Skip to content

Tarján Gábor – Mindennapi hagyomány

Találatok: 150

365

Egy területen belül az évszakok változá­sa okozta a legtöbb gondot. A mérsékelt éghajlaton a hűvös évszak nem nyújtott megfelelő megélhetést, a bőségesen termő nyáron kellett összegyűjteni a télirevalót. Az időjárás periódusai meghatározták a gazdasági életet, a rítusokat, a szokásren­det, végül is a társadalom egész életét.

A természettel közeli kapcsolatban levő ember környezetének jeleiből következtet­ni tudott az időjárás várható változásaira. Az időjóslások nagy része közvetlen ta­pasztalatokon, megfigyeléseken alapszik, amit a hagyomány erősen megrostált, ki­szűrve a tévését, meghagyva azt, ami jól bevált. Gyakran hiedelemelemek is keve­redtek az időjóslások közé, sok jelenséget mágikus erők tevékenységével magyaráz­tak. A babonákat könnyen elválaszthatjuk a valós tapasztalatra alapozott időjóslá­soktól, ha ismerjük az adott kultúra hiede­lemrendszerét.

A helyi időjárást, egy terület mikroklí­máját a kint élő pásztorok ismerték a leg­jobban. Számos jelből következtetni tud­tak a bekövetkező időváltozásokra. Az időjárás a légkörben végbemenő fizikai változások következménye. A meteoroló­gus különféle eszközök (barométer, hőmé­rő, légnedvességmérő, légáramlásmérö stb.) segítségével állapítja meg a várható időjárást. A természetben is megfigyelhe­tők olyan jelenségek, amelyek a változáso­kat előre mutatják. Pl. a légnyomás válto­zása – ami előidézi a szelet – hatással van az élő szervezetekre, emberre, állatra egy­aránt. Egyes állatfajok jobban reagálnak a légnyomásváltozásra, mint a legtökélete­sebb barométer.

A szabadban dolgozó emberek általá­ban jó helyi előrejelzéseket tudnak adni a felhők járásából, az állatok viselkedéséből, ismerik az égtájat, ahonnan a viharral kö­zeledő rossz idő be szokott köszönteni. Ha

egy terület időjárását jól meg akarjuk is­merni, érdemes tudásunkat idős pászto­roktól, erdőjáróktól hallottakkal kiegészí­teni.

Lássuk ezek után a leggyakoribb idöjós- lásokat, az évszázadok alatt összegyűlt, a meteorológusok által is igazolt időjárási előrejelzéseket:

Eső lesz, ha udvara van a holdnak;

ha szivárvány látszik a hold kö­rül;

ha a hold színe nagyon sárga: ha reggel szivárvány van; ha bokrosodnak a felhők;

ha a távoli hegy közelinek lát­szik;

ha „pipázik” a hegy;

ha elmarad a hajnali harmat;

ha messzire hallatszik a harang­szó, a vonatzaj, a patak csobogá­sa;

ha csendes, meleg időben a föl­dön portölcsérek keletkeznek; ha a füst lecsap;

ha erősebben csípnek a legyek, szúnyogok, bolhák;

ha a madarak hangosak, nyugta­lanok;

ha a fecske alacsonyan száll, a varjú sokat károg;

ha a hangyák erősen futkároz- nak;

ha a kakasok gyakrabban kuko­rékolnak;

ha sokat mosdik a macska;

ha a barmok a levegőt szaglász- szák és sokat bőgnek;

ha a kutyák füvet esznek, a földet harapdálják;

ha a hím állatok közösülésre te­hetetlennek mutatkoznak.

Hajnali eső „nem kér szállást”, mert ha­mar átvonul.

163

A szivárvány megjelenése után már nem lesz eső.

Az ember is megérzi az eső közeledtét: fejfájás, reumás fájdalom, bágyadtság, ál­mosság, száraz tenyér jelzi.

A közeledő esőre utal néhány anyag megváltozott tulajdonsága: a fatárgyak bedagadnak, nehéz a dugót kihúzni, a ken­der szálai összehúzódnak, a hajszálak megnyúlnak, a kő nyirkos lesz, a gyertya serceg, a só összeáll.

Jégeső közeledtét a felhők színéről, a mennydörgés különös, jellegzetesen mo­rajló hangjáról lehet fölismerni. A közeli vihart jelzi az is. ha az erdei madarak hirte­len elhallgatnak.

