Találatok: 21
49
bán korán uralomra jutó reneszánsz hatja át e művészetet, előkészítve a későbbi nagy virágzást.
A középkori magyar emlékek is a kései gótika és a fúvottüveg- stílus ötvöződésének jegyében születtek. Nem pompás díszedények, ezeket ebben az időben még az uralkodó osztály külföldön szerezte be. A hétköznapok egyszerű használati edényei csupán, de értékessé teszi őket a gyakorlati élettel való összeforrottságuk, nemes egyszerűségük és tiszta, érthető tagoltságuk.
*
A XVI. század közepétől a XIX. század elejéig terjedő kor a magyar üvegművesség nagy virágzási kora. Ez a viszontagságos idő, amelyben a történet színterének kereteit kibővítő felfedezések, majd ezek következtében a gazdaság erőinek és a termelés rendjének teljes átalakulása felfokozzák a társadalmi és osztályellentéteket, s így az újkor alapjait rakják le, egyben az egész magyar iparművészet fénykora.
A királyi udvar és a társadalmi létra legfelsőbb rétegeinek élete már kerek egy század óta az új olasz művészet, a reneszánsz keretei között zajlik. De az alsóbb osztályok még el vannak zárva az új művészettől, az egyház pedig maradi, s így a középkor öröksége, a gótika különösen vidéken még legalább egyenlő erős az új ízléssel. Idővel azonban az olasz reneszánsz hatás mégis eljut az alsóbb társadalmi osztályokhoz — elsősorban a városi polgársághoz —, és végül az egész társadalmat átjárva, a gótikát kiszorítja, illetőleg a maga képére alakítja át. A XVII. század iparművészete tehát Magyarországon már az olasz reneszánsz egyre általánosabbá váló uralmának jegyében áll.
Ezzel egyidőben a magyarság török közvetítéssel mindinkább a keleti művészet, az iszlám hatása alá kerül. E gazdag, színes, mesebeli pompájú művészeti kultúra hatására mintegy varázsütésre rég elfelejtett erők támadnak új életre. A XVI—XVII. századi ozmán-török művészet hangjára régóta rejtőző arab, szaszanida emlékek válaszolnak.
25
