Találatok: 10

62

1

PELLE JOZSEFNE

HOGYAN CSINÁLJAM?

MIT TEGYEK?

PELLE

JÓZSEFNÉ

HOGYAN CSINÁLJAM? MIT TEGYEK?

HÁZTARTÁSI TANÁCSOK

PÁN-ALDINA

BUDAPEST

MEGJELENT 1990-BEN

A KIADÁSÉRT FELEL

A PÁN KÖNYVKIADÓ KFT. ÉS AZ ALDINA KFT.

IGAZGATÓJA

© PELLE JÓZSEFNÉ, 1990

ISBN 963 7965 05 X

BEVEZETŐ

Hogyan csináljam, mit tegyek? Naponta tesszük fel magunknak a kérdést, ha például elsóztuk a levest, le­égettük a húst, a süteményt, ha túlméreteztük az ételada­got vagy sokat vásároltunk, és félünk, hogy a maradék, a többlet ránk romlik.

Hogyan csináljam, hogy a lakásban, környezetemben mindig rend és tisztaság legyen, és a családtagoknak se kelljen elmenekülniük otthonról a takarítás okozta felfor­dulás miatt? Mit tegyek, ha a lakásban olyan apró javíta­nivalók akadnak, amelyekkel nem érdemes szakember­hez fordulni (esetleg nem is vállalja), a hibát mégis ki kell javítani, mielőtt még nagyobb kár keletkezne?

Hogyan mossam otthon tisztára a besárgult-beszür- kült függönyt, az alaposan bepiszkolódott ruhát, hogyan tüntessem el a makacs kávé-, vörösbor-, fű-, filctoll- stb. foltokat? Hogyan vasaljam ki a gyűrött bársonyt, tisztít­sam ki házilag a bőrkesztyűt, a prémgallért vagy -kucs­mát? Mit tegyek, hogy a lakkcipő bőre ne repedezzen meg, a túrabakancs vízálló legyen, eltűnjenek cipőmről, csizmámról a fehér sófoltok?

Hogyan csináljam, hogy a szabadidő valóban felüdü­lést hozzon, ki kapcsolódást jelentsen? Mit vigyek túrá­zásra, kempingezésre, hogy ne kelljen egy expedícióra való holmit magammal vinni, a bosszantó kényelmetlen­ségeket mégis elkerüljem?

A sütés-főzés, a maradékok hasznosítása, a takarítás, a mosás-vasalás, a ruhák-cipők rendben tartása, a kirán- dulásokra-túrákra való felkészülés az indokoltnál na­gyobb gondot jelent, ha nem ismerjük azokat az apró fo­gásokat, „trükköket”, amelyek megkönnyíthetik ezeket a munkákat.

Több évtizedes tapasztalataim közreadásával a ház­tartásvezetés munkáját szeretném megkönnyíteni mind a kezdő, mind a gyakorlott háziasszonyok számára.

PELLE JÓZSEFNÉ

A KONYHA

Napjainkban már sokan rájöttek, hogy valami baj van a konyha körül! A férjek kezdik megunni az üzemi kosztot vagy az otthon hirtelen összecsapott ételeket, a nők pe­dig mindinkább fellázadnak a konyhába való „száműze­tésük” ellen, mert ha véletlenül együtt is van a család, aki főz, az az együttlét örömeiből ki van rekesztve.

Ha a konyhánk túl kicsi, talán egy ajtó levételével vagy egy tálalóablakkal használhatóbbá lehet tenni. Esetleg a hall vagy a nagyobb előszoba konyha felőli részét lehet étkezővé kiképezni, ahol rendesen megterített asztalhoz ülhet a család. Természetesen gondoskodni kell a meg­felelő szellőztetésről, esetleg páraelszívóról. De ha a fő­zés idejére a szobába vezető ajtót becsukjuk, az ételszag nem megy be.