Jégeső lesz, ha nagy, tornyos fellegek közelednek és a fehér felhők sza­ladnak az égen;

ha a felhő alja leér a földre;

ha nagy melegben hirtelen hideg szél kerekedik, és szürke fellegek közelednek.

Erős szélre utal, ha napnyugtakor vörös az ég alja;

ha sűrűn látszanak a csillagok; ha a hold vörösnek látszik;

ha a nap fclkeltekor vörösnek látszik.

Száraz, meleg idő várható, ha a nap fel­keltekor tiszta;

ha reggel és napnyugtakor le­ereszkedik a köd;

ha bőséges a harmat;

ha a tücsök éjszaka is ciripel;

ha a fecske, a pacsirta magasan száll;

ha a pók hálója közepén terpesz­kedik;

ha a háziállatok nyugodtak, jó- kedvüek.

Változik az idő, ha a kakas éjszaka ku­korékol.

Hideg lesz, ha a nap sugarai felkelte előtt már látszanak;

ha a csillagok igen fényesek;

ha a varjak összegyülekeznek és erősen kárognak;

ha a vadliba délnek száll.

Havazni fog, ha homályos felhők borít­ják az eget.

Olvadni fog, ha a kakasok nagyon kuko­rékolnak.

A növények, állatok viselkedése hosszú távú időjárási előrejelzést is adhat.

Hosszú lesz az ősz, ha a gyümölcsfák másodszor virágzanak.

Korán beáll a tél, ha a vadludak már szeptemberben dél felé húznak.

Hosszú, kemény lesz a tél, ha a vakon­dok ősszel igen magasra túrnak; ha a hangyák már nyár végén nagy bolyt építenek.

Nem lesz nagy hideg már, ha a fecskék kora tavasszal megjönnek.

A legtöbb „távprognózis” a jeles napok­hoz fűződik, ezekkel majd a Kalendárium­ban foglalkozunk.

A népi időjárási előrejelzés természete­sen nem vehető százszázalékosnak, az ese­tek legnagyobb részében azonban beigazo­lódnak. Hazánkban a legtöbb időjárásvál­tozás nyugat felől érkezik, mivel az uralko­dó szélirány nyugati.

Az ember az idők folyamán nemcsak a felhőzet állásából, az állatok viselkedésé­ből következtetett a várható időjárásra, hanem, mint már említettük, egyes tárgyak megváltozott tulajdonságaiból is. Ezek alapján készültek a legegyszerűbb „meteo­rológiai eszközök”: a hajszál megnyúlásán alapuló légnedvességmérő és a felfújt disz­nóhólyag feszességváltozásával működő légnyomásmérő. E műszereknél már csak a leveli békával „működő” barométer a tökéletesebb…

164

Égitestek

A természet jelenségeiből nemcsak az idő­járásra lehet következtetni, hanem segíthe­tik az embert tájékozódni is. A fák mohos oldala az északi irányt mutatja, a dúsabb vegetációjú hegyoldal mindig délre néz.

Nap, hold, szivárvány

A ragyogó, melegítő nap – az időjárás sza­bályozója, a termés biztosítója – az égbol­ton keletről nyugatra haladva mutatja az időt és a helyes irányt.

A biztonságot adó hatalmas égitestet már igen korán megszemélyesítették, cso­dás tulajdonságokkal ruházták föl, szám­talan vallási hiedelem tapadt hozzá. A Mithrász-kultusz, az óperzsa Napisten tisztelete már az i. e. XVII. században je­lentkezett. Mithrász a világosság, a fény istene legyőzi a hazugságot és a sötétséget. Számos ókori nép átvette a napkultuszt, maradványaiban sok hiedelem a keresz­ténységben is felfedezhető. A napfordulók máig fennmaradó megünneplése is e korai időkig nyúlik vissza.

A magyar nép hajdani naptiszteletére utal sok helyen a házak homlokzatának díszítése. A Szeged környéki házak kelet felé tekintő, napsugaras deszkaoromzata különösen híres. A népművészet díszítőele­mei között sokszor előforduló rozetta-, svasztikamotívum szintén a nap szimboli­kus ábrázolása. Az égitest jele óvó-védő hatása miatt került rá sok tárgyra. A nap­tiszteletnek beszédfordulatokban, szólá­sokban, átkokban is nyoma van: „Olyan igaz, mint a nap”, „Verjen meg a nap”, vagy gondolhatunk az „áldott nap” kifeje­zésre. Sok helyen reggel, felkelés után a nap felé fordulva vetnek keresztet.

