Találatok: 13

160

egyén, s az elmélkedés alapja az olvasmány lett, az elmél- kedtető írás. Kódexeink tele vannak ilyen elmélkedtető ol­vasmányokkal, s ezeknek szelleme túlnő a vallásos szakiro­dalom keretein. Az egyénhez szóltak, az egyén lelkét akarták táplálni, közelebb jutottak az emberhez és éppen ezért egé­szen önkéntelenül is irodalmi eszközöket használtak.

Az irodalom anyaga nemzetközi. Az Egyház nemzetek feletti tényező volt, s e kiváltságos helyzetét nem utolsó sor­ban az a nemzetközi irodalmi anyag biztosította, melyet gondo­san átszűrt az egyház őrködő tekintete. Magyar nyelvű nyelv­emlékeink legnagyobb része tehát fordítás, átköltés, átdol­gozás. Irodalmi szempontból mint nyelvi megoldások érde­kelnek bennünket, magasabb fokon pedig az a szempont ve­zérel, hogy mennyire sikerült a saját életünkhöz, sorsunkhoz hajlítanunk őket.

Ez az irodalmi anyag, ha nagyobbrészt nem is eredeti, mégis fontos tényező a magyar irodalom s még inkább az európai magyar szellem fejlődésének történetében. Hiszen pontosan kifejezi az első nagy európai kultúráramlatot, mely szellemünkbe hatolt. A félbarbár s a kultúra előcsar­nokában forrongó népek számára a kereszténység adta meg az élet új gyújtópontját, az új értékrendszert, a földi világ­gal szemben az égi világot, a pogánnyal szemben a szentet. Megteremtette a belső élet vonzóerejét. Hőst csinált a szent­ből, magányos belső életéből pedig izgalmat, mesét, ese­ményt, olykor kalandot alakított. A középkori keresztény irodalom elsősorban a belső élet ingerlő zártságát töri fel s vetíti eseménnyé, történetté. A hősök mind a belső élet hősei. Szenvedéseik, küzdelmeik, kínzatásuk, önsanyargatásuk és önfeláldozásuk mind belső célért, magasabbrendű szellemi örömért történik. S így: új erények, belső képességek, lelki vonások fejlődnek ki bennük. Az európai műveltség s az euró-

16