Skip to content

88 szines oldal a fűszer­es gyógynövényekről

Találatok: 4

42

a fűszer­

es gyógynövényekről

Írta

Galambosi Bertalan

A színes felvételeket

Wenszky Béla

Készítette

Mezőgazdasági Kiadó

Budapest, 1983

Bevezető

A növényvilág egyik igen értékes csoport­ját alkotják a fűszer- és gyógynövények. Közöttük sokféle, eltérő életmódú, válto­zatos méretű és környezeti igényű fajt ta­lálunk. Vannak egy-, két- és több évesek, fás- és lágyszárúak, cserjék és fák is. Közös tulajdonságuk, hogy bizonyos részeiket be­tegségek gyógyítására, ételek, italok fűsze­rezésére, illetve illatosításra, illó olajok előállítására használják fel.

Gyakorlati elkülönítésük azonban elég ne­héz, mert ugyanaz a növény egyidejűleg gyógyításra is és fűszerezésre is alkalmas lehet. A kakukkfű virágos szára pl. régóta ismert köhögéscsillapító gyógyszerek alap­anyaga, ugyanakkor húsételek fűszereként is népszerű, illó olaját pedig kozmetikai készítményekhez használják.

Ezért a gyógy-, fűszer- és illó olajos növé­nyeket GYÓGYNÖVÉNY gyűjtőnévvel jelöl­jük.

Értéküket a bennük rejlő hatóanyagok ad­ják. hatóanyagoknak a növényekben igen kis mennyiségben található, de bioló­giailag aktív, különleges hatású — néha mérgező — anyagokat nevezzük. E vegyületek kémiailag változatosak, fő csoport­jaik a következők: alkaloidok, glikozidok, szaponinok, keserű- és cserzőanyagok, zsiradékok, zsíros- és illó olajok, vitami­nok, színanyagok, szénhidrátok, antibioti­kumok, szerves savak, ásványi anyagok stb.

Általában nem az egész növényt használják fel, hanem csak egyes meghatározott ré­szüket. A hatóanyagban leggazdagabb, szá­rított növényi rész neve: DROG, amelyet egyezményesen latin névvel illetnek. A leggyakrabban előforduló drogok latin neve a következő: gyökér—radix, gyök­törzs—rizóma, virágos, leveles hajtás— herba, levél—fólium, virág— flos, termés —fructus, mag—semen.

A növényekkel való gyógyítási hiedelmek, szokások, tapasztalatok a NÉPI GYÓGYÁ­SZAT ismeretkörébe tartoznak, amiket szakemberek kutatnak és értékelnek. Szá­mos, a népi gyógyászatban használt növénygyógyító hatását igazolta a modern gyógy­szerészet is.

A drogokat az egyes országok hivatalos GYÓGYSZERKÖNYVE/ben tüntetik fel. Az 1967-es kiadású VI. Magyar Gyógyszer­könyvben pl. 71 növényi eredetű drog sze­repel.

A fűszer- és gyógynövények házi kerti ter­mesztése nem jelent különösebb gondot. Szaporításuk és nevelésük megegyezik a zöldség- és dísznövényekével. A sokféle eredetű és igényű faj részletesebb isme­reteket igényel, ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a kertben a legváltozatosab­ban helyezzük el őket. A fűszernövénye­ket a zöldségeskert kijelölt részében, a fű­szeres sarokban együtt is nevelhetjük. Ide ültessük a hagymaféléket, a petrezselymet, a tormát, a kaprot, az ánizst, az édeskö­ményt, a turbolyát, a tárkonyt, a rebar­barát.

A kert díszei is lehetnek a fűszer- és a gyógynövények. Többjüket megtaláljuk az egy- és kétnyári vagy évelő dísznövények, sőt a díszcserjék, díszfák között. Gondol­junk csak a levendula kék virágú félgömb­jére vagy a gyűszűvirágok méltóságteljes virágzatára. Hasonló díszítő értéke van több gyógynövényünknek, különösen a táj­ba illeszkedő, őshonos növényzettel díszítő kertekben juthatnak fontos szerephez. Több évelő csoportos ültetésével pedig középkori vagy reneszánsz kertek hangu­latát idézhetjük fel (ruta, izsóp, leven­dula).

Szólni kell arról is, hogy néhány gyógy­növény tövisei, tüskéi, a levelükben levő hatóanyagok miatt sérüléseket, az érzé­keny bőrűeken kiütéseket, viszketéseket okozhatnak, vagy kifejezetten mérgezők. A kertbe telepítés előtt tehát tanácsos ezeket a tulajdonságokat is figyelem be ven­

ni, és ajánlatos azokat a kert kevésbé láto- gatott zugaiba ültetni. Táblázatokban fog­laltuk össze a gyógynövények előnytelen tulajdonságait, valamint díszítő értéküket, környezeti igényüket és házi kerti fel hasz­nálásukat.

Elhelyezésükkor törekedjünk környezeti igényeik optimális kielégítésére (fény, víz, tápanyag). A gyógynövényekről elterjedt az a nem egészen helytálló vélemény, hogy a legrosszabb talajban is megélnek. Ez így nem helyes. Az igazság az, hogy a csaknem 200 faj között vannak a gyenge talajokhoz alkalmazkodott fajok — pl. a galagonya, szappangyökér —, de vannak kimondot­tan víz- és tápanyagigényes fajok is (bor­sosmenta, majoránna). Általában azt mond­hatjuk, hogy a gyógynövények többsége a zöldségnövények termesztésére alkal­mas, kellő tápanyagszintű és vízellátottsá- gú talajokon szépen fejlődik. Nagy ható­anyag-tartalmú, jóízű fűszernek, gyógy- teának való drogot csak erőteljesen fej­lődő, egészséges növényekről szedhetünk, ehhez pedig jó talaj és többszöri öntözés szükséges.

A legtöbb növény szaporítóanyagát kis utánjárással, ötletességgel beszerezhetjük. Az egy- és kétnyáriak magját a vetőmag­boltok árusítják, az évelők, cserjék és fák konténeres csemetéit a faiskolai árudák­ban vásárolhatjuk meg. Ritkább növények­hez hirdetés vagy növénycsere útján jut­hatunk hozzá.

A kertünkbe telepítendő vadon termő nö­vényekről csak biztos növényismeret bir­tokában gyűjtsünk magot vagy gyökeres sarjakat. A természetet kímélve ássuk ki a növényeket, mivel a vadon élő gyógy­növények némelyike ritka faj, természeti értékeink közé tartozik. Sikeres telepítés után a szépen fejlődő növényekről érde­mes magunknak vagy ismerőseinknek ma­got fogni. Egy-két kivétellel a magok 2—3 évig tartják meg csíraképességüket. Több­ségük kisméretű, ezért sekélyen, 1—2 cm mélyre vessük. A hidegtűrő, egyéves nö­

vények magját (mák, petrezselyem, kö­ményfélék, koriander) korán, márciusban; a melegigényesebb egynyáriakat április kö­zepe és május közepe között vessük el (bazsalikom, sáfrányos szeklice, majoránna stb.).

Általában az évelő gyógynövények palán­táit szabadágyi palántaneveléssel állíthat­juk elő. Az izsóp, a lestyán, a kakukkfű, a ruta, az orvosi zsálya magját tavasszal vagy nyár elején vessük, s folyamatos ön­tözés, gyomlálás mellett a 10—20 cm-es palántákat ősszel telepítsük végleges he­lyükre.

A terjedő tövü évelőket a legbiztonságo­sabban tőosztással, ősszel vagy kora ta­vasszal szaporíthatjuk (tárkony, citromfű, menta, ibolya, aprómeténg stb.).

A növények ápolása szükség szerinti ön­tözésből, a gyomok irtásából, és néhány fajnál a betegségekkel, kártevőkkel szem­beni védekezésből áll. A permetezéseket a növényvédelmi szakkönyvek útmutatá­sai szerint kell elvégezni, arra azonban itt is felhívjuk a figyelmet, hogy a fogyasztásra kerülő növényi részeken nem lehet nö- vényvédőszer-maradvány, tehát tartsuk meg az élelmezés-egészségügyi várakozási időt. Erre akkor is ügyeljünk, ha fűszer­növényeink közelében gyümölcsfa talál­ható.

Az ápoláshoz tartozik az évelők visszamet- szése is. Az elvirágzott vagy magot érlelt hajtásokat úgy vágjuk vissza, hogy ezzel a növény szép formájának alakulását is elő­segítsük. így alakítsuk a levendulát, a ka­kukkfüvet és az izsópot. A virágzás utáni metszéssel több növénynél ismételt, őszi virágzást is elősegítünk. Ősszel valameny- nyi növényről távolítsuk el az elszáradt hajtásokat, ágvégeket, és metszéssel ala­kítsuk a sövénynek, kerítésnek ültetett bokrokat, fákat is.

A nyári hónapokban a kertben nevelt, friss fűszerek kéznél vannak, télire gondos be­takarítással és szárítással tehetjük el. Ál­talános szabály, hogy a drogokat a ható­

anyag-tartalom maximumánál kell begyűj­teni. Ez általában a gyökereknél ősszel, a leveleknél a teljes kifejlettség állapotában, a virágoknál, a herbáknál a teljes virágzás­kor következik be.

Alapvető dolog, hogy pontosan ismerjük a begyűjtendő növényt. Tudnunk kell, hogy melyik növényi részt mikor és hogyan kell gyűjteni. Különösen a vadon termőknél fontos a mérgező növényekkel való té­vesztés, keveredés lehetőségének elkerü­lése. Ne gyűjtsük be a szennyezett, rovar­rágott növényeket. Kíméljük a növényál­lományt! Néhány fürt akácvirágért, hársért ne törjünk le egész ágakat, sőt a magvakat, a gyökeresedő sarjakat a gyógynövények fennmaradása céljából a gyűjtés helyén szórjuk szét.

A kertben megtermelt fűszerek és tea­alapanyag betakarítása könnyebb. Az ér­zékeny hatóanyagok és a szép küllem meg­őrzése végett különösen fontos a szak­szerű szárítás. Napfényen csak a gyökere­ket, terméseket és kérgeket szárítsuk, a leveleket, a herbákat, a virágokat kizáró­lag árnyékban. Erre szellős kamrák, pad­lások a legalkalmasabbak, ahol szárítóke­retre vagy papírra vékonyan kiterített nö­vényeink gyorsan elvesztik víztartalmu­kat.

A teának való vagy fűszerezésre szánt meg­szárított drogokat lemorzsolva, száraz, ár­nyékos helyen, jól záródó edényekben tá­roljuk, hogy illatukat, aromájukat meg­őrizzék a következő nyár friss fűszereinek megjelenéséig.

Néhány rozmaring- és zsályalevéltől új aro­mát kaphat a tyúkba való töltelék, egy-két friss lestyán- vagy mentalevél különlegessé változtathatja a nyári salátákat, és a bab­főzelék is különleges ízű lesz, ha a babér­levél mellett egy csipetnyi tárkony kerül bele.

Ne feledjük azonban, hogy a túlfűszerezett étel nem ízletes! A fűszereket módjával használjuk, úgy hogy gazdagítsák, kiemel­jék az ételek sajátos ízét, ne pedig elnyom­

ják. Erre a könyvben bemutatott nagyszá­mú fűszernövény bőséges választékot kí­nál.

Bármennyire hívei vagyunk is a gyógyteák használatának, betegség esetén először or­voshoz forduljunk, az okok ismeretében ő dönt a gyógyszeres kezelésről vagy a kúra alatt fogyasztandó gyógytea összeté­teléről. Ugyanakkor célszerű, hogy otthon mindig legyen kéznél néhány hasznos tea­alapanyag, pl. felfúvódás, gyomorrontás el­len borsos mentalevél; megfázás ellen iz­zasztó hatású bodzavirág; köhögéscsilla­pító kakukkfű vagy a közismert gyulladás­csökkentő kamillavirág. A gyógyteák az egészség védelmében előnyösen és termé­szetes módon egészítik ki a gyógyszerek hatását. Leggyakrabban étvágyjavító, emésztést serkentő, köhögéscsillapító, iz­zasztó, hashajtó célból fogyasztjuk őket, de sokukat üdítő italként is élvezik, pl. csipketea, mentatea stb.

A teákat úgy készítsük el, hogy értékes hatóanyagaik károsodás nélkül kioldódja­nak. Az illóolaj-tartalmú növényekből (menta, édesköménymag, kakukkfű) for­rázással készítsünk teát. Két deciliter víz­hez egy evőkanálnyi száraz drogot számít­sunk, s a zubogó vízzel leöntött teafüvet néhány percig takarjuk le, nehogy illata kárba vesszen. A hőérzékeny vitaminokat tartalmazó drogokból — mint pl. a csipke­bogyó — langyos vízzel 5—6 órás áztatás- sal készítsük el az aznapi fogyasztás rászánt mennyiséget. Főzni csak a kemény, fás da­rabokat tartalmazó teakeverékeket kell, de azokat is csak néhány percig.

