Találatok: 64
136
Fent: Az AMX-30 rugalmasságának egyik példája ez a Plútón harcászati atomrakéta szállítására és indítására használt harckocsi
hordozásához is. A 62 mf [100 km) hatótávolságú rakétát az indításhoz felemelik. Ez a modell jelenleg a Francia Szárazföldi Erőnél van szolgálatban, ahol az amerikaiak által szállított Honest John rakétákat váltotta fel. 30 mm-es ikercsövű légvédelmi gépágyúval felszerelt harckocsit gyártottak Szaúd-Arábia részére, és bármely időjárásban alkalmazható tűzvezetőrendszerrel látták el. A Francia Szárazföldi Erő ezt nem rendszeresítette, mivel már használja a hasonló tornyú AMX-13 légvédelmi harckocsit. A 155 mm GOT önjáró löveget külön fejezetben mutatjuk be. Szaúd-Arábia megrendelt egy Shahinenek elnevezett légvédelmirakéta-rendszert is, ami a Cro- tale rakétarendszer továbbfejlesztett változata, és jelenleg a Francia légierőnél, valamint számos más országban áll szolgálatban. Az egyik AMX-30 jármű az indítólokátort és hat rakétát hordoz indításra kész állapotban, míg a másik harckocsin van a kutató és felderítő lokátor. A Francia Szárazföldi Erő átalakította az AMX-30-at a Roland föld-levegő rakétarendszer hordozásához: két rakétát szállítanak indításra kész állapotban, további nyolc rakétát pedig a testben helyeztek el. A Rolandot Franciaország és Németország fejlesztette ki, az első a jó időben használható Roland 1-ért, míg a második a minden időjárási viszonyok között alkalmazható Roland 2-ért volt felelős. Az AMX-30-at eladták külföldre azonban nem lett olyan sikeres, ahogy azt remélték. Kizárólag az exportpiacra irányuló későbbi fejlesztések az AMX-32, ami megnövelt AMX-30, azonos 105 mm-es löveggel, valamint a 120 mm-es löveggel felszerelt AMX-40. Azonban ezek egyike sem kapott megrendelést, és az összes francia harckocsifejlesztés a lec- lercre összpontosít.
A hidegháború befejezését követő nyugati katonai csökkentések során a francia kormány 1991 augusztusában leállította azokat a terveket, amelyek az AMX-30 harckocsikat az AMX-3082 szabványnak megfelelően korszerűsítették volna. Az érintett harckocsik módosítás nélkül szolgálnak, amíg le nem váltják azokat a lédére harckocsikkal az 1990-es évek végén.
25
Gyártó ország: Franciaország
Személyzet: 2 fő 1+ 8 a kísérőjárművel)
Fegyverzet: Egy 155 mm-es tarack
Páncélvastagság: 0,4 inch-0,8 inch (10 mm-20 mm)
Méretek: Hosszúság (fegyverzettel! 20 láb 5 inch 16,22 ml; szélesség 8 láb TI inch (2,72 ml; magasság 8 láb 10 inch (2,70 m)
Tömeg: (harci) 38 367 font (17 400 kg)
Fajlagos talajnyomás: 11,38 font/inch2 (0,80 kg/cm2)
Motor: SOFAM nyolchengeres benzines, 3200 percenkénti fordulaton 250 LE teljesítménnyel Történet: Az 1960-as években lépett szolgálatba a Francia Szárazföldi Erőnél. Szolgálatban van Argentínában (24), Chilében (121, Ecuadorban (12), Egyesült Arab Emirátusban (20), Franciaországban (222), Katarban (81, Kuvaitban (80), Marokkóban (64), Szudánban (61, Venezuelában (20)
A 155 mm F3 önjáró tarackot az Atelier de Construction de Tarbes (fegyverzet) és az Atelier de Construction Roanne (alváz) fejlesztette ki. A gyártást a Creusot-loire vállalta.
Az alváz teljes egészében hegesztett acélszerkezet, a vezető a bal oldalon helyezkedik el, közel az elejéhez. A jármű parancsnoka a vezető mögött ül. A motort a vezetőtől jobbra, a tarackot pedig a hátuljára építették. A felfüggesztés a bevált torziós rugó típusú és magába foglalja
Fent: A 155 mm Mk F3 önjáró tarack egy lerövidített
AMX-13 könnyű harckocsialváz, a test hátsó végére
szerelt 155 mm-es tarackkal. A Francia Szárazföldi
Erőnél fokozatosan felváltják a 155 mm GCT típussal
I
Jobbra: A 155 mm Mk F3 önjáró tarack maximálisan
megemelt fegyverrel. A vezető és a parancsnok
a járműben ül, a löveg fennmaradó személyzete,
valamint a lőszer az AMX VCA lánctalpas járművel
követi
26
az öt gumiabroncsú futógörgőt – az utolsó futógörgő láncfeszítőkerékként működik az elöl lévő láncvezetőkereket, valamint a két lánctalphordozó görgőt. Az első és az utolsó futógörgőt hidraulikus lengéscsillapítóval látták el
Az F3 alapvetően megrövidített AMX-13 harckocsialváz, a hátuljára szerelt 155 mm-es tarackkal. Menet közben a tarack vízszintes helyzethen van és 8°-ns szöget zár be jobbról a jármű tengelyvonalával. A fegyver kétkamrás csőszájfékkel rendelkezik, és D°-tól +67°-ig emelhető fel; vízszintesen 20°-kal balra és 30°-kai jobbra fordítható el (□“-túl +50°-ig terjedő felemelésnél!, valamint 16°-kai balra és 30°-kal jobbra l+50°-tól +67°-ig terjedő felemelésnél].
A személyzetből két fő, a vezető és a parancsnok, az Önjáró tarackkal utazik, a személyzet másik nyolc tagja pedig egy AMX VCA lánctalpas járművel követi, amely 25 lövedéket, 25 töltetet és 25 csappantyús csavart szállít. A tarack maximális tűzgyorsasága percenként három lövés, bár hosszan tartó tüzelési feladatnál ez lecsökken percenkénti egy lövésre. A lőszer osztott típusú, vagyis külön töltik be a lövedéket és a szerelt lőportöltetet. A tarack a következő lőszerekkel tüzelhet: 96,46 font 143,75 kgl tömegű HE, 21880 yard 120 D00 ml lőtávolsággal; 95,36 forrt 143,25 kgl kumulatív töltetű lövedék, 23 630 yard (21 600 ml lőtávolsággal, 97,02 font [44 kg] tömegű világító lövedék, 19 418 yard (17 750 ml lőtávolsággal; 97,57 font 144,25 kgl tömegű ködgránát, 19 418 yard 117 750 m) lőtávolsággal; és 93,71 font 142,5 kgl tömegű rakéta póthajtású lövedék, 25162 yard (23 300 ml lőtávolsággal.