A magyar népszokások közül a napfor­dulókhoz kötődő regölés és a Szent Iván napi tüzugrás hordozza legerősebben a napszimbolika maradványait. A rítuséne­kek mellett a legtöbb ősi elemet tartamazó gyermekdalokban is sok utal a napkultusz­ra (pl. a pogány naphívogató dalok utódaiban: Süss föl nap!).

A hold, az éjszaka vándorainak lámpása, útbaigazítója is fontos szerepet játszott az emberek életében. Elsősorban az időszá­mításban jelentős, amiről majd részletesen beszélünk. A hold periodikus fényváltozá­sai korán fölkeltették az ember érdeklődé­sét. Különösen az újholdat övezi nagy tisz­telet. Sok helyen megjelenésekor illendően köszöntik, és betegségüző ráolvasásokat mondanak hozzá. A hold fényváltozásai­hoz igazodik a tengerek ár-apály mozgása és a nők havi ciklusa is.

Az égbolt eső után látható különös je­lensége a szivárvány. Az eget és a földel összekötő varázslatos hídhoz számtalan hiedelem fűződik. Pl. aki ujjal mutat rá, annak elszáradhat az ujja, vagy aki átmegy alatta, nemet változtat: férfiból nővé, nő­ből férfivá lesz.

Csillagok

Ha leszállt az este, évezredeken át a csilla­gok segítettek a tájékozódásban. A mai nagyvárosban hiába próbálnánk az égbol­ton eligazodni, még tiszta időben is alig látunk valamit az ezernyi csillag fényéből. Településeink fölött a levegő erősen szeny- nyezett és a közvilágítás az égboltot halvá­nyan derengövé teszi. Az égboltozatot hal­ványabb és fényesebb csillagképeivel csak a városoktól távol tudjuk jól megfigyelni.

165

A történelem folyamán a csillagismeret­ben a hajósnépek és a nomád pásztorok jártak elöl. Valószínűleg honfoglaló őseink is fejlett csillagászati ismeretekkel rendel­keztek. A csillagnévkutatás megállapítása szerint az ösmagyar csillagos ég a finn Ka­levala égboltjával mutat sok hasonlóságot. Ez azért is figyelemre méltó, mert minden területnek más és más az égboltja, Finnor­szágból és Magyarországról nem ugyan­azok a csillagok látszanak. Ősi csillagisme­retünk valószínűleg még a finnugor együtt­élés korából, az Urál vidékéről származik.

Valamennyi nép életmódja és hitvilága szerint népesíti be kozmikus világát, nevezi meg csillagképeit, alkot mondákat az égi­testekről.

Az altaji népek képzeletében az égbolt hatalmas sátort képez, s a csillagok apró lyukak a borítás palástján. A sámán a sá­tortartó rúdon felmászva, a kürtönyíláson át jut a „Felsőbb világokba”. Az égen ez a nyílás – a világ közepe – a Sarkcsillagnál van. Az égboltozat középpontján elhelyez­kedő csillag magyar népi elnevezése is erre utal: „Fúrócsillag”.

166

A csillagneveket vizsgálva különböző történelmi korszakok elnevezései, egymás­ra rétegződései figyelhetők meg. így az eget mitikus lények (tündérek, boszorkányok, szépasszonyok), történelmi alakok (Szent László, tatárok, székelyek, bujdosók), ugyanakkor a köznapi életből vett szemé­lyek (béres, halász, pásztor, bojtár), tár­gyak (jászol, pásztorbot, kasza) népesíti be, de helyet kap az égbolton a szerelem, az érzelmi élet is (páros csillag, tündérsze- mü, szerelemcsillag, bánatcsillag, szeren­csecsillag). Gyakran az időt (esthajnal, al­kony, éjféli csillag), az évszakot, az időjá­rást (kikelet, pünkösd, őszi csillag, zúzma- rás csillag, fagyhozó, szélvész) jelzik a csil­lagnevek. A pásztorok a csillagok állásá­hoz igazították az éjszakai legeltetés rend­jét (legeltető, ökörhajtó, ökörkereső, pász­torok serkentő csillaga).

