Találatok: 64

136

Fent: A Bandkanon 1A 155 mm-es lövegének függőleges irányzási korlátái +40° és -3°. A löveget a teljesen páncélozott toronyba szerelték be, amely vízszintesen balra is, jobbra is 15°-al forgatható el

Balra: A 155 mm Bandkanon 1A járműalkatrészei közül számos azonos az Sharckocsiéval, amelyet szintén a híres Bofors vállalat tervezett és gyártott a Svéd Szárazföldi Erő részére

99

szintes irányzás lehetőségei 15° balra és 15° jobbra. A függőleges és vízszintes irányzást is mo­tor végzi, azonban kézi irányzásról is gondoskodtak. A löveget kétszer hétsoros, 14 lőszert tar­talmazó tárból töltik, lehetővé téve, hogy a fegyver nagy tűzgyorsaságot érjen el – a teljes tá­rat kilövi egy perc alatt. Amikor a tár kiürül, a kocsi előrehozza a tele tárat és felhelyezi az üres tár helyére Ez mintegy két percig tartó folyamat. A 155 mm-es löveg HE-lövedékkel 23 410 yard (21400 m) távolságra tüzel. A löveg mihelyt kilőtte az igényelt mennyiségű lövedéket, ren­des körülmények között új túzelőállásba mozog, még mielőtt az ellenség megállapítaná a pon­tos helyét és viszonozná a tüzet. A 7,62 mm-es géppuskát a torony bal oldalára szerelték, földi és légi célok ellen is alkalmazható. Az alvázon hat futógörgö van, a láncvezetőkerékkel elől. Amikor a löveg tüzel, a hidropneumatikus típusú felfüggesztést rögzítik a helyén, így sokkal stabilabb a talpazat. Bár a maga nemében egyedülálló löveg, a VK-155 típusnak számos hátrá­nya is ismert. Nagyon nehéz, meglehetősen lassú és nehézkesen tud áthaladni néhány hídon és úton. Nem lehet a lőszertípust gyorsan váltani. Az előretolt megfigyelő kérhet öt HE-lövedé- ket egy célra, ködgránátokkal követve. A löveggel nem képesek eleget tenni a kérésnek, kivéve,

100

amikor az adott időben a tárban van a ködgránát. Mindezen túl, a legtöbb más svéd páncélo­zott harcjárműtől, például az S-harckocsitól, a Pbv. 302 páncélozott szállító harcjárműtől és az Ikv. 91 harckocsivadásztól eltérően, a VK-155 nem kétéltű. A 30 db Bk 1A-tól eltekintve a Svéd Szárazföldi Erő jelenleg csak vontatott fegyvereket alkalmaz, főleg a Bofors tervezte FH-77A és FH-77B 155 mm-es vontatott tarackokat.

Lent: A155 mm Bandkanon 1A önjáró löveg tüzelőállásban. Látható a végén két, hetes sorban elhelyezett 14 repeszromboló gránátot tartalmazó, hátra kinyúló tár és a lőszerkezelőrendszer. A 155 mm-es löveget a másik végén ellátták csőszájfékkel. A löveg maximum +40°-ig emelhető fel

101

Infanterikanonvagn könnyű harckocsi/harc kocsi vad ász

Gyártó ország: Svédország

Személyzet: 4 fő

Fegyverzet: Egy 90 mm-es löveg, egy 7,62 mm-es, a főfegyverzettel párhuzamosított gép­puska; egy 7,62 mm-es légvédelmi géppuska; 12 ködgránátvető

Páncélzat: Titkosított

Méretek: Hosszúság (löveggel) 29 láb (8,85 ml; hosszúság (test) 21 láb 0 inch (6,41 ml, széles­ség 9 láb 10 inch (3 ml; magasság 7 láb 7 inch (2,32 ml

Tömeg: Harci 35 934 font (16 000 kg)

Fajlagos talajnyomás: 6,97 font/inch²10,49 kg/cm²l

Motor: Volvo-Penta TD 120A hathengeres turbófeltöltésű dízel, 2200 percenkénti fordulaton

330 LE teljesítménnyel

Teljesítmény: Sebesség úton 40 mf/h (65 km/hl, hatótávolság 310 mf (500 kml, lépcsőmászó képesség 2 láb 8 inch (2,8 ml; kapaszkodóképesség 60%

Történet: 1965-ben lépett a Svéd Szárazföldi Erőnél szolgálatba. A gyártás befejeződött

A Svéd Szárazföldi Erőtől elvárták, hogy szülőföldje erdeiben és tavai között, a -35 °C 1-31 °F) hidegben képes legyen harcolni a lehetséges ellenség ellen. Sőt, mint semleges országnak, fel kellett készülnie bármely ellenség elleni, szövetségesek nélkül megvívandó harcra, (gy a szokat­lan követelményekkel szembesülve, a Svéd Szárazföldi Erő néhány, kevésbé szokványos katonai felszerelést állított elő.

Az lkv-91 harckocsi a Hagglund Vehicle AB-vel 1968-ban új harcjárműre kötött szerződés eredménye. E jármüvei az akkor szolgálatban lévő Strv-74 könnyű harckocsit, az lkv-102 és lkv-103 gyalogsági löveget, majd a Pansarvarnskanonvagn m/63-at kívánták felváltani. Az ered­mény az lkv-91, átmenet a könnyű harckocsi és az önjáró páncéltörő löveg között. Körülbelül 200 db-ot gyártottak a Svéd Szárazföldi Erő részére. A gyártás 1975-ben kezdődött és 1978-ban fejeződött be Az lkv-91 típust és a 105 mm-es löveggel felszerelt új változatot (lkv-105) is fel­ajánlották exportra, azonban megrendelést nem kaptak. Az lkv-91 teste teljes egészében he-

Fent: Az lkv-91 az L/54 90 mm-es lövegével rejtekhelyről tüzel. Azt állítják, hogy más lövegeknél kisebb hátrasiklást és csökkentett csőszájhatásokat (láng, füst, felcsapódó por) hoz létre

Lent: A svéd lkv-91, amelyet a páncéltörőegységeknél minden terepre alkalmas szolgálatra terveztek. Jó a terepteljesítménye, és jól működik mocsaras talajon és egyéb vízi akadályokon – mint pl. a folyók és tavak – való átkelésnél

Fent: Az lkv-91 harckocsit a vízben a lánctalpai hajtják 4,36 mf/h (7 km/h) sebességgel, ami elegendő a közepes sebességű folyókon való átkeléshez. A vízi átkeléshez hullámtörőlemez emelkedik fel és a levegő be- és kiömlőnyílásra, valamint a kipufogócsőre alacsony csöveket szerelnek

Lent: Az lkv-91 alacsony sziluettjét, a jól profílozott homloklemezt és a torony mellső részét arra szánták, hogy védelmet nyújtson, bár a nagy mozgékonyság elsőbbséget kapott

gesztett páncélszerkezet, három fülkére osztva: a vezető elöl, a küzdőtér középen és a motortér hátul van. A vezetőt a harckocsi elején, bal oldalra ültették, a személyzet fennmaradó három tagját pedig a hegesztett páncélzatú toronyba, a parancsnokot és az irányzót a jobb, a töltőke­zelőt a bal oldalra. A főfegyvervet a Bofors által tervezett kisnyomású löveg, amely szárnystabi­lizált repeszromboló gránáttal és robbanótöltetű csúcsos páncélgránáttal tüzel. A harckocsi 59 lőszert szállít, amelyből 16 db-ot elől, a vezető mögött tárolnak. A löveg függőleges irányzási korlátái +15°/-10°. A csövet ellátták füstelszívóval, utóbb pedig hő kiegye ni (tővel. A torony 36D°-os elforgatását elektrohidraulikus-rendszer végzi, kézi visszatérítéssel. Az irányzó célzóké­szüléke magában foglal egy lézer távolságmérőt, ami az első lövés eredményességének nagy valószínűségét biztosítja. Van egy párhuzamosított 7,62 mm-es géppuska és egy másik, 7,62 mm-es légvédelmi géppuska, amit forgatható állványra szereltek fel, a töltőkezelő nyílásfedele fölé. 12 db ködgránátvető található a torony két oldalán.