155 mm AU FI (GCT) önjáró löveg
Gyártó ország: Franciaország
Személyzet: 4 fő
Fegyverzet: Egy 155 mm-es löveg; egy 7,62 mm-es légvédelmi géppuska; négy ködgránátvető Páncélvastagság: Maximum 1,96 inch 150 mm), becsült
Méretek: Hosszúság (löveggel) 33 láb 2 inch 110,2 ml; hosszúság (páncéltest) 21 láb TI inch 16,7 m); szélesség 10 láb 4 inch (3,15 ml; magasság (légvédelmi géppuska nélkül) 10 láb 10 inch (3,3 ml
Tömeg: 95 899 font I43 500 kgl
Fajlagos talajnyomás: 12,8 font/inch2 (0,9 kgfcm2)
Motor: Hispano-Suiza HS-TIO 12 hengeres, többfajta tüzelőanyagú motor, 2400 percenkénti fordulaton 720 LE teljesítménnyel
Teljesítmény: Sebesség úton 37 mf/h 160 km/hl; hatótávolság 280 mf 1450 km); lépcsőmászó képesség 3 láb 3 inch (0,93 ml; árokáthidaló képesség 6 láb 3 inch (1,9 ml; kapaszkodóképesség 60%
Történet: 1978-ban rendszeresítették a Szaúd-arábiai Szárazföldi Erőnél, és 1979-ben a Francia Szárazföldi Erőnél. Szolgálatban van Franciaországban (195), Irakban (85), Szaúd-Arábiában 151)
Az 1960-as évek végén a Francia Szárazföldi Erő utódot keresett az akkor szolgálatban lévő 105 és 155 mm-es, nyitott építésű önjáró tüzérségi fegyverek helyett. Az alábbi négy fő követelményt határozták meg: az AMX-30 harckocsival azonos mozgékonyság; a cél gyors támadóképessége teljes 360°-on, minden távolságon; nagy tűzgyorsaság nagy teljesítményű lőszerrel; a személyzet védelme a kézifegyverek tüze és a tömegpusztító fegyverek ellen. Az új Grande Ca- dence de Tir (GCT) első prototípusát 1972-ben fejezték be, és 1977-ben kezdődött meg a sorozatgyártás. 1978-1982 között 51 db leszállításával egy szaúd-arábiai megrendelést teljesítettek először. A Francia Szárazföldi Erő részére 1981-1989 között szállítottak. Jelenleg 195 db áll szolgálatban a harckocsihadosztályokat támogató túzérezredeknél. Ezredenként négy üteg található, ütegenként öt GCT-vel. Az 1980-as évek közepén 85 db GCT önjáró löveget szállítottak Iraknak.
A GCT teste alapjában véve azonos az AMX-30 harckocsiéval, de a harckocsilőszer-tartókat eltávolították és új generátort, valamint ventilátort szereltek be. A lánctalpak és a felfüggesztés szintén azonosak a harckocsiéval, ugyanúgy, mint azonos a Hispano-Suiza HS-110 12 hengeres, többfajta tüzelőanyaggal üzemelő motor, amely üzemelhet benzinnel, gázolajjal és paraffinnal.
A nagy tornyot a test közepére szerelték és három személyt fogad be la negyedik személy, a vezető elöl ül a homloklemez alatt). A parancsnok és az irányító a jobb, a töltőkezelő a bal oldalon ül. Az irányzó kezeli a tűzvezetőrendszert és végzi a löveg függőleges és oldalirányú mozgatását, míg a töltőkezelő előkészíti a tölteteket és ellenőrzi az automatatöltőt. A GIAT vállalat 40-es kaliberű, 155 mm-es löveget tervezett, melyet elláttak egy nagy, kétkamrás csőszáj- fékkel. A függőleges irányzás korlátái +60° és -4°, míg a vízszintes irányzás lehetősége teljes 360°
A löveg sokféle lőszerrel tüzel, köztük a NATO által rendszeresített összes 155 mm-es lőszerrel. A Francia Szárazföldi Erő számos lőszert fejlesztett ki speciálisan ehhez a fegyverhez. Ezek között van a hagyományos HE-gránát, az üregeit fenékrészű (megnövelt hatótávolságú) lövedék, a rakétapóthajtású lövedék, a köd-, világító- és kiképzőlőszerek. A szabvány HE-lövedék tömege 19,6 font (8,9 kgl, hatótávolsága 23 184 yard 121200 m). A légellenállás csökkentése érdekében a különleges jellemzőkkel rendelkező, üregeit fenékrészű lövedék kissé nagyobb, 22 font (10 kg) terhet szállít nagyobb távolságra, vagyis 31167 yard (28 500 ml-re. A rakétapóthajtású lövedék azonos, 22 font 110 kg) terhet szállít 34 500 yard 131500 m)-re, ami alig kevesebb 20 mf (32,18 kml-nél.
A 42 db lövedéket és azok elkülönített, szerelt töltetét a torony hátsó részében helyezték el. Az átlagos szállítmány 36 HE és hat ködgránát. Az automata töltőberendezés következtében a GCT nyolc lövés/perc tűzgyorsasággal tüzelhet.
A 12,7 mm-es vagy a 7,62 mm-es légvédelmi géppuskához is használható géppuskaállványt szereltek a torony tetejére, a töltőkezelő nyílásfedele fölé. Két ködgránátvetőt szereltek a to
28
rony mellső oldalára. A személyzet minden tagja részére biztosított a tömegpusztító fegyverek elleni védelem.
A harcászati elképzelés azzal számol, hogy a löveg kevesebb, mint két perc alatt elfoglalja a tüzelőállást, hat lövésből álló tüzet lő. Ezt követően kevesebb, mint két perc alatt elhagyja a tüzelőállást és új tüzelőállásba mozog. Ez a gyorsaság nagyon fontos, ha a löveg el akarja kerülni az ellenség ellentüzét.
Egyes vélemények szerint a GCT túl drága és túl nehéz. 95 815 font (43 500 kgl-os tömege sokkal több az amerikai M109A2 54 952 font I24 948 kgl-os tömegénél, azonban a GCT népszerű a Francia Szárazföldi Erőnél, amely 195 db-ot szerzett be – kissé lassú ütemben – 1981-1989 között.
Balra: A 155 mm GCT önjáró löveg
hátulnézetből, a lenyitott
lőszerutántöltő-ajtó láthatóvá teszi
a 42 lövedéket (azaz 36 HE
és 6 ködgránát) és 42 töltetet
befogadó lőszerrakaszt. Négy fő
húsz percen belül képes újratölteni
a GCT-t
Lent: A 155 mm GCT önjáró löveg
hátrafordított toronnyal. Ez az első,
automata töltőberendezéssel ellátott
önjáró löveg a NATO-ban, ami
percenként nyolc lőszer kilövését
teszi lehetővé, maximálisan 34 450
yard (31 500 ml távolságra
29
Lent: A Francia Szárazföldi Erő négy GCT önjáró lövege felemeli a 155 mm-es lövegcsövet, és zárótüzet ad le. A GCT összesen 42 lövedéket szállít, a szerelt töltettel együtt; maximális tíizgyorsasága nyolc lövés percenként
Gyártó ország: Franciaország
Személyzet: 3 fő
Fegyverzet: Egy GIAT CN 120-26 120 mm-es sima csövű löveg; egy 12,7 mm-es párhuzamosí- tott géppuska; egy 7,62 mm-es légvédelmi géppuska; kilenc ködgránátvető
Páncélzat: Üreges, többrétegű
Méretek: Hosszúság Ifő fegyverzettel! 32 láb 5 inch (9,87 ml; hosszúság Ipáncéltestl 22 láb 7 inch (6,88 m); szélesség 12 láb 2 inch (3,71 ml; magasság 8 láb 1 inch (2,46 ml Tömeg: Harci 06 700 font 153 000 kgl
Fajlagos talajnyomás: 12,80 font/inch2 (0,90 kg/cm2]
Motor: Uni-Diesel V8X-1500 Hyperbar 8 hengeres, folyadékhűtésű, 1500 LE motor; Turbome- ca gázturbinás kiegészítő meghajtóegység
Teljesítmény: Sebesség úton 44 mf/h (71 km/h); hatótávolság 341 mf (550 kml; lépcsőmászó képesség 4 láb 1 inch 11,25 ml; árokáthidaló képesség 9 láb 10 inch 13 ml; kapaszkodóképesség 60%
Történet: 1990-ben kezdődött meg a sorozatgyártása; 1992-ben rendszeresítették a Francia Szárazföldi Erőnél
Az 1970-es évek végén Franciaország és Németország az AMX-30-at és a Leopárd 1-et felváltó harckocsi kifejlesztésére elindították második együttműködési projektjüket. Ezek a harckocsik egy közös konstrukción végzett korábbi különálló kísérletek eredményei, azonban minden korábbi közös harckocsi-vállalkozáshoz hasonlóan 1982 decemberében ez is véget ért. Franciaország hozzálátott az 1990-es évek harckocsijának tervezéséhez, amit Engin Principal de Combat (EPCI-nak neveztek el. A projekt körülhatárolását 1986-ra fejezték be, és az első prototípus 1989 végére vált üzemképessé. Ekkorra már Leclerc-nek nevezték, a második világháború legsikeresebb francia parancsnokainak egyikéről.
