Találatok: 13

160

szemhatára. A históriaíró versekbe foglalta a régmúlt, a kö­zelmúlt s a jelen minden eseményét, a mondát és a törté­nelmet, a bibliát és a klasszikus ókor eseményeit, az erkölcsi életszabályokat és intéseket. Lényegében kétféle hang ural­kodott a históriáé énekben: az egyszerű puritán, igazsághoz ragaszkodó, krónikás modor, melynek Tinódi Lantos Sebes­tyén a legjellegzetesebb képviselője, s a lírai hevületektől égő hősi modor.

A históriás ének jelentőségét sokáig félre értette iro­dalomtörténetünk, csupán nehézkes verselését, rossz rímeit és formai kezdetlegességét vette észre. Holott nem versről van itten szó, hanem énekről, s ha Tinódi kezdetleges ver­seit énekelni kezdik, egyszerre megszépülnek, művészi értel­met és jelentőséget nyernek. A prédikáció mellett az ének­lés volt a XVI-ik században a műveltség leghatalmasabb esz­köze és közlési módja. A zenetörténet különben már meg­mutatta Tinódi verseinek kezdetlegességével szemben Ti­nódi zenéjének magasrendűségét.

A históriás ének legközelebbi rokona a széphistória. Bennük már teljesen a kor költői hajlama nyilatkozott meg a históriás énekeknek történeti hűséghez való ragaszkodá­sával szemben. A széphistóriának már a képzelőerő a ge­rince. Nagy kalandok világa bontakozik ki bennük, az újkori ember szenvedélyeivel és vágyálmaival. Az életet és az em­bert a széphistória már önmagáért szemléli, így szólt Voltér király Grizeldiszhez: „Eléggé megláttam szivednek mélysé­gét.⁴⁴ Üj műfaj ez, mely az ember mélységeit s az emberi lé­lek és sors csodálatos útjait akarja „meglátni⁴⁴.

A líra komoly csúcsra ér Szkhárosi Horváth András költészetében, a zsoltárfordításokban s teljesen kibontako­zik Balassa Bálintban. Balassa lírája már európai színvonal. De alig ismerjük e korszak lírai mélyrétegét, népköltészetét,

57