Találatok: 13

160

A humanizmus.

A királyi udvar Mátyás király korában nemcsak a ma­gyarhoni műveltség központja, hanem otthona az egész kö­zépeurópai kultúrának is. A középkor szellemi határait és korlátáit feszegető humanizmus szívesen húzódott meg a világi vagy a véle rokonszenveő egyházi udvar védőszár­nyai alatt, ahol a klasszikus ókor élményétől megittasúlva a teljesebb és korlátlanabb emberi életet élhetett, műveket és életstílust alkothatott. A műveltség alulról induló szerves felépítése még ismeretlen fogalom volt, de az udvarban a humanista szellem nap és csillag lehetett. Pályát futhatott be és ragyoghatott. S a humanista és a reneszánsztól ittasult szellemeket többnyire elsősorban a nagy pálya izgatta.

A humanizmus egyelőre teljesen nemzetközi mozgalom volt, hiszen a nemzetközi keresztény műveltség leváltását, vagy átszinezését akarta. Nyelve elsősorban a latin nyelv, melynek itt Közép-Kelet-Európában megvolt a maga külö­nös jelentősége: az egymás mellé sodródott, sőt egymásba nyúló népek számára a természetes életközösség és kultúr- közösség nyelve lett.

Az első magyar humanista udvart Vitéz János, a későb­bi esztergomi érsek alapította még nagyváradi püspök ko­rában. Mátyásnak már csak ki kellett szélesítenie ezt a ha­gyományt, ami annál könnyebben ment, mert Mátyásban forró latin vonzódások éltek, s kortársaitól meg nem értve, eleitől fogva tudatosan középeurópai politikát csinált. Cseh király és osztrák herceg is volt. Kancellárjai magyarok, cse­hek, osztrákok s németek is voltak, udvarának középeurópai levegője 8 közismert bőkezűsége ide vonzotta a vándorló hu­manistákat.

A humanista szellemek együttműködésének módja: a

38