A Leclerc méreteit és fegyverzetét tekintve hasonló a kortárs nyugati harckocsikhoz, azonban a Leopárd 2 (Németország!, a Challenger (Egyesült Királysági és az Ml IUSAI harckocsiktól eltérően csak három fős személyzete van. Ezt úgy érték el, hogy a negyedik kezelőt automata töltőberendezéssel váltották fel. A Leclerc-hez hasonlóan ilyen a japán 90 típus, valamint a szovjet T-64/-72/-80 harckocsi.
A páncéltest és a torony hegesztett acélból készült, kiegészítve ötvözött acélszerelvényekkel. A jelenlegi páncélzatról azt állítják, hogy kinetikus energiájú és vegyi lövedékekkel szemben nagy az ellenállóképessége, és mivel modulrendszerű, szükség esetén később könnyen kicserélhető új vagy feljavított páncéllal. A prototípusokra szerelt eredeti torony erősen négyszögletes volt, azonban a sorozatgyártású harckocsikat nagyon hosszú és ballisztikailag kiváló alakú, alacsony toronnyal látták el, ami páncélvédettséget nyújt a lézernek, a géppuskának és még a
Fent: így néz ki külsőleg a 120 mm-es sima csövű löveggel felszerelt Leclerc,
az 1990-es évek francia harckocsija. A beszerzési terv 850 harckocsi megépítésével
számol
32
Fent: A prototípus Leclerc harckocsit alapos próbának vetik alá. Különösen figyelemre méltó a kezdeti torony – alakja teljes egészében eltér az előző oldalon látható Leclerc tornyától
ködgránátvetőnek is. A vezető egészen a homloklemez hátuljánál ül, kissé balra a harckocsi középvonalától. Tőle jobbra található a 18 db 120 mm-es lőszert befogadó dobtár. Eltérően a legtöbb korszerű harckocsi elrendezésétől, a parancsnok a toronyban a fő lövegtől balra helyezkedik el, az irányító pedig tőle jobbra. A személyzetet bonyolult, számítógépes harcirányító rendszerrel látták el, amely a járműn belüli összes tevékenységét irányítja és ellenőrzi, és amely megadott időközökben vagy kérésre helyzetjelentéseket ad a magasabbparancsnokságnak.
A GIAT által tervezett és épített löveg sima csövű. A töltényűr azonos méretű a német és az amerikai 120 mm-es lövegekével, így biztosítja a közös lőszerfelhasználást, azonban a cső kissé hosszabb I52 a pontos mérete, szemben a 44-gyel), ami magasabb kezdősebességet ed a lövedékeknek, különösen az APFSDS-nek. A lövegen hőkiegyenlítő borítás van, azonban füstelszívó helyett sűrített levegős rendszert alkalmaznak a lövés utáni füst automatikus megszüntetésére A prototípusokon a fő löveget ellátták a cső és az optikai irányzótengely párhuzamosításának ellenőrzésére szolgáló rendszerrel, ezt azonban nem szerelték fel a sorozatgyártású modellekre
Az automata töltőt a Creusot-Loire cég készítette és 22 db használatra kész lőszert tartalmaz. A rendszer képes megkülönböztetni öt különböző fajtájú lőszert, és a parancsnok vagy az irányzó által kiválasztott megfelelő lőszert tölti be Az újratöltéshez a löveg automatikusan visszatér -1,8°-os helyzetbe, majd a parancsnok vagy az irányzó irányításával újra felemelkedik. A követelmény szerint a rendszer tűzgyorsaságának percenként 15 lövésnek kellene lennie, azonban rendes körülmények között az kb. maximum 12. Az automata töltőt a hosszú torony hátuljába szerelték és válaszfallal különítették el a küzdőtérről, és a tetőben kioltópanelek találhatók, amelyek a személyzetet védik minden robbanástól.
Jelenleg két alaplőszer van. Az 5742 láb/s (1750 m/sl kezdősebességű APFSDS lövedék wolf- ramhegyű, a HEAT lövedék kezdősebessége 3610 láb/s 11100 m/sl.
A franciák az AMX-30/-32 és AMX-40 harckocsik sorozataira 20 mm-es párhuzamosított löveget szereltek, amely a fő fegyverzettől függetlenül felemelhető. A Leclerc esetében azonban elvetették a független felemelés ötletét, azonban a párhuzamosított fegyver egy 12,7 mm-es géppuska. Ez szokatlan, mivel gyakorlatilag minden más korszerű harckocsin 7,62 mm űrméretű géppuskákat alkalmaznak e célra. A páncélozott burkolatú 7,62 mm-es géppuskát a torony tetején helyezték el, és a harckocsi belsejéből irányítható.
A meghajtóegység az 1500 LE Uni-Diesel dízelmotor, amely nagyon magas teljesítményű: 28,3 LE/tonna teljesítmény/súly arány. Van még egy Turbomeca gázturbina is, amit áramfejlesztésre használnak, amikor a harckocsi helyhez kötött, így a főmotor leállítható.