A Volvo-Penta négyütemű, hathengeres dízel, 2200 percenkénti fordulaton 360 LE teljesítmé­nyű motort átlósan szerelték fel a motortérben. A teljesen automatikus erőátviteli rendszert az Allison szállította, négy előremeneti, valamint egy hátrameneti sebességfokozattal. Az északi ország szigorú téli éghajlati viszonyai miatt forrasztólámpát szereltek fel a motor előmelegítésé­hez – ez olyan jellemző, amely nem sok harckocsin található meg!

A torziósrugó-felfüggesztéshez hat db nagyméretű, gumiabroncsé futógörgőt alkalmaznak. A lánctalpat a Hagglund speciálisan a havas körülmények közötti használatra tervezte Lánctalp­hordozó görgők nincsenek. Szegeket vagy 50 mm hosszú kúpos tüskéket lehet felszerelni, hogy megnöveljék a teljesítményt a mély hóban. A homloklemezen hullámtörőlemez van, amit vízbe eresztéskor felemelnek és alacsony csöveket emelnek az levegőbeömlő-nyílások és a kipufogó­csövek körül. Úszáskor az lkv-91 harckocsit a lánctalpai hajtják 4,3 mf/h |7 km/hl sebességgel.

Az 1960-as években egy új változat jelent meg, amit Bofors 105 mm-es, kis hátrasiklású lö­veggel fegyvereztek fel. A löveg minden, nemzetközileg rendszeresített 105 mm-es lőszerrel tü­zelhet. Az lkv-91-105 típusú járművet számos ország, köztük India is kipróbálta, azonban meg­rendelés nem érkezett rá.

105

Stridvagn Strv-103 harckocsi

Gyártó ország: Svédország

Személyzet: 3 fő

Fegyverzet: Egy L74 105 mm-es huzagolt csövű löveg; két 7,62 mm-es párhuzamosított gép­puska; egy 7,62 mm-es légvédelmi géppuska (parancsnok); nyolc ködgránátvető Inégy-négy a torony mindegyik oldalánl

Páncélzat: Teljes egészében hegesztett acél

Méretek: Hosszúság (fő fegyverzettel! 29 láb 6 inch 18,99 ml; hosszúság Itestl 23 láb 1 inch (7,04 ml; szélesség 11 láb 11 inch (3,63 ml; magasság 7 láb 11 inch 12,43 ml

Tömeg: Harci 112 335 font (51000 kgl

Fajlagos talajnyomás: 14,80 font/inch² (1,04 kg/cm^al

Motor: Detroit Diesel 6V-53T hathengeres, vízhűtéses dízelmotor, 2800 percenkénti fordula­ton 290 LE teljesítménnyel

Teljesítmény: Sebesség úton 31 mf/h I50 km/hl; hatótávolság 242 mf (390 kml; lépcsőmászó képesség 2 láb 11 inch (0,9 ml; árokáthidaló képesség 7 láb 6 inch 12,3 ml; kapaszkodóképes­ség 60%

Fent: Jóllehet harcban sohasem
próbálták ki, az S-harckocsi szokatlan
konstrukciója és külső megjelenése
a harckocsi-tervezési elméletek általános
újraértékeléséhez vezetett. A valóságban
azonban nem bizonyult elég
hatékonynak

Jobbra: Az Strv-103C különleges
hidropneumatikus felfüggesztésének
művészi ábrázolása +12°-os maximális
megemelésnél. Oldalnézetből jól látszik
a svéd konstrukció egyedülálló
vonalvezetése, amit a hagyományos
torony hiánya okoz

■ –

106

Történet: 1966-ban rendszeresítették a Svéd Szárazföldi Erőnél. 309 db áll szolgálatban

Szolgálatba lépése idején, a svéd Stridsvagn Strv-103 (népszerű nevén „S-harckocsi’J nagy ér-
deklődést váltott ki, mivel új utat nyitott a harckocsi-tervezés terén. Az eredmény a könnyebb
és mozgékonyabb háromszemélyes harckocsi. A harckocsi terve az 1950-es évekből származik.
A kifejlesztésével kapcsolatos szerződést a svéd Bofors cégnek adták 1958-ban. Az első két pro-
totípust 1961-ben fejezték be, amit 300 db sorozatgyártású harckocsi követett 1966 és 1971 kö-
zött.

Az S-harckocsi személyzetének minden tagját a központi küzdőtérben helyezték el. A veze-
tő/irányzó bal oldalon van, arccal előre; mögötte ül a rádiós, aki hátrafelé néz és – szükség ese-
tén – hátrafelé vezeti a harckocsit. A parancsnok a löveg jobb oldalán ül, és szintén ellátták
gázpedállal és fékkel, hogy szükség esetén vezethesse a járművet.

A fő fegyverzet az L74 105 mm-es huzagolt csövű löveg, ami a brit L7 löveg Svédországban
gyártott, meghosszahbitott változata. A csövet mereven szerelték be a homloklemezbe, Így
nincs szükség a toronyra. Ez csökkentette a harckocsi magasságát és tömegét, mivel nincs to-
rony és hátra sikló szerkezet, és lehetővé vált automata töltő beszerelése is. Ez a berendezés 50
db lőszert tartalmaz, vegyesen, a harcászati helyzet igényeinek megfelelően APDS-, HESH-, HE-
és köd gránátot. A harckocsi percenként 10-15 lövedék kilövésére képes, és az üres hüvelyeket
automatikusan kiveti a test hátulján lévő nyílásfedélen keresztül.

A meg hajtó egység az S-103A és S-1D3B változatokon Flolls-Royce K6O dízelmotor, amit a
rendes körülmények közötti működéshez használnak, valamint egy Boeing gázturbina, amit
plusz teljesítmény előállításához hoznak működésbe a harc alatt, vagy ha nehéz terepen halad-
nak át. Az Strv-1036 változaton azonban a Rolls-Floyce-motort a nagyobb teljesítményű Detroit
Diesel 6V-53T motorral cserélték fel, bár a gázturbinát változatlanul megtartották.

A löveggel történő célzáshoz a hidra pneumatikus felfüggesztést használják. A löveg megeme-
lését a vezető/irányzó végzi, aki a függőleges irányzást +12° és – 10° között változtatja a fel-
függesztés szabályozásával. A löveget oldalirányban a harckocsi lánctalpainak elcsúsztatásával
állítják be. Amikor a löveg tüzel, a felfüggesztést rögzítik a stabil lövegtalpazat érdekében.

