Találatok: 64

27

1. Csigaforgató (Haematopus ostralegus). A köves és homokos tengerpartok, part menti lagúnák, belföldi sóstavak és mocsaras rétek a legfontosabb élő’helyei. Európában a legnépesebb fészkelő állománya az Északi-tengert környező területeken él. Fészkét kavicsgörgeteg közé vagy a rét füve között építi. Egyes holland városokban, kivételesen, lapos épületek tetején is költ. Tápláléka a tengerpart hullámverési zónájában főleg rákokból, kagylókból, férgekből áll, más helyeken rovarokat és szárazföldi csigákat is fogyaszt. Védett.
2. Fehérfarkú lilebíbic (Chettusia leucura). Közép-Ázsia egyre ritkuló, veszélyeztetett madara. A telet Indiában tölti. Magyarországon ez ideig egy alkalommal észlelték: 1975 májusában huzamosabb ideig tartózkodott egy példány a Velencei-tónál. Védett.
3. Ujjaslile (Pluvialis squatarola). Fészkelőhazája a sarkvidéki tundraövezetben van. Őszi vonulásán érinti hazánkat. Átvonulása során az alföldi szikes tavakat keresi fel, s ott a parton vagy az iszapfelületen futkározva szerzi rovarokból, pókokból álló táplálékát. Védett.
4. Aranylile (Pluvialis apricaria). Termetre és tollazatra is az előző fajhoz hasonló. Nyugalmi ruhában a két faj legbiztosabb megkülönböztető jegye a hónaljtollak színe, amely az ujjaslilénél fekete, ennél pedig fehér. A röpülő’ madáron ez jól megfigyelhető. Az aranylile észak-európai fészkelőterületeiről csak októberben, novemberben érkezik meg hozzánk. Itt az alföldi szikes pusztákon, a Hortobágyon és a Kiskunságban található kisebb-nagyobb csapatokban. Enyhébb teleken kisebb mennyiségben át is telelhet. Tavaszi átvonulása gyorsabb, áprilisban zajlik. Védett.

28