Az elmondottak szerint elkészített teákat reggel és este fogyasszuk, ízlés szerint cu­korral, mézzel édesíthetjük, kivéve a gyo­mor-, epe- és májbántalmak gyógyítását, valamint a fogyókúrát szolgáló teákat.

Könyvünkben nem törekedhettünk teljes­ségre. A színes képek és a rövid kísérőszö­vegek célja a figyelemfelkeltés. Megadjuk a növény életformáját, termesztési és fel­használási célját.

Falusi kertekben gyakran találkozunk a szegfűszegre emlékeztető illatú fűszer­növénnyel. Indiából származik, de egyip­tomi sírokban is találtak virágából font koszorúkat. Föld feletti részei virágzás­kor 0,5—1% illó olajat tartalmaznak (Basilica herba), ez adja fűszerező érté­két. Igényes szakácsok pikáns ízű fűsze­re, de mindennapi ételeinket is változa­

tossá teheti. Illó olaját a konzerv-, likőr- és illatszeripar használja. Április végi helybevetéssel vagy palántaneveléssel szaporíthatjuk, a fagyosszentek után ül­tessük ki. Június végétől folyamatosan virágzik, a levágott, megszárított herbát csokorba kötve vagy morzsolva légmen­tesen tároljuk. Szegélynövényként, fol­tokba ültethetjük 20 x 20 cm-re.

BAZSALIKOM [Ocimum basilicum] Termesztett, egyéves

   
   

Szemét- és trágyadombok gyakori gyom­növénye. Virágai piszkosfehérek, a töl­csérek torka bíbor-ibolyás színezetű. Az ókortól napjainkig az egyik legmérge­zőbb növényként tartják számon. Shakespeare szerint Hamlet apját is ez­zel ölték meg. Levele(Hyoscyami folium) hivatalos gyógyszerkönyvi drog. Erősen mérgező, bódító hatású alkaloidokat tar­

talmaz (hiosciamin, atropin, szkopo- lamin). Magjával a népi gyógyászatban fájó fogat füstöltek. Gyógyászati alkalmazása — asztma, reuma ellen — napjainkban erősen visszaszorult. A kétéves növényt késő ősszel, 50 cm-es sortávolságra, seké­lyen kell vetni. Leveleit atőlevélrózsák- ról augusztusban egyszerre vagy folya­matosan vágjuk, és gondosan szárítsuk.

BELÉNDEK [Hyoscyamus niger]

Vadon termő és termesztett, egy- és kétéves

E rendkívül keserű ízű, szúrós levelű és virágzatú növény a Földközi-tenger környékéről a középkori bencés kolos­torkertekből terjedt el Európában. Drogja (Cardui benedicti herba) keserű­anyagot, nyál kát, cseranyagokat, illó olajat tartalmaz. A föld feletti részek knicintartalma átlagosan 0,2%. Keserű teakeverékek, tinktúrák, likőrök gya­

kori alkotórésze. A gyógyászatban ét­vágygerjesztőként, gyomorerősítőként, egyes emésztőrendszeri betegségek el­len használják. 30—80 cm magas, nem túl igényes növény. Március—áprilisban vetjük állandó helyre. Vllágossárga virá­ga júniusban nyílik. Az első virágok meg­jelenésekor — tehát júniusban — vág­ják először, leveles szárát.

BENEDEKFŰ [Cnicus benedictus] Termesztett, egyéves

A bécsi rozmaringnak is nevezett nö­vényt parasztkertekben együtt találjuk a bazsalikommal. Használatához népies hiedelmek kapcsolódtak. Mélius Juhász Péter 1578-ban Herbáriumában pl. ezt olvashatjuk: „Ha főzöd, ha iszod, fel­terjeszti benned a jámbor feleséged szerelmét”. Gyógyászati jelentősége ma csekély, fűszerként viszont annál fon­

tosabb. íze, illata a borsra emlékeztet, ezért diétás ételek ízesítésére, saláták, bab, káposztás ételek fűszerezésére ki­tűnően alkalmas. Herbája 0,3—2% illó olajat tartalmaz, az élelmiszeripar hasz­nálja fel. Magját március végén vessük végleges helyére, 25 cm sortávolságra. Június végétől kezd virágozni. El pergő magjaival önmagát újítja fel.

BORS FŰ [CSOMBORD] [Satureja hortensis]

Termesztett, egyéves

4

Illó olaját széleskörűen használják a gyó­gyászatban (fertőtlenítő, gyomorerősí­tő), az illatszeriparban (parfümök, fog­krémek) és az élelmiszeriparban (italok, cukorkák). Szára 30—90 cm magas, négyélű, lilás színű. Leveleiben 2—2,5% mentoltartalmú illó olaj található. Hib­rid növény, ezért csak vegetatív úton szaporítható. Szeptemberben kiszedett

fehér színű gyökerét 10 cm mély árokba fektessük, majd takarjuk és öntözzük be. Fény-, víz- és tápanyagigényes nö­vény, kerti csapok, medencék mellett érzi jól magát. Nyers vagy szárított le­vele saláták, húsételek érdekes ízhatá­sainak kialakítására alkalmas. A levelé­ből főzött tea felfúvódás ellen kiváló ha­tású, egyúttal élvezetes ital is.

BORSOSMENTA [Mentha piperita] Termesztett, évelő

A középkor nagyhírű gyógyszerének, a „Karmelita-szesz”-nek fontos kompo­nense volt e kissé elfelejtett gyógynövé­nyünk. Bár a híres svájci orvos, Paracel­sus által neki tulajdonított asszonyifjítás csak tévhit volt, újabban az idegrend­szerre gyakorolt jó hatása révén nyug­tató, szíverősítő teakeverékek alkotó­része. Mint érdekes, diszkrét illatú fű­

szert újra felfedezték. Citromra emlé­keztető, kellemes illatú levele saláták, szárnyas- és diétás ételek fűszereként használható. Áprilisban szabadágyba ves­sük a magját, és szeptemberben kiültet­hetjük a palántákat. Az idősebb bokro­kat tőosztással szaporíthatjuk, szeptem­berben. Formás bokra nagyobb szikla­kertben is jól mutat. Kiváló mézelő.

CITROMFŰ [Melissa officinalis] Z

Termesztett, évelő O

A török időkben Ázsiából került ha­zánkba. Szemétdombok, trágyarakások gyakori tüskés toktermésű gyomnövé­nye. Fehér, tölcséres virágai este nyíl­nak, kellemetlen szagúak. Levele és mag­ja erősen mérgező! Hatóanyaga a nad­ragulyáéhoz hasonló. A drog (Stramonii folium) mérgező alkaloidokat (hiosci- mint, atropint) tartalmaz. Háziszer­

ként tilos alkalmazni, régebben bódító- szerek, bájitalok készítésére használták. Népies nevei: dögfű, bikásfű. Rokon fa­ját, a trópusi indián maszlagot (Datura innoxia) nagyobb szkopolamintartalma miatt gyógyszeripari nyersanyagként ha­zánkban is termesztik. Mindkettőből görcsoldó és asztmatikus fájdalmakat csillapító gyógyszereket készítenek.

7

CSATTANÓ MASZLAG [Datura stramonium]
Vadon termő, egyéves

Május—júniusban fehér virágaival díszít, az őszi hónapokban legelőkön, domb­oldalakon vörös terméstömegével „iz­zik a galagonya”. A gyógyszerkönyvek­ben hivatalos drog a virágzó ágvég (Cra- taegi summitas), amely szaponinokat, flavonoi dókat, illó olajat és sok egyéb hatóanyagot tartalmaz. A szívműködés zavarait gyógyító, érelmeszesedést és

vérnyomást csökkentő teák, teakeveré­kek fontos komponense. Nyugtatóként és szíverősítőként felhasználják szeszes kivonatát. Belőle a teát csipkebogyó­val együtt készítsük el. Kiválóan megfe­lel nagyobb kertek, középületek, tanyák kerítésének, mivel áthatolhatatlanul tö­vises, dekoratív, több évszakban díszítő élősövény is alakítható belőle.

CSEREGALAGONYA [Crataegus oxyacantha]

Vadon termő, cserje

Rovarölő hatású virágzatáért ipari alap­anyagként termesztik. A virágokban ta­lálható hatóanyagainak (piretrin I. és II.) nagy előnye, hogy emberre, állatra nem mérgezőek, csak az ízeltlábúakra. Ezért a belőle készült rovarirtó szereket élel­miszer-raktárak, házta rtáso k, i stál lók fertőtlenítésére használhatják. A száraz virágok összpiretrin-tartalma 0,2—2,5%

lehet. Szaporíthatjuk ősszel vagy tavasz- szal, tőosztással. Magját áprilisban ves­sük el, a palántákat szeptember—októ­berben 40×30 cm tőtávolságra ültessük. Virágai már az első évben június elején megjelennek, ipari feldolgozás céljából a virágokat géppel takarítják be. Nyolc­tíz évig él, tetszetős sziklakerti évelő­ként is ültethetjük.

DALMÁT ROVARPORVIRÁG [Chrysanthemum cinerariaefolium]

Termesztett, évelő

k kaporral könnyen összetéveszthető, de attól ízében eltérő, 1—2 m magas gyógynövényt már az ókori Kínában, Egyiptomban is termesztették. Levelét főzelékek, saláták, mártások ízesítésére, termését likőrök, teasütemények fűsze­rezésére használják. Az azoricum válto­zatának húsos levélhüvelyéből Itáliában a „finocchio” nevű főzeléket készítik.

Termésének köhögéscsillapító, görcsol­dó, szélhajtó hatása különösen a csecse­mőgyógyászatban fontos természetes gyógyszer. Illó olaját az illatszer- és a likőripar használja, fő komponense az anetol. Kiskertekben márciusi magve­téssel szaporítjuk, hó nélküli teleken ta­karni kell, mert könnyen kifagyhat. Fagy­kár nélkül 3—4 évig megmarad.

ÉDESKÖMÉNY [Foeniculum vulgare]
Termesztett, több éves

10

Télen a lomb nélküli fákon feltűnőek a fagyöngy néha 1 m átmérőt is elérő zöld, gömb alakú bokrai. Félélősködő cserje, levele bőrnemű. Fehér, ragadós, bogyó­szerű álterméseiből madárfogó lépet is készítenek. A növény mérgező, levelei és vékony hajtásai adják a drogot (Visci stipites). A drog vérnyomáscsökkentő vegyületeket, viszkotoxint, szívre ható

fehérjéket tartalmaz. Vérnyomáscsök­kentő és szívműködést szabályozó tulaj­donságai miatt gyógyszeripari alapanyag­ként exportáljuk. Télen vagy tavasszal gyűjtsük a lombtalan gazdafákról. Gyó­gyászatiig az almafáról gyűjtött drog a legértékesebb. Nem tévesztendő össze a tölgyfákon élősködő lombhullató fakinnal, amelynek bogyója sárga.

FAGYÖNGY [Viscum album]

Vadon termő, évelő

Észak-A meri kából származó, hazánkban teljesen meghonosodott fa, a XVII. szá­zadtól kezdve az Alföld szikes és homo­kos talajainak fásítására ültették. Má­jus—júniusban virágzik, fehér, fürtös vi­rágzata a legértékesebb nektárt adja. A virágzatot édes íze miatt falusi gye­rekek csemegeként fogyasztották. Csak az el nem nyílott virágnak van illata és

gyógyászati értéke. Az üde, nyílásban szedett, lefosztott és fehéren megszárí­tott virág (Robiniae pseudoacaciae flos) flavonglikozidokat, kámfort, kevés illó olajat és aromás anyagokat tartalmaz. Kellemes íze miatt teakeverékek ízjaví­tójaként használják. Görcsoldó, köhö- géscsi I la pító és gyo m o rsav képződést gát­ló teák alkotórésze.

FEHÉR AKÁC [Robinia pseudoacacia]

Vadon termő és termesztett, fa

  

1

    

Dél-Eurépában és Ázsiában honos. 50— 130 cm magas, virágai sárgák, termése becő. Magja csípős, kéntartalmú glikozi- dokat, zsíros és illő olajokat tartalmaz. Népszerű és kiváló étrendi hatású fű­szer, ízesített őrleményéből készül az étkezési mustárpép. Főleg húsételekhez fogyasztják, zsíros olaja a keleti népek­nél fontos népélelmezési cikk. A trópu­

sokon még ma is ízletes salátát készíte­nek fiatal leveleiből. Magjának őrlemé­nyét helyi izgató hatása miatt külsőleg tapaszok, borogatások céljára használták, ma az egész magot emésztési zavarok, felfúvódás, bőrkiütés esetén háziszer­ként szedik. Magját március elején 2 cm mélyre, 30 cm-es sortávolságra helybe vetjük. Termése augusztusban érik.

