Találatok: 150
365
Egy területen belül az évszakok változása okozta a legtöbb gondot. A mérsékelt éghajlaton a hűvös évszak nem nyújtott megfelelő megélhetést, a bőségesen termő nyáron kellett összegyűjteni a télirevalót. Az időjárás periódusai meghatározták a gazdasági életet, a rítusokat, a szokásrendet, végül is a társadalom egész életét.
A természettel közeli kapcsolatban levő ember környezetének jeleiből következtetni tudott az időjárás várható változásaira. Az időjóslások nagy része közvetlen tapasztalatokon, megfigyeléseken alapszik, amit a hagyomány erősen megrostált, kiszűrve a tévését, meghagyva azt, ami jól bevált. Gyakran hiedelemelemek is keveredtek az időjóslások közé, sok jelenséget mágikus erők tevékenységével magyaráztak. A babonákat könnyen elválaszthatjuk a valós tapasztalatra alapozott időjóslásoktól, ha ismerjük az adott kultúra hiedelemrendszerét.
A helyi időjárást, egy terület mikroklímáját a kint élő pásztorok ismerték a legjobban. Számos jelből következtetni tudtak a bekövetkező időváltozásokra. Az időjárás a légkörben végbemenő fizikai változások következménye. A meteorológus különféle eszközök (barométer, hőmérő, légnedvességmérő, légáramlásmérö stb.) segítségével állapítja meg a várható időjárást. A természetben is megfigyelhetők olyan jelenségek, amelyek a változásokat előre mutatják. Pl. a légnyomás változása – ami előidézi a szelet – hatással van az élő szervezetekre, emberre, állatra egyaránt. Egyes állatfajok jobban reagálnak a légnyomásváltozásra, mint a legtökéletesebb barométer.
A szabadban dolgozó emberek általában jó helyi előrejelzéseket tudnak adni a felhők járásából, az állatok viselkedéséből, ismerik az égtájat, ahonnan a viharral közeledő rossz idő be szokott köszönteni. Ha
egy terület időjárását jól meg akarjuk ismerni, érdemes tudásunkat idős pásztoroktól, erdőjáróktól hallottakkal kiegészíteni.
Lássuk ezek után a leggyakoribb idöjós- lásokat, az évszázadok alatt összegyűlt, a meteorológusok által is igazolt időjárási előrejelzéseket:
Eső lesz, ha udvara van a holdnak;
ha szivárvány látszik a hold körül;
ha a hold színe nagyon sárga: ha reggel szivárvány van; ha bokrosodnak a felhők;
ha a távoli hegy közelinek látszik;
ha „pipázik” a hegy;
ha elmarad a hajnali harmat;
ha messzire hallatszik a harangszó, a vonatzaj, a patak csobogása;
ha csendes, meleg időben a földön portölcsérek keletkeznek; ha a füst lecsap;
ha erősebben csípnek a legyek, szúnyogok, bolhák;
ha a madarak hangosak, nyugtalanok;
ha a fecske alacsonyan száll, a varjú sokat károg;
ha a hangyák erősen futkároz- nak;
ha a kakasok gyakrabban kukorékolnak;
ha sokat mosdik a macska;
ha a barmok a levegőt szaglász- szák és sokat bőgnek;
ha a kutyák füvet esznek, a földet harapdálják;
ha a hím állatok közösülésre tehetetlennek mutatkoznak.
Hajnali eső „nem kér szállást”, mert hamar átvonul.
163
A szivárvány megjelenése után már nem lesz eső.
Az ember is megérzi az eső közeledtét: fejfájás, reumás fájdalom, bágyadtság, álmosság, száraz tenyér jelzi.
A közeledő esőre utal néhány anyag megváltozott tulajdonsága: a fatárgyak bedagadnak, nehéz a dugót kihúzni, a kender szálai összehúzódnak, a hajszálak megnyúlnak, a kő nyirkos lesz, a gyertya serceg, a só összeáll.
Jégeső közeledtét a felhők színéről, a mennydörgés különös, jellegzetesen morajló hangjáról lehet fölismerni. A közeli vihart jelzi az is. ha az erdei madarak hirtelen elhallgatnak.