Sokáig élt az a hiedelem, hogy a csilla­gok – az emberi sors irányítói – nemcsak befolyásolják az életet, hanem előre elárul­ják a jövőt. A középkorban alakult ki a csillagjóslás, az asztrológia, ami főként a Zodiákus (az állatöv csillagképei) alapján igyekezett személyre szóló horoszkópokat összeállítani. A csillagjós a születés szerint megállapított csillagképből, a csillagok és a bolygók együttállásából próbál követ­keztetni az illető jellemére és az elkövetke­zendő sorsára. Bár a magyar csillagnevek között konkrétan az állatövre, a csillagjós­lásra vonatkozó elnevezés nincsen, egyes hiedelmek (pl. szerencsés csillagzat alatt született, rossz a csillagok állása, feljött valakinek a csillaga stb.) arra utalnak, hogy nálunk is létezhetett csillaghit. Ezt az a máig élő elképzelés is alátámasztja, hogy mindenkinek megvan a maga csillaga, s ha ez lehull az égről, meghal az illető. A sze­relmesek közös csillagot választottak ma­guknak, s ha nem voltak együtt, ez kötötte össze őket. Gyakori megszólítás fiú és lány

között a „csillagom”, sőt régen létezett a női Csillag személynév is (ez nem azonos az újabb keletű Csillával).

Már alkonyatkor feltűnik az első csillag, a Vénusz. Bár csillagnak nevezzük, a Vé­nusz tulajdonképpen bolygó. Hajnali csil­lagként is ezt az égitestet tartják számon, ezért gyakori elnevezése az Esthajnalcsil­lag.

Az égbolt legismertebb csillagképe a Göncölszekér. Számtalan elnevezés, hiede­lem fűződik hozzá. A Göncöl segítségével lehet az időt és az északi irányt a legköny- nyebben megállapítani. A pásztorok a Göncölszekér rúdjának állásából ponto­san meg tudták mondani az időt, ezért a

A

csillagképet Éjszaka órájának is nevezik.

A Göncölszekér eredetéhez számtalan monda fűződik. Az egyik szerint Göncöl, a csodatévö táltos rejtett és titkos dolgokat ismert, értett az állatok nyelvén is. Egyszer eltört a szekere rúdja, de senki sem segített neki. Ezért Göncöl haragosan a lovak közé csapott és szekerén fölperdült az égbe. Azóta jár a Sarkcsillag körül elgörbült rúdú szekerén. Bár a név eredete még kide­rítetlen, minden bizonnyal Göncöl a sámá­nizmus korába nyúlik. A csillagkép palóc elnevezése Kincső talán egy női sámán ne­vét rejti.

Ha a Göncölszekér hátsó saroglyájának hosszát gondolatban ötszörösen meghosz- szabbítjuk, eljutunk a Sarkcsillaghoz. Mi­vel ez a csillag az égi forgástengely közelé­ben van – helyzetét alig változtatja – ezért használható az északi irány megjelölésére.

A Tejút az égboltozaton keresztül ívelő sok millió csillagból álló ezüstösen vibráló szabálytalan sáv. Különösen augusztusi éj­szakákon látható jól ez a csillagporos égi országút. Gyakran nevezik Országúinak, amelyen Csaba királyfi népe (Hadak útja), zarándokok, tündérek vagy cigányok jár­nak. Az utóbbiakhoz fűződik a sok helyen

ismert Szalmás út elnevezés is, eszerint a cigányok által elhullajtott szalma, polyva. Ökrösszekér

