Találatok: 58
27
XXV. tábla
- Kalandrapacsirta (Melanocorypha calandra). Nagy termetű, erő’s cső’rű pacsirtafaj, begye két oldalán egy-egy jellegzetes fekete folttal. Hozzánk legközelebb eső fészkelőhelyei Dobrudzsában és a Balkánfélsziget déli felében vannak. A gyér növényzetű, köves, száraz sztyeppek madara. Énekét sajátos előadásban hallatja. Mintegy 80-100 méter magasra felemelkedik, s ott gyakran fél óra hosszat is szabályos köröket leírva énekel, majd hirtelen elnémul, és szárnyait bevonva, függőlegesen zuhan, s csak a föld felett l-2 méterrel kibontott szárnnyal siklik könnyedén a talajra, fészke közelében. Magyarországon elvétve fordul elő. Védett.
- Szikipacsirta (Calandrella brachydactyla). Dél-Európában az elő’ző’ fajjal azonos élőhelyen fordul elő. A Hortobágyon és más helyeken élő állomány a dél-európaitól elszigetelt populáció, bár vonuláson valószínű keverednek. A Hortobágyon fészkét rendszerint a szikes padka oldalába építi, s hogy a záporok idején a lezúduló víztő’l megvédje, kis gátat is kiképez fészke szabad oldala köré. Fokozottan védett.
- Erdei pacsirta (Lullula arborea). Egyike a legszebb hangú énekesmadarainknak. Hegyvidékeinken a bokros legelőkön, karszt- bokorerdőkben telepszik meg, az Alföldön a cserjékkel, borókával gyéren benőtt homokbuckákat kedveli. Fészkét a talajra építi, évente két költése van. Védett.
- Havasi varjú (Pyrrhocorax pyrrhocorax). Kékes fényű, fekete tollazat, hosszú, lefelé ívelt piros csőr és piros láb jellemzi. Hozzánk legközelebb az Alpokban költ, Magyarországon mint alkalmi téli vendég jelenik meg. Védett.
_ … –
52