Jégeső lesz, ha nagy, tornyos fellegek közelednek és a fehér felhők szaladnak az égen;
ha a felhő alja leér a földre;
ha nagy melegben hirtelen hideg szél kerekedik, és szürke fellegek közelednek.
Erős szélre utal, ha napnyugtakor vörös az ég alja;
ha sűrűn látszanak a csillagok; ha a hold vörösnek látszik;
ha a nap fclkeltekor vörösnek látszik.
Száraz, meleg idő várható, ha a nap felkeltekor tiszta;
ha reggel és napnyugtakor leereszkedik a köd;
ha bőséges a harmat;
ha a tücsök éjszaka is ciripel;
ha a fecske, a pacsirta magasan száll;
ha a pók hálója közepén terpeszkedik;
ha a háziállatok nyugodtak, jó- kedvüek.
Változik az idő, ha a kakas éjszaka kukorékol.
Hideg lesz, ha a nap sugarai felkelte előtt már látszanak;
ha a csillagok igen fényesek;
ha a varjak összegyülekeznek és erősen kárognak;
ha a vadliba délnek száll.
Havazni fog, ha homályos felhők borítják az eget.
Olvadni fog, ha a kakasok nagyon kukorékolnak.
A növények, állatok viselkedése hosszú távú időjárási előrejelzést is adhat.
Hosszú lesz az ősz, ha a gyümölcsfák másodszor virágzanak.
Korán beáll a tél, ha a vadludak már szeptemberben dél felé húznak.
Hosszú, kemény lesz a tél, ha a vakondok ősszel igen magasra túrnak; ha a hangyák már nyár végén nagy bolyt építenek.
Nem lesz nagy hideg már, ha a fecskék kora tavasszal megjönnek.
A legtöbb „távprognózis” a jeles napokhoz fűződik, ezekkel majd a Kalendáriumban foglalkozunk.
A népi időjárási előrejelzés természetesen nem vehető százszázalékosnak, az esetek legnagyobb részében azonban beigazolódnak. Hazánkban a legtöbb időjárásváltozás nyugat felől érkezik, mivel az uralkodó szélirány nyugati.
Az ember az idők folyamán nemcsak a felhőzet állásából, az állatok viselkedéséből következtetett a várható időjárásra, hanem, mint már említettük, egyes tárgyak megváltozott tulajdonságaiból is. Ezek alapján készültek a legegyszerűbb „meteorológiai eszközök”: a hajszál megnyúlásán alapuló légnedvességmérő és a felfújt disznóhólyag feszességváltozásával működő légnyomásmérő. E műszereknél már csak a leveli békával „működő” barométer a tökéletesebb…
164
A természet jelenségeiből nemcsak az időjárásra lehet következtetni, hanem segíthetik az embert tájékozódni is. A fák mohos oldala az északi irányt mutatja, a dúsabb vegetációjú hegyoldal mindig délre néz.
A ragyogó, melegítő nap – az időjárás szabályozója, a termés biztosítója – az égbolton keletről nyugatra haladva mutatja az időt és a helyes irányt.
A biztonságot adó hatalmas égitestet már igen korán megszemélyesítették, csodás tulajdonságokkal ruházták föl, számtalan vallási hiedelem tapadt hozzá. A Mithrász-kultusz, az óperzsa Napisten tisztelete már az i. e. XVII. században jelentkezett. Mithrász a világosság, a fény istene legyőzi a hazugságot és a sötétséget. Számos ókori nép átvette a napkultuszt, maradványaiban sok hiedelem a kereszténységben is felfedezhető. A napfordulók máig fennmaradó megünneplése is e korai időkig nyúlik vissza.
A magyar nép hajdani naptiszteletére utal sok helyen a házak homlokzatának díszítése. A Szeged környéki házak kelet felé tekintő, napsugaras deszkaoromzata különösen híres. A népművészet díszítőelemei között sokszor előforduló rozetta-, svasztikamotívum szintén a nap szimbolikus ábrázolása. Az égitest jele óvó-védő hatása miatt került rá sok tárgyra. A naptiszteletnek beszédfordulatokban, szólásokban, átkokban is nyoma van: „Olyan igaz, mint a nap”, „Verjen meg a nap”, vagy gondolhatunk az „áldott nap” kifejezésre. Sok helyen reggel, felkelés után a nap felé fordulva vetnek keresztet.
