Találatok: 64

136

T-72 harckocsi

Gyártó ország: Szovjetunió

Személyzet: 3 fő

Fegyverzet: Egy 2A46 125 mm-es löveg; egy PKT 7,62 mm-es párhuzamosított géppuska; egy NSVT 12,7 mm-es légvédelmi géppuska

Páncélzat: Titkosított

Méretek: Hosszúság ffő fegyverzettel) 30 láb 4 inch (9,24 ml, hosszúság Itestl 22 láb 10 inch (6,95 ml; szélesség 15 láb 7 inch (4,75 m); magasság 7 láb 10 inch (2,37 ml

Tömeg: Harci 90 310 font (41 000 kgl

Fajlagos talajnyomás: 11,80 font/inch² 10,83 kg/cm²)

Motor: V-12 dízelmotor, 2000 percenkénti fordulaton 780 LE teljesítménnyel

Teljesítmény: Sebesség úton 50 mf/h (80 km/hl, hatótávolság úton 300 mf I483 kml, lépcső­mászó képesség 2 láb 8 inch (0,85 ml, árokáthidaló képesség 8 láb 10 inch (2,7 ml; kapaszko­dóképesség 60%

Történet: 1973-ban rendszeresítették a Szovjet Szárazföldi Erőnél; a Szovjetunióban, Csehszlo­vákiában, Lengyelországban, Indiában, Irakban, Romániában és Jugoszláviában gyártják. Szol-

Lent: A T-72 széles körben teljesít szolgálatot a Szovjet Szárazföldi Erőnél és számos más haderőnél szerte a világon. Személyzete három fő. Automata töltője van, és külön töltik be minden egyes lőszer lövedékét, valamint lőportöltetét

gálatban van a következő országokban: Algéria 12001, Bulgária 12001, Csehszlovákia 18501, Fin­nország 1801, India 1750), Irak 15001, Kuba (501 Kuvait (?), Líbia 11801, Lengyelország 14001, Ma­gyarország 1200), Románia 1100), Szovjetunió, Szíria 11000) és Jugoszlávia I300)

Jóllehet a T-72 külsőleg némileg hasonlít a T-64 harckocsihoz, valójában egészen más tervező­intézet fejlesztette ki. Sorozatgyártása 1971-ben kezdődött meg és 1973-ra már széles körben szolgálatban volt, bár 1977-ig a nyugati szakértők nyilvánosan nem beszéltek róla. A legutóbb gyártott szovjet harckocsikhoz hasonlóan a vezetőt az erősen lejtős homlokpáncél alá, középre ültették. A személyzet másik két tagját a toronyban helyezték el, a parancsnokot a jobb, az irányzót a bal oldalra. A Varsói Szerződés haderői használatára gyártott összes T-72 harckocsit ellátták speciális szintetikus, ólom alapú anyagból készült belső burkolattal. Ez bizonyos fokú védelmet nyújt az atomrobbanás hatásai közül kettő ellen: a személyzetet a neutronsugárzás, az elektronikai berendezéseket pedig az elektromágneses impulzusok ellen védi.

Automata töltőberendezéséhez – a T-64 típuson lévőtől eltérően – vízszintes adagolórendszer csatlakozik. A legkorábbi változat kivételével, a főfegyverzet a teljesen új 2A46 125 mm-es si­ma csövű löveg, ötvözött hőkiegyenlítővel és füstelszívóval; három lőszertípussal tüzel. A kineti­kus energiájú APFSDS-T kezdősebessége 5900 láb/s (1800 m/s>, maximális hatótávolsága 4400 yard (4000 ml. A másik páncéltörő lövedék kumulatív töltetű, amely hivatalosan HEAT-FS-ként

Fent: A Finn Szárazföldi Erő T-72
harckocsijai páncélozott harcjárművek
kíséretében, a 2A46 125 mm-es
lövegeikkel tüzelve előrenyomulnak.
A Finn Szárazföldi Erő a 14 külföldi
vásárló egyike, és 80 db-ot szerzett be.
Az Iraki Szárazföldi Erő harckocsijait
széles körben alkalmazták
az Öböl-háborúban, azonban
a hatékonyságukat nagymértékben
semlegesítették a koalíció páncélvadász
erői

93

ismert és amelynek a maximális hatótávolsága 4400 yard 14000 m). Végül van egy HEFRAG- FS lövedék, amelyet bunkerek, nyílt terepen lévő csapatok és járművek ellen használnak, és amelynek közvetett tüzelési mód esetén a maximális hatótávolsága 10 300 yard I94Q0 ml.

