Találatok: 21

49

edény öblén, vagy a szálak felszíne még külön rovátkolással tagozott a fényjáték fokozása érdekében. Vonalvezetésük a nagyobb művészi becsű daraboknál mindig logikusan következik az edény formai fel­építéséből, mintegy az edényt összetartó erők játékát jelképezve, a ke­vésbé sikerült daraboknál azonban gyakran szervetlen toldalékként hat (17., 18., 19. kép).

★

A színes opák zománcfestéssel díszített magyar üvegedények készítői bizonyára velencei és német példák után indultak.

A XV. század színes, zománcfestésű muranói üvegei elsőrangú műremekek. E gyönyörű darabok még a Mátyás-kori reneszánsz alatt eljutottak Magyarországra, s itt mintákul szolgálhattak.

A későbbi fejlődés folyamán Velencét háttérbe szorítják a német színes zománcfestésű edények.

A legkorábbi, nagy valószínűséggel magyarnak tartható zománc­festésű üvegek készítési korát a XVI. század végére tehetjük. Opálüvegeken kétségtelenül magyar kéztől származó színes opák zománcfestés a XVII. század harmincas éveitől ismert (20. kép). Az 1696-os évszámot viseli egy ónkupakos, pincetokba való palack a Magyar Nemzeti Múzeumban. Előlapján az Andrássyak cí­mere. Érdekesebb két keskeny oldala, finom, magyar ízlésű és határozott habán hatásról is tanúságot tevő virágbokrétákkal (21. kép).

Ebben az időben Erdélyben igen igényes zománcfestésű üvegek készültek. Legszebb példájuk a kolozsvári múzeum egy kis szögletes palackja, csavaros ónkupakkal, oldalain egy-egy magyaros ízlésű virág­szál, rózsa, szegfű, tulipán zománcfestésű képével. A virágok és levelek elosztása, rajza biztos kézre, fejlett térkitöltő érzékre és jó ízlésre vall. A vonalvezetés kalligrafikusán tiszta, biztos és szép (22. kép). Hasonló­an igényes díszítmény borítja egy magángyűjteményben levő kis ón­kupakos hasábos testű palackocska oldallapjait. A színezése mérték­

38