4 O FEHÉR MUSTÁR [Sinapis alba] I 0 Termesztett, egyéves

Ez a minden részében erősen keserű, fűszeres ízű és illatú növény a likőripar és a borászat fontos alapanyaga. Eurá­zsia legnagyobb részén megtalálható, meszes talajú, száraz lejtőkön, utak men­tén gyakori. 100—150 cm magas, jú­lius—augusztusban virágzik. Virágzó haj­tása (Absinthii herba) 0,2—1% kékes­zöld színű illó olajat, keserű- és cser­

anyagokat tartalmaz. A drog Európa leg­jelentősebb gyógyszerkönyveiben hiva­talos. Keserű epeteák, emésztést ser­kentő, étvágygerjesztő tinktúrák alko­tórésze, likőrök, vermutok, ürmösbo- rok ízt adó fűszernövénye. Házi ürmös- bor készítéséhez a teljes virágzásban le­vágott, megszárított, 20—80 cm hosszú hajtás vége két használjunk fel

FEHÉR ÜRÖM [Artemisia absinthium] Vadon termő, évelő

Népszerű gyógynövényünk erdőszéle­ken, bozótosokban gyakori, 10—25 cm átmérőjű, sárgásfehér színű virágzata iz­zasztó hatású glikozidokat, vitaminokat, cukrot, nyálkát, gyantát tartalmaz. A vi­rágból (Sambuci flos) megfázás, légúti betegségek esetén gyógyteát készítenek, amely enyhe idegnyugtató, vizelethajtó hatású is. A virágból kitűnő üdítő ital,

a fekete, érett bogyókból izzasztó ha­tású gyógy bor és hashajtó hatású gyógy- lekvár készíthető. A virágzatot száraz időben rövid kocsánnyal gyűjtsük, szel- lős padláson törésmentesen szárítsuk meg, a fürtös bogyókat pedig aggassuk föl. Gyors növekedésű, igénytelen nö­vény, ezért térhatárolóként is telepít­hetjük.

4 E” FEKETE BODZA [Sambucus nigra]

1 Vadon termő, cserje

Gyorsan növő, terebélyes kétlaki fa, tör­zsének puha fájából konyhai eszközöket, teknőt, fakanalat készítenek. Tavasszal még zárt rügyeit drogként gyűjtik. A rü­gyek barnás pikkelyekkel borítottak, balzsamos illatú gyantától ragadósak. Régen népszerű házlszer volt a nyárfa­rügyekből készített, balzsamos „pipom- pápom kenőcs”. „Az nyár bimbóit ha

mézben megfőzöd, homályos szemet gyógyít” — írja Mélius Juhász Péter, de zsírban, faggyúban kiolvasztva ezt a bal­zsamot hajra, aranyeres és égési sebekre, fagyott testrészekre is kenték. A drog (Populi gemma) illő olajat, gyantát, sza- ponint, szalicil-glikozidokat, savakat tar­talmaz. Teája nyálkaoldó és vizelethajtó hatású.

FEKETE NYÁR [Populus nigra] Vadon termő és termesztett, fa

   
   

* L W

L XdM

 

Elő- és Közép-Ázsiából származó ősrégi kultúrnövény. Mint zöldség- és fűszer­növény világszerte elterjedt, gyógyító tulajdonságai is ismertek. Jellegzetes szagát kéntartalmú illó olajától kapja, amely igen erős fertőtlenítő hatású! An­ti bíotikus hatása miatta népi gyógyászat­ban egyes betegségek ellen gyógyszer­ként használták (meghűlés, torokgyul­

ladás, cérnagiliszta-kiűzés stb.). „Ha a fog-hagymát téjbe meg-főzik, és azt ad- gyák a gelesztás gyermekeknek, s akiket ezen férgek miatt az nehézség bánt… el-űzi azt.” (Lippai: Posoni kert.) Magas vérnyomás és érelmeszesedés megelő­zésére jó hatású. Késő ősszel vagy kora tavasszal leduggatott mellékhagymáival (gerezd) szaporítjuk.

FOKHAGYMA [Allium sativum]

Termesztett, kétéves

• fe’

i-

 

1 1

 

u’

A „paprikás” ételkülönlegességek jel­lemzője Közép-Amerikából származik, s hazánkba a XVI. században, török köz­vetítéssel került. Az érett, őrölt termés Illóolajat,festékanyagokat (karotin, kap- s/.antin, zeaxantin) és kapszaicint tartal­maz. A csípősségét ez utóbbi okozza. Régebben reuma elleni szerként hasz­nálták. Ma a belőle készített tinktúrát

hajszálértágító hatása miatt bedörzsö- lésre, bőrápolásra, hajszeszekben hasz­nálják. Rokon faja a gyakran cserepek­ben nevelt, 1—3 cm nagyságú piros ter­méseket érlelő „chili” vagy cayenne-i bors (Capsicum frutescens). Magját feb­ruárban cserépbe vessük el, áttűzdelés után májustól a fagyokig balkonládában, később a konyhában díszít.

FŰSZERPAPRIKA [Capsicum annuum var. longum] Termesztett, egyéves

A Balkán-félszigeten honos, 80—150 cm hosszú virágszárat fejlesztő növény le­vele a szívgyógyászatban nélkülözhetet­len hatóanyagokat tartalmaz. A drogban 0,4%-ban található kardenolid glikozi- dok (Lanatozid A, B, C stb.) növelik a beteg szív teljesítőképességét. Testvér­faját, a nyugat-európai piros gyűszűvirá­got (Digitális purpurea) régebben „víz­

kórság ”-nak nevezett szívelégtelenség ellen használták. Ma is kedvelt, dekora­tív dísznövényünk. Mindkettőt júniusi, szabadágyi magvetéssel szaporítjuk. Igen sekélyen, 0,5 cm mélyen vessük, kelés­kor öntözzük, árnyékoljuk. Október­ben telepítsük. Júniustól virágzanak. Négy-öt növény csoportosan kiültetve mutat szépen. A tápdús talajt kedvelik.

GYAPJAS GYŰSZŰVIRÁG [Digitális lanata]

Termesztett, kétéves

Száraz, köves lejtők jellemző növénye. Május végétől virágzik. Áltermése, a csipkebogyó szeptembertől érik, egyik leggazdagabb hazai C-vitamin-forrá- sunk. A csipkehús ezenkívül egyéb vi­taminokat, pektint, flavonokat, szerves savakat is tartalmaz. Tea, lekvár, gyógy- bor, szörp, üdítő ital készíthető belőle. Vese betegségek elleni gyógyteák alko­

tórésze, erősítőteaként és védőitalként is fogyasztják. Korallpiros, érett bogyóit dércsípés előtt gyűjtsük, s vékony ré­tegben kiterítve szárítsuk meg. Kivá­lóan alkalmas tanyák, szőlők bekeríté­sére sövénynek, de ívesen hajló, szép formájú bokrát szoliterként is ültethet­jük. A faiskolákban olcsón beszerezhető magoncokat ősszel telepítsük.

GYEPŰRÓZSA [VADRÓZSA] [Rosa canina]

Vadon termő, cserje

Kertek, temetők árnyékos sarkainak kedvelt dísznövénye, gyöktörzse, levele és virága révén erősen mérgező gyógy­növény is. Az erdőkben gyűjtött fiatal levelei szívre ható glikozidokat (konval- latoxin), szaponinokat, illó olajat tartal­maznak. A drog (Convallariae folium) gyógyszerkészítmények alapanyaga. A középkorban epilepszia, reuma ellen is

alkalmazták, ma inkább csak a szívgyó­gyászatban. Hatása a gyűszűvirágéhoz hasonló, ezért gyenge szívműködés, ko­szorúér-elégtelenség, érelmeszesedésel­len használják. A talajban vízszintesen kúszó rizómákkal szaporítható. Ősszel a fölszedett, 5—10 cm-es ri zó mad ara­bokat 4—5 cm mélyre, 15 cm sortávol­ságra fektessük le, majd takarjuk be.

GYÖNGYVIRÁG [Convallaria majális] Vadon termő, évelő

Ligetekben, elhagyott szőlőkben, de gyakran szántókon gyomként élő ked­velt gyümölcsű, tüskés cserje. Levele (Rubi fructicosi folium) 10% csersavat, flavonoidokat, C-vitamint, alma- és egyéb szerves savakat tartalmaz. Össze­húzó hatása miatt a vastagbél hurutos betegsége ellen teaként fogyasztják, de izzasztó és vizelethajtó hatása is van.

A cukorbaj elleni teakeveréknek is al­kotórésze. jelentős mennyiséget hasz­nálnak belőle a Planta tea készítésére, amely a kínaihoz hasonló élvezeti tea, annak gyermekekre vagy beteg felnőt­tekre gyakorolt izgató hatása nélkül. Levelét szamóca és málnalevéllel keve­rik, s ebből főznek teát, terméséből pe­dig szörp és lekvár készíthető.

HAMVAS SZEDER [Rubus caesius] Vadon termő, évelő

A zsírosolaj- és rostnyerés céljából ter­mesztett — néhol kivaduló — len mag­jának nem elhanyagolható a gyógyászati jelentősége sem. Az olajlen néhány faj­tájának magja 3—6% nyálkát, pektint, 30—40% zsíros olajat, fehérjét, enzime­ket tartalmaz. A zsíros olajban esszen­ciális zsírsavak találhatók. A gyógyítási gyakorlatban a lisztté őrölt magot és az

olaj ki prése lése után értékes anyagok­ban még gazdag len mag pogácsát használ­ják. A lenmag nyálkatartalmánál fogva ártalmatlan hashajtó. A lisztet reumás testrészekre, furunkulusok érlelésére, meleg borogatásként alkalmazzák. A len­olaj bőrtápláló hatása miatt bőrápoló ke­nőcsök, kozmetikumok alkotórésze. Égési sebek gyógyítására használják.

HÁZI LEN [Linum usitatissimum] Termesztett, egyéves

Az akáchoz hasonló levelű, egy-két mé­teres, lila virágú évelő az Alföld egyes részein, főként a Tiszántúlon vadon ta­lálható, bár egyre ritkábban. Édes ízű gyökere (cukorkóró) nyersen vagy med­vecukorrá feldolgozva kedvelt élvezeti és gyógynövény volt. Vastag gyökértör­zse 1—2 m hosszú, belőle 4—6 méterre megnövő ujjnyi vastag gyökértaracko­

kat fejleszt. Drogja a hámozott vagy kockára vágott száraz gyökér, a répa­cukornál 150-szer édesebb vegyületet, gíicirrizint tartalmaz. Különleges, édes íze miatt gyógyszerek, teakeverékek íz­javító kom ponense, de igen jó a köptető, köhögéscsillapító és hurutoldó hatása is. Besűrített mézes kivonatát az édesipar használja. Gyökérsarjakkal szaporítható.

IGAZI ÉDESGYÖKÉR [Glycyrrhiza glabra]

Vadon termő, évelő

Híres nemzeti italok, mint a bolgár „masztika”, a török „ráki”, ez ánizs- pálinkák fő ízesítője. Cukorkák, süte­mények, főzelékek, italok ízesítésére használják. Értékét bizonyítja, hogy az ókori keleten fizetési eszközként is sze­repelt. A 20—60 cm magas, fehér virágú növény termése a drog (Anisi vulgáris fructus), amely 2—3% iHó olajat tartal­

maz, jellegadó komponense az anetol, emésztést serkentő, bél- és epeműkö­dést javító hatása miatt a házi patikák kedvelt gyógyszere. A csecsemők fontos szélhajtó teája. Meleg- és tápanyagigé­nyes növény, március végén, 40 cm-es sortávolságra vessük. Termése augusz­tusban érik. A mag összetéveszthető a foltos bürök erősen mérgező magjával!

ILLATOS ÁNIZS [Pimpinella anisum]

Termesztett, egyéves

Erdők, cserjések egyik kora tavaszi nö­vénye. Illatos kék virágán kívül gyógy­növényként gyűjtik a levelét és a gyö­kerét is. Gyökerét kora tavasszal vagy késő ősszel gyűjtsük. Drogja (Violáé odoratae radix et rhizoma) keserűanya­gokat, szaponint, glikozidokat tartal­maz. A gyökér — szaponintartalma miatt trópusi eredetű, köptető hatású gyógy­

növények, pl. Ipecacuanha pótlására is alkalmas. A gyógyászatban köptető, nyál- kaoldó, izzasztó és vértisztító hatása miatt használják fel. A növény egyúttal kitűnő árnyéki gyeppótló évelő is. Az erdőből kiásott és áttelepített anyatö­vek legyökeresedő indákkal terjedve, illatos foltokat alkotnak a kert félreeső zugaiban.