33
Jagdpanzer 4-5 Kánoné, Jagdpanzer Jaguar 1 Rakete és Jagdpanzer Jaguar 2
Gyártó ország: Németország
Fegyverzet: Kánoné egy 90 mm-es, huzagolt csövű löveg; egy MG3 7,62 mm-es, párhuzamo- sított géppuska; egy MG3 7,62 mm-es légvédelmi géppuska; Jaguar 1 két Aerospatiale SS-TI páncéltörőrakéta-indító vagy egy Euromissile K3S páncéltörörakéta-indító; egy elöl beépített MG3 7,62 mm-es géppuska; egy MG3 7,62 mm-as légvédelmi géppuska; Jaguar 2 egy Hughes huzalvezérlésű páncéltörőrakéta-indító, egy MG3 7,62 mm-es légvédelmi géppuska Páncélvastagság: 0,5 inch-2 inch 112,7 mm-51 mml
Méretek: Hosszúság (lövegcsővel együtt) 26 láb 9 inch IB.75 ml; hosszúság (páncéltesti 20 láb 6 inch (6,24 ml; szélesség 9 láb 9 inch (2,98 ml; magasság 6 láb 10 inch (2,09 ml Tömeg: Harci 60 573 font (27 500 kg)
Motor: Egy Daimler-Benz Modell MB 837 nyolchengeres, vízhűtéses dízelmotor, 2000 percenkénti fordulaton 500 LE teljesítménnyel
Teljesítmény: Sebesség úton 44 mf/h 170 km/hl; hatótávolság 250 mf (400 km); lépcsőmászó képesség 2 láb 6 inch (0,75 ml; árokáthidaló képesség 6 láb 7 inch (2,0 ml; kapaszkodóképesség 60%
Történet: A Kánoné 1965-ben lépett szolgálatba a Német Szárazföldi Erőnél I750I és 1975- ben a Belga Szárazföldi Erőnél (80I. A Jaguar 1 1967-ben lépett szolgálatba a Német Szárazföldi Erőnél [3701. A Jaguar 2 1983-ban lépett szolgálatba a Német Szárazföldi Erőnél (1621
A második világháború alatt a Német Szárazföldi Erő IWabrmachtl jelentős sikert ért el a Jagd- panzerjeivel (Jpz: „harckocsivadász’l. 1954-ban megrendelték a 90 mm-es löveggel felszerelt új típus kifejlesztését, és Jpz 4-5-nek nevezték el. Lassú fejlesztési folyamat után a jármű sorozatgyártása 1966-ben kezdődött meg azzal, hogy 750 db-ot gyártanak. A Jpz 4-5-höz a Jpz
Lent: Ezen a Jagdpanzer Jaguar 1 Raketen tisztán látható az eredeti Aerospatiale SS—11 páncéltörő rakétája, valamint az igencsak kiemelkedő tűzvezetőrendszer. Később a Jaguar l esek óriási többségét átfegyverezték az Euromissile önirányltott páncéltörő rakétával
34
Raketevel llásd lent), a Marder páncélozott szállítójárművel és egy nem rendszeresített felderítő karckocsival azonos alvázat használnak.
A Jpz 4-5 teste nagyon alacsony. A 90 mm-es löveget az enyhe lejtésű homloklemezbe építették be, kissé jobbra eltolva. A löveg irányítása kézzel történik, vízszintesen a középvonaltól balra és jobbra is 15°-os lehetőséggel. A függőleges irányzás korlátái +15°/-8° Alöveg HEAT, HESH-T vagy HEAT-P lőszerekkel tüzel. A motorháztetőn nyolc elektromosan működtetett, legyező alakban elhelyezett ködgránátvető található. A négy fős személyzet a parancsnokból, a vezetőből, a töltőkezelőből és az irányzóból áll.
Gyakorlatilag azonos páncéltestet használtak a Jaguar 1-ként is ismert Jpz Raketehez. 370 db-ot gyártottak 1967-1968 között, amelyek mindegyikét Aerospatiale SS-TI rakétaindítóval látták el. Néhány évvel később, sikeres kísérletek után, a 370 db Jaguar 1-ből 316-ot átalakítottak a nagyobb sebességű, nagyobb hatótávolságú és tüzgyorsaságú Euromissile önirányított rakéta alkalmazásához. Ennek egyszerűbb a működtetése, mivel az irányzónak mindössze annyit kell tennie, hogy a célon tartja az irányzókor A harckocsi azonban kevesebb rakétát hordozhat:
Lent: A Jagdpanzer 4-5 Kánoné harckocsivadászt a német és a belga haderők használják, és azonnal felismerhetőek a 90 mm-es lövegekről. A löveghez 51 lőszert szállít
a 14 db SS-TI-gyel szemben kilenc önirányított IHOT) rakétát. 1985-ben a korszerűsített HOT 2 felváltotta a HOT 1 rakétát. Az önirányított rakétával felfegyverzett Jaguar 1 típust ellátták az elejét és a küzdőteret borító plusz üreges páncéllal. A 7,52 mm-es géppuskát a homloklemez jobb oldalára szerelték.
A Jaguar 2 hasonlít a Jaguar 1-hez, azonban az önirányított rakéta helyett Hughes huzalvezérlésű páncéltörő rakétával látták el. A sikeres, széles körben használt huzalvezérlésű páncéltörő rakéta lényegesen olcsóbb, mint az önirányított, hatótávolsága pedig azonos, de a nagyobb repülési sebesség csökkenti a repülési időt. 1983-1985 között a Német Szárazföldi Erő a 750 db Jpz Kánonéból – a löveg eltávolításával és a homloklemez nagy üreges páncéllemezzel történt beborításával – 162 db-ot átalakítottak Jaguar 2 konfigurációvá.
TI20 db Jpz-t gyártottak a Német Szárazföldi Erő részére. Jelenleg 542 db Jpz Rakete van: 162 db Jaguar 2, huzalvezérlésű rakétával; 316 db korszerűsített Jaguar 1, önvezérlésű rakétával és 64 db eredeti Jaguar 1, SS-11 rakétával. Van még kb. 578 db visszatartott Jpz Kánonéi amelyet a 90 mm-es löveg eltávolításával átalakítottak előretolt megfigyelőjármüvekké.
Lent: A Jagdpanzer 4-5 Kánoné homloklemezbe épített 90 mm-es, huzagolt csövű lövege vízszintesen a középvonaltól balra és jobbra is 15°-kal forgatható el és —8°-tói +15°-ig emelhető fel; a vízszintes és a függőleges mozgást kézzel irányítják. A Belga Szárazföldi Erő Kanone-jei (JPK-90-ként ismert) tüzeléskor lézer távolságmérőt alkalmaznak
36
A Belga Szárazföldi Erő megrendelte a Jpz 4-5 továbbfejlesztését, amit Belgiumban hajtottak végre Ez nagyon hasonlít a Jpz 4-5-höz, azonban Marder felfüggesztése és lánctalpai vannak. Mint JPK-90 ismert, és 80 ilyen jármű teljesít szolgálatot a Belga Szárazföldi Erőnél.
Lent: a Jagdpanzer Jaguar 1 Rakéta indításra kész helyzetben lévő Euromissile önvezérlésű páncéltörő rakétával felfegyverezve Látható a tetejére épített MG3 7,62 mm-es légvédelmi géppuska is
)
i
Középen és felette: A Jagdpanzer 4-5
Kánoné t komoly próbának vetik alá. A felső
pillanatfelvételen épp hogy láthatóak a test
hátuljára épített, elektromosan működtetet,
előre tüzelő ködgránátvető csövek.
