Találatok: 64
136
Gyártó ország: Szovjetunió
Személyzet: 4 fő
Fegyvezet: Egy 152 mm-es tarack; egy 7,62 mm-es légvédelmi géppuska Páncélvastagság: Test 0,59 inch 115 mml; torony 0,8 inch 120 mmi Méretek: Hosszúság (löveggel) 27 láb 6 inch 18,40 ml; szélesség 10 láb 6 inch 13,20 ml; magasság 9 láb 2 inch (2,80 ml Tömeg: 66137 font 130 000 kg)
Motor: V-59 V-12 vízhűtéses dízel, 520 LE teljesítménnyel
Teljesítmény: Sebesség úton 38 mf/h I62 km/hl; hatótávolság 310 mf (500 kml; lépcsőmászó képesség 3 láb 7 inch (1,1 ml; árokáthidaló képesség 8 láb 2 inch (2,5 ml; kapaszkodóképesség 60%
Történet: 1971-ben rendszeresítették a Szovjet Szárazföldi Erőnél. Szolgálatban van: Irak, Líbia, Magyarország, Szovjetunió és Szíria hadseregeiben
Az S0-152 önjáró tarackot az 1970-es évek elején rendszeresítették, 18 db-ot hadosztályonként, amit később hadosztályonkénti 24 db-ra növeltek. Az SO-152 konstrukciója hasonló a legtöbb önjáró lövegéhez, a vezetővel és az erőátvitellel a test elején, a nagy torony pedig a végéhez közel van. A vezető elöl, bal oldalon ül; a ki-beszálláshoz hátrafelé nyíló nyílásfedéllel látták el.
A nagy tornyon egyetlen nyílásfedél található a jobb oldalon és a jármű parancsnoka számára kupoláról gondoskodtak a torony tetejének bal oldalán. A parancsnoki tornyot ellátták hátrafelé nyitható nyílásfedéllel és látóeszközökkel; egy 7,62 mm-es géppuskát szereltek a torony mellső részére, és a torony belsejéből lehet vele célozni és tüzelni. Közvetett célzókészüléket szereltek a parancsnoki állás elé, a torony tetejére, valamint egy közvetlen célzókészúléket a fő fegyverzettől balra, lőszerutántöltő nyílásfedél van a test hátulján, azonban az amerikai M109-től eltérően nincsenek a tüzeléskor a hátralökést elnyelő talptámaszok. A felfüggesztés torziós rugó típusú, és hat db kettős abroncsé futógörgőből áll, a láncvezetőkerékkel elöl, a láncfeszítőkerékkel hátul, a négy lánctalphordozó görgővel együtt.
A fő fegyverzet a vontatott 152 mm D-20-ból kifejlesztett 2A33 152 mm-es löveg/tarack. A fegyvert kétkamrás csőszájfékkel és füstelszívóval látták el. Mozgás közben a fegyverzetet csőrögzítővel tartják egy helyben, amit, ha nincs használatban, visszahajtanak a homloklemezre A
Jobbra: Az M1973 rendszeresítése
jelentős mozgó tűzerőt nyújtott
a szovjet hadosz
72
Fent: A 152 mm SO-152 önjáró lövegltarack első ízben 1977 novemberében jelent meg nyilvánosan a moszkvai díszszemlén
fegyverzet függőleges irányzásának korlátái +60°-tói -3°-ig terjednek, a vízszintesen irányzás lehetősége pedig teljes 360° A fő lövedék az 0F-540 elnevezésű re peszg rúnát, amelynek a tömege 95,9 font 143,5 kg] és hatótávolsága 20 230 yard I1fl 500 m). Van egy rakéta póthajtásé, 26 250 yard Í24 000 m] hatótávolságú lövedéke is. Rendelkezésre áll még a szárnystabilizált, robbanótőltettel ellátott csúcsos páncélgránát is. A jármű összesen 40 db löszért szállít.