A kis alapterületű konyhák többnyire beépített beren­dezése és felszerelése ne csak a divatot kövesse, hanem legyen praktikus és segítse az ott végzendő munkát. A falra halmozott sok dísztányér és csecsebecse csak a ta­karítást nehezíti; inkább akasszunk fel néhány serpenyőt vagy tálalókanalat, ezek ugyanis hosszú nyelük miatt sem szekrényben, sem fiókban nem férnek el.

A mosogatás általában a „nemszeretem” munkák kö­zé tartozik, de mindenképpen el kell végeznünk, prakti­kusan, ésszerűen.

Az elmosott edényt hagyjuk lecsorogni, törölgetni csak a poharakat, a rozsdásodó fémtárgyakat, evőeszközöket kell.

Vágódeszkát, fakanalat soha ne tegyünk nedvesen meleg helyre, mert a hirtelen száradástól meggörbül.

A fa főzőkanalat ne hagyjuk az ételben, mert erős sza­got kap. Időnként lúgos vízben főzzük ki. Tejes ételekhez,

sütemények keveréséhez, befőzéshez külön fakanalat tartsunk, ezeket másra ne használjuk.

Még a gyakorlott háziasszonyokkal is előfordul, hogy valami leég a konyhában, mert főzés közben mást csi­nált, és elfeledkezett a tűzre tett ételről. Ha a főzés mellett más munkát is végzünk – főleg a konyhán kívül -, a fövő vagy sülő étel várható elkészültének idejére, de inkább valamivel előbbre, állítsuk be a vekkert.

A konyhai naptárra vagy a háztartási naplóba írjuk fel naponta, hogy mit főztünk, mi volt az étrend, melyik étel ízlett különösen. Ha ebben visszalapozunk, máris talá­lunk ötleteket, hogy mit főzzünk, nem merül feledésbe egy-egy étel, és nem főzzük ugyanazt túl gyakran.

Pirospaprikát és törött borsot, illetve egyéb erős fűsze­reket lehetőleg üveg- vagy porcelántartóban tároljunk. A műanyag ugyanis nem tartós, a fűszerek hatására előbb elhomályosul, színét veszti, majd repedezni, töredezni kezd.

Az egyes üvegcsékre körömlakkal – ecsettel – írjuk rá, mit tárolunk bennük: pl. kakukkfű, csombor, sáfrány stb. Címkét is ragaszthatunk rájuk, ezt azonban borítsuk be egy átlátszó tixo-szalaggal, így használat közben a címke nem piszkolódik.

Egy könnyen elérhető helyen tartsunk egy szál gyertyát és gyufát Váratlan áramszünetkor jól jön majd!

Teát ne főzzünk rézedényben! A teakészítés legegy­szerűbb módja, ha a porcelán- vagy cserép-, esetleg tűz­álló kannába tett teafüvet, filteres teát egyszer felforrt víz­zel leforrázzuk, lefödve 3-4 percig állni hagyjuk, majd le­szűrjük. Minél tovább hagyjuk állni, annál sötétebb, több csersavat tartalmazó, fanyarabb, „erősebb” ízű lesz a tea.

A kávéfőzőben nem képződik vízkő – vagy a már meglevő vízkő eltűnik -, ha ecetes vizet töltünk bele, és mintha kávét főznénk, átfolyatjuk rajta.

Az ecetes- és olajosflakont úgy nyitjuk ki, hogy a flakont záró műanyag fedelet egy éles késsel beszúrjuk, és egy

kis darabkát kihasítunk belőle. A kupakot nem veszszük, nem csavarjuk le. Ily módon az üvegből, flakonból bármi­lyen keveset kicsepegtethetünk.

A gáz- vagy a villanytűzhelyet csak akkor helyezzük üzembe, ha a főznivalót már előkészítettük.

A SÜTÉS-FŐZÉS FORTÉLYAI

A fövő étel tetejére tett lábasban megpuhul a már egyszer felfűzött hús, melegen marad a sült burgonya vagy a már elkészített egyéb étel.

