Skip to content

Poór István – Harckocsik ​és páncélozott járművek típuskönyve

Találatok: 26

333

lásukat szinte lehetetlenné tették.

A páncélvonatot időrendi sorrendben a páncélgépkocsi megjelenése és alkalmazása követte. Az első páncélgépkocsit szintén Gottlieb Daimler szerkesztette. Ez a teljesen páncélozott, forgó tornyú, 4 kerék meghaj­tású jármű 40 km/h maximális sebességgel haladhatott. Gyakorlati ki­próbálása eredményes volt. Ennek a kerekes páncélgépkocsinak az elő­nyös tulajdonságai a nagy sebesség és a nagy hatósugár, hátránya az út­hoz kötöttség és a korlátozott terepjáró képesség.

Az említett hátrányos tulajdonságai miatt a páncélgépkocsit sokan nem tartották alkalmasnak harcfeladatok teljesítésére. Tökéletesítésé­vel rövid időn belül elérték, hogy gyengébb minőségű utakon és kedve­zőtlen időjárási viszonyok között is mozogjon, és hogy az utakon létesí­tett akadályok, a veszélyeztetett útszakaszok kikerülésére a terepre is letérjen. Az első világháborút megelőző fegyveres konfliktusokban al­kalmazták is, így 1905-ben a franciák Marokkóban, az oroszok Mandzsú­riában, 1912-ben az olaszok Tripoliban vetettek harcba páncélgépkocsi­kat.

Francia páncélgépkocsi sorozatgyártása (1905)

Az első világháborút csaknem valamennyi antanthatalom hadereje páncélgépkocsik birtokában kezdte meg. Az angol és a belga páncélgép­kocsik már 1914-ben a belgiumi harcokban jelentős szerephez jutottak, az oroszok pedig az egész háború folyamán — főleg az 1917-es vissza­vonulás fedezésére — eredményesen alkalmazták. A németek főleg az antanthatalmak oldalán 1916 nyarán háborúba lépő román hadsereg le­verése során alkalmaztak páncélgépkocsikat.

Az első világháború állásharcai — a páncélvonatok mellett — a pán­célgépkocsik alkalmazásának sem kedveztek. Szerephez csak akkor ju­tottak, amikor egyes arcvonalrészek megmozdultak, ilyenkor viszont a bennük rejlő lehetőségeket minden esetben jól kihasználták. Mégis azt mondhatjuk, hogy fejlesztésük — az alkalmazhatóság korlátái miatt — a háborúnak ebben az időszakában nem jelentős.

A harckocsinak, a páncéljárművek legjellegzetesebb és kétségtelenül legnagyobb jelentőségű fajtájának a megszerkesztése az első világháború idejére esik. S amíg a páncélvonatot és a páncélgépkocsit a technika kí­nálta fel harci alkalmazásra, a harckocsit a harcászati-hadműveleti szük­ségszerűség hozta létre.

Az első világháború rövid manőverező időszaka után az arcvonalak megmerevedtek, a szemben álló csapatok mélyen a földbe ásták magu­kat, összefüggő árokrendszereket építettek a védelem egész mélységé­ben, több soros drótakadályokat, akna- és más zárakat hoztak létre. Ezek a nagyszámú, jól álcázott és rejtett géppuskák, más gyalogsági fegy­verek és a tüzérség tüzével együtt a támadót óriási nehézségek elé állí­tották. Az állásokat sem a legújabb fegyverek — köztük a harcgázok — alkalmazásával, sem pedig az óriási anyagcsatákkal és a hatalmas vér­áldozattal járó gyalogosrohamokkal sem sikerült áttörni. A hosszan tartó tüzérségi előkészítés megfosztotta a támadót a váratlanság előnyé­től. Az áttörésre irányuló, nemritkán több hónapig tartó próbálkozások azt eredményezték, hogy az elhúzódó előkészítés miatt a védő ismerte az áttörés tervezett szakaszát, s nemcsak tartalékait összpontosíthatta az áttörés tervezett szakaszára, hanem védelmi rendszerét, védőállásait is megerősíthette, növelve annak mélységét. így az áttörés végrehajtása érdekében támadó csapatok néhány kilométer, néha még annál is kisebb távú előnyomulás után elakadtak, és képtelenek voltak a hadműveleti át­törést elérni.

Olyan harceszközt kerestek tehát, amely a védelem veszedelmes és

Lebegyenko harckocsiterve (1915)

A „Vezgyehod” (mindenütt járó) terve (1915)

keret meghajtott görgő

támasztó futókerék

13

Pages: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Lap tetejére!