Találatok: 21

49

A nyugati barokk hatás sem hiányzik teljesen, különösen Magyar­ország északi, török hódítástól mentesen maradó részén.

Magyarország XVII. századi díszítőművészete tehát gótikus, olasz-reneszánsz, XVI—XVII. századi ozmán-török, arab, perzsa, majd ezek nyomán új életre ébredő régi szaszanida, türk s végül nyu­gati német, osztrák, barokk hatás szinte kibogozhatatlanul gazdag fona­dékából szövődik össze. Ezek a hatások azonban úgy olvadnak benne egybe, mint a színkép színei a nap fényében. S ahogy a színkép színei nem adhatnak fogalmat a napfény ragyogásáról, úgy ezek az elemek sem magyarázhatják meg e művészet gazdagságát és szépségét.

E díszítőművészet termékeinek otthont adnak egyrészt a főúri udvar kényelmetlen, középkori eredetű erődvárai, másrészt a magyar vidéki udvarházak. Minket ez utóbbiak érdekelnek jobban, mert míg a főúri udvartartás gazdagságának inkább a nehéz arany, ezüst ötvös munkájú edények feleltek meg, addig az udvarházak barátságos levegőjében mind nagyobb szerepet kap az üveg. Itt, a magyar udvarházakban fejlődik ki egy jellegzetes XVII. századi magyar életforma. A régi magyar „úri” üvegek nagy része ennek az udvarházi pompának kifejezője és tanúja. Helyet kapott azonban az üveg ebben az időben már a szegényes otthonok gyalulatlan asztalain is, az ón-, réz- vagy fakupák mellett. A szegényebb néposztályok szükségletét voltak hivatva kielégíteni azok az egyszerű üvegtárgyak, amelyeket — különösen a XVIII. századtól kezdve — a „rusztikus üvegek” cso­portjába tudunk mind biztosabban besorolni.

★

A magyar üvegművészet XVII—XVIII. századi virágkorának hutáiról már sokkal bővebben maradt okleveles adat, mint a középkori üvegcsürökről.

Az ősrégi bányavárosi huták nagy része a XVI. század elejei zavaros idők török pusztításai és pártharcai alatt elpusztult. Amint azonban nyugalmasabb idők következtek, hamar rendbe hozták őket, sőt újakat

26