A maximális tűzgyorsaság négy köves percenként, jóllehet tartós tüzelés esetén csak két lö- vés/perc. Az SO-152 felkészítés nélkül képes átgázolni 4 láb 11 inch 11,5 ml mély vízen, bár a szovjet páncélozott harcjárművek többségétől eltérően nem kétéltű. Ellátták a tömeg pusztító fegyverek elleni teljes védőrendszerrel és éjjeli vezetöf elszereléssel.
Más szovjet páncélozott harcjárművekhez hasonlóan ez is számos elnevezést kapott. A Szovjet Szárazföldi Erőnél SO-152 Akácijának (Akác), míg az iparban 2S3-nak hívják. A NATO első nyilvános megjelenésének éve után az M-1973 elnevezést használja.
SM-240 (2S4) Tjulpán (M-1975)
Gyártó ország: Szovjetunió
Személyzet: 4 fő
Fegyverzet: Egy 240 mm-es aknavető
Méretek (becsült): Hosszúság (magába foglalva a talplemezt) 28 láb 4 inch 18,63 m); hosszúság lalvázl 23 láb 11 inch (7,05 ml; szélesség 10 láb 6 inch (3,23 ml; magasság 9 láb 2 inch 12,80 ml
Tömeg (becsült): 72 750 font 133 DOG kgl
Motor: Vízhűtéses dízel, 450 LE teljesítménnyel
Teljesítmény (becsült): Sebesség úton 31 mf/h (50 km/h); hatótávolsága úton 310 mf (500 km) Történet: 1975-ben rendszeresítették a Szovjet Szárazföldi Erőnél. Szolgálatban van: Csehszlovákiában, Irakban, Libanonban és a Szovjetunióban
Ez a furcsa fegyver jelenleg a legnagyobb szolgálatban lévő önjáró aknavető. A feljegyzett legnagyobb példány a második világháború alatt Szevasztopol ostrománál használt óriási német
Lent: Művészi rajz az SM-240-ről, menetkész helyzetben, előrenéző aknavetőcsővel.
Amikor tüzeléshez felállítják, a csövet közel 270°-kal elforgatják, és az hátrafelé néz
önjáró aknavető volt. A szovjet tervezők a szokásos módon két meglévő fegyvert összeillesztettek, és egy kitűnő, új fegyverrendszert készítettek. Az alvázat a GMZ-lánctalpas aknarakóhoz használt alvázra alapozták, és az hasonló az új 2S3 152 mm-es önjáró löveghez használt alvázhoz, azonban a súlyos aknavető szállításához kissé erősebb felfüggesztéssel látták el.
Az aknavető maga az M-240 240 mm-es vontatott, hátultöltös aknavető megközelítőleg szabvány változata. Az aknavetőt a jármű hátulján elforduló talplemezre szerelték. Tüzeléshez kész állapotba helyezéskor a jármű a tűzvonallal ellenkező irányba néz, és az aknavetőt kb. 270°-on keresztül hidraulikusan felemelik, amíg a talplemez, ami összekapcsolva marad a járművel, erősen kitámaszkodik a földön. Amikor a helyére került, az aknavetővel függőlegesen +45° és +80° között, oldalirányban pedig jobbra és balra is 8°-kal lehet irányozni.
Az aknavető repeszromboló gránáttal és betonromboló gránáttal tüzelhet. Alkalmas atom- és vegyi gránátok kilövésére is, de ezeket kivonták. Az F-864 HE gránát tömege 287 font 1130 kgl és maximum 10 610 yard (9700 ml távolságra lőhető ki. A jelentések szerint van egy megnövelt hatótávolságú gránát is (valószínűleg rakétapót hajtású), aminek a hatótávolsága 21 870 yard 120 000 ml. A lövedékeket motorral meghajtott eszköz segítségével töltik be a csőfarba, de alkalmazása során a személyzetnek a járművön kívül kell dolgozni.