A páncéltesten lévő lépcső mutatja
a motortér (hátul) és a küzdőtér (elöl) közötti
felosztást
37
Gyártó ország: Németország
Személyzet: 4 fő
Fegyverzet: Egy 105 mm-es löveg; a fő fegyverrel párhuzamosított 7,62 mm-es géppuska; egy
7,62 mm-es géppuska a tetején; a torony mindkét oldalán négy ködgránátvető Páncélvastagság: 0,4 inch-2,8 inch 110 mm-70 mml
Méretek: Hosszúság la fő fegyverzettel együttl 31 láb 4 inch 19,54 ml; hosszúság (páncéltesti 23 láb 3 inch 17,09 ml; szélesség 10 láb 8 inch (3,25 ml; magasság 8 láb 8 inch (2,64 ml Tömeg: Harci 93 394 font I42 400 kgl
Fajlagos talajnyomás: 12,23 font/inch2 (0,86 kg/cm2)
Motor: MTU MB 838 Ca. M500 tízhengeres, többfajta tüzelőanyagú motor, 2200 percenkénti fordulaton 830 LE teljesítménnyel
Teljesítmény: Sebesség úton 40 mf/h 165 km/hl; hatótávolság 373 mf 1600 km); lépcsőmászó képesség 3 láb 9 inch 11,15 ml; árokáthidaló képesség 9 láb 10 inch 13 ml; kapaszkodóképesség < 60%
Történet: 1967 óta áll szolgálatban a Német Szárazföldi Erőnél. Megrendelte még Icsak a harckocsitl: Ausztrália (90), Belgium 1334), Dánia 1120), Görögország 1106), Hollandia (468), Kanada (114), Németország (2437), Norvégia 178), Olaszország (9201 és Törökország 1771
A német Leopárd 1 harckocsi a háború utáni időszak nyugati harckocsijai között az egyik legsikeresebb, amelyből 10 haderő közel 4800 harckocsit és 1772 más változatot rendelt. Valójában ( úgy tűnt, hogy a Leopárd 1 ténylegesen a NATO rendszeresített harckocsija lesz, mivel a 15 NA- TO-haderőből kilenc használta.
Amikor a Nyugatnémet Szárazföldi Erőt (Bundeswehrl az 1950-es években megreformálták, amerikai M47 harckocsikkal szerelték fel és azt javasolták, hogy ezeket a francia-német együttműködési projekt termékével váltsák fel. Sajnos, ahogy szinte minden harckocsi-együttműködési projekttel történt, nem volt egyetértés, és az együttműködés megszakadt. A franciák kifejlesztették az AMX-30-at, a németek pedig a leopárd 1-et. 1963-ban gyártási szerződést kötöttek a müncheni Krauss-Maffei-céggel, és 1965-ben leszállították az első sorozatgyártású
Lent: A Leopárd 1A3 a Centurion harckocsihoz kifejlesztett 105 mm-es löveg fölé szerelt infravörös/fehér fényű reflektorral
38
Fent: A Német Szárazföldi Erő korai gyártmányú Leopárd 1 harckocsiját a Mák cég által gyártott páncélozott vontatójármű vontatja
Leopárd 1-et. A kiéli Krupp-Mak szintén gyártott néhány Leopárd 1 harckocsit, valamint náluk készült a páncélozott műszaki járművek, hídvetők és vontatójárművek többsége. A gyártósorokat 1979 végén lezárták, de 1981-ben újra megnyitották, hogy kielégítsék a görög és a török megrendeléseket. Egy harmadik gyártósort állított fel az olaszországi OTD Melara, hogy az Olasz Szárazföldi Erő megrendelései zömének eleget tegyenek.
A leopárd 1-nek négy fős személyzete van. A vezető a test elején, a jobb oldalon helyezkedik el, míg a másik három fő a toronyban. A Leopárd 1 összes változatának a fő fegyverzete a not- tinghami Royal Ordnance gyárában készített brit L7A3 löveg. A 105 mm-es lőszerből 55 db-ot szállít, 13-at a toronyban és 42 db-ot a testben. Két Rheinmetall MG3 7,62 mm-es géppuskája van, amelyekből az egyiket a fő fegyverzettel párhuzamosítva, a másikat pedig forgatható áll-
Lent: A Leopárd 1A3 harckocsin számos korszerűsítést végeztek, köztük megnövelt védelmet nyújtó, teljes egészében hegesztett acéltoronnyal látták el
39
Fent: Felvétel a teljes sebességgel haladó Leopárd 1 harckocsiról. Kiépített utakon
40 mfíh (65 kmlhl sebességet érhet el, ami kissé alacsonyabb, mint a Leopárd 2 harckocsié
iránnyal a torony tetejére szerelték fel. A rendszeresített felszerelések közé tartoznak az éjjel látó eszközök, a tömegpusztító fegyverek hatása elleni védőrendszer és a személyzet számára a fűtés. A jármű maximum 1 láb 5 inch 12,25 ml mély vízen képes átgázolni minimális felkészítéssel, a parancsnoki nyílásfedél fölé szerelt rövid légzőcső alkalmazásával, és 13 láb 2 inch [4 ml-es vízen hosszabb légzőcsővel. Az ilyen felszereléseket a legszokatlanabb körülmények kivételével azonban ritkán használják, a folyókon pontonhidakon kelnek át.
Az első 1845 db Leopárd 1 harckocsit a Bundeswehr részére gyártották négy sorozatban. Később ezeket korszerűsítették; hőkiegyenlítőt szereltek a fő fegyverzetre, lövegstabilizálú rendszerrel, új lánctalpakkal és kőtényfemezekkel látták el; a folyamat során fokozatosan Leopárd 1A1 harckocsivá váltak. Majd ezek mindegyikét tovább módosították a toronyra szerelt páncéllal és a lövegpajzzsal. Ezek a harckocsik Leopárd 1A1A1-ként ismertek.
Az ötödik sorozat 342 harckocsiból állt. Ezekből 232 db Leopárd 1A1 szabvány szerint készült, azonban erősebb toronnyal, jobb tömeg pusztító fegyverek elleni védő rendszerrel és passzív képerősítő Ilii felszereléssel a parancsnok és a vezető részére. Ezeket Leopárd 1A2-nek nevezték el.
40
Az ötödik sorozat másik 110 harckocsijánál a Leopárd 1A1 és 1A2 minden korszerűsítését felhasználták, plusz □ Leopárd 1A1A1 páncélját; ezeket Leopárd 1A3-nak nevezték el.
A Bundeswehr részére készített utolsó sorozat a 250 db Leopárd 1A4 volt, amelyek lényegében beépített tűzvezető rendszerrel kiegészített Leopárd 1A3 típusúak voltak. Jelenleg dolgoznak a meglévő harckocsik átalakítási programján, amely magába foglalja az új tüzvezetőrend- szer, a hófelismerő berendezés, a kiegészítő páncél és más védőeszközök felszerelését. A Bun- deswehr harckocsiparkjából 1300 db korszerűsítését tervezik; ha a munkát minden egyes harckocsin befejezik, átkeresztelik Leopárd 1A5-re.
A Leopárd 1 különböző típusai szolgálatban maradnak a Bundeswehrnél a 21. században is, további korszerűsítéseket hajtanak végre, ahogy azok szükségessé válnak. Az 1B80-as évek végén két Leopárd 1 harckocsira Rheinmetall 120 mm-es sima csövű löveget szereltek, azonban a biztató kísérletek ellenére a munkát nem folytatták.
A Leopárd 1 nagy síken ért el a tengerentúli piacokon. Ezek közül az egyik legjelentősebb az Ausztrál Szárazföldi Erő, amely 90 db Leopárd 1A3 harckocsit rendelt Leopárd AS1 elnevezés alatt. Ezeket 1976 és 1978 között szállították le Ez nemcsak az egyetlen távol-keleti megrendelés volt, hanem az egyetlen, amit nem NATO-ország részéről elfogadtak.
41
Gyártó ország: Németország
Személyzet: 4 fő
Fegyverzet: Egy Rheinmetall 120 mm-es sima csövű lőveg; egy MG3 7,62 mm-es párhuzamé- sított géppuska; egy MG3 7,62 mm-es légvédelmi géppuska; 16 ködgránátvető (nyolc db a torony mindegyik oldalán!