Az S-harckocsi a rengeteg újítás miatt nagy izgalmat keltett első megjelenésekor. Széles kör-
ben kipróbálták. A Brit Szárazföldi Erő az egyik Németországban állomásozó ha re kocsi század
teljes felszereléséhez szükséges mennyiséget bérelt, hogy hosszan tartó harctéri kísérleteket
végezzenek vele. Azonban nem bizonyult olyan sikeresnek, mint ahogy először gondolták. A
harckocsi nagy kereszt metszeti felületet mutat, amikor leeresztett páncéltesttel tüzel, és moz-
gás közben nem tüzel pontosan. E típus újabb konstrukcióit nem gyártották. Az új generációjú
svéd harckocsi fejlesztése már folyamatban van. Különböző radikális tervek megvizsgálása
után, mint pl. a csuklós jármű, a svéd vezérkar az alapvetően hagyományos konstrukció mellett
döntött. A Stridsvagn 2006-nek elnevezett új harckocsi tömege közel 57 nettó tonna 158 ton-
na) lesz, és új WD mm-es löveget építenek be az elforgó toronyba, a párhuzamosított 4D mm
Bofors ágyúval együtt.

Pz 61 és 68 harckocsik

Gyártó ország: Svájc

Személyzet: 4 fő

Fegyverzet: Egy L7105 mm-es huzagolt csövű löveg; egy 7,5 mm-es, a fő fegyverzettel pár­huzamosított géppuska; egy 7,5 mm-es légvédelmi géppuska, a torony mindegyik oldalán há­rom ködgránátvetővel

Páncélvastagság: Maximum 2,36 inch I60 mml

Méretek: Hosszúság (fő fegyverzettel) 31 láb 1 1/2 inch 19,49 ml; hosszúság Ipáncéltestl 22 láb 8 inch 16,9 ml; szélesség 10 láb 3 1/2 inch 13,14 ml; magasság (teljes) 9 láb 12,75 ml Tömeg: Harci 87 523 font 139 700 kg)

Fajlagos talajnyomás: 12,23 font/inch² (0,86 kg/cm²)

Motor: MTU Mb 837 nyolchengeres dízel, 2200 percenkénti fordulaton 704 LE teljesítménnyel Teljesítmény: Maximális sebesség úton 34 mf/h 155 km/hl; hatótávolság 217 mf (350 km); lépcsőmászó képesség 2 láb 6 inch (0,75 m); árokáthidaló képesség 8 láb 6 inch (2,60 ml; ka­paszkodóképesség 60%

Történet: A gyártása befejeződött. A Svájci Szárazföldi Erőnél van még szolgálatban 390 db

Az 1950-es évek elején kezdődött meg a svájci harckocsi tervezése, és a prototípust, a Pz 58-at, 1958-ban fejezték be Ez Pz 61 elnevezéssel került gyártásba, és a brit L7 löveg svájci gyártmá­nyú változatával és egy párhuzamosított Oerlikon 20 mm-es ágyúval felfegyverezve.

A konstrukciót a tapasztalatok alapján tökéletesítették, ami a Pz 68 típushoz vezetett, ebből 170 db-ot gyártottak. A harckocsinak korszerűsített tűzvezetőrendszere van, és a fő fegyverze­tet vízszintes és függőleges síkokban is stabilizálták. A motor szintén nagyobb teljesítményű, mint a Pz 58 típusé és hatékonyabb sebességváltót szereltek be.

A vezető középen ül, a test elején. A parancsnok és az irányzó a toronyban a fő löveg jobb olda­lán, a töltőkezelő a balon helyezkedik el. Az MTU-motort Németországból importálták, azonban

108

az erőátvitel és a sebességváltó svájci. A fő fegyverzet, az L7 105 mm-es, huzagolt csövű löveg függőleges irányzási korlátái +21° és -ÍT Van egy, a fő fegyverzettel párhuzamosáért géppuska és egy hasonló fegyvert szereltek fel a töltőkezelő nyílásfedele fölé légvédelmi feladatra.

Az 1. sorozatú Pz 68 típusból 170 db-ot szállítottak le 1S71 és 1S74 között. Ezeket 50 db 2. sorozatú Pz 60 harckocsi követte, amelyeket váltóáramú generátorral, a csövet hőkiegyenlítővel és a küzdőteret füstelszívó rendszerrel látták el. A következőként a 3. sorozatú I11D db-ot gyár­tottak 1978-1979-ben) és a gyakorlatilag azonos 4. sorozatú Í6CI db-ot szállítottak 19B3-1984- benl jelent meg, amelynek csak nagyobb tornya különbözén a 2. sorozatútól. A legújabb prog­ramban 195 db Pz 68 harckocsit korszerűsítenek korszerűbh tűzvezető rendszer felszerelésével, és a tűzoltórendszer lecserélésével a küzdő- és a motortérben. Korszerűsítik a felfüggesztést, csőszáj és az optikai irányzók tengelyének egyeztetésére szolgáló rendszert szerelnek fel és to­vábbi tüzelőanyag-tartályokat.

Fent: Egy Entp Pz 65
páncélozott javító-vontató
jármű egy másik Entp Pz
65 motorját cseréli.
A páncéltest elejére
szerelt „A”-keret 33 040
font (15 000 kgjot emel
fel, és a járművön két
csörlő, valamint tolólap
található

Balra: A Pz 61 harckocsit
az Egyesült Királyságban
tervezett és a Svájcban
licenc alapján gyártott L7
105 mm-es löveggel
fegyverezték fel.

A legtöbb harckocsitól
eltérően az egyedüli 7,62
mm es géppuskát
a töltőkezelő működteti,
és nem a harckocsi
parancsnoka

109

AS-90 15 mm önjáró löveg

Gyártó ország: Egyesült Királyság

Személyzet: 5 fő

Fegyverzet: Egy 155 mm-es löveg; egy 12,7 mm-es légvédelmi géppuska

Méretek: Hosszúság (löveggel) 31 font 10 inch 19,71 ml; hosszúság (alváz) 22 láb TI inch {6,99 ml; szélesség 10 láb 10 inch (3,30 ml; magasság 9 láb 10 inch (3,0 ml

Tömeg: 92 593 font (42 000 kgl

Motor: Cummins VTA 903T-660 V-8 dízel, 2800 percenkénti fordulaton 660 LE teljesítmény­nyel

Teljesítmény: Sebesség úton 34 mf/h (55 km/hl; hatótávolság úton 267 mf (430 kml; lépcső­mászó képesség 2 láb TI inch 10,88 I; árokáthidaló képesség 9 láb 2 inch (2,80 ml; kapaszko­dóképesség 60%

110

Történet: 1992-ben lépett szolgálatba a Brit Szárazföldi Eriinél

Az 1300-as években a brit és a német haderők – később csatlakoztak az olaszok is – sikeres együttműködési projektet vezettek, ami a vontatott 155 mm Field-Howitzer-70 (FH-70J tarac­kot eredményezte. Ez az Sp-7C típusnak elnevezett, önjáró 155 mm-es tarack kifejlesztésére irányuló újabb projekthez vezetett. Az 1973-ban induló projekt sajnálatos módon túl nagyravá­gyónak bizonyult, és többéves munka, valamint jelentős költségek után az Egyesült Királyság 1956-ban kivonult a munkából.

