Találatok: 64

27

1. Héjasas (Hieraaetus fasciatus). Középnagy testű, erő’teljes mozgású, „agresszív” ragadozó. Nagyobb termetű rokonait, így a szirti sast vagy a réti sast is megtámadja. A meleg mediterrán és a szubtrópusi félsivatagos zóna madara. Európában a bokorerdő’kkel és örökzöld makkiával benőtt Földközi-tenger melléki hegyvidékek az élőhelyei. Fészkét elérhetetlen pontokra, valamely függőleges sziklafal magasan fekvő párkányára építi, s azt évről évre megtartja. Nem vonuló, fészkelőhelyétől télen sem távolodik el messzire. Korán, gyakran már februárban lerakja 2-3 tojásból álló fészekalját. Rendszerint egy, ritkábban két fiókát repít. Táplálékát középméretű madarak és emlősök alkotják. Védett.
2. Szirti sas (Aquila chrysaetos). Nagy termetű, erő’teljes ragadozó. Megtalálható Eurázsia és Észak-Amerika mérsékelt övi területein. A hegyvidékek sziklavilágának lakója, csak olyan síkságra telepszik, amely gyéren lakott. Száma a múlt század végétől az üldözések, majd egyes növényvédő’ szerek elterjedt használata következtében erősen megfogyott, az 1970-es évektől azonban ismét lassú növekedést mutat. Fészkét rendszerint sziklapárkányra, ritkábban öreg fára építi. Táplálékában emlősök és madarak vegyesen szerepelnek. Fokozottan védett.
3. Pusztai sas (Aquila nipalensis). A kiterjedt eurázsiai sztyeppék nagy testű ragadozó madara. Fészkét a talajra építi. Egy-egy területen nagyobb számban is megjelenhet. Költésével rugalmasan alkalmazkodik a mindenkori ürgeállomány nagyságához, mivel ez a fő’ tápláléka. Alkalmasint azonban madarakat is fog, sőt dögöt is fogyaszt. Mongóliában egy jakborjú friss tetemén együtt táplálkozott néhány pusztai sas egy barátkeselyűvel és több hollóval. A Tiszántúl pusztáin figyelték meg néhány esetben. Védett.

12