Páncélzat: Üreges, többrétegű
Méretek: Hosszúság la fő fegyverzettel! 31 láb 9 inch (9,67 ml; hosszúság (páncéltest) 25 láb
4 inch (7,72 m); szélesség 12 láb 2 inch (3,7 ml; magasság 8 láb 2 inch (2,48 m) Tömeg: Harci 121475 font 155 150 kgl
Fajlagos talajnyomás: 11,80 font/inch2 (0,83 kg/cm2)
Motor: MTU MB-873 Ka-501 12 hengeres folyadékhűtésű dízelmotor, 2600 percenkénti fordulaton 1500 LE teljesítménnyel
Teljesítmény: Sebesség úton 45 mf/h 172 km/hl; hatótávolság 600 mf (550 km); lépcsőmászó képesség 3 láb 7 inch 11,1 ml; árokáthidaló képesség 9 láb 10 inch (3 ml; kapaszkodóképesség 60%
Történet: 1980-ban rendszeresítették a Német Szárazföldi Erőnél. Megrendelte: Hollandia I445I, Németország (1800) és Svájc (380)
A Leopárd 2 harckocsi története visszavezethető az 1960-as években indított projektre. Ebben az időben a németek és az amerikaiak még az MBT-70 programon dolgoztak, így a projekt nem volt sürgős. Amikor az MBT-70-et 1970 januárjában törölték, a németek előtérbe helyezték a Leopárd 2-t és 1974-re 17 prototípust készítettek. Ezeket a prototípusokat a Leopárd 1 gyártói, a müncheni Krauss-Maffei készítették, számos más német vállalat segítségével. Kétségtelen, a Leopárd 2 a világ legkorszerűbb harckocsijainak egyike, és a tervezés során a németeknek sikerült olyan harckocsit létrehozniuk, amely sikeres volt a harckocsi konstrukciójának
42
Fent: A Leopárd 2 harckocsit alapos próbának vetik alá a jellegzetes sáros európai harckocsikiképző terepeken. 1977-ben a Német Szárazföldi Erő 1800 db-ot rendelt a kitűnő harckocsikból, amelyekből az elsőt 1979 végén szállította le a kiéli MaK
Balra: A Leopárd 2 fő fegyverzete a 120 mm Rheinmetall sima csövű löveg, amely kétfajtájú egyesített lőszerrel tüzel, APFSDS-sel és HEAT-MP-vel.
Összesen 42 db 120 mm- es lőszert szállít
43
Fent: A rejtekhelyről kinyúló Leopárd 2 kisméretű’ és alacsony célt nyújt az ellenséges páncéltörők irányzóinak. A Német Szárazföldi Erő megrendelésén túl a Holland és a Svájci Szárazföldi Erő együtt nem kevesebb, mint 825 Leopárd 2 harckocsit rendelt
A Leopárd 2 nagy mozgékonyságának bizonyult mindenfajta terepen. Túlélőképessége az 1990-es években magas fokú védettségétől és fürgeségétől függhet
mindhárom területén: mozgékonyság, tűzerő és páncélvédettség. A múltban a legtöbb harckocsi ezen elvárások közül egyszerre csak kenőnek felelt meg. Erre jó példa a brit Chieftain, amelynek kiváló lövege és jó páncélzata van, de gyenge a mozgékonysága; a francia AMX-30 a skála másik végén helyezkedik el, vagyis jó a mozgékonysága, megfelelő a lövege, azonban a páncélzata kissé vékony. A Leopárd 2 külső megjelenése hagyományos. A vezetőt elöl, a parancsnokot, az irányzót és a töltőkezelőt a középen lévő toronyban, a motort és az erőátvitelt hátul helyezték el. A motort eredetileg az MBT-70 típushoz fejlesztették ki. Javítás vagy csere esetén körülbelül 15 perc alatt eltávolítható a teljes meghajtóegység. Először széles körben úgy vélték, hogy a Leopárd 2 páncélzata üreges típusú, de 1976 végén kiderült, hogy a brit fejlesztésű Chobham páncélt alkalmazták. Ez kiváló védettséget nyújt az összes ismert lövedék ellen. Rétegelt típusú, acél- és kerámiarétegekből áll. A felfüggesztés lökésgátlóval ellátott torziós rugó típusú. Hét futógőrgővel rendelkezik, a hátul lévő láncvezetővel és az elöl lévő láncfeszítőkerékkel együtt, valamint négy lánctalphordozó görgő van. Az első prototípusokat a Rheinmetall által kifejlesztett sima csövű 105 mm-es löveggel fegyverezték fel, de a későbbi prototípusokon 120 mm-es sima csövű löveg volt. A 120 mm-es löveg a szárnystabilizált lőszer két alaptípusával tüzel lamelyeken kis vezetőszárnyak hajlanak ki a lövedék végén, közvetlenül azután, ahogy elhagyták a csövet), így nincs szükség a cső huzagolására. A páncéltörő lövedék leváló köpenyes, űrméret alatti, páncéltörő, nyíllövedék típusú, amelynek a hatásos lőtávolsága jóval meghaladja a 2405 yard (2200 m)-t; ezen a távolságon átüti a szabvány NATO nehéz harckocsicélt. A másik lövedék szintén szárnystabilizált és harctéri erődítmények, valamint más harctéri célok elleni alkalmazásra szánták. A lövedék hüvelye félig elégő és csak a hagyományos acélból készült lőszercsonk marad meg a lőszer elsütése után. Hidraulikusan segített töltőszerkezet alkalmazásával megkönnyítették a töltőkezelő munkáját. A lövegcső függőleges irányzási korlátái +20° és -9° A fő fegyverzettel párhuzamosított, szabvány 7,62 mm MG3 géppuskával látták el. Légvédelmi célra egy 7,62 mm-es géppuskát szereltek a töltőkezelő nyílásfedele fölé. A harckocsi 42
46
db 120 mm-es és 2000 db 7,62 mm-es lőszert szállít. Nyolc ködgránátvetőt szereltek a torony mindkét oldalára. Nagyon korszerű tűzvezetőrendszerrel látták el, amely magába foglalja az egyesített lézer- és sztereoszkópikus távolságmérőt. A löveg teljes egészében stabilizált, lehetővé téve a mozgás közbeni támadást és tüzelést, annak nagy valószínűségével, hogy a lövedék megsemmisíti a célt. Az állandó felszerelés közé tartozik az infravörös és passzív éjjel látó felszerelés, a tömegpusztító fegyverek elleni védőrendszer, valamint a vezető- és küzdőtér fűtése A harckocsi felkészítés nélkül átgázolhat a folyókon 2 láb 7 inch 10,8 ml-es mélységig. Légzőcső segítségével 13 láb 1 inch 14 ml mély vízen képes átkelni.
A Leopárd 2 irigylésre méltó hírnévre tett szert, és számos haderő kipróbálta. Az USA Szárazföldi Erő kiértékelt egy különleges, „Leopárd 2 Austere Változat’-nak elnevezett harckocsit az amerikai tervezésű XMI-gyel szemben, amelyből az utóbbi került ki győztesen. Az 1980-as évek végén a britek szintén megvizsgálták a leopárd 2 Ikorszerűsítettl-ként ismert változatot, de nem sikerűit megrendelést szereznie a nemzeti riválissal, a Challenger 2-vel szemben. A Leopárd 2 harckocsit kipróbálták Svédországban is, ahol a hadsereg jelenleg keresi az S-harckocsi felváltóját.