Megrövidíti a főzési időt, ha a száraz hüvelyeseket (ba­bot, borsót, lencsét) a főzés előtti napon tisztítjuk, jól meg­mossuk, majd beáztatjuk. Az áztatóvízzel együtt tegyük fel főni. Megrövidíthetjük a hüvelyesek főzési idejét úgy is, hogy a főzővízbe egy késhegynyi szódabikarbónát te­szünk, az azonban kioldja a vitaminok egy részét

Ha füstölt húst vagy csülköt akarunk belefőzni, ezt egy kevés vízben külön főzzük. Ha a főzelék megpuhult a rántást eresszük fel a füstölt hús levével. Sós lében a hü­velyesek – különösen a bab – lassabban főnek meg.

A zöldségféléket a gyümölcsöket a húsokat nem sza­bad hosszú ideig áztatni, mert a víz kioldja az ásványi anyagokat és a vitaminokat (kivétel az erősen sózott füs­tölt hús, egyes vadak húsa).

Sok bosszúságot okoz, ha a burgonya szétfő. Ez külö­nösen a lisztes burgonyafajtáknál fordul elő. Megelőzhet­jük, ha a hámozott burgonya főzővizébe néhány csepp ecetet teszünk, így egyben fehér is marad, ha pedig héjá­ban főzzük, akkor sózzuk meg a vizet.

A burgonya főzését ne szakítsuk meg, mert hiába foly­tatjuk később a főzést, már nem puhul meg, csak „meg- kövesedik”.

A rakott burgonyához, burgonyasalátához stb. héjá­ban főzött burgonyát, ha már puhulni kezd, vegyük le a tűzről, és fedő alatt, saját gőzében hagyjuk megpuhulni, így nem reped meg. A rakott, töltött, pirított burgonyához való burgonyát héjában a felhasználás előtti napon is megfőzhetjük, és ha kihűlt, meghámozzuk.

A rántást is elkészíthetjük előre, de csak a felhaszná­láskor eresszük fel. A hideg rántást meleg vízzel keverjük el, így szűrjük a levesbe vagy a főzelékbe.

A rántásba a hagymát nem fontos apróra vágni, dur­vább darabokban is beletehetjük. Ha már kellően meg­fonnyadt, és az esetleges ízesítőket – zöldpetrezselyem, majoránna, pirospaprika – is beletettük, felöntjük hideg vízzel, elkeverjük, és szűrőkanálon keresztül öntjük az ételbe. így a levesben, a főzelékben nem lesznek rántás­csomók, és nem úszkálnak hagymadarabok sem a tete­jén. A szűrőkanalat néhány percig hagyjuk a fövő lébe mártva, így a hagyma és az ízesítők aromája belefő az ételbe.

A pirospaprikát vagy az összezúzott fokhagymát a tűz­ről levett rántásba keverjük, és azonnal eresszük fel. A for­ró zsírban ugyanis a fokhagyma és a paprika illóolaja ha­mar megkeseredik.

Ha egyes fűszereknek, fűszerkeverékeknek csak az aromáját akarjuk ízesítésre felhasználni, akkor ezeket te­gyük egy csak erre a célra használt teatojásba és lógas­suk a fövő ételbe. Tálalás előtt kiemeljük, és az ételt nem kell átszűrni.

Amelyik ételbe ecetet teszünk – legyen az hús, főzelék, saláta vagy mártás -, abba egy kevés cukrot is tegyünk, de csak módjával, se az ecet, se a cukor ízét ne érezzük külön.

Vigyázzunk a sózással! Az ételeket lehetőleg ne sóz­zuk meg előre – kivéve, ha a recept ezt úgy írja elő -, csak a főzés befejezése előtt. Ez az egyéb ízesítésekre is vo­natkozik.

A túrót gombóchoz, sütemények töltéséhez hamarabb áttörhetjük, ha nem passzírozzuk, hanem húsdarálón eresztjük át.