A harckocsi rendes körülmények között 39 lőszert szállít: 12 db APFSDS-T, 21 db HE FRAG-FS és 6 db HEAT-FS lövedéket. Mind a három lűszertípus két részből áll: a lövedékből és a hüvelyből, amely utóbbi egy kis fémcsőnk kivételével teljes egészében éghető. Az elméleti tűzgyorsaság nyolc lövés/perc, de ez – figyelembe véve a hosszan tartó harctéri tüzelést – gya­korlatilag kétséges.

A felfüggesztéshez torziós rugókra szerelt hat, nagy átmérőjű futógörgőt alkalmaztak. A ko­rábbi sorozatgyártású modellek különös jellemzője, hogy a lánctalpakat négy, rugóhatás alatt álló köténylemez védi, amelyek előreugranak körülbelül 60°-ra, amikor támadás előtt kinyitják őket. Ez – feltételezhetően – védelmet nyújt a HEAT-lövedék ellen, de nem található meg a ké­sőbbi változatokon.

A mély vízen való átkeléshez egy keskeny légzőcsőt szereltek az irányzó periszkópjának talpa­zatára. Az ilyen cső nem nyújt a személyzetnek menekülési lehetőséget, ha valami elromlik a járművön a víz alatt. A vízi átkelés nagyon népszerűtlen a szovjet páncélosegységeknél szolgá­latot teljesítő katonák körében.

A harckocsinak számos változata van, amióta az alap T-72 először megjelent. A fő típusokon belül még számos kisebb változat létezik, ami a megnevezések összekeveréséhez vezethet.

A korlátozott számban gyártott első változat a T-72A volt, amit a T-64 típussal azonos 2A26 löveggel fegyvereztek fel. Ezek többségét később műanyag köténylem ezekkel és lézer távolság­mérővel látták el. Az első fő sorozatgyártású modell a T-72B, amelyet elsőként láttak el végle­ges 2A46 löveggel és más korszerűsítésekkel; nagy részüket később külön páncéllal és lézer tá­volságmérővel szerelték fel.

Az 1970-es évek végén a szovjet gyártást átállították a T-72M-ként ismert, még korszerűbb modellre, amely számos változatban jelent meg. A T-72B típushoz viszonyítva az eredeti T-72M-en jelentős korszerűsítéseket végeztek. A toronyra plusz páncélt, valamint rétegelt mű­anyag köténylemezeket és új lézer távolságmérőt szereltek fel. A következő a T-72M1, a hom­loklemezre szerelt nagy páncéllal. E modell legutóbbi változatain új típusú pán cél borítást alkal­maztak a torony tetején és a vezetőfülke oldalain. A harckocsi felső felületein elhelyezett plusz páncél nyilvánvaló válasz volt a NATO „felülről támadó* lőszereire, amelyeknek a rendszeresíté­se ebben az időszakban kezdődött meg.

A T-72M2 – ismert NATO-elnevezése Szovjet Közepes Harckocsi M19B6 – a T-72M1 tovább­fejlesztett változata, amelynek tornyát nem csak megvastagított páncéllal, hanem a tetejére erősített plusz páncéllappal is megerősítették. A T-72M2 harckocsi későbbi változatain kiegé­szítő reaktív páncéllapokat helyeztek el a homlokpáncélon (egy réteget], a tornyon körbe (egy­től három rétegígl és a harckocsi oldalain végig (egy réteget], hogy bizonyos fokú védelmet nyújtsanak a felfüggesztésnek és a felső testnek. Mindez felhizlalta a T-72 páncélját, különö­sen a felső páncélzatot. Erről kapta gúnynevét: dús keblű Dolly Parton harckocsi.