Ez nehéz helyzetbe hozta az Egyesült Királyságot, mivel nem volt utódja az elavuló Abbotnak, amely a NATO-haderőben szolgálatban tartott, egyetlen 105 mm-es önjáró löveg volt, lehetett volna többet vásárolni az Egyesült Államok 155 mm-es M109 önjáró lövegéből, amely kisebb

Lent: A Brit Szárazföldi Erő eddig 179 db AS—90 155 mm-es önjáró faveget rendelt az elvault Abbot 105 mm-es önjáró löveg felváltására

,™I®ebííbMí£

111

mennyiségben már szolgált a Brit Királyi Tüzérségnél, de ez szintén elavult konstrukció volt. Szerencsére, a brit Vickers Shipbuilding és Enginnering LTd. IVSELI fegyvergyár felmérte a pia­cot és kifejlesztette az Artillery System-90 (AS-90l-nek elnevezett, teljesen új 155 mm-es ön­járó tarackot. Ez a jármű az FH-70 39-es kaliberű, 155 mm-es fegyverzetét egy teljesen új hát- rasiklórendszerrel és lánctalpas alvázzal házasította össze. A különböző árajánlatok értékelése után a Brit Szárazföldi Erő 1989 júniusában az AS-90 típust választotta, és 179 db-ot rendelt. Ezekkel hat, három ütegből álló tüzérezredet szereltek fel, ezredenként 24, ütegenként 8 lö- veggel.

Az AS-90 alváza teljes egészében hegesztett acélszerkezet. A vezető elöl, bal oldalon ül, a motortól balra. A motor az amerikai tervezésű Cummins dízelmotor, az USA Szárazföldi Erő M2/M3 Bradley gyalogsági harcjármúvébe szerelt motor továbbfejlesztett és nagyobb teljesít­ményű változata. Az erőátvitel Zahnradfabrick LSG-2000, négy előremeneti és egy hátramene­ti sebességfokozattal.

A küzdőtér hátul van, együtt a négyfős személyzetet befogadó nagyméretű, teljes egészében hegesztett acéltoronnyal. A toronygyúrú 8 láb 10 inch 12,70 m) átmérőjű és megközelítőleg ilyen magas, ami tágas munkakörnyezetet nyújt. A torony belsejében a parancsnok és az irány­zó a jobb oldalon ül, míg a két töltőkezelő a bal oldalon.

A felfüggesztési rendszer hat futógörgőből áll, mindegyik teljesen független, hidraulikus fel­függesztésű. Ez számos jelentős előnyt nyújt. Először is a korszerű hátrasiklórendszer hidrauli-

Lent jobbra: Az AS-90 négyfős tornya teljes 360°-kal elforgatható. A löveg függőleges irányzási korlátái +70°és -5°

Lent: A pillantás az AS-90 „boldogabb végére” feltárja a 155 mm-es löveg
kétkamrás csőszájfékét és a füstelszívót

112

kus felfüggesztéssel párosítva feleslegessé teszi a talptámaszt, így csökkenthető a tömeg. Má­sodszor, mivel nincs torziós rugó, nincs szükség a toronyhoz álpadozatra, ez hozzájárul a torony jó belső teréhez. Harmadszor, a felfüggesztés kitűnő terepjáró képességet ad a járműnek, lehe­tővé téve a magas átlagsebesség fenntartását.

A lövegcső Royal Ordnance 39-es kaliberű, 155 mm-es, amit elláttak kétkamrás csőszájfékkel és füstelszívóval. A löveg függőleges irányzási korlátái +70° és -5°. Oldalirányban teljes 360°-kal elforgatható és a löveg bármely szögön újratölthető. A rendszeresített NATO 155 mm- es HE lőszerrel a maximális lőtávolság 27 000 yard 124 705 kml, a megnövelt hatótávolságú lőszerrel 35 000 yard 132 025 ml. 48 lövedéket szállít, a tároló tartóiról a csőfarhoz félautoma­ta rendszerrel szállítják át ezeket, szükség esetén kézi működtetéssel. A lehetséges tűzgyorsa- ság három lövés 10 másodperc alatt, hat lövés/perc nagyfokú tűzgyorsasággal három percen keresztül. A szokásos tartós tűzgyorsaság két lövés/perc egy órán keresztül, bár a korszerű „tü­zelj és szaladj el” harcászati eljárás alkalmazása – az ellenséges ütegek ellentüzének elkerülésé­re – valószínűtlenné teszi, hogy az AS-90 ilyen hosszú ideig megmarad egy tüzelőállásban.

A járművet és a tornyot úgy tervezték, hogy továbbfejleszthetitek legyenek. A VSEL azt állít­ja, hogy az új NATO-szabvány 59-es kaliberű cső beépíthető a tér vagy a stabilitás bármely problémája nélkül, miközben tervek születtek arra is, hogy az alvázat páncélozott harcjárműcsa­lád alapjaként használják fel.

Centurion harckocsi

Gyártó ország: Egyesült Királyság

Személyzet: 4 fö

Fegyverzet: Egy L7 sorozatú 105 mm-es löveg; egy 0,3 inches, a fő fegyverzettel párhuzamo- sított géppuska; egy 0,5 inches célbelövő géppuska: egy 0,3 inches géppuska a parancsnoki tornyon; hat ködgránátvető a torony mindegyik oldalán

Páncélvastagság: Maximum 0,67 inch – 6,08 inch (17 mm – 152 mml

Méretek: Hosszúság llöveggell 32 láb 4 inch IS,85 m); hosszúság (testi 25 láb 8 inch (7,02 ml; szélesség Iköténylem ezekke II 11 láb 1 V2 inch (3,38 ml; magasság 9 láb 10 1/2 inch |3,D1ml Tömeg: Harci 114 250 font 151 820 kgl

Fajlagos talajnyomás: 13,5 font/mch² (0,95 kgfcm²)

Motor: Rolls-Royce Meteor Mk IVB 12 hengeres, folyadékhűtésű, benzines motor, 2550 per­cenkénti fordulaton 650 LE teljesítménnyel

Teljesítmény: Sebesség úton 21,5 mf/h (34,6 km/h); hatótávolság 118 mf 1190 kml; lépcső­mászó képesség 3 láb (0,91 ml; árokáthidaló képesség 11 láb (3,35 ml; kapaszkodóképesség 60%

Történet: 1949-ben rendszeresítették a Brit Szárazföldi Erőnél. A Centurion a következő had­erőknél maradt szolgálatban: Dánia 1226), Dél-afrikai Köztársaság <3001, Izrael (1080), Jordánia (293I, Kuvaít 110), Svédország (350), Szingapúr (63), Szomália (301

A Centurion harckocsit a második világháború végén fejlesztették ki és 1949-ben lépett szolgá­latba a Brit Szárazföldi Erőnél. 4423 db-ot gyártottak, ebből 2500 db-ot exportra. Azokat, ame­lyek a Brit Szárazföldi Erőnél léptek szolgálatba, mind kivonták a forgalomból és eladták kül­földre; számos más hadsereg is kiselejtezte a Centurionjait, de megközelítőleg még 2000 db van szolgálatban szerte a világon.

A Centurion nagyon sikeres, magas harcértékű és népszerű harckocsi volt, és alkalmas volt a korszerűsítésre. Az eredeti modellt 17 fontos (7B,2 mm-esl löveggel fegyverezték fel, amit ké­sőbb felváltottak a 20 fontos 183,8 mm-esl modellel; a még szolgálatban lévők többsége azon­ban a brit tervezésű L7105 mm-es löveggel van felfegyverezve. A zömét nagyobb teljesítményű dízelmotorral látták el, felváltva az eredeti Rolls-Royce Meteor benzines motort (a Spitfire va­dászrepülőgépet meghajtó Rolls-Royce Merlin-motor módosított változatai, ami kis hatótávol­ságú volt és módfelett sokat fogyasztott.