A sajtot diódarálóval is „megreszelhetjük”, így a legke­ményebb darabka sem vész kárba, és a kezünk sem sé­rül meg reszelés közben.

kz. ételek ízesítésére, mártásokhoz, salátákhoz stb. tej­föl helyett joghurtot is használhatunk. Ez jóval kalóriasze- gényebb. Arra vigyázzunk, hogy a joghurt hozzáadása után az ételt már ne forraljuk, mert megtúrósodik.

A kakaót a hagyományosnál gyorsabban készíthetjük a következőképpen: egy kis lábosban összekeverjük a kakaóport a cukorral és a vízzel (1 csészéhez 1 kávéska­nál kakaó, 3 kávéskanál cukor, 3 evőkanál víz), majd tűz­re tesszük, és állandó keverés mellett felforraljuk. A me­leg hatására a cukor és a kakaó hamar elolvad, sima krém lesz belőle. Ezt öntjük a tejhez. Azonnal fogyasztha­tó, de ha forrón szeretjük, pár percig még a tűzön hagy­juk, hogy a tej is átforrósodjon.

Az omlett ízletesebb lesz, ha a felvert tojásokba néhány csepp olajat teszünk, és finomabb, ha a tojásokhoz egy kevés vajat adunk.

A tojássárgája sötétebb színű lesz, ha kevés sót szó­runk rá, és 2-3 percig állni hagyjuk.

Ha a tej felforrt, vegyük le a tetején képződött vékony hártyát – gyűjtsük össze, tejszínhabot verhetünk belőle -, és főzzük még 2 percig.

Ha egy csepp szódabikarbónát vagy néhány rizssze­met főzünk a tejbe, nem fog összemenni.

A tej nem kozmái le a lábos aljára, ha előbb a lábost hi­deg vízzel kiöblítjük, és így öntjük bele a tejet, és nem fut ki forralás közben, ha az edény belső peremét bekenjük vajjal.

A tejen forralás után nem képződik hártya, ha a nyers tejbe egy kevés cukrot teszünk, állandóan keverve felfor­raljuk, azután hideg vízbe állítjuk, amíg ki nem hűl. A tejet forralás után csak akkor szabad lefedni, ha már egészen kihűlt

Habot nemcsak tejszínből, hanem a felfőzött tej föléből is verhetünk ha azt előzőleg jól lehútöttük. Tejszínből és tojásfehérjéből akkor verhetünk kemény habot, ha előtte 1-2 órára a hűtőszekrénybe tesszük.

A vaj friss marad, ha felfőzött, majd újra lehűtött vízben tartjuk, amelybe kevés sót is tettünk.

A sós és megkeményedett túrót – juhtúrót – egy napig édes tejben áztatjuk.

Ha a kristálycukrot két ruha közé tesszük és langyos vasalóval átsimítjuk, porcukor lesz belőle.

Ha a tejsodó összement, tegyük egy üvegbe, és rázzuk addig, amíg ismét összeáll.

A friss kenyér vagy tészta könnyen felvágható fövő víz­be mártott késsel.

A zárt edényben tartott kenyér nem penészedik meg, ha kevés sót vagy egy szelet nyers burgonyát teszünk mellé.

Ha az ételben tej is van, a sót csak akkor tegyük bele, ha már levettük a tűzhelyről, különben a tej kicsapódik belőle.

Ha a konzervdoboz alja vagy teteje kidudorodott, ez azt jelenti, hogy tartalma megromlott, tehát nem szabad elfo­gyasztani.

Ha majonézt akarunk készíteni, a tojást néhány órával előbb vegyük ki a hűtőszekrényből, az olajat is tartsuk egy ideig szobahőmérsékleten. (Vigyázat, túl meleg olaj­jal nem áll össze a majonéz!) A tojássárgájára öntsünk előbb kevés forró ecetet vagy egy kiskanál vizet, sót és borsot. Ezután elkészítjük a majonézt, és a végén, ha szükséges, teszünk még bele sót. Ha a majonéz „össze­fut”, megjavíthatjuk úgy, hogy egy tojássárgáját habosra keverünk és cseppenként hozzákeverjük az összefutott majonézt.