ILLATOS IBOLYA [Viola odorata] Vadon termő, évelő

E kisázsiai növény kesernyés ízű hajtásai
a törökök hideg italának, a szorbetnek
kölcsönöznek sajátos aromát. Szerzete-
sek hozták hazánkba. Középkori kolos-

torok, várkertek hangulatos gyógy- és
dísznövénye volt. Néhány országban sül-
tek, hússaláták, burgonyás ételek ízesí-

tésére használják. A drog (Hyssopi her-

ba).0,3% iIló olajat, cser- és keserűanya-

gokat tartalmaz, főzetével régen légző­szervi betegségeket gyógyítottak. Illó olajának kitűnő gombaölő és izzadást gátló hatását ma testápolószerek gyár­tásánál hasznosítják. A növény száraz­ságtűrő, kiválóan alkalmas lejtők, kopá- rosok talajvédelmére. Őszi-tavaszi tő­osztással vagy márciusi hely bevetéssel szaporítjuk.

IZSÓP [Hyssopus officina!is]

Termesztett, évelő

Konyhakertek elmaradhatatlan fűszer­növénye. Nélküle elképzelhetetlen a ko­vászos uborka, a túrós lepény, a tökfőze­lék, de kitűnő ízesítője leveseknek, hál­ós gombaételeknek is. Zöld részei 0,8— 1,6%-ban, érett termései 2—4%-ban tar­talmaznak jellegzetes, nehéz aromájú illó olajat, amelynek fő alkotórésze a karvon. Az olajat elsősorban az élelmiszeripar

használja föl. Zöld részeit frissen és szá­rítva, érett termését egészben vagy őröl­ve használják. A terméséből főzött teát bélpangás esetén isszák. Pergő magjaival évekig fenntartja önmagát. Március ele­jén vessük helybe, 30 cm-es sortávolság­ra. A bimbózás előtt levágott, megszárí­tott és lemorzsolt leveleit konyhánkban egész évben felhasználhatjuk.

KAPOR [Anethum graveolens]

Termesztett, egyéves

Fényes bőrnemű levelei vese alakúak, főként bükkösök árnyékkedvelő növé­nye. A kertek árnyékosabb részeibe gyeppótlóként is ültethető. Rövid szár­tagon ülő, hússzínű virágai március—áp­rilisban nyílnak, az egész növény erős, csípős-aromás illatú. A rizómákkal együtt megszárított virágzó, leveles szár a drog (Asari rhizoma et herba). íze borsra em­

lékeztető, csípős, régen tubákok, tüsz- szentőporok alapanyaga volt. Asaron- tartalmú illó olaj, glikozid, cser- és nyál- kaanyagok találhatók benne. Erős ha­tású mérgező növény. A növényi kivo­nat felhasználásával a gyógyszeripar aszt­ma elleni cseppeket gyárt belőle. Tőosz­tással szaporítható, 20 cm-es tőtávolság­ra, üde, humuszos talajba ültessük.

KAPOTNYAK [Asarum europaeum] Vadon termő, évelő

A Föld közi-tenger vidékén vadon élő, 20—50 cm magas félcserje. Az ókori gö­rögöknél a vitézség jelképe volt, s a vi­rágot a harcba induló katonák ruhájára hímezték. Hajtása (Thymi vulgáris her- ba) 1—2,5% illó olajat, keserűanyagot, cseranyagot, flavonokat tartalmaz. Illó olaja, amelynek fő komponense a timol, fertőtlenítő és nyálkaoldó hatása miatt

köhögés, hörghurut elleni gyógyszerek fontos alapanyaga. Kámforos ízű és illatú levele kedvelt húsfűszer, a francia kony­ha nélkülözhetetlen kelléke. Melegked­velő, tápanyagigényes növény. A már­ciusi magvetésből nevelt palántákat má­jusban ültethetjük állandó helyükre. Sziklakertbe, szegélynek, rézsűk talaj­takaró növényeként is telepíthetjük.

KERTI KAKUKKFŰ [Thymus vulgáris] Termesztett, évelő

Másfél ezer éve ismert és használt kelet­mediterrán eredetű gyógynövény. Ma­gas vérnyomás és epebántalmak elleni teakeverékek egyik alkotója és egyes gyógyszerek alapanyaga (Rutascorbin, Rutosid). Drogja (Rutáé herba) sokféle hatóanyagot (flavonoidok, rutin alkaloi­dok) és 0,3—0,7%-ban kellemetlen sza­gú illó olajat tartalmaz. Június elején vi­

rágzó félcserje, sok helyen dísznövény­ként is ültetik, de vigyázat, érintése ér­zékeny bőrűeken hólyagosodást okoz­hat. Magját áprilisban szabadágyba ves­sük, 1—2 cm mélyre s a fejlett palántá­kat októberben telepítsük el. Szárazság­tűrő. Izsóppal, gyűszűvirággal együtt ül­tetve virágzáskor középkori várkertek hangulatát idézi.

KERTI RUTA [Ruta graveolens] Termesztett, évelő

Lándzsás levelei, hosszú tőkocsányon fejlődő tömött füzérvirágzata ösvények, utak jellegzetes kísérője. Egyike a leg­ismertebb népi gyógynövényeknek. Ösz- szezúzott friss leveleit külsőleg feké­lyek, égési és gennyes sebek borogatá­sára, forrázatát belsőleg tüdőbetegsé­gek, vérzések gyógyítására használták. A leveleit gyűjtik. Drogja nyalkát, C-

vitamint, cseranyagot, enzimeket, cuk­rokat tartalmaz. Baktériumölő és fertőt­lenítő hatását az aukubin vegyülettől kapja. Alkoholos kivonata szúnyogcsípés elleni jó bedörzsölőszer. Nyálkaoldó, köhögéscsillapító hatását gyógyteakeve- rékekben hasznosítják. Hasonló hatása miatt a széleslevelű útifű (Plantago ma­jor) is gyűjthető.

KESKENYLEVELŰ ÚTIFŰ [Pkntago lanceohta]

Vadon termő, évelő

Réteken, tölgyesekben találkozhatunk a 30—50 cm magas, rózsaszín virágú kis ezerjófűvel. Június—augusztusban virág­zik. A népi gyógyászatban nagyon megbe­csült, értékes gyógynövény volt („száz­aranyos fű”)- A drog (Centaurii herba) rendkívül keserű glikozidákat (eritro- centaurin, genciopikrin), gyantát, viaszt, nikotinsávat tartalmaz. A hazai és több

külföldi gyógyszerkönyvben hivatalos drog. Kitűnő gyomorjavító, a keserű tinktúrák állandó komponense (Tinctu- ra amara). Keserű italok, likőrök gyár­tásához nélkülözhetetlen. Az import ke­serűanyagok helyettesítésére kiválóan alkalmas. Rokon fajai, a keskeny levelű és a csinos ezerjófű is gyűjthetők, gyó­gyászati értékük azonos.

KIS EZERJÓ FŰ [Centaurium minus] Vadon termő, egy- és kétéves

Hegyvidéki lombos erdőink elegyfáját szép koronája, virágzatának kellemes illata miatt parkokba, utak mellé sor­fának ültetik. Virágzata a kamilláéhoz és a bodzához hasonló népszerű gyógy- tea. Meghűléskor, megfázáskor izzasztó hatású, köhögéscsillapító teát készíte­nek belőle. Sokan élvezeti, üdítő ital­ként is fogyasztják. A drog (Tiliae flores)

illő olajat, gyantát, flavonoidokat, nyál- kaanyagot tartalmaz. Június—júliusban virágzik. A virágot a murvalevelekkel együtt, ollóval vagy késsel vágjuk le, a gallyak letépése nélkül. Gyűjtéskor gon­doljunk a fák védelmére is! Orvosi célra csak a kis- és nagy levelű harsak virág­zata gyűjthető, ipari célra gyűjtik még az ezüsthárs virágát is.

KISLEVELŰ HÁRS [Tilia cordata]

Vadon termő és termesztett, fa

Temetőkertek közismert, szép gyep­pótló növénye, vadon gyertyános töl­gyesekben, bükkösökben fordul elő. Magyar szakemberek kutatási eredmé­nyeként az utóbbi három évtizedben jelentős gyógyszeripari növénnyé vált. Hajtása (Vincae minoris herba) vérnyo­máscsökkentő és agyértágító hatású al­kaloidokat tartalmaz (vincamin, Vincin).

Belőle készül a Devincan és a Vincamin gyógyszerkészítmény. Kék és fehér vi­rágaival, örökzöld lombjával díszítő, zárt levéltakarót képező tartós kiskerti nö­vény. Árnyékos, félárnyékos fekvést, üde, tápdús talajt igényel. Tőosztással szaporítjuk ősszel vagy tavasszal. Zárt állomány kialakításakor 30×30 cm-es tenyészterületre telepítsük.

KIS TÉLIZÖLD [Vinca minor]

Vadon termő és termesztett, évelő

Hegy- és dombvidéki erdőink e két fa­jának fiatal törzséről és ágairól gyűjtött kéreg az ókortól ismert gyógyászati anyag, A 15—20 cm hosszú, 2—3 mm széles, görbült kéreglemezek fanyar, összehúzó ízűek. A hazai és több kül­földi gyógyszerkönyvben hivatalosan szereplő összehúzó hatású drog (Quer- cus cortex) 20% cserzőanyagot, gallusz-

savat, kvercitet tartalmaz. Főzetét has­menés, gyomorvérzés esetén, fagyott testrészek külsőleges borogatására hasz­nálták. A szarvasmarhák hasmenésének gyógyításában őrleménye fontos gyógy­szer. A tölgyfák leveléből, kérgéből és a gubacsókból az ipar csersavat állít elő. Pörkölt makkjából főzött teát angol kó­ros és hasmenéses gyerekekkel itatták.

KOCSÁNYOS, KOCSÁNYTALAN TÖLGY [Quercus robur, Q. petrea]

Vadon termő és termesztett, fa

A Föld legkedveltebb háztartási és ipari fűszer növényeinek egyike, hazánkban vadon is megtalálható. Erősen fűszeres ízű magját, a köménymagot péksütemé­nyek, sajtok, húsételek, saláták, italok fűszerezésére használják. A belőle fő­zött tea kedvelt gyomorerősítő, szél­hajtó. Drogja (Carvi fructus) 3—7% iHó olajat tartalmaz, amelyet a konzerv-, a

gyógyszer- és a kozmetikai iparban hasz­nálnak fel. Az olaj jellegadó fő kompo­nense a d-karvon. Kora tavasszal vetik 30 cm sortávolságra. Az első évben tő­levél rózsát fejleszt, a második év máju­sában virágzik, termése júliusban érik. Másfél ezer hektáron folyik nagyüzemi termesztése. Újabban egyéves változa­tát is termesztik.

KONYHAKÖMÉNY [Carum carvi]

Termesztett, kétéves

A komló a sör fűszere és tartósítószere. Keserű savai (humulon, lupulon) adják a sör jellegzetes ízét, zamatát, illó olaja és gyantaanyagai a mikroszervezetek el­szaporodását gátolják meg. A ligeter­dőkben élő vadkomlót először 786-ban a németországi Szt. Denisi kolostorban termesztették. Ma az 5—10 m-re fel kú­szó, liánszerű, kétlaki növény nőivarú

egyedeit hatalmas támrendszer mellett, speciális gépekkel termesztik. A drog (Lupuli strobuli) a növény termős virág­zata, ún. „toboza”. Régi kenyér- és ital­fűszer, a népgyógyászatban nyugtató­ként használták. Kivonatából ma enyhe idegnyugtatókat készítenek, ezenkívül vesetisztító teakeverékek, haj- és bőr­ápoló kozmetikumok alkotórésze.

KOMLÓ [Humulus lupulus]

Vadon termő és termesztett, évelő

Egyiptomi sírkamrákból előkerült, ró­mai orvosok által is ajánlott régi fűszer­növény, ernyős virágai júniusban nyíl­nak. A 0,5—2% olajtartalmú ikerkaszat- terméseket széleskörűen használják sa­vanyúságok, húskészítmények, italok ízesítésére. A mexikói és a francia kony­ha közkedvelt fűszere. A termésekből lepárolt illó olajat az élelmiszeripar és

az illatszeripar dolgozza föl. Fő kompo­nense a linalool. Drogja (Coriandri fructus) emésztést javító teakeverékek alkotórész Március elején 40 cm-es sortávolságra, 1—2 cm mélyre vessük. Augusztusba^ a termések barnulása kezdetén a levágott növényeket kis ké­vékbe kötve, szellős helyen utóérleljük, majd lemorzsoljuk.

