Találatok: 50

147

ABAKUSZ

ABAKUSZ, abacus (lat. abax ’számolótáb- lá’-ból): fedőlemez, fejlemez, az -*oszlopfő v. a ->pillérfó legfelső, az -* arc/t/írá vhoz, III. az -+archivolthoz kapcsolódó lemeztagja. A dór fejezet ~a négyzetes lap, az ión, a korinthoszi és a kompozit fejezetnél oldalait homorúan ívelték és változatosan díszítették. [37/c, 63/8]

ABAKUSZVIRÁG: rozettaszerű dísz a ->korin­thoszi oszlopfő abakuszán

ABATON: ->adyton

ABLAK: az épület külső határoló falában kiala­kított, fényáteresztő réteggel elzárható nyílás, amelynek alakja stílusonként változik. Világí­tásra és szellőzésre szolgál, nyitható, többnyire üvegezett szárnyakkal. [1]

ABLAKBÉLLET: az ablaknak a külső és belső falsík közé eső, az ablakot belülről, a nyílás felől határoló része (-tablakrézsű) [1/b]

ABLAKERKÉLY: a homlokzat síkjából kiemel­kedő ablak. Többnyire konzolosan előreugró -•■könyöklőpárkány tartja, felül szélesen előre­lépő szemöldökgerenda zárja le.

ABLAKFÜLKE: -tablakmélyedés

ABLAKKERET: az ablaknyílás általában kőből, vakolatból, téglából, belsőben fából készült, plasztikus keretelése

ABLAKKOSÁR: a falsík elé ugró, alul dombo- rúan előre ívelő, öblösödő, többnyire díszes védő vasrács [2]

ABLAKKÖNYÖKLÖ, ablakpárkány: az ablak­nak a homlokzat síkjából kiemelkedő tagozat­tal (külső párkánnyal) megoldott alsó vízszin­tes határolóeleme. Újabban általában bádog fedi. [1/a]

ABLAKKÖTÉNY, kötény: az ablakkönyöklő alatt elhelyezett domború v. homorú dísz, dísz­mező

ABLAKKÖZ: 2 szomszédos ablak k. kialakított homlokzati v. belső falfelület

ABLAKMELLVÉD, banquet, parapet: falazat a padló és az ablakkönyöklő k. [3/a]

ÁCSSZERKEZET

7