Ezen fegyverekből mintegy 500 db szolgál a Szovjet Szárazföldi Erőnél és kisebb számban a Csehszlovák Szárazföldi Erőnél. Szolgálatban van még Irakban is, s az ország – úgy vélik – néhányat átadott a libanoni keresztény milíciának. A Szovjet Szárazföldi Erőnél az elnevezése SM-240, Tjulpán (Tulipánl hivatalos névvel.
SO-203 (2S7| (M-1975) 203 mm önjáró löveg
Gyártó ország: Szovjetunió
Személyzet: 4 fő
Fegyverzet: Egy 203 mm-es löveg
Méretek: Hosszúság 42 láb 0 inch 112,81 ml, szélesség 10 láb 6 inch 13,23 ml; magasság 9 láb 2 inch (2,80 ml
Tömeg: 88183 font (40 000 kgl
Motor: Vízhűtéses dízel, 450 LE teljesítménnyel
Teljesítmény: Sebesség úton 31 mf/h (50 km/hl; hatótávolság úton 310 mf (500 kml
Történet: 1975-ben rendszeresítették a Szovjet Szárazföldi Erőnél. Csehszlovákiában és a Szovjetunióban áll szolgálatban
A Szovjetunió szárazföldi erőinek első lépcsős alakulatainál még azután is megtartotta a vontatott tüzérséget, amikor a nyugati haderők már áttértek az önjáró lövegekra Amikor azonban
Lent: Az SO—230 az 1970-es évek végén lépett szolgálatba a Szovjet Szárazföldi Erőnél, és azóta is a világon a legnagyobb, teljesen lánctalpas önjáró löveg. Megfigyelhető a 203 mm-es löveg csőrögzítője
az 1970-as évek elején megkezdték az áttérést, a folyamat nagyon gyorsan zajlott le, és azóta néhány kiváló felszerelést rendszeresítettek. Az SO-152 jelent meg először, és egy évvel később követte az S0-122 Ez a 203 mm-es fegyver volt a következő, ami jelenleg a Szovjet és a Csehszlovák Szárazföldi Erőnél van szolgálatban. A 34,45 láb 110,51 m| hosszúságú alváz nagyon nagy, bár szélességét 10 láh 6 inch (3,23 ml-re korlátozza az alacsony rakfelületű szabvány vasúti kocsin való szállítás követelménye. A legtöbb szovjet önjáró löveget a páncélozott szállító harc|árművekhez és rakétarendszerekhez használt alvázból kifejlesztett alvázra építették, azonban az SO-203-é egyedinek tűnik. Hét futógörgöje, valamint a legelejére épített páncélozott vezetőfülkéje van, és négy fős személyzet szállítására képes. A motort a vezetőfülke mögé építették be, amely a lánctalpakat az elöl lévő Iá nevezet őke re ken keresztül hajtja meg. A jármű hátulján nagy, hidraulikusan működtetett talptámasz található.
A löveget a test hátuljára szerelték, de nincs a személyzetnek védelmet nyújtó lóvészállás. A 203 mm-es fegyver hatásos lőtávolsága szabvány HE gránátokkal becslések szerint 41000 yard I37 500 ml és 54 680 yard (50 000 ml. Maximális tűzgyorsasága két lövés percenként; hosz- szán tartó tüzeléskor egy lövés két perc énként. A löveg repeszromboló és betonromboló gránátokkal tüzel. Alkalmas még atom- és vegyi lövedékekkel való tüzelésre is, de ezeket a legutóbbi fegyverzetcsökkentési megállapodásokat követően kivonták a hadrendhői.
A fegyver lövedékei és hüvelyei nagyok és nehezek. Néhány lövedéket az önjáró lóvegen szállítanak, de mindegyik Iüveghez lőszerszállító jármű is van. A legtöbb fotón egy kerekes kocsi látható, rendszerint a vezetőfülke mögött, a jármű tetején málházva, amelyet a lőszereknek a szállítójárműtől az SO-203 hátuljához történő továbbítására használnak, ahol azokat egy félautomata töltővel emelik fel.
77