KORIANDÉR [Coriandrum sativum] Termesztett, egyéves

Legelőkön, erdőszéleken, elhagyott sző­lők mezsgyéin élő 1—2 m magas ág­tövises cserje. Virágai a lomblevelek ki­hajtása előtt, március—áprilisban nyíl­nak. Az ókor óta ismert és keresett gyógynövény. A kinyílt virágot és az érett termést gyűjtik. A virág glikozi- dokat, a termés cukrot, savakat, C-vita- mint, pektint tartalmaz. Hashajtó, vér­

tisztító és vizelethajtó teakeverékekben, újabban magas vérnyomás ellen is hasz­nálják. A csonthéjas termésből fogyasz­tó- és bélhurut elleni lekvárt, néhol pe­dig kökénypálinkát főznek. Levelével, virágtömegével és hamvaskék termésé­vel egyaránt díszítő értékű cserje. A ta­lajjal szemben igénytelen, áthatolhatat­lan sövényt ad.

KÖKÉNY [Prunus spinosa]

Vadon termő, cserje

Az elsősorban egynyári dísznövényként ismert és kedvelt növényt régóta ter­mesztik Európában gyógynövényként is. Virágzata flavonoidokat, karotínoidokat tartalmaz. Teakeverékekben gyomor- és bélbetegségek gyógyítására, sebek külső borogatására használták. Színanyagai éte­lek festésére szolgálnak. Sokfelé ter­mesztik, főleg narancssárga, telt virágú

fajtáit {Rádió, Ball). Magját március ele­jén vessük szabadföldbe, 40 cm-es sor­távolságra. Eléggé igénytelen, szárazság­tűrő növény. Júniustól virágzik, a fészek­ből kicsípett nyelves virágokat árnyékos helyen azonnal szárítsuk meg, és lég­mentes helyen tároljuk. Szedés után a növények 3 hét múlva ismét virágoz­nak.

KÖRÖMVIRÁG [Calendula officinalis] Termesztett, egyéves

Parlagok, árokpartok közismert nagy termetű gyomnövénye. Az első évben hatalmas lapu leveleket fejleszt, a máso­dik évben jelenik meg fészekvirágzata, amely horgas csúcsú pikkelyei miatt a falusi gyerekek kedvelt játéka volt. Gyö­kerét vizelet- és epehajtónak, külsőleg pedig bőrbetegségek, ekcémák, sömö- rök borogatószereként használták. Ösz-

szezúzott levelével égési sebeket boro­gattak. Drognyerésre csak az első éves növények gyökere alkalmas. Tavasszal vagy ősszel gyűjtik. A d rog (Bardanae ra- dix) nagy mennyiségű inulint, nyálkát, keserűanyagokat, illó olajat tartalmaz. Hajápoló szerek megbecsült alapanyaga, főzetét teakeverékekben izzasztónak, epe- és vesekőoldónak használják.

KÖZÖNSÉGES BOJTORJÁN [Arctium láppá]

Vadon termő, kétéves

Hegyvidéki legelők, alföldi homokbuc­kák változatos, szép formájú, 1—3 m-es örökzöld cserjéje. A középkori pestis­járványok idején ágait fertőtlenítés cél­jából Európa-szerte máglyákon égették. Érett termése 1—2% illó olajat, cukrot, gyantát tartalmaz. íze zamatos, kissé ke­sernyés, illata kellemes, a borovicska, a gin alapanyaga. Fűszerként vadas húsok­

hoz, grillételekhez, páclevekhez hasz­nálják. Illó olaja reumás bedörzsölősze­rek, fürdősók komponense. A fiatal nö­vényt eredeti termőhelyéről ne ássuk ki, az átültetést nehezen tűri, konténe­res csemetéi faiskolákban egyébként is kaphatók. Kétlaki növény, bogyói a ter- mős példányokon kétévenként, ősszel érnek.

KÖZÖNSÉGES BORÓKA [Juniperus communis]

Vadon termő, cserje

Júliustól nyár végéig réteken, legelőkön folyamatosan virágoznak a fehér, rózsa­szín és pirosas virágú cickafarkfűfajok, amelyek közül a fehér virágú közönsé­ges cickafarkfű a kamillához hasonlóan több ezer éve ismert és használt gyógy­növény. Drogként csak a fehér virágú növények levelét, virágát és hajtását gyűjtik (Millefolii herba). A virágban

0,1—0,5% illó olaj található, fő ható­anyaga a kamazulén, melytől az illó olaj sötétkék színűvé válik. A drogban ke­serűanyagok és flavonoidok is találha­tók. Gyulladáscsökkentő, vérzéscsilla­pító és fertőtlenítő hatása révén külső­leg égési sebekre, bőrbajokra, belsőleg tea formájában fog- és szájgyulladásra, gyomorfekély gyógyítására használják.

KÖZÖNSÉGES CICKAFARK [Achillea míllefolium]

Vadon termő, évelő

Hegyvidéki erdők szélén, legelőkön, bokros helyeken élő, sárga virágú gyógy­növényünk. Július—augusztus hónapok­ban virágzik, érett termései horgas sző­rökkel ragadnak a ruhába és az állatok szőrébe. A drog (Agrimoniae herba) vi­szonylag sok kovasavat, flavonokat, ke­serű- és cseranyagokat tartalmaz. Vizes kivonatai antibiotikus hatásúak. A népi

gyógyászatban régóta ismert és hasz­nált növény. Főzetét külsőleg kelések, gyulladások borogatására, belsőleg epe-, gyomor- és májbajok ellen itták. Nap­jainkban máj-, gyomor- és epeműködést serkentő teakeverékek alkotórésze. Teája jó ízű üdítő ital, énekeseknek, szónokoknak toroköblögetésre aján­lott.

KÖZÖNSÉGES PÁRLÓ FŰ [APRÓBOJTORJÁN] [Agrimoniaeupatoria]

Vadon termő, évelő

Konyhakertekben termesztett, de ned­ves réteken, kerítések mentén megta­lálható. Aromás, kellemesen csípős ízű, sokféle formában, nyersen reszelve, ece­tesen fogyasztjuk, por alakban vagy pép formában is forgalmazzák. A gyökér szi- nigrin gli közi dókat tartalmaz. Az ezek enzimes bomlásakor képződő allilmus- tárolaj (allil-izotiocianát) okozza a tor­

ma csípős ízét, szúrós, könnyfakasztó szagát. Erős hatása miatt a népgyógyá­szatban reuma ellen, vérkeringést ser­kentő, bőr izgató borogatásokra használ­ták. Étvágygerjesztő, gyomor javító ha­tása illóolaj-tartalmával függ össze, ki­vonata hajszeszek alkotórésze. Tavasz- szal, rügyes dugványokkal lehet szapo­rítani.

KÖZÖNSÉGES TORMA [Armoracia lapathifolia]

Termesztett és vadon termő, évelő

Nedves rétek, folyóparti ligetek 2—3 m magas árnyékkedvelő cserjéje. Zöldes­fehér virágai aprók, termése éretten ibolyásfekete, csonthéjas bogyó. Meg­szárított kérge hivatalos gyógyszer köny­vi drog, értékes gyógyszeripari nyers­anyag, epe- és máj betegségek, valamint elhízás elleni teakeverékek alkotórésze. Egyike a legjobb hashajtóknak. A drog

(Frangulae cortex) 6—9% antraglikozi- dot, keserű- és cseranyagokat, cukrot, enzimeket tartalmaz. Gyűjtéskor az egész növényt kímélni kell! A 2 cm vas­tag ágakról kora tavasszal márciusban, áprilisban fejtik le a kérget, amely fris­sén hánytató hatású, ezért csak egyéves tárolás vagy hőkezelés után főzhető be­lőle tea.

KUTYABENGE [Frangula alnus] Vadon termő, cserje

Két méterre megnövő, zellerre emlé­keztető illatú, régi fűszer- és gyógynö­vény. Értéke miatt Nagy Károly frank császár kötelezővé tette termesztését a középkori kolostorkertekben. Vizelet­hajtó teakeverékeknek (Species diure- ticae) ma is alkotórésze. Intenzíven aro­más fűszer, ezért a likőr- és konzerv­iparban használják. A „Maggi” fűszer­

keverék jellemző illatát a lestyántól kapja. A gyökér illóolaj-tartalma 0,5— 1% között változik. A nyirkos, mély fekvésű talajt szereti. A márciusi vetés­ből nevelt kis növényeket 60×40 cm-re ültessük szét. Gyökerét két év múlva októberben szedjük fel, mosás, darabo­lás, szárítás után jól záródó edényben tároljuk.

LESTYÁN [Levisticum officinale]

Termesztett, évelő

Franciaország déli, karsztos tartományai­ból származik. Két faja ismert: a valódi vagy francia (kép) és a hibrid vagy angol levendula. Szárított virága (Lavandulae flos) 0,5—1% illó olajat, cserzőanyago­kat tartalmaz. Az olaj fő komponense a linalilacetát. A virágot és illó olaját ideg nyugtató hatása miatt fürdőkben, nyugtató készítményekben használják.

A reneszánsz, barokk, rokokó korok leg­divatosabb illatszere volt. Melegigényes, szárazságtűrő, tipikus sziklakerti nö­vény. Liláskék virágzata június—július­ban karakterisztikus dísze kertjeinknek. A francia levendula magját november­ben vessük el szabadágyba, a kikelt pa­lántákat a következő év őszén ültessük végleges helyükre.

LEVENDULA [FRANCIA LEVENDULA] [Lavandula angustifolia]

Termesztett, évelő

Eurázsia mérsékelt égövi erdeinek, ned­ves rétjeinek 0,5—1,5 m magas növénye. Gyökere és gyökértörzse (Valerianae rhizóma et radix) egyike a legrégibb gyógyszereknek, de a modern gyógyá­szatnak is fontos alapanyaga. A drog illó olajat, valepotriátokat, szerves savakat tartalmaz, ez utóbbiak közül a bomlé- kony izovaleriánsavtól nyeri kellemet­

len szagát. Az idegrendszerre gyakorolt kedvező hatását nyugtató teakeverékek­ben, tinktúrákban, idegcsillapító gyógy­szerekben használják fel (Valeriána, Le- gatin). Az augusztusi vetésből nevelt pa­lántákat október elején 40×30 cm-re telepítjük, és a gyökereket a következő év őszén szedhetjük fel. A nyirkos, de laza talajt kedveli.

MACSKAGYÖKÉR [Valeriána officinalis] Vadon termő és termesztett, évelő

Fátyolszerű álernyovirágzatát a virágkö- tészek virágcsokrok lazítására használ­ják, telt virágú változatait dísznövény­ként termesztik. Homokdombokon, vas­úti töltések oldalában él, félgömb alakú hajtásrendszere június—júliusban tö­megesen látható. Gyökere vízzel össze­rázva tartós habot képez, ezért régen finom kelmék mosására használták. A

gyökér 2 m hosszú, 5—10 cm vastag is lehet, 20% szaponint tartalmaz, amely kitűnő köptető, nyálkaoldó hatású. A kozmetikai iparban szappanok, bo­rotválkozószerek, fogkrémek habzóké­pességének javítására használják. Ősszel kell gyűjteni, a kiásott gyökeret meg­hámozva, korongokra szeletelve szárít­ják meg.

MAGYAR SZAPPANGYÖKÉR [Gypsophyla paniculata] Vadon termő, évelő

A virágénekek „bimbós majoránná”-ja a magyar konyha régi, híres fűszere, de elterjedt az egész világon. A morzsolt növény különleges, egyedi ízű fűszere a legtöbb húsételnek. így hurka- és szár­nyastöltelékekhez, birkához, grillcsirké­hez kitűnően használható. A növény vi­rágzáskor 0,5—1,3% illó olajat tartal­maz, amelyet főként a húsipar haszno­

sít. Kiskertben, háztájiban termeszthe­tő. A fólia alatt nevelt 6—8 cm nagyságú palántákból 10—15 db-ot csokrosan, 40 x 20 cm-és tenyészterületre április végén ültessünk ki. Állandó helyére március végén vessük. Gyakori öntö­zést és gondos növényvédelmet kíván. Többször vágható, a megszárított nö­vényt morzsolás után portalanítsuk.