A citromnak áthatóbb lesz az illata, ha leforrázzuk, és több levet ereszt, ha kifacsarása előtt meleg vízben áztat­juk pár percig.

Ha a narancsot felvágás előtt fövő vízbe tesszük, éde­sebb lesz.

A fagyasztott gyümölcsöt állítsuk hideg sós vízzel telt edénybe, hogy lassan engedjen ki.

A tojás frissességét úgy állapíthatjuk meg, ha hidegvízbe állítjuk: a 4-5 napos tojás kissé felemelkedik, míg az egyhónapos tojás teljesen függőleges helyzetbe kerül. Az egynapos tojás vízszintesen fekve marad. Másik mód­szer az átvilágítás. A nem friss tojásokon, ha fény felé tart­juk, kisebb-nagyobb sötét pontok láthatók. Minél régebbi a tojás, annál nagyobbak ezek a foltok. A romlott tojás át­látszatlan, sötét.

A tojások héját ne tisztítsuk se meleg vízzel, se kefével.

A tojások hosszabb ideig frissen maradnak, ha beken­jük őket zsírral, beburkoljuk papírral és száraz helyen tart­juk. Ládában vagy dobozban igen jól eltarthatok a tojá­sok, ha egészen frissen 20-30 másodpercre fövő vízbe tesszük őket, mert a héjuk mentén megkeményedett fe­hérje szigetelő réteggé alakul át. Ha hosszabb ideig tárol­juk a tojásokat, akkor kéthetenként rakjuk át őket, ügyelve arra, hogy ennek során az alsó részük felülre kerüljön.

A tojássárgáját 2-3 napig is eltarthatjuk a hűtőszek­rényben, ha olajat öntünk a tetejére.

A megrepedt tojást főzés előtt dörzsöljük be citrommal vagy zsírral, tegyünk a főzővízbe citromot vagy egy kanál sót.

A megfagyott tojást tegyük használat előtt néhány órá­ra hideg vízbe.

A tojásfehérjét nehéz felverni, ha a tojások nem voltak frissek, ha túlságosan melegek, illetve hidegek.

Ha szép kemény tojáshabot akarunk, a felvert tojásfe­hérjékbe keverjünk késhegynyi porcukrot és 2-3 csepp citromlevet.

Lágy tojást óra nélkül is főzhetünk. A tojást hideg víz­ben tesszük fel főni, és amikorra – erős tűzön – a víz fel­forr, a tojás olyan lágy lesz, mintha a forrástól számítva 3 percig főztük volna.

A tojáshab nem esik össze, ha előbb félig felverve min­den tojásfehérjéhez 1 kávéskanál cukrot adunk, majd az edényt vízgőzbe állítjuk, és itt verjük tovább, amíg a hab teljesen kemény lesz.

A szódabikarbónát oldjuk fel néhány csepp citromlé­ben vagy rumban, mielőtt a tésztába tennénk, hogy elve­szítse kellemetlen szagát.

A mazsolát, a diót, a mogyorót, a gyümölcsöt előbb for­gassuk lisztbe, csak azután tegyük a tésztába, különben lehúzódik a tészta aljára.

Ha több tojás kell egy tésztába, egyet mindig helyette­síthetünk egy kanál tejföllel vagy szódavízzel.

A zöldpetrezselymet és a zellerzöldet nagy C-vitamin- tartalma miatt minél gyakrabban használjuk, lehetőleg úgy, hogy apróra vágva tálaláskor hintsük meg vele az ételeket. Abba az ételbe, amit másnapra el akarunk tenni, ne tegyünk nyers zöldpetrezselymet, zellerzöldet, mert könnyen erjed, és az étel megromolhat tőle.

Ha kompótot, gyümölcslevest vagy -mártást készítünk, a gyümölcsöt gyorsan forraljuk fel vagy csak pároljuk, így minimálisra csökkenthetjük a biológiai értékveszteséget. A kompóthoz a gyümölcsöt dobjuk enyhén sós hideg vízbe, a gyümölcs így nem barnul meg.