Izrael nagyszámú Centurion harckocsit üzemeltet, amelyeket a Teledyne Continental AVDS-179O-2A dízelmotor és Allíson CO-850-6 automata sebességváltó felszerelésével módo­sítottak. Ezt Upgradsd Centurionnak nevezték el, és a többségét ellátták IMI Blazer robbanó reaktív páncéllal. Az Izraeli Szárazföldi Erő a Centurion alvázat alapként használja a páncélozott vontatókhoz, páncélozott szállító harcjárművekhez és a 290 mm-es rakéta-sorozatvetőhöz.

A Jordán Szárazföldi Erő Centurionjait hasonló módon korszerűsítették, és jelenleg Allison dízel­motor hajtja őket; ezeket Tariqnak nevezték el. A Dél-afrikai Köztársaság, amelyet az ENSZ-em- bargó hosszú időre elvágott a külső fegyverszállításról, hazai gyártmányú L7A1 105 mm-es löveg­gel és V-12 dízelmotorral korszerűsítette a Centurionjait. A módosított változat Olifantként ismert.

Fent: A legtöbb harckocsi-konstrukcióhoz hasonlóan a Centurion alkalmas volt az át­alakításra, ahogy azt illusztrálja ez a páncélozott műszaki jármű is. A homloklemez tetején feltekert, alumínium útburkolat van, míg a jármű mögött vontatott pótkocsi

Balra: A több mint 1000 szolgálatban lévő példánnyal az Izraeli Szárazföldi Erő a Centurion legnagyobb alkalmazója. Ezek többségét felszerelték Teledyne Continental AVDS-1790-2A dízelmotorral és Allison CD—850—6 automata sebességváltóval

Svédország folytatja az Strv 101 és 102-ként ismert Centurionjainak korszerűsítését. Allison dízelmotort és sebességváltót építettek be, valamint ellátták új célzókészülékekkel, tűzvezető­rendszerekkel és felfüggesztéssel. Tervezik, hogy 120 mm-es löveget építenek be, hogy növeljék az „ökölcsapását’. Az Osztrák Szárazföldi Erő leszerelt Centurion tornyokat használ statikus vé­delmi feladatra.

115

Challenger harckocsi

Gyártó ország: Egyesült Királyság

Személyzet: 4 fő

Fegyverzet: Egy Royal Ordnance 130 120 mm-es huzagolt csövű löveg; egy McDonnell Doug- las 7,62 mm-es párhuzamosított géppuska; egy L37A2 7,62 mm-es általános célú légvédelmi géppuska; két ötcsövű ködgránátvető

Páncélzat: Chobham

Méretek: Hosszúság Ifö fegyverzettel! 37 láb 11 inch (T1,55 ml; hosszúság (hátrafordított löveg- gell 32 láb 4 inch (9,86 ml; szélesség TI láb 7 inch (3,52 m); magasság 8 láb 2 inch 12,49 m) Tömeg: Harci 127 775 font 160 000 kgl 2 X 5

Fajlagos talajnyomás: 12,8 font/inch²10,9 kg/cm^al

Motor: Perkins CV12 TCA 60V közvetlen befecskendezésű, négyütemű, vízhűtéses dízelmotor, 2300 percenkénti fordulaton 1200 brit LE. Perkins 4108 négyütemű, dízel kiegészítő meghajtó­egység

Teljesítmény: Sebesség úton 35 mf/h I56 km/hl; hatótávolság 340 mf I550 kml; lépcsőmászó képesség 2 láb TI inch (0,9 ml; árokáthidaló képesség 7 láb 8 inch (2,34 ml; kapaszkodóképes­ség 60% <5

Történet: 1990-ben kezdődött el a gyártása; 1992-ben lépett szolgálatba a Brit Szárazföldi Erőnél

A Chieftain 1963-as rendszeresítése után a Brit Szárazföldi Erő egy új generációjú harckocsi felé fordult. Nemzeti projektet indítottak az 1960-as évek végén és ez a munka folytatódott, habár

Fent: A látványtól az ellenséges szárazföldi erők rettegnek – a Challenger 1 harckocsi a harcba vezető útján áttöri a védő homokpadot

Lent: A Challenger jól el vékonyított elejő, alacsony profilú tornya megfontolt konstrukció, a páncéltörorakéta-csapatok esélyeinek csökkentését célozza

Lent: Miközben a harckocsi célja, hogy kilője a belsejében hordott lőszereket, minden jó harckocsiszemélyzet számára ismert a külső terek felhasználásának lehetősége némi rögtönzött logisztikai önellátásra. A Desert Storm hadművelet alatt lefényképezett Challenger 1 mutatja ezt a páncéltest hátuljára felszerelt két ledobható üzemanyaghordóval és közvetlenül a torony mögött, a fő testhez rögzített „felső” üzemanyagkannákkal

lassú ütemben, az angol-német harckocsiprojekt időszakában is. Az 1970-ben indult közös tevé­kenység – minden’ más együttműködési harckocsiprojekthez hasonlóan – 1977-ben befejező­dött, ezután a figyelmet a nemzeti munkára irányították. Közben a Chieftain megrendelést ka­pott az iraki sahtól, és a legyártott korszerűsített változatot Shir 1-nek nevezték. Ez végül egy sokkal jobb harckocsihoz, a Shir 2 típushoz vezetett, amely kifejlesztésének pénzügyi alapjait főleg az iraki megrendelések teremtették meg. A sahot elűző forradalom miatt az iraki megren­delésekből később nem lett semmi. Ezt követően a Vickers legyártotta a Shir 2 új, a Brit Szá­razföldi Erő követelményeit kielégítő, átalakított változatát. Ez 1978-ban került gyártásba Chal­lenger 1 névvel, és a gyártás – 1990 közepén történt – leállításáig összesen 420 db-ot szállítot­tak le.

A Challenger 1 számos nyilvános bírálatot kapott, főleg akkor, amikor a Brit Szárazföldi Erő elhatározta kivonulását a Kanadai Szárazföldi Erő Díjából (ez az Északi és Központi Hadseregcso­portok NATO-csapatai közötti nemzetközi harckocsi tüzérségi versenyl. A Brit Szárazföldi Erő jö­vőbeni harckocsijának megtervezésére az 1980-as évek végén nemzetközi versenyt írtak ki, amelynek a hivatalos neve „A Chieftain felváltásának programja’ lett. A négy versenyző a né­met Leopárd 2 [korszerűsíteni, az amerikai M1A1 Abrams, a francia leclerc és a brit Challen­ger 2 volt. A versengő konstrukciók alapos értékelése után a Challenger 2 harckocsit választot­ták ki, amely bizonyította, hogy teljes egészében megfelel a Brit Szárazföldi Erő követelménye­inek.

Közben kitört az Öböl-háború, és a Brit Szárazföldi Erő egy páncélos hadosztályt küldött Sza- úd-Arábiába, amely magában foglalt 176 Challenger 1 harckocsit is. Ezek kivételesen jól szere­peltek, és a szerkezeti megbízhatóság magas fokát mutatták. Az előretolt páncélosezredek harckocsijainak mindegyike átlagosan 217 mf-et I350 kml tett meg a 100 órás háborúban, és az egész erőnél csak két meghibásodás fordult elő. A 120 mm-es löveg pontosnak bizonyult, és a bevetések több, mint a felében rogyókúpos, nagy robbanóerejű repeszgránátot ÍHESHI alkal­maztak. E nagy sikert követően, amelyet erős politikai nyomás kísért, végül megrendelték a Challenger 2 harckocsit.