MAJORÁNNA [Majorana hortensis] Termesztett, egyéves

Elő-Ázsiából származik. Európa kertjei­ben több mint ötszáz éve megtalálható dísz- és gyógynövény. Sok színváltozata van. A fekete virágú növény a drog, amelyet emésztő- és légzőszervi beteg­ségek gyógyítására, valamint italok, élel­miszerek színezésére használnak. Virág­jában antocianin típusú színezőanyagok találhatók (altéin, malvidin). A kisker­

tekben a mályvák több évesek, drognak egyéves, nemesített fajtáját termesztik. Kora tavaszi helybevetéssel szaporíthat­juk. A virágokat száraz időben a har­mat fel száradása után szedjük. A szir­mokat elvirágzáskor kell kicsípni a vi­rágból, majd azonnal megszárítani. Dísz­növényként nagyobb virágágyakba, vagy falak, kerítések takarására ültetjük.

MÁLYVARÓZSA [Althaea rosea] Termesztett, egy- és kétéves

Egyik legősi bb kultúrnövényünk, az óko­ri orvosok első érzéstelenítője, altatója (somniferum — álomhozó). Több hasznú növény: fő terméke a mag, amit elsősor­ban étkezésre használnak. A máktok fontos gyógyszeripari alapanyag, ugyan­akkor veszedelmes kábítószer, az ópium forrása is. Kábái János magyar gyógysze­rész 1931-es szabadalma óta gyógyszer­

alapanyagként az érett, mag nélküli mák­tokot használják a mákalkaloidok elő­állítására. A máktok 0,4—1%-ban több mint 40-féle alkaloidot tartalmaz. Ezek a korszerű gyógyászat nélkülözhetetlen alapanyagai, pl. a morfin fájdalomcsilla­pító, a kodein köhögéscsillapító, a pa­paveri n görcsoldó hatású gyógyszerek fő hatóanyaga.

MÁK [Papaver somniferum] Termesztett, egyéves

Téglagyárak, töltések, megbolygatott agyagszakadékok („martok”) kora ta­vasszal tömegesen nyíló pionír növénye. Élénksárga fészekvirágzatai hosszú tő- kocsány végén ülnek, levelei 20—25 cm átmérőjűek, szíves-kerekded alakúak. A virágzat! drog (Farfarae flores) nyál­kát, színanyagokat, fitoszterineket és cseranyagokat, a ritkábban gyűjtött le­

véldrog (Farfarae folium) 17% vas-zöl- dítő csersavat és keserűglikozidákat tar­talmaz. A virágokat márciusban és áp­rilisban gyűjtik. Régóta használják lég­zőszervi megbetegedések ellen, külföl­dön mellteák állandó alkotórésze. A be­lőle főzött teát rekedtség, asztmatikus köhögés csillapítására fogyasztják, de gyomor- és bélfekély ellen is hatásos.

MARTILAPU [Tussílago farfara] Vadon termő, évelő

Dél-EuTopában áttelelő egyéves, ha­zánkban egynyáriként termesztett új gyógynövény. Régebben használták lép-, máj- és epe betegségek gyógyítására, de csak egy évizede került a gyógyszeripari alapanyagot adó termesztett növények közé. Az 1—2 m magasra is megnövő növény merev tőlevélrózsái fehéren márványozottak, erősen tüskések. Nagy

fészekvirágzatai is szúrósak. A termés 20—25% zsíros olajat, a termésfal flavo- noidokat tartalmaz. Napjainkban májbe­tegségek gyógyítására a belőlük készí­tett gyógyszereket használják fel. Már­ciusban 60 cm-es sortávolságra, 2—3 cm mélyre vessük helybe, majd 40 cm-re ritkítsuk. Ápoláskor tüskéire vigyáz­zunk!

MÁRIATÖVIS [Sylibum marianum]

Termesztett, egyéves

Szárazabb rétek, legelők lakója. Kelle­mes illata egyedenként változhat, csak­nem száz alfaját írták le. Egyik kiemel­kedő szakértőjük Lyka Károly művészet­történész volt. A herbában p-cimol- tartalmú illó olaj, szerpiIlin keserűanyag és fiavonok találhatók. Görcsoldó, köp­tető, fertőtlenítő hatása miatt légcső­hurut, szélbántalmak esetén tea formá­

jában használják. Aromás, kámforos íze miatt kellemes háztartási és italfűszer. Pikáns íze fűszerkeverékekben érvénye­sül leginkább, franciás vagy diétás éte­lek ízesítésére használják. 50 cm sor­távolságra, 0,5 cm mélyre vessük már­cius közepén, keléskor gondosan ön­tözzük, gyomláljuk. Májusi vágás után szeptemberben ismét virágzik.

MEZEI KAKUKKFŰ [Thymus serpyllum]

Vadon termő, évelő

Nyirkos réteken, töltéseken, árokpar­tokon májusban gyűjtik e virágtalan, spórás növény örvösen elágazó meddő­hajtásait. Régen tisztítószerként ónedé­nyek súrolására használták („kannamo­sófű”). 10% kovasavtartalma miatt a nö­vény érdes, merev tapintású, a réti szé­nába kerülve annak minőségét rontja. Drogja, amely számos ország, így ha­

zánk gyógyszer könyvében is szerepel (Equiseti herba) tartalmaz még szerves savakat, szaponint és keserűanyagokat. Régi népi gyógyászati szer vesebajok, reuma ellen. Főzete epe- és májbántal- mak elleni, vizelethajtó és vesetisztító teakeverékek alkotórésze. Gyűjtésekor vigyázzunk, nehogy más, értéktelen vagy mérgező zsurlófajjal összekeverjük!

MEZEI ZSURLÓ [Equisetum arvense]

Vadon termő, évelő

Kisázsiából, a Földközi-tenger vidéké­ről származó faj, illóolaj-nyerés céljából csak az ötvenes évek közepétől kezdték termeszteni. Virágzata 0,04—0,2% kel­lemes, ámbraillatú illó olajat tartalmaz, amelynek fő hatóanyaga linalilacetát. El­sősorban az illatszer- és háztartásvegy­ipar használja fel i I latosí tás ra. Italok fű­szerezésére is alkalmas. Márciusban

helybevetéssel szaporítjuk. Az első év­ben nagy, érdes tőleveleket hajt, a má­sodik év júliusában virágzik. Virágzata szinte ragad a mirigyszőrök által kivá­lasztott illó olajos váladéktól. Jó mézelő, szárazságtűrő, meleg- és fényigényes nö­vény. Intenzív illatú, hatalmas virágtö­mege szélesebb körű díszkerti felhasz­nálását indokolná.

MUSKOTÁLYZSÁLYA [Salvia sclarea]

Termesztett, kétéves

Hazánk bükköseiben, erdei vágásokban gyakori, 1,5 m magas, szennyeslila virá­gú, bogyótermésű növény. Egyike a leg­mérgezőbb gyógynövényeknek! Levele, termése és gyökere alkaloidokat tartal­maz. A drog (Belladonnae folium, radix) legfontosabb hatóanyaga az atropin, amely a pupilla tartós tágulását idézi elő, s így nagy szerepe van a szemészeti gya­

korlatban. A növény nedve a XVI. szá­zadban az olasz szépasszonyok kedvelt szépítőszere volt („bella donna”). A foszforsav észter tartalmú növényvédő szerek okozta mérgezések leghatéko­nyabb ellenszere. A drogból készített gyógyszerek ezenkívül izomgörcsoldók, külső elválasztású mirigyek működését szabályozók.

NADRAGULYA [Atropa belladonna]

Vadon termő, évelő

Ártéri erdők alj növényeként tömege­sen előforduló 1 m magas gyomnövény. Egész felülete gyantasavszeríí „csalán­méreggel” teli fullánkszőrökkel borí­tott, testhez érve égető, viszkető érzést okoz. A népi gyógyászatban helyi izgató hatása miatt köszvény, reuma ellen használták. Levelét, hajtását és gyöke­rét gyűjtik. A levéldrog (Urticae folium)

glikozidokat, cseranyagokat, szerves sa­vakat, klorofillt, vitaminokat tartalmaz. Gyógyító hatását aranyér elleni ülőfür­dőkben, hajápoló szerekben, samponok­ban, belsőleg pedig vizelethajtó, ízületi bántalmak elleni teakeverékekben hasz­nosítják. Nagy mennyiségű klorofillt ál­lítanak elő belőle a likőr-, édes- és üdí­tőital-ipar részére.

NAGY CSALÁN [Urtica dioica] Vadon termő, évelő

Az Észak-Európában honos, 1—2 m ma­gas növény nevét a monda szerint a gyó­gyító hatását hirdető angyaltól kapta (angelus — angyal). Levele, termése, de főleg a gyökere (Angelicae radix et rhi- zóma) illó olajat, aromás és keserűanya­gokat tartalmaz. Különleges illata, ke­sernyés íze révén likőrök, gyomorkese­rűk fontos ízanyaga. Fiatal leveleit Grön-

landon, Izlandon főzelékként fogyaszt­ják. Emésztést segítő, étvágyjavító, szél- hajtó teák része. Illó olaját a likőr-, illat­szer- és cukoripar használja. A mély fek­vésű, nyirkos helyeket kedveli, magját novemberben vessük el. Érdekes for­májú, nagy térigényű növény, 70×50 cm-re palántázzuk. Szedésekor kesz­tyűt viseljünk.

ORVOSI ANGYALGYÖKÉR, ANGELIKA [Angelica archangelica]

Termesztett, kétéves

Ausztráliából származó, néhány évtizede termesztett gyógyszeripari növény. 1,5 m magas hajtásai hármas bogas elágazá­sinak, virágai sötét lilák, termése éretten narancssárga bogyó. Herbája 0,8—1,5%- ban szteroid vegyületeket tartalmaz (szolaszodin, szolamargin), amelyekből szív-, ideg- és reumatikus betegségek, valamint hormonzavarok gyógyítására

szolgáló gyógyszereket készítenek. Az állatgyógyászatban is felhasználják. Ha­zájában évelő, nálunk egyévesként ter­meszthető, melegigényes, hosszú te­nyészidejű növény. A februári magve­tésből, fólia alatt nevelt 15 cm-es lilás szárú palántákat április végén 70×40 cm-re ültessük ki. Júniustól a fagyokig virágzik.

ORVOSI CSUCSOR [Solanum laciniatum] Termesztett, egyéves

Árterek, patakmenti zsombékosok egy­re ritkuló növénye. Görög nevét csilla­píthatatlan éhségérzetet kiváltó hatásá­ról kapta (acorus — telhetetlen). Talaj­ban kúszó rizómái kesernyésen fűszeres ízűek, évszázadok óta étvágyjavítóként, gyomorerősítőként használatosak, tink- túrák, cukrozott darabkák formájában. Jellegzetes illata, enyhén kesernyés, csí­

pős, fanyar íze miatt világszerte az édes­kesernyés italok zamatkombinációihoz használják. A drog (Calami rhizóma) 3— 5% illó olaját, keményítőt, nyálkát, ke­serű glikozidákat tartalmaz, gyakran há­mozott formában kerül a kereskedelem­be. Emésztési zavarok, vérszegénység esetén használják, az állattápszereknek is lényeges komponense.

ORVOSI KÁLMOS [Acorus calamus]

Vadon termő, évelő

Legelőkön, parlagokon található, min­den részében igen keserű, fehéren moly- hos, ajakos virágú gyógynövény. Jú­nius—júliusban virágzik, az egész nö­vény illata kellemes, megszárítva szag­talan. A teljes virágzás kezdetén gyűj­tött herba 0,3—1% marrubiin keserű­anyagot, 7% cseranyagot, illó olajat, gyantát, viaszt, nyálkát tartalmaz. Egyip­

tomiak óta használatos népi gyógyászati szer légzőszervi megbetegedések ese­tén. Teáját étvágytalanság, epe- és máj­panaszok esetén isszák. Mézzel ízesítve krónikus légcsőhurut esetén szedik. Ke­serű likőrök ízesítésére, gyógycukorkák gyártására is használják. Gyűjtésekor ne keverjük össze a fehér pemetefű (M. peregrinum) szürkén molyhos részeivel.

ORVOSI PEMETEFŰ [Marrubium vulgare] Vadon termő, évelő

Az ókortól kezdve sokféle betegség el­len használják. Teája görcsoldó, gyulla­dáscsökkentő, fertőtlenítő hatású. Kék színű illó olaja gyulladásgátló készítmé­nyekbe, bőrápoló kozmetikumok alko­tórésze. A drog (Flores chamomillae) illóolaj-tartalma 0,2—1% között válto­zik, kémiai összetétele fajtánként eltérő. Gyulladáscsökkentő hatóanyagok a ka-

mazulén és a bisabolol-oxid A, B, görcs­oldó a cisz-dicikloéter. Hazánkban va­don szikes területeken, főleg a Horto­bágy környékén fordul elő, ahol kézi kamillafésűkke! gyűjtik. Néhány éve nagy hozamú fajtákkal megkezdődött üzemi termesztése is. Házikertben a ma­got augusztusban vessük, az áttelelő növény önmagát évekig fenntartja.

