nyelven jut, vagy későn, vagy soha nem emelkedik a tudomány tökéletes­ségére. . . Fordítani kezdtem. . . E nyelvnek (t. i. a magyar nyelvnek) elegendő szók nélkül szűkölködő volta 8 mintegy mezítelensége már kezdetben elijesztett.“

Áldott folyóknak tartotta a szellem erőit és áramlásait: „Ezek amaz igen kedves folyók, melyek felfrissítik az álla­mot és az egyházat.⁴⁴ Szellemi folyamrendszert akart építeni, melynek ágyai az iskolák. Alapok voltak az ő szemében az iskolák, melyekre a nemzet szellemi temploma épül. Ma­gyarnyelvű népiskolák tömegét sürgette, nélkülük „az or­szág tartomány és a város a tömérdek tudatlanságnak ten­gerébe borul bé és az Isten országától is messze vagyon.⁴⁴ Nélkülük az analfabétizmus sötétsége jön, s a nép soha sem lesz a politikai nemzet tagja. És középiskolákat sürgetett, nehogy a kezdetnél megdermedjünk. Az ő tervbe vett iskola­rendszere már három nagy tagozatot követelt: népiskolát, középiskolát 8 egyetemet.

„Valóban elébb érhetné el valaki kezével a csillagokat, elébb szoríthatná az óceán hullámait egy kis árokba, elébb mozdíthatná ki Archimédessel helyéből a földet, mint a mű­vészetek és tudományok lankadatlan és buzgó művelése nél­kül a nemzetet pallérozottá tehetné. Mert ami a testben a szem, kedves hallgatóim! az a tartományban a főiskola, vagy akadémia.⁴⁴ A főiskola „alapja nemcsak az egyháznak, ha­

146

nem az államnak is.⁴⁴ A magyar művelődés hatalmas, józan, tervszerű programja megszületett, ö küldte haza egykor Cseri Jánost: „De mihaszna, ha távolról csak henyélve né­zem a kedves hazámnak siránkozásra méltó állapotát? Orvos és orvosság kell a nyavalyának.⁴⁴ Elindult egykor hazafelé tanárnak, oda, ahol minden tanár törpe volt mellette, jött szabad lélekkel, holott a vallási élet már régen megmereve­dett, s készen volt Geleji Katona puritán protestáns Kalauza. Jöttek a félemberkék folytonos támadásai, a fejedelem kor­látoltsága, s az özvegy fejedelemasszonyon kívül, kit uralko­dó fia meg is rótt ezért, az urak közül csupán Bethlen Mik­lós csüngött fiúi lélekkel rajta, az a Bethlen Miklós, kit szintén mellékalakká alacsonyítottak, s ki őrizet alatt fejezte be életét. Cseri a gyulafehérvári főiskolán tanított, csak­hamar elveszítette tanártársai jóindulatát s a fejedelem ke­gyét. A kolozsvári „kis iskolához⁴⁴ helyezték. Ez volt a lelki szúrás testi betegsége mellé.

Ama székely falu korcsma-ablaka alatt megkezdett éne­ket folytatta egyre zengőbben, de most már nemcsak fiatal tisztaálmu diákok, hanem nagyurak, áltudósok s papok hall­gatták. A készülő szellemi csillag befejeződött, s egy kis országra akart fényt borítani, de kevesen voltak a hivatot­tak. . .

Mikor egy-egy „igen kedves folyó⁴⁴ kiszakadt belőle, s elöntötte a szomjas erdélyi földet, nagyot szorított csontos kezével bordái között a halál. Egyedül volt, üldözött volt, élettársára és kicsi sarjára is csak halált tudott hagyni.

Irodalom: Paedagógiai munkái, összegyűjtötte Hegedűs István. Tavaszy Sándor: A. Cs. J. személyisége és világnézete.

10′

147

A polgár tragédiája.

(1650—1702)

A protestáns pap olykor maga nyomtatta könyveit. Né­melyik hordozható nyomdát cipelt a hátán vándorlás köz­ben, másik házában rendezte be a nyomdát, mint Bornemisza Péter, Heltai Gáspár egyidőben tisztára nyomdájának és ki­adványainak szentelte életét, de papok voltak mindannyian egyházuk tekintélyével és szervezetével a hátuk megett. Egy erdélyi diák, Tótfalusi Kis Miklós azonban Belgiumban mo­dern, európai polgárrá vált. Világhírű nyomdát rendezett be, fejedelmeknek s a pápának dolgozott amsterdami műhe­lyében. Volt idő, hogy targoncával tolták a pénzt szállására. Nem volt író, hanem nyomdász és könyvkiadó, iparos és kereskedő, de a kultúra tiszta igényeivel.

A „sorsot⁴⁴ ő sem kerülte el. Németalföldi talajon fel­épített egy életformát s egyszerre csak úgy érezte, hogy el kell vinnie az erdélyi földre. Visszajött, hogy „könyvekkel bővítse és olcsóitsa e hazát.⁴⁴ Olcsó bibliát és zsoltárosköny- vet tervezett elsősorban, hogy a műveltség minél jobban ter­jedjen. Hazajött óriási munkakedvvel s azzal a puritán pol­gári öntudattal, mely Nyugat-Eurúpában már becsülést, poli­tikai és társadalmi súlyt szerzett ennek az osztálynak.