A Challenger 2 páncélteste a Challenger 1 típuséhoz hasonló. A vezető középen ül, egy furcsa csatorna van a homloklemezen, hogy kilásson. A személyzet másik három tagja a toronyban helyezkedik el, a parancsnokkal és az irányzóval a lövegtől jobbra, és a töltőkezelővel balra. A test és a torony hegesztett acélból és Chobham páncélból készült, és kivételesen jó ballisztikai formájúak.

A löveg az új L30 120 mm-es huzagolt csövő löveg, amelyet a szokásos brit gyakorlatnak megfelelően hőkiegyenlítővel, füstelszívóval, valamint a cső és az optikai irányzótengely párhu­zamosításának ellenőrzésére szolgáló rendszerrel láttak el. Ez az új löveg a Challenger fegyver­zeti felszerelésének része, amely magába foglalja a löveget, az új töltőrendszert, valamint az új és nagyobb teljesítményű, kimerített uránium nyílhegyű páncéltörő lövedéket. A harckocsi 64

db lövedéket szállít, a 42 töltettel együtt. A tölteteket a toronygyűrű alatti páncéldobozokban tárolják a maximális biztonság érdekében. Az L30-at felszerelték a Challenger 1 harckocsira is, ezzel váltva fel az L11A5 lövegeket.

Jelenleg a Challenger 2 az 1990-es évek egyetlen olyan új harckocsija, amelyre huzagolt csö­vű 120 mm-es fö löveget szereltek. Ez annak köszönhető, hogy a Brit Szárazföldi Erő továbbra is hisz a HESH-lőszerben. Az ilyen típusú lőszer lövedéke, amikor becsapódik a harckocsiba, nagyon rövid időre létrehoz egy gömbölyű „pogácsát”, amit azt követően a lövedék aljában lévő töltettel felrobbantanak. A robbanás ütése nagy darabot leszakít a harckocsi belső falából, s az ezután nagy sebességgel pattog körbe a személyzet fülkéjében. A Brit Szárazföldi Erő véle­ménye szerint e típusú lőszerrel kell kiegészíteni a nagy sebességű, kinetikus energiájú lőszere­ket IAPDS, APFSDS stbl. Ezért ragaszkodnak a huzagolt cső megtartásához, mivel az ilyen lő­szer a szárnystabilizálásra épít a repülés alatti stabilitás érdekében, és nem lőhető ki sima csö­vű lövegböl.

A McDonnell Douglas Helíkoptergyár 7,62 mm-es géppuskáját a fő löveggel párhuzamosítva szerelték fel, és egy másik 7,62 mm-es légvédelmi géppuskát szereltek a torony tetejére.

A meghajtóegység a Perkins dízelmotor, 1200 LE névleges teljesítménnyel. A Challenger 1 TN37 erőátvitelét úgy írták le, hogy az megengedhetetlenül hajlékony és a TN54 modellel vált­ják fel, amely hat előremeneti és két hátrameneti sebességfokozatú. Ezt az erőátvitelt valójá­ban már beépítették a Challenger páncélozott vontató- és javítójarműbe, és ezekből 12 db-ot küldtek Szaúd-Arábiába, az Öböl-háborúba, ahol 100%-os üzemképességet könyveltek el, ami igazán figyelemreméltó teljesítmény.

Fent: A Challenger harckocsi egyetlen
változata ez ideig a tolólappal
kiegészített páncélozott vontató-
és javitójármű. E járművekből egy
tucatot vonultattak fel az Öbölhöz
az Egyesült Királyság szárazföldi
csapatainak támogatására, és ezek
számtalan esetben bizonyították
értéküket a nehéz harci körülmények
között

Balra: A Brit Szárazföldi Erő 1990 es
években használandó harckocsija,
a Challenger 2 L-30 120 mm-es
löveggel. Sokat várnak (politikailag
és katonailag) ettől a konstrukciótól,
amely kemény verseny végén legyőzte
az M1A1 Abrams, a Leopárd 2 és Leclerc
harckocsikat

121

FV4201 Chieftain harckocsi

Gyártó ország: Egyesült Királyság

Személyzet: 4 fő

Fegyverzet: Egy L11 sorozatú 120 mm-es löveg; egy 7,62 mm-es, a fő fegyverzettel párhuza- mosított géppuska; egy 7,62 mm-es géppuska a parancsnoki toronyban; egy 0,5 inches célbe- lövö géppuska; hat ködgránátvető a torony mindegyik oldalán

Páncélzat: Titkosított

Méretek: Hosszúság (löveggel) 35 láb 5 inch 110,79 m); hosszúság (páncéltesti 24 láb 8 inch (7,52 m); teljes szélesség (reflektorral együttl 12 láb (3,66 ml; teljes magasság 9 láb 6 inch (2,89 ml

Tömeg: Harci 121 250 font 155 000 kgj

Fajlagos talajnyomás: 14,22 font/inch² 10,90 kg/cm²l

Motor: Leyland 160 No 4 Mk 0A 12 hengeres többfajta üzemanyagéi motor, 2100 percenkénti fordulaton 750 LE teljesítménnyel

Teljesítmény: Sebesség úton 30 mf/h (48 km/hl; hatótávolság úton 280 mf I450 km); lépcső­mászó képesség 3 láb (0,91 ml; árokhidaló képesség 10 láb 4 inch (3,15 ml; kapaszkodóképes­ség 60%

Történet: 1967-ben rendszeresítették a Brit Szárazföldi Erőnél. Jelenleg a következő haderők­nél áll szolgálatban: Egyesült Királyság (870), Irán 160-100), Irak (150), Jordánia (90), Kuvait 1143), Omán 1151

A Brit Szárazföldi Erő a német harckocsik elleni második világháborús tapasztalatai alapján a mozgékonyság rovására mindig elsőbbséget adott a védettségnek és a tűzerőnek. így, amikor az 1950-es években kidolgozták a Centuriont felváltó harckocsival szembeni követelményeket, az eredmény a generációjának legjobban páncélozott, legerősebb lövegű harckocsija lett. Az új FV4201 Chieftain hét prototípusát 1959 és 1962 között fejezték be, és a motor, az erőátvitel, valamint a felfüggesztés elhúzódó fejlesztési problémáit követően az első közel 900 db Chieftain 1967-ben lépett szolgálatba a Brit Szárazföldi Erőnél.

A Chieftain testének eleje öntött szerkezet, a test fennmaradó része pedig hegesztett; a to­rony öntött. A vezetőt a test elejének közepén helyezték el, félig fekvő helyzetben, ami lehető­vé tette, hogy a harckocsi magasságát a minimumon tartsák. A toronyban a parancsnok és az irányzó a jobb, a töltőkezelő a bal oldalon ül. Amikor eredetileg szolgálatba állították, az irány­zót 12,7 mm-es célbelövő géppuskával látták el, amely lövedékeit a 120 mm-es lövedékekkel azonos röppályán lőtte ki, így pontos távolsági információkat nyújtott a fő löveg számára. Ez – a mai tornyon átmenő optikai távolságmérőkhöz viszonyítva – egyszerű és hatékony volt. Ezt azonban az 1970-es években a Barr & Stroud lézer távolságmérőt alkalmazva még hatékonyabb távolságmérővel váltották fel. Később még beépítették a Marconi integrált tűzvezetőrendszert. A Brit Szárazföldi Erő több mint 390 db Chieftain harckocsiját szerelték fel a Challenger harcko­csihoz kifejlesztett hőészlelő és tüzérségi célzókészülékkel.