A T-72M2 típuson új ködfejlesztő elrendezés található, az irányzó nyílásfedelének bal oldalára szerelt nyolc ködgránátvetővel. A 12,7 mm-es géppuska lőszertárát elhagyták, és az éjszakai célzást az irányzó részére felszerelt megnövelt éjszakai célzókészülékkel javították.

Utolsóként (1987-ben) a T-72MS jelent meg, amely az egész jármű nagyobb mérvű átterve­zése; új felfüggesztése, motorja és robbanó reaktív páncélzata van. Ez a T-72 első olyan válto­zata, amely képes az AT-8 „Songster’ irányított páncéltörő rakéta kilövésére

A T-72 harckocsinak számos speciális változata létezik. A T-72K parancsnoki harckocsi, kü­lön híradóeszközökkel a zászlóalj és ezredtörzsek részére. A BREM-1 páncélozott javító és von­tatójármű, az IMR-2 pedig műszaki harcjármű. A T-72 működési sokoldalúságát tovább növel­ték aknaszedő berendezés felszerelésével. A parancsnoki feladatokra kialakított harckocsik ki­vételével a T-72 összes modelljén lehet ilyen felszerelés a páncéltest elején. A Lengyel Száraz­földi Erő T-72 harckocsijaira másfajta aknamentesítő-rendszert helyeztek el. Ez a PW-LWD ra­kétameghajtású, robbanótöltetű cső, amit a harckocsi tetejére, a páncéltest vége felé felszerelt konténerben szállítanak. A T-72 legkevesebb 15 haderőben teljesít szolgálatot és több ezret gyártottak a négy szovjet állam vállalatnál. A T-72G típust Csehszlovákiában és Lengyelország­ban gyártják. Ezek csak kismértékben térnek el a szovjet változatoktól, azonban a TR-125 tí­pusnak elnevezett román változaton számos eltérés található, ami a jármű harci tömegét közel 47,27 tonnára (48 tonna) növelte. A T-72M1 típust Indiában is gyártják és a T-72G típust Irak-

94

Fent: A T—72 harckocsik menetben; a Lengyel Szárazföldi Erő által beszerzett

400 db-ból hat (megfigyelhető a toronyra feltűnően elhelyezett rombusz alakú felségjelzés). Minden esetben a harckocsi parancsnoka kezeli az NSVT 12,7 mm-es géppuskát. A lengyel harckocsik PW-LWO aknamentesítő-rendszert szállítanak, amit a páncéltest tetejére, a vége felé helyeztek el

bán (ahol az elnevezése Ássad Babyle vagy Lion vagy Babilon). Végül M-B4 elnevezéssel gyárt­ják Jugoszláviában is. Ez számtalan dologban különbözik a szovjet T-72-től, főleg optikai és elektronikai berendezéseiben. Nagyszámú jugoszláv M-84 harckocsit exportállak Kuvaitba.

95

T-80 harckocsi

Gyártó ország: Szovjetunió

Személyzet: 3 fő

Fegyverzet: Egy 2A46 125 mm-es löveg; egy PKT 7,62 mm-es párhuzamosított géppuska; egy NSVT 12,7 mm-es légvédelmi géppuska

Páncélzat: Titkosított

Méretek: Hosszúság (fő fegyverzettel! 32 láb 6 inch 19,9 ml, hosszúság Itestl 24 láb 3 inch 17,46 ml; szélesség 11 láb 2 inch I3,4D ml; magasság 7 láb 3 inch (2,20 ml

Tömeg: Harci 94 715 font (43 D00 kgl

Fajlagos talajnyomás: 6,80 font/inch² (0,83 kgfcm²)

Motor: Gázturbinás motor, 985 LE teljesítménnyel

Teljesítmény: Sebesség úton 47 mf/h (75 km/h), hatótávolság úton 250 mf 1400 kml, lépcső­mászó képesség 2 láb 11 inch 10,90 ml, árokáthidaló képesség 9 láb 6 inch (2,9 ml; kapszkodó- képesség 60%

Történet: A T-80 harckocsit 1985-ben rendszeresítették a Szovjet Szárazföldi Erőnél lAz adatok a gázturbinával meghajtott T-80 típusra vonatkoznak!