ORVOSI SZÉKFŰ (KAMILLA) [Matrícaria chamomilla]

Vadon termő és termesztett, egyéves

Nyirkos, patak menti réteken honos, 100—160 cm magas, vadon termő gyógy­növény, de sokfelé termesztik is. Július­tól szeptemberig folyamatosan virágzik, virágai fehér-rózsaszínűek. A növény szárított gyökere és levele a drog (Al- thaeae radix et folium), ami nagy meny- nyiségű nyalkát, pektint tartalmaz. A gyökeret hámozva és kockára vágva

hozzák forgalomba. Ma is használatos légcsőhurut, köhögés elleni teakeveré­kekben. Kivonatából köptetőt, köhögés elleni szirupot és gyógycukorkát is ké­szítenek. A júliusi szabadágyi magvetés­ből nevelt palántákat ősszel ültessük 60×40 cm-re. A gyökértörzs rügyes da­rabjainak őszi telepítésével gyorsabban kapunk kifejlett növényeket.

ORVOSI ZILIZ [A Ithaea officinái is]

Vadon termő és termesztett, évelő

A mediterrán származású évelő félcser­je kedveli a déli fekvésű helyeket. Szá­rított levele (Salviae folium) hivatalos gyógyszerkönyvi drog. Keserű- és cser­anyagot, 1—2,5% illó olajat tartalmaz, amelynek fő komponense a tujon. For- rázatát fertőtlenítő és összehúzó hatása miatt gyulladásos testrészek külső öb­lögetésére használják. Érdekes illatú,

aromás ízű levele zsíros húsételek, kö­retek ízesítésére alkalmas. Tőosztással vagy magvetéssel szaporíthatjuk. Az áp­rilisi szabadágyi magvetésből nevelt pa­lántákat ősszel ültessük végleges he­lyükre. Júniusban virágzik. Ezüstös és illatos levelei elvirágzás után és télen is díszítő elemei a sziklakertnek. A hó által letört ágakat vágjuk vissza, újra sarjad.

ORVOSI ZSÁLYA [Salvia officinalis]

Termesztett, évelő

Erősen mérgező hagymagumós növény. Ősszel virágzik, lila virágai nedves hegyi réteken néhol nagy tömegben láthatók. Lándzsás levelei, s közöttük toktermése csak a következő tavaszon jelennek meg, magja júliusban érik. Hagymagumója és magja erősen mérgező colchicin alkaloi­dot tartalmaz, amely különösen gyerme­kekre veszélyes. ízületi bántalmak ellen

használták, de veszélyessége miatt gyó­gyászati jelentősége csökkent. A colchi­cin nek azonban sejtosztódást gátló, nö­vekedést szabályozó hatása révén fontos szerepe van a növénynemesítésben, mi­vel megállítja a sejt mag osztódást. Kol- chicinézéssel több új fajtát állítottak elő, pl. a Budakalászi 2 poliploid kamilla­fajtát.

ŐSZI KIKERICS [Colchicum autumnale]

Vadon termő, évelő

Mindenütt közönséges gyomnövény, áp­rilistól októberig virágzik. Néhol töme­gesen terem, ott kaszálni lehet. Nevét szív alakú, tarisznyához hasonló, sok- magvú becőkéjéről kapta. A drog (Bur- sae pastoris herba) káliumsót, kolint, acetilkolint, cseranyagot, flavonglikozi- dot tartalmaz. Teáját a népi gyógyászat­ban gyomor- és bélvérzés esetén itták.

Mélius Juhász Péter írja: „Asszonyem­ber vérét megáilotja, minden belső be­tegséget gyógyít”. Az első világháború után az anyarozs helyettesítésére is hasz­nálták, mivel a méhre összehúzó hatása van. Kivonata a IX. Szovjet Gyógyszer­könyvben hivatalos készítmény. Vérzés­csillapító teakeverékek egyik alkotó­része.

PÁSZTORTÁSKA [Capsella bursa-pastoris]

Vadon termő, egyéves

Általánosan használt zöldség- és fűszer­növényünk több külföldi gyógyszer­könyvben hivatalos gyógynövény. Gyö­kere apioltartalmú illó olajat, nyál kát, cukrot tartalmaz. Levelével együtt vi­zelethajtó, hólyaghurut elleni teákban használják, jellegzetes illata, fanyar íze miatt likőrök ízkiegészítője. Zsírosolaj- és illóolaj-tartalmú magját az élelmi­

szer- és a likőripar hasznosítja. Levelé­vel ételeket ízesítenek, fodros levelű változatával szendvicseket, hidegtálakat díszítenek. A téli, vitaminszegény idő­ben nagy jelentőségű a fogyasztása. Ősz­szel a gyökerek egy részét ne szedjük ki a földből, a meghagyott lomb fagyos időben is szedhető, hóesés előtt fóliával takarjuk be.

PETREZSELYEM [Petroselinum hortense]

Termesztett, kétéves

Régebben a kék búzavirággal és a szarka­lábbal együtt a búzatáblák közönséges gyomnövénye volt. A kinyílt virágok

szirmát gyűjtik, és gyorsan, összetapa­dás nélkül szárítják meg. Száradás köz­ben lángvörös színe piszkoslilásra válto­zik. A drog (Papaveris rboeados flos) sok nyálkát, glikozidot, színanyagokat tartalmaz. Gyógyászatilag nem jelentős.

Forrázatát szem borogatásra, toroköblö­getésre használták, teáját köptetőként köhögéscsillapításra s enyhe idegnyug­tatóként isszák. Antociántartal mánál fogva gyógyteák színezésére, szörpök, cukorkák festésére használják. Telt vi­rágú díszkerti változata sűrűn vetve szép színfoltot ad az egynyári virágok között.

PIPACS [Papaver rhoeas] Vadon termő, egyéves

Kislányok kedvelt mezei játékszere, sár­ga virágtömegével egész réteket bebo­rít. Gyökere, tej nedve a népi gyógyá­szatban a görögök óta szeplők, májfol­tok, szem betegségek gyógyszere. „Az vénasszonyok, ha orcájokat a vizével mossák, az aggszínt, sömörgést elvészi” — írja Mélius Juhász Péter a Herbáriu­mában. A drog (Taraxaci radix, rhizoma.

folium) inulint, nyál kát, keserű- és cser” anyagot, szaponint, vitaminokat tartal­maz. Levelét és gyökerét együtt vagy külön gyűjtik. A megpörkölt gyökér egyúttal kávépótlónak is jó. Napjaink­ban étvágygerjesztő, emésztést javító teakeverékekben, keserű tinktúrákban használják, de vizelethajtóként, máj-, va­lamint epebetegségek ellen is hatásos.

PONGYOLA PITYPANG [GYERMEKLÁNCFŰ] [Taraxacum officinale]

Vadon termő, évelő

A Marco Polo által is említett ősi kínai gyógynövény, a „nagy sárga gyökér”, a legkedveltebb hashajtó gyógyszerek egyike. Magas termetű, igen nagy leve­leket fejlesztő közép-ázsiai növény. Gyö­kere tannoid- és antrakinon-glikozido- kat, cukrot, gyantát, enzimeket tartal­maz. Készítenek belőle szirupot, tink- túrát, extraktumot vagy gyógybort. A

kelet-ázsiai Rheum undulatum faj vas­tag, friss levélnyelét zöldségként fo­gyasztják. Jóízű kompót, főzelék, továb­bá gyümölcsíz, bor és szörp készíthető belőle. Ősszel tőosztással szaporítható. Magját áprilisban szabadföldbe vessük, a sűrűn kelt palántákat tűzdeljük szét, és a következő év márciusában ültessük végleges helyükre.

REBARBARA [Rheum palmatum]

Termesztett, évelő

Régóta ismert, de értékes illő olajáért csak néhány évtizede termesztett nö­vény. A Föld közi-tenger mellékén ho­nos, telt virágú változatát termesztik. Virágaiban (Chamom illáé romanae flos) 0,2—0,3% barnássárga, erős illatú illó olaj, keserűanyag (kolin, api in) található. Régebben a népi gyógyászatban izzasztó­ként, fájdalomcsillapításra használták,

napjainkban illó olaja illatszerek, bőr­és hajápoló készítmények alkotórésze. Májustól augusztusig virágzik, ezért vi­rágágyakban tartós, fehér színfoltok ki­alakítására is alkalmas. Márciusban tő­osztással szaporítható. A palántákat 40×20 cm-re telepítsük. 4—5 éven­ként ültessük át más területre, hogy ne csenevészedjen el a növényállomány.

RÓMAI KAMILLA [Anthemis nobilis] Termesztett, évelő

századi felvidéki vándorkuruzslók által

Dél-európai országok sziklás tengerpart-
jain élő, 1—2 m magas bokor. A magyar
népdalok gyakran megénekelt növénye,
a szerelmesek hűségének, bánatának
szimbóluma. Levele 1—2%-ban csípős,
kámforra emlékeztető szagú illó olajat

tartalmaz, amelyet fertőtlenítő, bőriz-
gató hatása miatt fürdővizek, kölnivizek
illatosítására használnak. A XVII—XVIII.

ft*. «

árusított csodaszer, a „Magyar Királyné Vize” (Aqua Regina Hungáriáé) tulaj­donképpen alkoholos rozmaringkivonat volt. Vadas, zsíros húsételekhez fűszer­

nek is kiváló. Hazánkban könnyen ki­fagy, ezért zárt helyen teleltessük át, vagy a szabadban élő növényt takarjuk. Dugványozással szaporíthatjuk.

ROZMARING [Rosmarinus officinalis] Termesztett, örökzöld

Egyik legújabban termesztett gyógynö­vényünk. Minden része alkaloidokat tar­talmaz, szám szerint mintegy 65-félét. Kanadai kutatók megállapították, hogy alkaloidjainak tumorgátló és fehérvér- sejtszámot csökkentő hatása van. Ezt kö­vetően magyar szakemberek kidolgoz­ták termesztés-technológiáját és gyógy­szeripari feldolgozását. A belőle készí­

tett Vinblasztint és Vinkrisztint a daga­natos betegségek és a leukémia gyógyí­tásában eredményesen használják. Hazájában, Hátsó-lndiában évelő, Dél- Európában rózsaszín virágaiért cserepes dísznövényként is kedvelik, nálunk egy­évesként termeszthető. Magját február elején vessük cserépbe. A palántákat a májusi fagyok után ültethetjük ki.

RÓZSA METÉNG [Catharanthus roseus] Termesztett, egyéves

Termései zsíros olajban gazdagok, innen ered az „olajözön” elnevezés. Az olaj étkezési és gyógyászati célokra, pl. ér­elmeszesedés esetén használható. Falusi kertekben gyakori növény, megszárított szirmai kiválóan alkalmasak a valódi sáf­rány — a Crocus sativus bibéje — he­lyettesítésére, így kapta a „pórsáfrány” nevet. A szirmokban kétféle festék­

anyag, a szaflóvörös és a szaflósárga ta­lálható. E festékanyagok révén ma élel­miszerek, italok színezésére használják. Áprilisban 40 cm-es sortávolságra ves­sük. Júliustól folyamatosan virágzik. A szirmokat akkor csípjük ki a fészek­ből, amikor színük élénkvörös, majd ár­nyékban szárítsuk meg. Igénytelen, díszkertekben gyakori fűszernövény.

SÁFRÁN YOS SZEKL1CE [Carthamus tinctorius]

Termesztett, egyéves

A gyertyános tölgyesek, bükkösök alj­növényeként néhol nagy, fehér foltok­ban virágzó, örvös levelű növény kuma­ri nt, fitoncidokat, keserű- és cseranya­gokat tartalmaz. A régebben divatos ta­vaszi, vértisztító teakúrák egyik fontos gyógynövénye volt. Teáját vese-, máj- és epebántalmak ellen izzasztóként isz- szák. Drogja (Galii odoratae herba) kel­

lemes illatú, dohány, sajtok illatosítá- sára is használják. Vaníliához hasonló, enyhén kesernyés zamata miatt üdítők­höz, csemegeborok, bólék, gyomorke­serűk fűszerezésére alkalmazzák. Külö­nösen a németek kedvelik a „Wald- meister”-ből készült, májusi bornak ne­vezett italt. Kertünk északi fekvésű, ár­nyas részeit tőosztással telepíthetjük be.