XVII-ik század magyar szellemi életében elcsittult az elő­ző század társadalmi kavargása. A nagy vallási rendszerzé­sek (Pázmány, Geleji) s a felekezetek birtokállományának végleges kialakulásával kapcsolatban a „társadalmi rend⁴⁴ is még jobban megmerevedett. Kis Miklósnak, a polgárnak, a nyomdásznak (ugyan ki vette emellett figyelembe nagy mű­veltségét s érdemeit?) ebbe a merev társadalmi rendbe kel­lett volna beilleszkednie.

Nagy lendülettel kezdi a munkát, de az urak után kell

148

somfordálnia, ha egészen apró hivatalos ügyeket el akar intézni. Gyűlésekbe kell „koslatnia⁴⁴ s ott kénytelen „az időt eltekeregni⁴⁴, miközben a nyomdájában szeretne dolgozni. Megindulnak a kolozsvári pletykák és rágalmak. Adókedvez­ményt kér, s felesége rendes ruhát mer viselni! Búzát vesz a piacon s takarékosságból otthon sütteti a kenyeret, mire a táborszájú sütőasszonyok nyelvére kerül. Az urak lenézik s foghegyről beszélnek vele, hiszen „csak“ nyomdász. Eljött Németalföldről, ahol „egy közönséges embernek is derék könyvtára vagyon⁴⁴, ahol szép pályát és boldog életet teremt­hetett volna magának: „Belgiumban, azt merem mondani 30 esztendeig nem őszültem és vénültem volna annyit, amennyit itt a 9 esztendőtől fogva.⁴⁴

Már-már képtelen munkáját folytatni, mikor utolsó lé­pésre szánja el magát. RÖpiratot ír „személyiségének, életé­nek és különös cselekedeteinek mentségére⁴⁴ 1698-ban. írá­sának kortörténeti becse igen nagy, mély és őszinte lírája pedig megható. A végén felveti a kérdést, hogy mit is tehet? „Mindazt, valamit ennyi esztendők alatt annyi költségem­mel és véres verejtékemmel a Haza hasznára készítettem, mind összerontván még a port is leverjem lábamról mond­ván: Nem méltó ez a hely énhozzám. Azntán ahová a végzet visz, bujdosásra indulván, az Erdélyi Méltóságoknak hitleve­lüket, mint Amurates a Lengyel Lászlóét, a kopja hegyébe függesztvén, valahol járok-kelek Európában, tele szájjal hir­dessem ezt: Ez az erdélyieknek hitük, így és így nyomorítot­ták meg a haza javára teljes lélekkel igyekező szegény le­gényt. Az én életem szüntelen való halál, midőn lelkemnek szüntelen való fájdalmával, a véghetetlen sérelmek alatt eszem kenyeremet és a szám nélkül való meggyőzhetetlen akadályok célomtól felette igen messze vetnek.⁴⁴

Ezek után az eklézsia megkövetését kívánták tőle s műve

149

visszavonását és megsemmisítését. Az volt a vád, hogy úgy bánt az urakkal, amint nem illett volna. Megtört. Engedel­meskedett s csakhamar elpusztult. A nyugateurópai polgár tört be véle a XVII-ik század Erdélyébe. Hulló csillag lett belőle is.

Elkobzott röpiratát Gyalui Farkas adta ki újra, beveze­téssel s jegyzetekkel. 1902.

Gyöngyösi István.

(1625—1704)

Gyöngyösi István elsősorban „az elmúlt idők bizony­sága¹⁴ akart lenni. A históriás ének történelmi szelleme élt benne, a „halált nem ösmérő krónika⁴⁴ volt az eszménye, ő a magyar históriás ének öntudata és új dolgot is művelt, mert a széphistóriát is beömlesztette a históriás énekbe. így keletkeztek eposzai. Maga Gyöngyösi állítja párhuzamba műveit Tinódi Lantos Sebestyén énekeivel, s megállapítja, hogy Tinódi hagyományát követte, de a históriát „fabulák­kal⁴⁴ színezte. Népszerűségének ez az egyik titka: egyesítet­te a kor két legnépszerűbb műfaját: a históriás éneket és a széphistóriát. De meg is újította, díszes bárok ruhába öltöz­tette őket. Műveit elborítják a kitérések, párhuzamok, le­írások, elmélkedések, a bárok díszítő elem néha egészen el­borítja az eseményt, s pótolni próbálja a teremtő, az alakító művészt.

Zrínyi Miklós szabadon teremtett az adott történelmi anyagból, alakított, Gyöngyösi a kész történelmi vázat csu­pán feldíszítette. Zrínyi mitológiája a keresztény lélek ter­mészetes kikristályosodása, Gyöngyösi mitológiája gépezet. Zrínyi magába szívta az európai műeposz szellemét, Gyön­gyösi felszívó képessége csak külsőségekig terjedt.

150