A T-80 tervezését és kifejlesztését a Nyizsnyij Tagilban lévő, Ural harcjármügyári AF Kartsev tervező intézet végezte, amely felelős volt a T-64 harckocsién is. A fejlesztés az 1970-es évek közepén kezdődött, a gyártás 1983 körüli beindításával és 1985 körüli szolgálatba állítással.

A T-80 a T-64-hez viszonyítva számos előnnyel rendelkezik, amelyek közül a legjelentősebb a gázturbinás motor beépítése. Ezt valószínűleg az USA Szárazföldi Erőinek Ml Abrams harcko­csiján alkalmazott hasonló meghajtás ösztönözte. Kevés dolog ismert a szovjet gázturbináról, ki­véve, hogy megközelítőleg 985 LE a teljesítménye; kézi sebességváltós, öt előremeneti és egy hátrameneti sebességfokozattal. A T-80 hátuljára két plusz ledobható tüzelőanyag-tartályt sze­reltek fel, és egy harmadik tartály helyezhető el a motorháztetőn. Jelentős változás, hogy a T-80 legutolsó változatát (részletes leírása alábbi dízelmotor hajtja meg. így feltételezhető, hogy a Szovjet Szárazföldi Erő nem volt elégedett sem a gázturbina általános teljesítményével, sem a tüzelőanyag-fogyasztással.

A T-80 teste acélból készült, az olyan létfontosságú területen, mint a homloklemez, rétegelt páncél van. A torony öntött acél, azonban van egy belső „különleges’ páncélrétege. A vezető­fülkét és a torony belsejét a T-72 típuson lévőhöz hasonló speciális, szintetikus, ólom alapú anyaggal bélelték ki, ami védelmet nyújt a neutronsugárzás és az elektromágneses impulzusok ellen.

A felfüggesztés mindkét oldalon hat, torziós rugókra szerelt futógörgőből áll. A T-64 kismé­retű futógörgőihez s hidra pneumatikus felfüggesztéséhez viszonyítva ez visszatérést jelent a ha­gyományos szovjet rendszerhez.

A fő fegyver a 2A46 125 mm-es sima csövű löveg, vízszintes töltőberendezéssel, ami – lég-

aiábbis külső megjelenésre – azonos a T-72 típuson használttal. A T-BD harckocsikból néhányat felszereltek az AT-8 „Songster’ páncéltörő rakéta kilövésére, de nem mindegyiket. A löveg a T-72 típusra szerelttel azonos lőszerekkel tüzel: kétféle APfSDST, HEAT-FS és HEFRAG (FSI tí­pusokkal.

Az összes szovjet harckocsihoz hasonlóan a T-80-at is alkalmassá tették mélyvízi átkelésre. Nagy, henger alakú konténert szereltek a torony hátuljára keresztbe, amelyben két légzőcső ta­lálható. Az egyiket az irányzó periszkópjának talpazatára szerelik, a másikat a hűtőrács fölé, hogy légbeszívónyílásként szolgáljon a gázturbina részére.

A T-80 új változatát 1987-ben hozták nyilvánosságra, jóllehet néhány éve már szolgálatban volt. Az USA Szárazföldi Erőhen általánosan ismert elnevezése 7-80 M1984, amelynek homlok­lemezére és tornyára 185-220 db közötti robbanó reaktív páncéllapot IERAI szereltek. Ezek az ERA-lapok a HEAT-lövedék becsapódásakor felrobbanva elindítanak egy megolvasztott fémsu­garat, ami eloszlatja a gránát energiáját a blokkon való áthaladás során, így nem marad elég energia a harckocsi fő páncéljának átütéséhez. Az ilyen eszközök jelentős védelmet nyújtanak a lövegekből kilőtt HEAT-gránátok és a HEAT-fejjel felszerelt rakéták ellen.

