Találatok: 64

27

1. Ékfarkú lile (Charadrius vociferus). Ez a harmadik észak-amerikai madárfaj, amely faunánkban elő’került. 1986 novemberében és decemberében a kemény tél beálltáig kitartott egy példány Almásfüzitőinél a Duna-parton. Otthonában, a kanadai füves prériken és réteken mindenfelé gyakori. Városok parkjaiban, ső’t futballpályákon is megtelepszik. Feltűnő’, jellegzetes hangja van.
2. Parti lile (Charadrius hiaticula). A Búvár zsebkönyvek sorozat Madarak 2. kötetében ismertetett kis liléhez hasonló színezetű. Nagyobb termete és lábának feltűnő sárga színe különbözteti meg. Röptében ezenkívül jellemző a fehér szárnysáv, amely a kis lilénél hiányzik. Észak-Európa homokos tengerpartjainak és a tundravidéknek a madara. Nálunk átvonuláson mutatkozik. Leggyakrabban májusban, illetve szeptember-októberben figyelhető meg az alföldi szikes tavaknál vagy leeresztett vizű halastavak iszapfelületein, amint rovarokból álló tápláléka után futkos. Védett.
3. Havasi lile (Eudromias morinellus). Ez a lilefaj a magashegységek madara, de költ a sarkvidéki tundrán is. Alighogy a hó elolvad, már lefészkel a magas hegyi fellápon, s oly szorosan üli a fészkét, azaz olyan kitartóan rajta marad a tojásain, hogy egy-egy visszatérő havazás csaknem elfedheti a kotló madarat. Költ az Alpokban és a Kárpátokban is, de legnépesebb állománya a Skandináv-félszigeten található. Nálunk rendszeres átvonuló az Alföld szikes pusztáin, különösen a Hortobágyon. Védett.
4. Kis póling (Numenius phaeopus). Rendszeres átvonuló, elsősorban az Alföld szikes pusztáin. Egykor ezres tömegekben vonult át a Tiszántúlon, s vadászták. Ma már csak kisebb csapatokban mutatkozik. Hozzánk legközelebbi fészkelőhelyei Észak-Európa vizenyős rétjein és tundráin vannak. Afrikában telel. Védett.

30