Találatok: 13

160

Méliusz Juhász Péter.

(1536—1572)

A protestáns prédikáció másik nagy mestere Méliusz Juhász Péter éppen az ellentéte Bornemiszának. Nem élt benne Bornemisza szellemi sokrétűsége, sem pedig Dávid Ferenc és Heltai Gáspár fejlődési láza. Megállapodott a kál- vinizmus szikláján és egy tapodtat sem mozdult le róla. Ezért kristályosodott ki olyan tisztán az élete és az alakja.

Debreceni püspök volt, ellenfelei elvi hajthatatlansága miatt debreceni pápának hívták. Egész egyénisége a tiszán­túli magyarságot tükrözi. Valami bonthatatlan vad erő tört ki benne, ő a magyar düh első nagy jelentkezése irodalmunk­ban. Egy-egy prédikációja valóságos indulatrohamként hat, visszafojthatatlan hatalomvágy élt benne, kíméletlen volt nemcsak a katolikusokkal, hanem a többi protestáns feleke- zettel szemben is, az egész vallási forrongást a kálvinizmus keretei közé akarta gyűrni. Erőszakosabb eszközöktől sem riadt volna vissza, az élet és az erő embere volt.

Minden képének egyedül álló érzéki ereje van: „Évá­nak szeme a tiltott fán ragad.“ „A sátán Isten méltóságába akar hágni.“ „A testi élet csak farka az örökkévalónak.⁴⁴ „Meghajtod fejed mint egy kávát.⁴⁴

68

Epikai ízt ád prédikációjának, hogy mélyen a kor tár­sadalmi életébe nyúl, s miközben a hibákat ostorozza, átfo­gó társadalmi képet rajzol: „Ne végy ott ötödöt, ahol tize­det kell venni, ne végy ott tizedet, huszadot, ahol egy forint­ból harmincadot, három pénzt kell venni. . . Ne sarcoltasd a községet, ne vedd el gyapját mind bőröstől, ne edd meg mint egy kenyeret a községet. . . Csalárd, patvaros vámosok, kik a száraz földért vámot vesztek. . . Senkit ti fejedelmek, katonák szolgáló rendek erőszakkal, hamisan, minden igaz­ság kívül meg ne bántsatok? kóboroljatok, mert ti katonák, mint az égő szenek olyanok vagytok.⁴⁴

A kemény harcos azonban egy különös szelíd mozdu­lattal a föld felé hajolt. A zord szavak és kíméletlen viták hőse, ki lelke mélyén katona volt, „Herbáriumot⁴⁴ írt „az fáknak, füveknek, nemekről, termékekről és hasznaikról.⁴⁴ Megnyitotta a híres debreceni „fűvészek⁴⁴ sorát, Földiét, Fa­zekasét, Csokonaiét, s Tóth Árpádét, kiknek költészete mé­lyén egy tiszta növényi kultúra szelíd lélekzése élt.

Kedélye, harcmodora, nyelve hatalmas hatást tett az egész hitvitázó irodalomra, Pázmányra is.