Tündérkirályné szekere

pozdorja alkotja a Tejutat. Éjszaka órája
A föld forgása következtében a csillagok­ Kis Göncöl: Göncöl mása
kal borított égboltnak mindig más és más (Kismedve) Tündérasszony palotája
szeletét láthatjuk. A téli időszakban tűnik A Kis Göncöl
szemünk elé a csillagvilág ismert szereplő­ csillagképben: •Szarvasnyom
je, a Sánta Kata, vagyis a Nagykutya csil­ Sarkcsillag: Fúrócsillag
lagkép, amelyikben az egyik legragyogóbb Bába motollája
csillag, a Sziriusz is található. Méltán neve­ Alcor: Kisbéres
zi a nép ezt a csillagot Szépasszony szemé­ Ostoros
nek, Árvalány pillantásának. A Sánta Ka­ Cigánygyerek
ta egyébként azért sánta, mert belelépett a Tejút: Ország útja
Kaszás (Orion csillagkép) ottfelejtett, éles Hadak útja
szerszámába, és most bicegve viszi az ebéd­ Zarándokok útja
hordó szilkét az aratók után. A csillagá­ Szent Mihály útja
szok Bikának nevezik azt a csillagképet. Lelkek útja
amelyben a „Bujdosók lámpása” (Aldcba- Cigányok útja
ran) és a Fiastyúk (Pleiades) található. Ez Szalmás út
a csillaghalmaz (régi nevén Hetevény) kb. Éjszakai szivárvány
akkora helyet foglal el az égbolton, mint a Tündérek tánca
telihold. Számos népi csillagnevet még Tündérek fordulója
nem tudtak azonosítani a csillagászok, de Szépasszony vászna
a legismertebbekről közlünk egy kis gyűj­ Isten barázdája
teményt. Nagykutya: Sánta Kata
Vénusz: esti Esthajnalcsillag Sántalány
Alkonycsillag Ebédhordó csillag
Vacsoracsillag Szilkehordó
Álomhozó csillag Sziriusz
Vadlegeltető (a Nagy­
Pásztorok serkentő kutyában): Árvalány pillantása
csillaga Szépasszony csillaga
hajnali Hajnalcsillag Tündérfő
Hajnal hírmondója Zúzmarás csillag
Ökörkereső Orion: Kaszás
Nagy Göncöl: Göncölszckér Pásztorbot
(Nagymedvc) Döncöl Koldusbot
Kincső Rónaőrző
Krisztus urunk szekere Aldebaran
Szent Péter szekere (a Bika
Szent László szekere csillagképben): Bujdosók lámpása
Illés szekere Pleiades: Fiastyúk
Béresszekér Csirkecsillag

Csibéstyúk

168

Időmérés

Az idő múlását ma ösztönszerűen kar­óránkra pillantva, vagy a naptárba nézve állapítjuk meg, tehát segédeszközökre van szükségünk. Pedig bennünk is működik a természet adta belső óra. Kísérletekkel bi­zonyították, hogy a hangyák, a méhek ki­

tűnő idöérzékkel rendelkeznek, hasonlóan a madarak is. Az emlősállatok téli álma is a belső óra működésén alapszik. Az ala­csonyabb rendű virágos növények is meg­határozott időben nyitják és zárják szir­maikat.

169

Nyári éjszakán megfigyelhetjük, hogy a különféle madarak más időben szólalnak meg: még az éj sötétjében felhangzik a füle­müle csattogása, amit a pacsirtaszó követ. Ezután búcsúztatja az éjszakát az erdei kuvik. Hajnalban szólal meg a vörösbegy, a rozsdafarkú és a rigó, majd a kakukk, az örvösgalamb, a széncinke és a verebek.

Az ember belső órája az idők folyamán meggyengült, de nem halt el egészen. Ma­napság sokat beszélünk a bioritmusokról, amelyek belső szerveink időrendi működé­sét tárják fel. A természetközeiben élő em­berek az idő meghatározását természeti jelenségekhez kapcsolják: kakaskukoréko­láskor, napkeltekor, délidöben, napnyugta után, teliholdkor, újholdkor, rügyfakadás- kor, aratáskor, lombhulláskor, dióverés­kor, szüret után, amikor az első hó leesik, majd ha fagy …

Idomérésünk a föld tengely körüli moz­gásához igazodik. Mivel földünk nyu­gat-keleti irányba forog, úgy tűnik, hogy a nap kelet-nyugati irányban vándorol az égbolton. Éjszaka hasonló módon észlel­jük a csillagos ég forgását. Ez a mozgás

kínálkozott arra, hogy időmérésünk alap­ját adja. A természeti népek is erre alapítva határozzák meg időbeosztásukat.

Igen szemléletes, ahogy egy indián nép a különböző időszakokat megnevezi, pl. reggel: kelő nap, dél: magas nap, este: ha­nyatló nap, éjszaka: egy alvás, másodperc: egy lehelet, egy óra: egy futamodás, hónap: egy hold, év: nagy nap.

170

Pages: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Lap tetejére!