SZAGOS MÜGE [Galium odoratum] Vadon termő, évelő

Másfél méter magas, sárga színű füzér­virágzata homokos legelőkön, töltése­ken messziről szembetűnik („mezei gyertya”). A virágok szárított pártájá­ból főzött teát légzőszervi megbetege­dések ellen itták. A drog (Verbasci flos) cukrot, nyálkát, köptető és festőanya­gokat, szaponinokat tartalmaz. Teája nyálkaoldó hatású, orvosi zilizzel, ánizs-

zsal, édesgyökérrel együtt a köptetők fontos komponense. Virágai a hajnali órákban nyílnak, és délben már hervad­ni kezdenek, ezért délelőtt kell gyűjte­ni, majd a szirmokat a tűző napon gyor­san megszárítani. Szép termete miatt a díszkertbe is ültethetjük. Bársonyos levele, hetekig virágzó hajtása a zöld gyepben mutatós szoliter.

SZÖSZÖS ÖKÖRFARKKÓRÓ [Verbascum phiomoides]

Vadon termő, kétéves

Hegyvidékek füves, bokros helyein élő illatos növény. Erdélyben festőnövény volt, a gyapjút festették vele pirosra, rozsdabarnára. Herbája illó olajat, kese­rűanyagot, csersavat tartalmaz. Az olaj nagy timoltartalma miatt antiszepti- kus hatású. Napjaink újra felfedezett finom fűszernövénye. íze, zamata a ma­joránna és a kakukkfű keveréke, az olasz

és a görög konyha kedvenc fűszere. Kel­lemes ízt ad a babnak, a paradicsomos ételeknek, a főzelékeknek, mártások­nak és a töltelékeknek. Teáját az 1600-as években jó étvágygerjesztőnek tartot­ták: „Aki ételt utál, hitván gyomra va­gyon, meggyógyítja”. Egy kisebb tő óva­tos átültetésével vagy gyűjtött magvak­ból nevelt palántáról szaporítható.

SZUROKFÍ [Origanum vulgare] Vadon termő, évelő

Szántóföldjeink egyik szinte ki irt hatat­lan gyomnövénye. Földben kúszó méte­res tarackjai képezik a drogot (G ram in is rhizoma), amelyet egészben vagy felvág­va használnak. Szénhidráttartalma nagy, 50% körül van, ezenkívül szaponint, gli- kozidokat, savakat tartalmaz. A népi gyó­gyászatban reuma elleni és vizelethajtó teakeverékekben, vértisztító teákban

használták. Legcélszerűbb ásás vagy szántás alkalmával gyűjteni, ősszel vagy tavasszal. Az idegen anyagok kiváloga­tása után napon szárítsuk, a földet és hártyás pikkelyleveleit gyakori ütöge- téssel, dörzsöléssel távolítsuk el. Ne té­vesszük össze a jóval vastagabb rizómá- jú csillagpázsittal, amelyet drogként igen ritkán gyűjtenek.

TARACKBÚZA [Agropyron repens]

Vadon termő, évelő

Napjainknak ez a keresett fűszernövé­nye Ázsiában honos és a XVI. századtól ismert Európában. Különösen Erdélyben kedvelték a fejedelmek udvarában. Meg­szárított levelét levesek, mártások, sa­

vanyúságok, ecetek, általában savanyú ételek ízesítésére használják. Különleges zamatán kívül étrendi hatása is kiváló, étvágyjavító, segíti a gyomornedv-elvá-

lasztást. Zöld levele 0,5—2% illó olajat tartalmaz, amelynek karakterét az eszt- ragol adja meg. Illó olaját szintén fűsze­rezésre, valamint illatszerként is hasz­nálják. Terjedő tövű növény. Magról nem, csak tőosztással vagy meggyökere­sedett hajtásaival, tősarjakkal szaporít­hatjuk. Tápanyagdús, nedves helyeken fejlődik legjobban.

TÁRKONY [Artemisia dracunculus] Termesztett, évelő

Egyik legszebb, kora tavasszal nyíló gyógynövényünk. Nevét a görög mito­lógia férfi-szépségideáljáról, Adoniszról kapta. Közép-, Dél- és Kelet-Európábán honos, száraz, köves lejtőkön, homokos legelőkön fordul elő. Április—májusban virágzik. 30—40 cm magas hajtása szív- glikozidokat tartalmaz. A növény mér­gező, ipari feldolgozás céljából, szív­

működést serkentő gyógyszerek alap­anyagaként exportra gyűjtik. Több or­szágban és hazánk egyes körzeteiben már védett növény, termesztése meg­kezdődött. Aszmagtermése éretten könnyen széthullik, ezért teljes érés előtt gyűjtsük be. Magját júniusban ves­sük el. Lassan fejlődő növény, a vetés utáni 3—4. évben virágzik először.

TAVASZI HÉRICS [Adonis vernalis] Vadon termő, évelő

Erdők, száraz, bokros rétek kedves ta­vaszi virága. Gyógyászatilag egyenérté­kű vele a szártalan kankalin (P. vulgáris), amelynek világossárga virágai rövid ko- csányon egyesével ülnek. A két faj gyö­keres rizómája adja a drogot (Primuláé radix), amely kesernyés, karcoló ízű, 5—10% szaponlnt, cseranyagot tartal­maz. Régen sokféle betegség ellen hasz­

nálták, ma nyálkaoldó hatása miatt a felső légutak betegségeinek gyógyításá­ra, köhögéscsillapításra, kanalas vagy gyári készítményekben alkalmazzák (Co- derlt, Expectin). A XVI. század óta ked­velt dísznövény is. A tavaszi kankalint a szárazabb, a szártalan kankalint a nyir­kosabb oldalra ültessük. Mindkettőt őszi-tavaszi tőosztással szaporíthatjuk.

TAVASZI KANKALIN [Primula verls] Vadon termő, évelő

A parlagokon, legelőkön élő, 50—70 cm magas, fásodó szárú bokrocska legelői gyom. Hegyes, 1—3 cm hosszú tövisei a legelő állatokon súlyos szájgyulladást okozhatnak, csak a szamár képes lele­gelni. Júniustól szeptemberig virágzik, virágai rózsaszínűek. Csavarodott alakú gyökere 30—50 cm hosszú, rendkívül szívós állományú, s érdekes, nincs benne

bélrész. Egyik népies neve: „ekenyűg”. Gyökerét késő ősszel vagy tavasszal gyűjtik. A drog (Ononidis rádix) vizelet­hajtó régi népi gyógyszer. Glikozidokat, cseranyagot, cukrot, illó és zsíros ola­jokat tartalmaz. Bőrbajok, vese-, ízü­leti és reumás bántalmak ellen használ­ják, különféle vizelethajtó teakeverékek (Species diureticae) alkotórésze.

TÖVISES IGL.ICE [Ononis spinosa] Vadon termő, évelő

Virágai a fecskék tavaszi érkezésekor kezdenek nyílni, és az őszi költözéskor száradnak el. Akácosokban, árokparto­kon élő, árnyéktűrő, olykor tömegesen előforduló mérgező növény. Minden ré­szében alkaloidtartalmú sárga nedvet ta­lálunk. Tejnedvét a népi gyógyászatban tyúkszem, szemölcs irtására, máj-és epe­betegségek gyógyítására használták.

Gyökerét és hajtását, amelyek kelido- nint és egyéb társalkaloidokat, savakat, illó olajat tartalmaznak, külön-külön és együtt is gyűjtik. Máj- és epegörcsök elleni gyógyszereket készítenek belőle. Nem háziszer, kizárólag gyógyszer!pari alapanyag. Szárításkor a növény tüsz- szögésre ingerlő pora ellen szájunk elé kötött nedves kendővel védekezzünk.

VÉREHULLÓ FECSKEFŰ [Chelidonium május]

Vadon termő, évelő

Sövények mentén, akácosokban olykor tömegesen fehérük a turbolya virága. A magyar konyha egyik régi, elfelejtett fűszernövénye. Levesek, baromfi- és bá­ránysültek ízesítésére, tavaszi saláták készítésére használták. Gyógynövény­ként is ismerték, összetörve zúzódások- ra, véraláfutásokra tették borogatás­ként, vagy szülő asszonyoknak főztek

belőle levest. Herbája ánizsra emlékez­tető illó olajat, keserűanyagot, glikozi- dokat tartalmaz (édes petrezselyem). Az angol és francia konyha finom fűszer­keverékében (fines herbs) tárkonnyal, rozmaringgal, zellerrel, bazsalikommal együtt használják. Júliusban érő ikerka- szatterméseit gyűjtsük be, és ősszel ves­sük el.

ZAMATOS TURBOLYA [Anthriscus cerefolium] Vadon termő, egyéves

Néhány gyógy-és fűszernövény díszítőértéke, környezeti igénye és alkalmazási lehetőségei

OldaP szám

Név

Magasság cm

Díszítőérték

Fény-

igé

Víz-

ny

Alkalmazási lehetőségek

 
   

levele

virága

termése

habitusa

illata

fénykedvelő

félárnyéki

árnyéki

szárazságtűrő

közepes vízigényű

víz igé nyes

fűszeressarokba

egynyári virágágyba

évelöágyba

sziklakertbe

v c

> c *a>

> :O

C >•

<u a

szol iterként

sövénynek, kerítésnek

rézsűk beültetésére

árnyéki gyeppótló

vízpartra

2 a N

3 .Q •a 3

c

□ -X

3 .0

o’

A

35 <3

3

3

35

’>

O

35 ~3

>

1

Bazsalikom

40-60

  

   

 

  

a

      

•i

4

Borsfű

20-40

   

   

o

 

0

  

        

5

Borsosmenta

40-80

   

   

Q

 

 

      

   

6

Citromfű

40-60

  

   

O

   

o

   

  

9

 

8

Cseregalagonya

200-500

 

G>

  

       

o

     

9

Dal mát rovarporvirág

30-60

     

  

0

    

0

  

    

15

Fekete bodza

300-500

 

O

 

0

G

      

     

19

Gyapjasgyűszűvirág

50-150

 

 

©

 

9

  

O

   

9

9

 

      

0

20

Gyepű rózsa

150-300

 

 

  

0

       

0

     

9

21

Gyöngyvirág

15-30

 

9

   

 

Ö

   

9

9

   

   

9

26

Illatos ibolya

10-20

 

  

 

  

Q

   

9

0

   

  

9

27

Izsóp

50-80

 

  

  

0

    

9

0

©

  

  

29

Kapotnyak

5-10

      

 

   

Ö

   

    

30

Kerti kakukkfű

20-40

 

  

  

  

 

Ö

  

  

  

31

Kerti ruta

50-100

©

 

  

O

    

o

  

©

     

35

Kis télizöld

10-15

    

 

   

0

   

  

 

40

Kökény

200-300

 

  

©

       

     

41

Körömvirág

25-50

 

   

   

©

 

  

G

0

     

43

Közönséges boróka

100-300

©

 

 

  

o

     

0

 

0

     

©

48

Lestyán

100-200

 

 

    

©

 

 

   

o

  

49

Levendula

50-70

 

©

  

©

    

G

 

©

  

 

51

Magyar szappangyökér

40-90

 

 

©

    

    

 

 

    

©

52

Majoránna

30-40

   

   

a

 

©

         

 

53

Mályvarózsa

150-180

 

 

 

   

o

  

  

      

54

Mák

100-150

 

©

  

   

 

©

   

      

59

Muskotályzsálya

100-150

 

  

    

 

    

62

Orvosi angyalgyökér

100-200

 

 

    

o

  

  

   

0

  

0

64

Orvosi kálmos

50-100

    

   

&

       

©

 

   

67

Orvosi ziliz

80-120

 

 

 

    

o

  

  

   

   

68

Orvosi zsálya

50-70

©

  

  

  

 

     

 

69

Őszi kikerics

20-30

 

©

   

   

0

  

      

   

75

Római kamilla

20-40

 

  

   

o

   

0

   

©

     

76

Rozmaring

30-120

  

©

   

0

      

     

 

78

Sáfrányos szeklice

80-150

 

   

   

©

 

          

 

80

Szöszös ökörfarkkóró

60-200

 

 

0

 

  

0

    

0

 

      

81

Szurokfű

40-60

 

  

  

0

 

 

      

84

Tavaszi hérics

20-40

 

   

  

o

    

e

         

85

Tavaszi kankalin

10-30

 

   

  

o

   

©

©

       

©

MÉRGEZŐ HATÁSÚ ÉS BÖRÁRTALMAKAT OKOZÓ GYÓGYNÖVÉNYEK
Mérgező növények beléndek csattanó maszlag fagyöngy gyapjas gyűszűvirág gyöngyvirág kapotnyak nadragulya őszi kikerics tavaszi hérics vérebül ló fecskefű
Szúrós (tüskés, tövises) növények bencdekfű egybibés galagonya fehér akác kökény közönséges boróka máriatövis sáfrányos szeklice szeder tövises iglice

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Lap tetejére!