Találatok: 23

33

1. Baliseregély (Leucopsar rothschildi). 25 cm nagyságú, a nemek azonos színűek. Csak 1912-ben fedezték fel, az első élő példányok 1928-ban érkeztek Európába. Báli szigetének kis részén él, főleg gyümölcsökkel táplálkozik. Ma már kevés él az eredeti élőhelyén, de mivel mesterséges körülmények között is szaporodik, remény van a faj fennmaradására. Fészkét vékony faágakból, fűből, toliak­ból építi. 3-4 tojásából a fiókák 14-15 nap alatt kelnek ki, éskb. 19-20 napos korukban hagyják cl a fészket.
2. Parti majnaseregély (Acridothcrcs ginginianus). 20 cm nagysá­gú, a tojó tompább színű és kisebb, mint a hím. Hazája India. A nyílt területek lakója, de gyakran megtalálható az emberi tele­püléseken is. Gyümölcsökkel, magvakkal táplálkozik, de elfo­gyasztja a konyhai hulladékot is. Fészkét fűből építi hidak alá, folyópartok oldalába, agyagos, lejtős területeken ásott üregekbe. Fészekalja 3-5 halványkék tojásból áll, melyből a fiókák 14-18 nap alatt kelnek ki, és kb. 3 hetes korukra lesznek röpképesek.
3. Vörös paradicsommadár (Paradisaea rubra). 30-35 cm nagy­ságú, a tojó egyszerűbb színezetű, mint a hím, fő színe a barna. Az Új-Guineához közeli Waigeo és Batanta szigetén erdőkben él, főként bogyókkal, gyümölcsökkel, rovarokkal táplálkozik. Magas, ritka lombozató fákon 10-20 hím közösen járja nász­táncát, miközben sajátos hangokat hallatnak, s dísztollaik muto­gatásával igyekeznek meghódítani a tojót. Agak közé építi nyitott fészkét, melybe rendszerint 2 hosszanti csíkos tojást rak. A fiókák 15-16 nap alatt kelnek ki. A fészeképítést, költést, fiókanevelést a tojó egyedül végzi. Az első paradicsommadárbőr 1522-ben érke­zett Európába a Magcllán-expedíció egyetlen megmaradt hajójá­val. Mivel a bőrt preparáló bennszülött a lábakat eltávolította, sokáig úgy gondolták, hogy ezeknek a madaraknak sem lábuk, sem csontjuk nincs, és közvetlenül a paradicsomból származ­nak.

60