Az L11A5 120 mm-es huzagolt csövű löveget ellátták a cső és az optikai irányzótengely párhu­zamosításának ellenőrzésére szolgáló rendszerrel, füstelszívóval és hőkiegyenlítővel. A fő löve­dékek az űrméret alatti keménymagos gránát, a leválóköpenyes, szárnystahilizált, űrméret alatti

Jobbra: A Chieftain Mk 5 harckocsi a löveg
csövén hőkiegyenlítővel. A Brit Szárazföldi
Erőnél szolgálatban maradt Chieftainokat
ellátták GEC-Marconi integrált
tűzvezetörendszerrel, ami megnöveli
a megsemmisítés valószínűségét

122

Fent: A Chieftain harckocsi viszonylagos könnyedséggel jut át az egyenetlen terepen

páncéltörő nyíllövedék és a nagy robbanóerejű, rogyókúpos repeszgránát. A Chieftaint ellátták éjjel látó eszközök teljes körével. Jelenleg mindegyiken van infravörös sugárzásérzékelő, amely 62°-on belül képes az infravörös forrás helyének megállapítására. A harckocsihoz egyéb eszkö­zöket is kifejlesztettek, de azokat csak akkor szerelik fel, ha a harcászati helyzet megköveteli. Ilyenek a tolólap és a vlziátkelő-készlet.

1986-ban a Brit Szárazföldi Erő elindított egy programot rátűzött páncél felszerelésére^ amelynek a kódneve Stillbrew lett. Ez – viszonylag kis költség és a mozgékonyság kisméretű befolyásolása mellett – jelentősen megnöveli a páncélvédettséget. A Chieftain egyéb változatai közé tartoznak a páncélozott javító-vontató járművek, a páncélozott vontatójárművek és a páncélozott hídvető. A Brit Szárazföldi Erő Chieftain harckocsijainak egy részét 1980-ban lecserélték Challenger 1 harcko­csival és a megmaradtakat az 1990-es években váltják le Challenger 2 harckocsival.

Az Iráni Szárazföldi Erő 700 db Chieftaint rendelt 1971-ben, amelyet 125 db, Shir 1 típusnak nevezett, korszerűsített változatra és 1225 db, Shir 2 típusnak nevezett még korszerűbb válto­zatra szóló megrendelés követett. Az összes Chieftain megérkezett Iránba, azonban a sah rend­szerének összeomlása miatt a Shir változatokból egyet sem szállítottak le. Ezt követően Jordá­nia megrendelt 90 db Shir 1 harckocsit, amit Hálidnak neveztek el, míg a Shir 2 a Brit Száraz­földi Erő Challenger 1 harckocsijának alapjává vált.

123

A Chieftain harckocsi fő fegyverzete a Fórt Halstead-i Királyi Fegyverzeti Kutató­ás Fejlesztő Intézet által tervezett 120 mm-es, huzagolt csövű löveg. Ez az osztott lőszerek (azaz lövedék és szerelt tölteti széles körével tüzel, köztük a nyomjelzős, űrméret alatti keménymagos gránáttal (APDS-T), nagy robbanóerejű, rogyókúpos repeszgránáttal (HESH) és ködgránáttal, valamint kiképző lőszerekkel

Vickers harckocsi

Gyártó ország: Egyesült Királyság

Személyzet: 4 fő

Fegyverzet: Egy Royal Ordnance L7A1 105 mm-es huzagolt csövű löveg; egy 12,7 mm-es pár­huzamosított, célbelövő géppuska; egy párhuzamosított L37A2 7,62 mm-es általános célú gép­puska; két hatcsövű ködgránátvető

Páncélvastagság: Maximum 3,15 inch I80 mm)

Méretek: Hosszúság Ifő fegyverzettel! 32 láb 1 inch (9,79 ml; hosszúság (testi 24 láb 10 inch (7,56 ml; teljes szélesség 10 láb 5 inch (3,17 ml; magasság 10 láb 1 inch (3,1 ml Tömeg: Harci 88107 font (40 000 kg)

Fajlagos talajnyomás: 12,66 font/inch²10,89 kg/cm²l

Motor: Detroit Diesel 12V-71 T turbólfeltóltésű 12 hengeres dízelmotor, 2500 percenkénti for­dulaton 720 LE teljesítménnyel. Perkins 4.10 négyütemű, kisegítő meghajtóegység

Teljesítmény: Sebesség úton 31 mf/h (50 km/hl; hatótávolság 330 mf (530 km); lépcsőmászó képesség 2 láb 9 inch (0,83 ml; árokáthidaló képesség 9 láb 10 inch (3 ml; kapaszkodóképes­ség 60%

Történet: 1965-ben rendszeresítették az Indiai Szárazföldi Erőnél. Jelenleg szolgálatban van: Mark 1 – India 122001, Kuvait 1701; Mark 3 – Kenya 176), Nigéria (72)

Az 1950-es években elhatározták egy indiai harckocsigyár felállítását és csoportokat küldtek külföldre olyan konstrukció kiválasztására, amely megfelel az Indiai Szárazföldi Erő igényeinek. A Vickers terve aratott sikert és 1961 augusztusában aláírták a licencmegállapodást. Két proto­típust készítettek el 1963-ban, amelyekből egyet a Vickers visszatartott; a másikat 1964-ben Indiába küldték. Eközben elkészítették a Madras mellett felépítendő gyár terveit. Az első indiai harckocsi 1969-es befejezése előtt a Vickers néhány kész harckocsit szállított Indiának. Ezek az első harckocsik sok angol alkatrészt tartalmaztak, azonban az indiaiak végül maguk készítették a harckocsi 90%-át. A gyártás végül meghaladta a kétezer darabot, és a harckocsi jó ered­ménnyel harcolt a legutolsó indiai-pakisztáni konfliktusban. Az indiaiak a harckocsit Vijayantá- nak (Győztes) nevezték el. A harckocsi tervezése során a Vickers úgy gondolta, hogy a legjobb egyensúlyt hozza létre a páncélzat, a mozgékonyság és a tűzerő között a harckocsi 85 045 font (38 610 kgl súlyhatárán belül. A harckocsi elrendezése hagyományos. A vezetőt a test elejére, jobb oldalra ültették, a lőszerrakodótérrel tőle balra, és a személyzet fennmaradó három tagját a toronyban helyezték el. A parancsnokot és az irányzót a jobb oldalon, a töltőkezelőt a balon. A motor és az erőátvitel a test hátulján van. A motor és az erőátvitel azonos a Chíeftaín harc­kocsiéval. A felfüggesztés torziós rugó típusú és hat futógörgőből áll, a láncvezetővel elöl és a láncfeszítőkerékkel hátul, és három lánctalphordozó görgő van. A Vickers harckocsit szabvány L7 sorozatú, 105 mm-es, huzagolt csövű harckocsilöveggel fegyverezték fel, amelynek a függő­leges irányzási korlátái +20° és -7°, vízszintesen pedig elforgatható teljes 360°-ra. Egy 0,3 in- ches, a fő fegyverzettel párhuzamosított géppuskát szereltek fel, és egy hasonló fegyver jutott a parancsnoki toronyra. Hat ködgránátvető található a torony mindkét oldalán. A harckocsi 44 db 105 mm-es és 3000 db 0,3 inches géppuskalőszert szállít. A fő fegyverzetet a célbelövő géppuskamódszer segítségével irányozzák be, amit sikeresen alkalmaztak a Centurion harckocsi 105 mm-es lövegénél is. Az irányzó egy vonalba hozza a löveget a céllal és sortúzet lő a 0,5 inches célbelövő géppuskával. A sortúzet követni tudja, mivel a lövedékek mindegyike nyomjel­

jobbra: A Vickers Mark 3 harckocsit Indiában, Madrasban
gyártották, a brit tervezőkkel kötött licencmegállapodás
részeként. Az Indiai Szárazföldi Erőben Vijayantaként (Győztes)
ismert harckocsiból végül több, mint 2000 db gördült
le a gyártósorról. A fő fegyverzet a szintén Indiában licenc
alapján gyártott, megbízható és kipróbált L7A1 105 mm-es,
huzagolt csövű löveg

