Találatok: 27

333

nak vagy egyáltalán nincs, vagy csak igen jelentéktelen, a nemzetközi összehasonlításban nem értékelhető harckocsi ipara van.

A válogatásnál azt is szem előtt tartottuk, hogy az első magyar nyelvű harckocsi-típuskönyvben a hazánkban valaha is előállított páncélozott járművek maradéktalanul szerepeljenek, noha gyártott mennyiségük és jelentőségük ezt egyébként nem indokolná. Úgy véltük, ennyivel tar­tozunk hazai iparunk történetének.

Könyvünk bevezető tanulmányában megkíséreltük röviden, mégis kellő részletességgel ismertetni a harckocsik és a páncélozott járművek történetét. A típusismertetésben szereplő országok gyártmányait egy csoportban soroltuk fel. Ezt olyan meggondolásokból tettük, hogy az Olvasó az alkalmazás körülményeit megismerve, maga is értékelheti az egyes típusokat, s a gyártó ország szerinti csoportosításban a típusok ki­keresése is egyszerűbb.

Bízunk benne, hogy típuskönyvünket az Olvasók tetszéssel fogadják, s az esetleges további kiadások eredményessége érdekében eljuttatják hozzánk véleményüket, észrevételeiket.

A szerzők

8

BEVEZETÉS

A páncélosoknak— közöttük elsősorban a harckocsiknak — a harcmező­kön való megjelenése a szárazföldi csapatok fejlődésének és tevékenysé­gének új szakaszát jelzi.

Létrejöttek a páncéloscsapatok, amelyeknek a hadviselésre kifejtett hatása túlnőtt a szárazföldi erők keretein, és a hadművészet fejlődésének új lendületet, a hadművészet elvei határozottabb megvalósításához pe­dig módot adott. Lehetővé tette, pontosabban szólva megkövetelte a haditevékenységek új formáinak és módjainak kidolgozását.

Elsőként említhető, hogy a páncéloscsapatok tömeges harcbavetése kimozdította a szárazföldön folyó fegyveres küzdelmet az állásháború kátyújából, és megnyitotta az utat a döntés kivívására módot adó mozgó­háborúhoz. A páncéloscsapatok létrejötte óta lezajlott háborúk — első­sorban a második világháború csatái — bebizonyították, hogy a szá­razföldi hadműveletek döntő eszközei, mivel hatalmas csapásmérő ere­jüket főleg támadásban képesek érvényesíteni. De az is beigazolódott, hogy a haditevékenységek más módjaiban is nélkülözhetetlenek, s hoz­záértő alkalmazásuk esetén a legkülönbözőbb terep-, éghajlati, időjárási stb. viszonyok között képesek a bennük rejlő lehetőségeket kifejteni. Túlértékelésük és lebecsülésük egyaránt helytelen: az előbbi nem hozza meg a kívánt eredményt, az utóbbi pedig helyrehozhatatlan kudarchoz vezet. Alkalmazásuk csak abban az esetben lehet eredményes, ha tevé­kenységüket a szárazföldi csapatok többi fegyvernemével és a légierő­vel szorosan összehangolják.

További fontos körülmény, hogy az atomfegyver megjelenése jelen­tőségüket nemhogy csökkentette, hanem komoly mértékben növelte: az atomfegyver vált a megsemmisítés leghatalmasabb eszközévé, ered­ményei kihasználásának és megszilárdításának fő feladata pedig a páncé­loscsapatokra hárul. A hagyományos fegyverekkel vívott háborúban a páncéloscsapatok szerepe és jelentősége — a második világháborúhoz hasonlóan — változatlan.

Az atomfegyver alkalmazásának lehetősége a szárazföldi csapatok to­vábbi gépesítését követelte, így túlnyomó részüket harci és egyéb ren­deltetésű páncéloseszközökkel szerelték fel. Ezzel párhuzamosan meg­jelentek a felfegyverzett és páncélozott helikopterek, amelyek lényegü­ket tekintve szintén a szárazföldi harc páncéloseszközeinek tekinthetők. Mivel ezek gyorsaságban és manőverezőképességben felülmúlják földi 9