A magyar népszokások közül a napfordulókhoz kötődő regölés és a Szent Iván napi tüzugrás hordozza legerősebben a napszimbolika maradványait. A rítusénekek mellett a legtöbb ősi elemet tartamazó gyermekdalokban is sok utal a napkultuszra (pl. a pogány naphívogató dalok utódaiban: Süss föl nap!).
A hold, az éjszaka vándorainak lámpása, útbaigazítója is fontos szerepet játszott az emberek életében. Elsősorban az időszámításban jelentős, amiről majd részletesen beszélünk. A hold periodikus fényváltozásai korán fölkeltették az ember érdeklődését. Különösen az újholdat övezi nagy tisztelet. Sok helyen megjelenésekor illendően köszöntik, és betegségüző ráolvasásokat mondanak hozzá. A hold fényváltozásaihoz igazodik a tengerek ár-apály mozgása és a nők havi ciklusa is.
Az égbolt eső után látható különös jelensége a szivárvány. Az eget és a földel összekötő varázslatos hídhoz számtalan hiedelem fűződik. Pl. aki ujjal mutat rá, annak elszáradhat az ujja, vagy aki átmegy alatta, nemet változtat: férfiból nővé, nőből férfivá lesz.
Ha leszállt az este, évezredeken át a csillagok segítettek a tájékozódásban. A mai nagyvárosban hiába próbálnánk az égbolton eligazodni, még tiszta időben is alig látunk valamit az ezernyi csillag fényéből. Településeink fölött a levegő erősen szeny- nyezett és a közvilágítás az égboltot halványan derengövé teszi. Az égboltozatot halványabb és fényesebb csillagképeivel csak a városoktól távol tudjuk jól megfigyelni.
165
A történelem folyamán a csillagismeretben a hajósnépek és a nomád pásztorok jártak elöl. Valószínűleg honfoglaló őseink is fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek. A csillagnévkutatás megállapítása szerint az ösmagyar csillagos ég a finn Kalevala égboltjával mutat sok hasonlóságot. Ez azért is figyelemre méltó, mert minden területnek más és más az égboltja, Finnországból és Magyarországról nem ugyanazok a csillagok látszanak. Ősi csillagismeretünk valószínűleg még a finnugor együttélés korából, az Urál vidékéről származik.
Valamennyi nép életmódja és hitvilága szerint népesíti be kozmikus világát, nevezi meg csillagképeit, alkot mondákat az égitestekről.
Az altaji népek képzeletében az égbolt hatalmas sátort képez, s a csillagok apró lyukak a borítás palástján. A sámán a sátortartó rúdon felmászva, a kürtönyíláson át jut a „Felsőbb világokba”. Az égen ez a nyílás – a világ közepe – a Sarkcsillagnál van. Az égboltozat középpontján elhelyezkedő csillag magyar népi elnevezése is erre utal: „Fúrócsillag”.
166
A csillagneveket vizsgálva különböző történelmi korszakok elnevezései, egymásra rétegződései figyelhetők meg. így az eget mitikus lények (tündérek, boszorkányok, szépasszonyok), történelmi alakok (Szent László, tatárok, székelyek, bujdosók), ugyanakkor a köznapi életből vett személyek (béres, halász, pásztor, bojtár), tárgyak (jászol, pásztorbot, kasza) népesíti be, de helyet kap az égbolton a szerelem, az érzelmi élet is (páros csillag, tündérsze- mü, szerelemcsillag, bánatcsillag, szerencsecsillag). Gyakran az időt (esthajnal, alkony, éjféli csillag), az évszakot, az időjárást (kikelet, pünkösd, őszi csillag, zúzma- rás csillag, fagyhozó, szélvész) jelzik a csillagnevek. A pásztorok a csillagok állásához igazították az éjszakai legeltetés rendjét (legeltető, ökörhajtó, ökörkereső, pásztorok serkentő csillaga).