126

Fent: A teljes egészében öntött tornyot
és lézer távolságmérőt hordozó Vickers

Mark 3 harckocsit sikerült eladni
Kenyának (76) és Nigériának (72)
A Mark 3 megnövelt változatának
a Mark 3 (Improvedl típusnak mér
vásárlóra kell találnia

Fent: Vickers Mark 1 harckocsi a lőtéren. Ezen a modellen a 105 mm-es löveget
a párhuzamositott, 12,7 mm-es, háromlövéses sorozatokat leadó célbelövő
géppuskával irányozzák be

128

Fent: A Vickers Mark 1 harckocsit Generál Motors 720 LE, turbófeltöltésű dízelmotor hajtja meg, és L7A1 105 mmes lövegén hőkiegyenlítő van

zős. Ha azok becsapódnak a célba, akkor tudja, hogy a lovagét pontosan irányozta be és azt követően elsütheti a fő fegyverzetet. A célbelövő géppuskához kb. 600 lőszert szállítanak. A lö- veghez két lőszertípust használnak: nagy robbanóerejű, rogyókúpos repeszgránátot és űrméret alatti páncéltörő nyíllövedéket. A GEC-Marconi stabilizálórendszer felszerelése lehetővé teszi a löveggel a mozgás közbeni célzást és tüzelést. Az indiai gyártást 2200 db-nál befejezték. Kuvait is vásárolt 70 db Mark 1 harckocsit, amelyeket a Vickers gyártott az Egyesült Királyságban. A továbbfejlesztett változatot, a Mark 3 harckocsit szintén a Vickers gyártotta, amelyből 76 db-ot Kenyának, 72 db-ot Nigériának adtak el. Az 1980-as évek közepén a Vickers áttervezte a Mark 3 típust. Korszerűsített testtel, jobb felfüggesztéssel, új meghajtószerkezettel, szélesebb lánc­talpakkal és a legújabb elektronikai és optikai berendezésekkel látták el. Az eredmény, a Vic­kers Mark 3 llmprovedl korszerű kinézetű és nagy teljesítményű harckocsi, de még megrende­léshez kell jutnia.

A Vickers, együttműködésben a német Krauss-Maffei céggel, legyártotta a korszerű Mark 7 prototípusát is, amely alapvetően Leopárd 2 alváz, és a Vickers által – a saját vállalkozású harc­kocsijához, a Valianthoz – kifejlesztett torony. A kísérletek sikeresek voltak, de megrendelés még nem érkezett.

A Vickers az 1980-as évek közepén együttműködött az amerikai FMC vállalattal annak közel­harcjárműve Ikönnyűl [CCV ILI] exportváltozatának gyártásában. A viszonylag könnyű és gyors FMC 5 típust 105 mm-es löveggel látták el, valamint alumínium és acél páncélzat keverékével védték. Külföldi megrendelés még nem érkezett erre az érdekes járműre

129

Ml Abrams harckocsi

Gyártó ország: Amerikai Egyesült Államok

Személyzet: 4 fő

Fegyverzet: Egy M256 Rheinmetall, 120 mm-es sima csövű löveg; egy M240 7,62 mm-es pár­huzamosított géppuska; egy M2 12,7 mm-es és egy M240 7,62 mm-es légvédelmi géppuska Páncélzat: Titkosított

Méretek: Hosszúság Ifő fegyverzettel! 32 láb 3 inch (9,83 ml; hosszúság (testi 25 láb TI inch (7,92 ml; szélesség 11 láb 11 inch (3,66 ml; magasság 9 láb 6 inch (2,89 ml

Tömeg: Harci 125 890 font (57 154 kgl

Fajlagos talajnyomás: 13,65 font/inch² (0,96 kg/cm²|

Motor: Lycoming Textron AGT-1500 gázturbina, 3000 percenkénti fordulaton 1500 LE teljesít­ménnyel

Teljesítmény: Sebesség úton 41 mf/h 167 km/hl; hatótávolság 300 mf 1480 kml; lépcsőmászó képesség 3 láb 6 inch 11,07 ml; árokáthidaló képesség 9 láb 0 inch 12,74 ml; kapaszkodóképes­ség 60%

Történet: Az első sorozatgyártású Ml 1980-ban, az M1A1 1985-ben készült el, A tervek szerint Egyiptom 1992-től kooperációban gyárt 555 db M1A1 harckocsit

1973 júniusában a Chrysler Corporation (az M60 sorozat gyártójal és a Generál Motors Corpo- ration detroiti Diesel Allison részlege (az MBT-70 gyártójal megbízást kapott az M1-nek elneve­zett, majd Abramsra átkeresztelt új harckocsi prototípusainak legyártására. Ezeket a harckocsi­kat 1976 februárjában adták át az USA Szárazföldi Erőnek kipróbálásra. 1976 novemberében, négy hónapos késlekedés után bejelentették, hogy a Chrysler harckocsi kerül gyártásra. A gyártás 1979-ben kezdődött el a limai Lima Army Modification Centerben, azzal, hogy a soro­zatgyártású M1 első tételét 1980 elején elkészítik.

Az Ml tornya és teste brit Chobham páncélból készült, amely ellenállóvá teszi a harckocsit a rakéták és a harckocsilövegek ellen. A személyzete négy főből áll, az elöl lévő vezetőből, a torony jobb oldalán elhelyezett parancsnokból és irányzóból, és a bal oldalán ülő töltőkezelőből. A fő fegyverzete a brit fejlesztésű és az Egyesült Államokban licenc alapján gyártott szabvány 105 mm-es lövegből, valamint a fő fegyverzettel párhuzamosított 7,62 mm-es géppuskából áll. Egy 12,7 mm-es géppuskát szereltek a parancsnoki, és egy 7,62 mm-es géppuskát a töltőkeze­lő állásra. A harckocsi összesen 55 db 105 mm-es, 1000 db 12,7 mm-es és 11400 db 7,62 mm- es lőszert szállít. A fő fegyverzettel mozgás közben is lehet célozni és tüzelni. Az irányzó először kiválasztja a célt, majd a lézer távolságmérőt használva megállapítja a távolságát és megnyom­ja a túzelőgombot. A számítógép elvégzi a megsemmisítés biztosításához szükséges számítá-

Jobbra: Az USA Szárazföldi Erői
harckocsicsapatainak az 1980-as évek
alatti legújabb – és messze
a legfontosabb – gyarapodása, az alap
Ml Abrams három különböző változat
megjelenéséhez vezetett, egy
negyedikkel (M1A2) együtt, amely most
csatlakozik az állományhoz. Az USA
Szárazföldi Erőinél való szolgálatán túl
az Ml Abramsot megrendelte az USA
Tengerészgyalogsága és az Egyiptomi
Szárazföldi Erő is

130

Fent: Az Ml tornyának
szögletes eleje és oldalai
képezik e harckocsi
legmarkánsabb
megkülönböztető vonásait.
A torony tetején és balra
látható az M2 12,7 mm-es
légvédelmi géppuska

a

131