Találatok: 64
27
XVII. tábla
- Kőforgató (Arenaria interpres). Fészkelőhelyei az északi tengerek sziklás, köves partjain vannak. Alföldi szikes tavainknál és a Balaton partján rendszeres, de ritka átvonuló. Rövid és kissé oldalt ferdülő’ csőre kitűnő’ emelő’ a parti kövek felforgatására. A kövek alatt meglapuló férgekkel, rovarokkal, csigákkal táplálkozik. Biharugrán a halastavakon megfigyeltünk egy példányt, amely a tó aljzatán, a kiszáradó iszapfelületen kagylótól kagylóig szaladt, s a 8-10 cm-es tavikagyló- héjakat forgatta, az alattuk nedvesen maradó iszapon meghúzódó rovarok felszedésére. Védett.
- Nagy sárszalonka (Gallinago media). Az utóbbi évtizedekben száma lecsökkent, visszahúzódó faj. A Német-Lengyel-síkság rétjein nemrég még fészkelt, ma már ritkaságnak számít a Balti-tenger keleti partjainál is. Ennélfogva hazai megjelenései is mind ritkábbá váltak. Egykor vadászható faj volt nálunk, ma pedig csupán egy-két átvonuló példányról kapunk híradást évente. Védett.
- Kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus). Rejtett életmódja miatt északi fészkelőterületein is kevésbé ismert faj. Vizeinknél átvonuláskor fordul elő. Be nem fagyó forrásoknál, artézi kutak kifolyóinál át is telelhet. Egykor vadászható faj volt, ma már védett.
- Sarki partfutó (Calidris canutus). Mint neve is mutatja, a sarkkörön belüli tundravidék fészkelő’ madara, ún. circumpolaris elteijedésű faj. A nyugat-európai partok mentén hatalmas tömegekben vonul át afrikai telelőhelyei felé tartva. Magyarországra csak ritkán vetődnek egyes példányok, amelyek az alföldi szikes tavakon rendszerint más parti madarakhoz társulnak. Védett.
36