Sokáig élt az a hiedelem, hogy a csillagok – az emberi sors irányítói – nemcsak befolyásolják az életet, hanem előre elárulják a jövőt. A középkorban alakult ki a csillagjóslás, az asztrológia, ami főként a Zodiákus (az állatöv csillagképei) alapján igyekezett személyre szóló horoszkópokat összeállítani. A csillagjós a születés szerint megállapított csillagképből, a csillagok és a bolygók együttállásából próbál következtetni az illető jellemére és az elkövetkezendő sorsára. Bár a magyar csillagnevek között konkrétan az állatövre, a csillagjóslásra vonatkozó elnevezés nincsen, egyes hiedelmek (pl. szerencsés csillagzat alatt született, rossz a csillagok állása, feljött valakinek a csillaga stb.) arra utalnak, hogy nálunk is létezhetett csillaghit. Ezt az a máig élő elképzelés is alátámasztja, hogy mindenkinek megvan a maga csillaga, s ha ez lehull az égről, meghal az illető. A szerelmesek közös csillagot választottak maguknak, s ha nem voltak együtt, ez kötötte össze őket. Gyakori megszólítás fiú és lány
között a „csillagom”, sőt régen létezett a női Csillag személynév is (ez nem azonos az újabb keletű Csillával).
Már alkonyatkor feltűnik az első csillag, a Vénusz. Bár csillagnak nevezzük, a Vénusz tulajdonképpen bolygó. Hajnali csillagként is ezt az égitestet tartják számon, ezért gyakori elnevezése az Esthajnalcsillag.
Az égbolt legismertebb csillagképe a Göncölszekér. Számtalan elnevezés, hiedelem fűződik hozzá. A Göncöl segítségével lehet az időt és az északi irányt a legköny- nyebben megállapítani. A pásztorok a Göncölszekér rúdjának állásából pontosan meg tudták mondani az időt, ezért a
A
csillagképet Éjszaka órájának is nevezik.
A Göncölszekér eredetéhez számtalan monda fűződik. Az egyik szerint Göncöl, a csodatévö táltos rejtett és titkos dolgokat ismert, értett az állatok nyelvén is. Egyszer eltört a szekere rúdja, de senki sem segített neki. Ezért Göncöl haragosan a lovak közé csapott és szekerén fölperdült az égbe. Azóta jár a Sarkcsillag körül elgörbült rúdú szekerén. Bár a név eredete még kiderítetlen, minden bizonnyal Göncöl a sámánizmus korába nyúlik. A csillagkép palóc elnevezése Kincső talán egy női sámán nevét rejti.
Ha a Göncölszekér hátsó saroglyájának hosszát gondolatban ötszörösen meghosz- szabbítjuk, eljutunk a Sarkcsillaghoz. Mivel ez a csillag az égi forgástengely közelében van – helyzetét alig változtatja – ezért használható az északi irány megjelölésére.
A Tejút az égboltozaton keresztül ívelő sok millió csillagból álló ezüstösen vibráló szabálytalan sáv. Különösen augusztusi éjszakákon látható jól ez a csillagporos égi országút. Gyakran nevezik Országúinak, amelyen Csaba királyfi népe (Hadak útja), zarándokok, tündérek vagy cigányok járnak. Az utóbbiakhoz fűződik a sok helyen
ismert Szalmás út elnevezés is, eszerint a cigányok által elhullajtott szalma, polyva. | Ökrösszekér
Tündérkirályné szekere |
|
pozdorja alkotja a Tejutat. | Éjszaka órája | |
A föld forgása következtében a csillagok | Kis Göncöl: | Göncöl mása |
kal borított égboltnak mindig más és más | (Kismedve) | Tündérasszony palotája |
szeletét láthatjuk. A téli időszakban tűnik | A Kis Göncöl | |
szemünk elé a csillagvilág ismert szereplő | csillagképben: | •Szarvasnyom |
je, a Sánta Kata, vagyis a Nagykutya csil | Sarkcsillag: | Fúrócsillag |
lagkép, amelyikben az egyik legragyogóbb | Bába motollája | |
csillag, a Sziriusz is található. Méltán neve | Alcor: | Kisbéres |
