Találatok: 64

27

XVI. tábla

1. Szürke cankó (Tringa nebularia). Szikes tavainknál, olykor a Duna homokos zátonyain rendszeres őszi-tavaszi átvonuló. Színezete nagyon hasonló az elő’ző’ fajhoz, de attól nagyobb termete, zöldes lábai és hosszabb cső’re jól megkülönbözteti. Hangja viszont a piroslábú cankó füttyére emlékeztet, bár más árnyalatú. Védett.
2. Erdei cankó (Tringa ochropus). Rendszeres ő’szi-tavaszi vonuló. Leggyakrabban kisebb folyó- és csatornaparton figyelhető’ meg, ahol a vízszéli iszapból rovarlárvákat, férgeket szedeget. Sohasem csapatos, 2-4 példány mozog együtt. Enyhébb teleken be nem fagyó vizeinknél áttelelő’k is akadnak. Fészkelő’területe nincs messze tő’lünk, a Kárpátok és Erdély hegyeiben már költ. Érdekes, hogy ez a parti madár nem talajon, hanem fán fészkel. Rendszerint valamely kisebb erdei vízfolyással szomszédos erdő’részben elhagyott rigófészket foglal el, abba rakja le 4 tarkán mintázott tojását, amelyet a hím és tojó felváltva költ. Védett.
3. Réti cankó (Tringa glareola). Észak-Európa nedves rétjeinek a madara. Vizeinknél rendszeres ő’szi-tavaszi átvonuló. Őszi átvonulása – mint a legtöbb sarkvidéki parti madáré – már július elején elkezdő’dik, és szeptember végéig tart. Tavasszal április kezdetén érkeznek vissza az elsők, és május közepén húznak át az utolsó csapatok északi fészkelőhazájuk felé tartva. Védett.
4. Terek cankó (Xenus cinereus). Eurázsia tundráinak madara, Magyarországon szikes tavainknál mutatkozott néhány esetben, tavaszi és ő’szi vonuláson. Feltűnő’ ismertetőjele az enyhén felfelé görbülő’ cső’r és a sárga láb. Védett.

34