Ha télire néhány szép fürt szőlőt akarunk eltenni – és erre alkalmas helyünk van, pl. száraz pince, a hétvégi házban fagymentes hely -, a fürtökről a hibás szemeket hegyes ollóval vágjuk ki, és a teljesen ép bogyójú fürtöket mártsuk be szaliciles vízbe (1 liter vízhez 1 kávéskanálnyi szalicil szükséges), majd egy tiszta ruhán szétterítve hagyjuk megszikkadni. Utána 15-20 cm-es spárgadara­bok mindkét végére kössünk egy-egy fürtöt, és ruhaszá­rító rudakra vagy zsinegre a fürtöket úgy függesszük fel, hogy az egyik feljebb, a másik lejjebb legyen, tehát ne ér­jenek egymáshoz. Hetenként vizsgáljuk át a fürtöket, és az esetleges hibás szemeket ollóval vágjuk ki. Ha hosszabb idő után meg ráncosodnak a szemek, tegyük a fürtöket egy fél órára meleg vízbe, és újra kisimulnak.

A sült gesztenye finom csemege. Régebben az utcán is sütötték. Otthon a sütőben is készíthetünk, a következő­képpen: a gesztenyeszemeket egy napig hideg vízbenáztatjuk, azután a gömbölyű részén a héját éles késsel bevágjuk, a szemeket sütőlapra tesszük, és előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a vágás mentén a héj kissé szétnyílik. Azután tiszta konyharuhába szedjük és kb. 10 percig pihentetjük. Ezalatt saját gőzében még jobban megpuhul. Ruhával letakarva, esetleg kis kosárkában adjuk asztalra.

A salátát és a karfiolt szárával felfelé tároljuk.

A fonnyadt zöldség felfrissül, ha hideg vízbe tesszük, amelyhez egy kanál ecetet is adtunk.

Az uborka friss marad, ha indájával felfelé hideg vízbe tesszük, és a vizet naponta cseréljük; a víznek háromne­gyed részig kell ellepnie az uborkát

A káposzta és a karfiol főzés közben nem terjeszt kelle­metlen szagot ha a lábos fedőjét ecetbe mártott ruhával takarjuk le vagy egy darab száraz kenyeret teszünk a víz tetejére.

A sós uborka kemény marad, ha a vízbe kevés szóda­bikarbónát is teszünk.

A megkezdett savanyúság hosszabb ideig eláll, ha olykor egy-egy kockacukrot teszünk az üvegbe.

A hagymát folyó víz alatt vagy a tűzhely forró lapja kö­zelében tisztítsuk, így nem csípi a szemünket. Az áramló meleg levegő a hagyma csípős szagát is továbbviszi… így tisztíthatjuk „sírás” nélkül a tormát is.

A fokhagymát felhasználáskor ne vágjuk össze, mint a vöröshagymát, hanem a kés pengéjével lapítsuk szét és kaparjuk el. Ha csak gyengén akarunk fokhagymával ízesíteni, az elkapart fokhagymát kistányérba tesszük, ke­vés vizet öntünk rá, és ezt a vizet szűrjük az ízesítendő ételbe.

A vöröshagyma nyersen fogyasztva serkenti a bélmű­ködést, de nehezen emészthető, ezért gyenge gyom- rúaknak nem ajánljuk.

A gyökérzöldségeket lehetőleg ne hámozással, kapa­rással tisztítsuk meg, hanem kefével súroljuk le héjukról a

rátapadt földet, homokot. íz- és zamatanyagaik nagy ré­sze ugyanis közvetlenül a héj alatt van. A hibás részeket természetesen ki kell vágni.

A zöldségekből egyszerre dupla mennyiséget is tisztít­hatunk, a többletet nejlonzacskóba csomagolva tegyük a mélyhűtőbe. Ha legközelebb zöldséges ételt készítünk, nem kell a tisztítással bajlódnunk.