zi a nép ezt a csillagot Szépasszony szemé | Ostoros | |
nek, Árvalány pillantásának. A Sánta Ka | Cigánygyerek | |
ta egyébként azért sánta, mert belelépett a | Tejút: | Ország útja |
Kaszás (Orion csillagkép) ottfelejtett, éles | Hadak útja | |
szerszámába, és most bicegve viszi az ebéd | Zarándokok útja | |
hordó szilkét az aratók után. A csillagá | Szent Mihály útja | |
szok Bikának nevezik azt a csillagképet. | Lelkek útja | |
amelyben a „Bujdosók lámpása” (Aldcba- | Cigányok útja | |
ran) és a Fiastyúk (Pleiades) található. Ez | Szalmás út | |
a csillaghalmaz (régi nevén Hetevény) kb. | Éjszakai szivárvány | |
akkora helyet foglal el az égbolton, mint a | Tündérek tánca | |
telihold. Számos népi csillagnevet még | Tündérek fordulója | |
nem tudtak azonosítani a csillagászok, de | Szépasszony vászna | |
a legismertebbekről közlünk egy kis gyűj | Isten barázdája | |
teményt. | Nagykutya: | Sánta Kata |
Vénusz: esti Esthajnalcsillag | Sántalány | |
Alkonycsillag | Ebédhordó csillag | |
Vacsoracsillag | Szilkehordó | |
Álomhozó csillag | Sziriusz | |
Vadlegeltető | (a Nagy | |
Pásztorok serkentő | kutyában): | Árvalány pillantása |
csillaga | Szépasszony csillaga | |
hajnali Hajnalcsillag | Tündérfő | |
Hajnal hírmondója | Zúzmarás csillag | |
Ökörkereső | Orion: | Kaszás |
Nagy Göncöl: Göncölszckér | Pásztorbot | |
(Nagymedvc) Döncöl | Koldusbot | |
Kincső | Rónaőrző | |
Krisztus urunk szekere | Aldebaran | |
Szent Péter szekere | (a Bika | |
Szent László szekere | csillagképben): | Bujdosók lámpása |
Illés szekere | Pleiades: | Fiastyúk |
Béresszekér | Csirkecsillag
Csibéstyúk |
168
Az idő múlását ma ösztönszerűen karóránkra pillantva, vagy a naptárba nézve állapítjuk meg, tehát segédeszközökre van szükségünk. Pedig bennünk is működik a természet adta belső óra. Kísérletekkel bizonyították, hogy a hangyák, a méhek ki
tűnő idöérzékkel rendelkeznek, hasonlóan a madarak is. Az emlősállatok téli álma is a belső óra működésén alapszik. Az alacsonyabb rendű virágos növények is meghatározott időben nyitják és zárják szirmaikat.
169
Nyári éjszakán megfigyelhetjük, hogy a különféle madarak más időben szólalnak meg: még az éj sötétjében felhangzik a fülemüle csattogása, amit a pacsirtaszó követ. Ezután búcsúztatja az éjszakát az erdei kuvik. Hajnalban szólal meg a vörösbegy, a rozsdafarkú és a rigó, majd a kakukk, az örvösgalamb, a széncinke és a verebek.
Az ember belső órája az idők folyamán meggyengült, de nem halt el egészen. Manapság sokat beszélünk a bioritmusokról, amelyek belső szerveink időrendi működését tárják fel. A természetközeiben élő emberek az idő meghatározását természeti jelenségekhez kapcsolják: kakaskukorékoláskor, napkeltekor, délidöben, napnyugta után, teliholdkor, újholdkor, rügyfakadás- kor, aratáskor, lombhulláskor, dióveréskor, szüret után, amikor az első hó leesik, majd ha fagy …
Idomérésünk a föld tengely körüli mozgásához igazodik. Mivel földünk nyugat-keleti irányba forog, úgy tűnik, hogy a nap kelet-nyugati irányban vándorol az égbolton. Éjszaka hasonló módon észleljük a csillagos ég forgását. Ez a mozgás
kínálkozott arra, hogy időmérésünk alapját adja. A természeti népek is erre alapítva határozzák meg időbeosztásukat.
Igen szemléletes, ahogy egy indián nép a különböző időszakokat megnevezi, pl. reggel: kelő nap, dél: magas nap, este: hanyatló nap, éjszaka: egy alvás, másodperc: egy lehelet, egy óra: egy futamodás, hónap: egy hold, év: nagy nap.
170