1979-ben a Holland Szárazföldi Erő 445 db Leopárd 2 harckocsit rendelt, amelyeket 1982 és 1986 között szállítottak le. A másik megrendelés a svájciaktól származott. 35 db Leopárd 2 harckocsit szállítottak 1987-ben, míg a fennmaradó 345 db-ot Svájcban gyártották, azzal a kikötéssel, hogy a gyártósort 1993-ban leállítják.
A Leopárd 2 fő változatait nem gyártották, bár gyártottak egy harckocsivezető-kiképző változatot, amit torony helyett speciális fülkével láttak el. Elkészítették és kipróbálták a Bergepanzer 3 elnevezésű páncélozott vontatójárművet, azonban megrendelést nem kaptak rá.
Megkezdődött a tervezőmunka a Kampfpanzer 2090 elnevezésű következő német harckocsin. Ezt valószínűleg 140 mm-es sima csövű löveggel fegyverzik fel és három fős személyzete lesz.
47
Gyártó ország: Izrael
Fegyverzet: Egy M68 105 mm-es huzagolt csövű löveg; egy párhuzamosltott 7,62 mm-es géppuska; két 7,62 mm-es légvédelmi géppuska; egy 60 mm-es aknavető
Páncélzat: Lásd a szöveget
Méretek: Hosszúság (löveggel együttl 28 láb 5 inch (8,65 ml; hosszúság Itestl 24 láb 5 inch (7,45 ml; szélesség 12 láb 2 inch (3,70 m); magasság (parancsnoki toronyi 9 láb 0 inch (2,75 ml
Tömeg: Harci 132 160 font (60 000 kgl
Motor: Teledyne Continental AVDS-1790-6A V-12 dízel, 900 LE teljesítménnyel Teljesítmény: Sebesség úton 29 mf/h (46 km/h); hatótávolság 250 mf (400 kml; lépcsőmászó
Lent: Őrjáraton Dél-Libanonban. Az Izraeli Szárazföldi Erő Merkava Mark 1 harckocsija bemutatja e típus rendkívül alacsony tornyát
képesség 3 láb 1 inch 10,95 ml; árokáthidaló képesség 9 láb 10 inch 13,0 ml; kapaszkod ókép esség 60%
Történet: fa Izraeli Szárazföldi Erűnél rendszeresítették
Izrael állam 1949-es megalakulása óta ez ország szárazföldi ereje nagyobb tapasztalatokat szerzett a páncélos hadviselés terén, mint bárki más a világon. Az izraeli páncélos erőket a körülmények rá kényszerítőit ék, hogy a harckocsitípusok keverékét alkalmazza, amelyek egy részét a tengerentúlról vásárolta, a másik részét pedig az arab-izraeli háborúk valamelyikében zsákmányolta. így az 1991-ben szolgálatban lévő külföldi harckocsik három forrásból származtak: a britek szállította Centurion 11060), az amerikaiak szállította M48A5 15501 és M6D 114001, valamint az arab haderőktől zsákmányolt szovjet T-54/-55 14881 és T-62 Í110I típusú harckocsikból.
Izrael a növekvő és széles körű harci tapasztalataira alapozva megkezdte saját páncélos hadviselési doktrínájának kifejlesztését, és a különböző ha re kocsi-konstrukció kát gyorsan integrálta saját átfogó tervébe. Azonban a cél a szükségletekhez alakított saját harckocsi megtervezése volt. Kis ország lévén, sokkal kevesebb emberrel rendelkezik, mint nagyobb szomszédai, ezért
49
az izraeliek nem engedhették meg maguknak a nagy veszteségeket. így az 1967-es hadjárat során nyilvánvalóvá vált, hogy a páncélozott védettségnek nagy elsőbbséget kell biztosítani | minden további harckocsitervezés során. Ez a tűzerőt a második, a mozgékonyságot pedig a harmadik helyre tette. Az eredmény a Merkava IChariot) volt, amelynek első prototípusát 1974-ben fejezték be, bár 1977-ig nem hozták nyilvánosságra. Az első sorozatgyártású járműveket 1979-ben adták ki a szárazföldi erőnek, és a típus először 1982-ben vett részt harcban, Libanonban. E korai tapasztalatokat követően kifejlesztették a Mark 2 elnevezésű módosított járművet, és fokozatosan átalakítják az összes Mark 1-et ennek megfelelően. Jelenleg közel 600 Merkava áll szolgálatban az Izraeli Szárazföldi Erőnél. |
A korszerű harckocsik többségénél a motor hátul van, azonban a Merkava elrendezése szokatlan, mivel a motort és az erőátvitelt a harckocsi elején helyezték el. Ezt a személyzet védelmének növelésére szánták, mivel az Izraeli Szárazföldi Erő inkább megvédi a személyzetet és elveszti a harckocsit. A tornyot kívül öntött, belül hegesztett páncélrétegekből készítették. A kettő közötti teret dízel tüzelőanyaggal töltötték meg. A vezetőt elöl és bal oldalon helyezték el, a motorral a jobb oldalán. A motor Teledyne Continental AVDS-1790-BA, az USA Szárazföldi Erő M60 harckocsijára szerelt és az Izraeli Szárazföldi Erő által is használt motor erősebb változata. A Mark 1 szabvány Allison CD-850-6BX félautomata erőátvitelt alkalmaz, ezt azonban a Mark 2 esetében felváltották az izraeli tervezésű Ashot-rendszerrel, amelynek a teljesítménye a hatótávolság jelentős növekedését eredményezi. A felfüggesztés és a futógörgők az Izraeli Szárazföldi Erő által használt Centurionéhoz hasonlóak. Hat futógörgö van, a láncvezetővel elöl és a láncfeszítő kerékkel hátul. A lánctalphordozó görgőket és a lánctalpak felső részét köténylemezekkel látták el, amelyet különleges acéllemezekkel erősítettek meg, hogy megvédjék őket és a felfüggesztést a HEAT-Iövedékek rongálásától.
A kivételesen szűk keresztmetszetű és erősen elvékonyított mellső részű torony kisméretű célpontot nyújt, amikor a harckocsi fedezékben van. A torony elején és oldalain különleges páncélréteg van.
A parancsnok és az irányzó a torony jobb oldalán, a töltőkezelő a balon helyezkedik el. A fő fegyverzet az M68 105 mm-es löveg izraeli gyártású változata, amely maga a brit L7 licenc alapján gyártott változata. A csövei hőkiegyenlítővel és füstelszívóval látták el. Ezt a löveget szerelték fel az izraeli Centurionokra, az M48 és M60 harckocsikra, azonkívül a zsákmányolt T-54/-55 és T-62 típusok többségére
A löveg függőleges irányzásának korlátái +20° és -8,5°. A löveghez tartozik még egy csőrögzítő jobbra, a motorház elején. A löveg az összes szabvány 105 mm-es lövedékkel tüzel, valamint az Izrael Military Industries által speciálisan kifejlesztett MT11 APFSDS-T lövedékkel és a legújabb M413-mal, amelynek maximális hatótávolsága kb. 6500 yard Í5950 ml. 85 lőszert
Fent: A Merkava Mark 1 tornyának
belső látképe az irányzóállással
a torony jobb oldalán. A periszkóp
magába foglalja a mozgó tükörfejet
és az elektrooptikai lézer tipusú
távmérőt, 8x-tól Ix-ig terjedő
nagyítással
Balra: Próbára téve a Merkava
felfüggesztési rendszerét, két
harckocsi halad előre
a Golan-fennsíkon, hogy állást
foglaljanak a fák között. Látható
a páncéltest függőleges hátuljának
legérdekesebb része: a személyzet
menekülésére és a harckocsi szállítási
feladatainak elősegítésére szolgáló be-
és kijárati ajtó
51
szállít, lényegesen többet, mint bármely más, korszerű harckocsi. A torony tetejére egy köny- nyen kezelhető, párhuzamosított 7,62 mm-es géppuskát és két 7,62 mm-es légvédelmi géppuskát helyeztek el; mindegyik MAG-típusú, és a belga FN-től kapott licenc alapján gyártották őket. Tudunk arról, hogy néhány Merkavatot a két 7,62 mm-es légvédelmi puska egyike helyett távirányítással működtetett 12,7 mm-es géppuskával láttak el. Egyedülálló jellemző a 60 mm-es aknavető, amit a torony belsejében töltenek és onnan tüzelnek vele. Képes repesz-, köd- és világító lőszerrel túzelni. Ezzel az értékesebb 105 mm-es lőszert megtakarítják. Ez ismét az izraeli harci tapasztalat eredménye.