1989-ben megjelent a T-80 továbbfejlesztett változata is, amelynek csak a Szovjet Közepes Harckocsi M19B9 vagy SMT 1989 elnevezése ismert. E típuson a gázturbinát dízelmotorral vál­tották fel, ami megközelítőleg azonos a T-72 típusra felszerelt V-12, 785 LE-s modellel. A leg­szembetűnőbb külső változás az új, további páncélvédelem a tornyon, amelynek során fémtol­datot szereltek az ERA-lapok közepére, ami feltűnő változást eredményezett a harckocsi külső megjelenésében. A homloklemezen átrendezték az ERA-lapokat, hogy tömörebb és kiterjed­tebb fedést biztosítanak. Számos más változtatást is végeztek, pl. a távirányítású tüzeléshez a harckocsi tetejére szereltek egy 12,7 mm-es légvédelmi géppuskát, valamint további ködgránát­vetőket és a korszerűsített fedélzeti túzvezetőrendszert alkalmaztak.

Fent: A legújabb szovjet harckocsi
a T-80, amely egyesíti a T-64 és
a T-72 jellemzőit, és amelyet
az osztottan betöltött lőszerrel tüzelő
125 mm-es löveggel fegyvereztek fel.
Négy lőszertípussal tüzel

Balra: A T-64 típushoz hasonlóan
a T-80 harckocsit is felszerelték
robbanó reaktív páncéllal, hogy
jelentősen megnöveljék a HEAT-fejet
szállító, irányított páncéltörő
fegyverek elleni védelmet

97

155 mm Bandkanon 1A

Önjáró löveg

Gyártó ország: Svédország

Személyzet: 5 fő

Fegyverzet: Egy 155 mm-es löveg, egy 7,62 mm-es légvédelmi géppuska

Páncélvastagság: 0,79 inch 120 mml

Méretek: Hosszúság (teljes) 36 láb 1 inch 111 ml; hosszúság (páncéltesti 21 láb 6 inch 16,55 ml, szélesség TI láb 1 inch (3,37 ml; magasság (légvédelmi géppuskával) 12 láb 8 inch (3,85 ml Tömeg: Harci H6 850 font 153 DÓD kgl

Fajlagos talajnyomás: 12 láb/inch² (0,85 kg/cm²J

Motorok: Egy Ftolls-Royce K.6Q dízel, 3750 percenkénti fordulaton 240 LE teljesítménnyel, és egy Boeing Modell 502710MA gázturbina, percenkénti 38 000 fordulaton 300 LE teljesít­ménnyel

Teljesítmény: Sebesség úton 17 mf/h I28 km/h), hatótávolság 143 mf I230 km); lépcsőmászó képesség 3 láb 2 inch (0,95 ml; árokáthidaló képesség 6 láb 7 inch 12,0 ml; kapaszkodóképes­ség 60%

Történet: 1966-1968 között gyártották. 30 db van szolgálatban a Svéd Szárazföldi Erőnél

A Bandkanon 1A, vagy VK-155, ahogy még ismert, a világon szolgálatot teljesítő legnehezebb önjáró lövegek egyike. A prototípust a híres Bofors Ordnance Company gyártotta 1960-ban; azonban a típusból nem készült sok. Csak két évig gyártották. A VK-155 számos alkatrésze, például a meghajtórész, azonos az S-harckocsiéval, amit szintén a Bofors tervezett és gyártott. A vezetőt a páncéltest elején helyezték el, míg a személyzet másik négy tagját a páncéltest vé- ‘ gén lévő nagy toronyban. A 155 mm-es löveg függőleges irányzási korlátái +40° és -3° A víz-

98