Találatok: 64
27
VI. tábla
- Nagy békászó sas (Aquila clanga). Fészkelő’hazája Eurázsia lomboserdő’- és tajgazónájában húzódik Lengyelországtól Kamcsatkáig. Költésre elő’nyben részesíti a nagy kiterjedésű, ligetes, tavakkal váltakozó erdőiket. Folyóártereken és ritkábban kisebb facsoportokban is megtelepszik. Tápláléka főiként emlő’sökbőil és madarakból áll, kisebb részben békát, ső’t halat is fogyaszt. Egyes helyeken a madártelepek rendszeres fosztogatója, de felkapja a szárcsát a vízrő’l, és elfogja a díszes tollazatú szalakótát is. Vonuló madár, a telet Afrikában és Dél- Ázsiában tölti. Hazánkat vonuláson érik el egyes példányok, főiként áprilisban és októberben. Védett.
- Kis békászósas (Aquila pomarina). Az elő’ző fajhoz hasonló, de rendszerint világosabb földbarna színezetű, valamivel kisebb termetű madár. Csupán Európa északkeleti részén és Kis-Ázsiában fészkel. Vonuló madár, a telet kelet-afrikai szavannákon tölti. Magyarországon egyes ártéri és középhegységi erdeinkben rendszeresen költ. Fészekalja általában 2 tojásból áll, és ki is kelti mindkét fiókát, de közülük csak az egyik nő fel. Ennek az az oka, hogy a fiókák hathetes korukig rendkívül agresszívek minden közelükben mozgó lénnyel szemben, így az erő’sebb testvér már az első két héten agyonveri a gyengébbet. Táplálékában nagyobb számban szerepelnek békák, de túlnyomórészt emlősöket fogyaszt. Fokozottan védett.
- Barátkeselyű (Aegypius monachus). Kontinensünk egyik legveszélyeztetettebb ragadozó madara. Maradék állományát a Balkánfélszigeten a kipusztulás fenyegeti. Dögevő, de nagy ritkán kisebb élő állatokat is elfog. Hazánkban kóborlása során jelenik meg elvétve, főként májusban és júniusban. Védett.
14