A motor előrehelyezésével jelentős teret hoztak létre a harckocsi hátuljában, amit a lőszer elhelyezésére használnak. A Merkava normál terhelése 62 lőszer, ami szükség esetén 85-re növelhető. A teret felhasználhatják lövészek vagy kommandósok elhelyezésére is, de csak kivételes körülmények között. További hírközlési berendezéseket lehet beépíteni néhány lőszer helyére, ezzel lehetővé téve, hogy a harckocsit vezetési pontként használják.
1989-ben bemutatták a Merkava Mk 3 harckocsit, amely már szolgálatban van a szárazföldi erőnél. Ezt 120 mm-es sima csövű löveggel fegyverezték fel, amelyhez 50 lőszert szállít. Folyamatban van egy automata töltőberendezés Inincs még szolgálatbanl kifejlesztése, amit a töltőkezelő segítésére és nem felváltására szánnak. Az egyéb korszerűsítések felölelik a teljes elektromos irányítást és a lézer-távolságmérő új sorozatát. A páncél modulrendszerű konstrukció, amely nemcsak hatékonyabb a Mark 1 és Mark 2 páncéljánál, de a harcmezőn is cserélhető. Új felfüggesztéssel látták el, ami a megnövelt motorral és a korszerűsített átvitellel lényegesen nagyobb terepmozgékonyságot nyújt.
Balra: A gyári új Merkava Mark 3, a legutolsó változat, amelyet az Izraeli Szárazföldi Erőknél rendszeresítenek. Megfigyelhető a be-lkijárati ajtó
Lent: A Merkava Mark 3 oldalnézetben, bemutatva az M68 105 mm-es löveg helyett alkalmazott 120 mm-es, sima csövű löveget
Sokam L-33 155 mm önjáró löveg/tarack
Gyártó ország: Izrael
Személyzet: 8 fő
Fegyverzet: Egy 155 mm-es löveg/tarack; egy 7,62 mm-es légvédelmi géppuska Páncélvastagság: 0,4 inch-2,5 inch 112 mm-64 mm)
Méretek: Hosszúság (fegyverzettel) 27 láb 9 inch (8,47 ml; hosszúság (páncéltesti 21 láb 3 inch (6,47 m); szélesség 11 láb 4 inch (3,45 m); magasság 11 láb 4 inch (3,45 ml Tömeg: Harci 91507 font 141500 kg)
Motor: Cummins VT 8-460-B1 dízel, 2600 percenkénti fordulaton 460 LE teljesítménnyel Teljesítmény: Sebesség úton 22 mf/h (36 km/hl; hatótávolság 161 mf (260 km/h); lépcsőmászó képesség 2 láb TI inch (0,91 ml; árokáthidaló képesség 7 láb 6 inch (2,3 ml; kapaszkodóképesség 60%
Történet: 1970-1971-ben lépett szolgálatba az Izraeli Szárazföldi Erőnél. Gyártását befejezték
Az 1960-as évek végén az Izraeli Soltam Company megkezdte az Izraeli Szárazföldi Erő részére egy új önjáró löveg/tarack kifejlesztését. A követelmény az volt, hogy a Sherman alvázára alapozzák, teljes körben védelmet biztosítson a kezelőszemélyzetnek, nagy tűzgyorsasággal és jó hatótávolsággal rendelkezzen és megfelelő lőszerellátmányt szállítson, ami könnyen újratölthe-
tő. A prototípus fegyverekkel végzett kísérletek után a Soltam-konstrukciót L-33 elnevezéssel alkalmasnak találták a szolgálatra.
Az L-33 lényegében nagymértékben módosított M4A3E8 Sherman harckocsialváz, eltávolított toronnyal, elöl elhelyezett motorral és új, teljes egészében hegesztett felépítménnyel kiegészítve A vezetőt a test elején, bal oldalon helyezték el, a parancsnokot fölötte és mögötte, és mindkettőt ellátták golyóálló üvegű nyílásokkal. Egy-egy be|árati ajtó van a test mindkét oldalán és két nyílásfedél a tetején, egy a parancsnok részére bal oldalon és egy a légvédelmi géppuska irányzójának jobb oldalon. A légvédelmigéppuska-állványra 7,62 mm-es géppuskát szereltek, 360°-os vízszintes elforgással.
A 155 mm-es löveget/tarackot a jármű elejére szerelték; a függőleges irányzás korlátái +52° és -3°, a vízszintes irányzás lehetősége pedig jobbra és balra is 30° A löveg függőleges és oldalirányú mozgatása is kézzel történik. A fegyverzetet, amit az M-68 vontatott lövegre/tarackra alapoztak, ellátták füstelszívóval, egykamrás csőszájfékkel, valamint sűrített levegővel működtetett töltőberendezéssel, ami lehetővé teszi a fegyver töltését a cső felemelésének bármely szögén. A löveg 96,35 font (43,7 kg) tömegű, 740 yard/s I725 m/sl maximális kezdősebességű és 21880 yard I20 000 ml hatótávolságú HE lövedékkel tüzel; a kilőhető lőszerek közé tartozik a füst-, a gyakorló- és világító lőszer. A jól kiképzett személyzet rövid ideig képes percenkénti négy lövés leadására. A jármű összesen 60 db 155 mm-es lőszert szállít, amiből 16 db használatra kész. Ajtókról gondoskodtak a test hátulján, hogy biztosítsák a gyors lőszerutánpótlást. Az Izraeli Szárazföldi Erő által beszerzett L-33-ak pontos száma nem ismert, de a gyártási/átala- kítási program (a haifaí Soltam hajtotta végre) befejeződött. Ez ideig nincsenek azonosított vagy az Izraeli Szárazföldi Erő által alkalmazott változatok.
Fent: A Soltam L-33 155 mm-es önjáró
löveg/tarack hátulnézetből látható, kinyitott
utántöltőajtókkal a test hátulján. Összesen
60 db 155 mm-es lövedéket és töltetet
szállíthat, amelyből 16 db azonnali használatra
kész. A fegyver a repeszromboló gránáttal
maximum 21880 yard (20 000 mire tüzel
Balra: A Soltam L-33 155 mm-es önjáró
löveg/tarack. A test elejére szerelt fegyver
függőleges irányzási korlátái -3° és +52°,
a vízszintes irányzás lehetősége pedig jobbra
és balra is 30°. Az L-33 harcban először
az 1973-as Jóm Kipúr háborúban vett részt
55