Ha uborkasalátát készítünk, az uborkát legyalulás előtt kóstoljuk meg, hogy nem keserú-e. Ha igen, addig vág­junk le a végéből, amíg a megmaradt rész kifogástalan ízű nem lesz. Néhány keserű uborkakarika az egész sa­látát élvezhetetlenné teszi.

Gyenge gyomrúak – akik nem bírják a nyers uborka­salátát megenni – készítsenek forrázott uborkasalátát, azaz a legyalult uborkát sós vízzel forrázzák le, 10-15 per­cig hagyják állni, utána kifacsarva a szokásos módon ké­szítsék el.

Télen tartsunk egy üvegben, vízben néhány tormagyö­keret, melyek hamarosan zöld leveleket hajtanak. Ezeket is beletehetjük minden ételbe, amelybe vagdalt zöldleve­let teszünk.

Újburgonyát a következőképpen tisztíthatunk gyorsan: a burgonyát 1-2 óra hosszat áztassuk hideg vízben, az­után – víz nélkül – tegyük egy nagyobb lábosba vagy tál­ba, és egy, csak erre a célra használt súrolókefével dör­zsöljük, forgassuk pár percig, közben néhányszor vízzel öblítsük le. A még rajta maradt héjat durva szövésű ruha között dörzsöljük le. Ha ezzel a módszerrel tisztítjuk az új­burgonyát, az ujjaink nem bámulnák meg tőle.

A gombát főzéshez úgy készítjük elő, hogy először a szárak homokos részét levágjuk, majd a gombát bő víz­ben többször átmossuk – de nem áztatjuk -, azután le­csurgatjuk. A gombafejekről a héjat nem kell lehúzni, csak a hibás részeket vágjuk vagy kaparjuk ki. Ezután a szárakat kitördeljük és a készítendő étel jellege szerint szeleteljük, a fejeket egészben hagyjuk.

A főzelékféléket minél kevesebb vízben főzzük, párol­juk, így több tápanyag marad bennük. Forró vízbe tegyük fel, és letakarva főzzük.

A megpirított rizs nem fog szétfőni, ha miután meg­mostuk, száraz ruhával megtöröljük és kétszer annyi víz­zel engedjük fel.

A vagdalt hagyma nem ég oda, amikor pirítjuk, ha előbb megszórjuk egy kevés liszttel.

Hagymát úgy süthetünk ropogósra, ha a szálasra vá­gott – tehát hosszában, majd keresztben vékonyra szele­telt- hagymát meghintjük liszttel, kézzel átforgatjuk, hogy a szálak szétváljanak, és a liszt a nedvességet felszívja. Bő, forró olajban vagy zsírban sárgára sütjük és leszűrjük, így a hagyma egyformára sül, míg ha szűrőkanállal szed­jük ki, az utolsóként kiemelt hagymaszálak túlságosan megbámulnák.

A zsír és az olaj kalóriaértéke azonos. Az olaj előnye – jobb emészthetőségén és az élettani hatásokon kívül – abban rejlik, hogy a benne sült ételek kevésbé szívják magukba a zsiradékot. A leghelyesebb, ha az olajat és a zsírt vegyesen használjuk, s a végén egy darabka friss vajat is teszünk hozzá.

Vannak, akik az olaj használatától sajátos szaga miatt idegenkednek. Ezt a következőképpen csökkenthetjük: a friss olajat a tűzre téve forrásig hevítjük, ekkor levesszük és kihűtjük. Ebben az olajban bármit süthetünk, nem lesz olajízű, és a sütésnél nem keletkezik kellemetlen olaj­szag.

A zsír melegítés közben akkor szokott sercegni, ha vi­zes. Az ilyen zsírba tegyünk egy szelet kenyeret és süs­sük benne ropogósra. Ezalatt a víz elpárolog, és a zsír már nem serceg, nem spriccel.

Általában hasznos, ha a serpenyőbe egy kevés sót te­szünk, így a zsír nem fröcsköl annyira.

A sütés után megmaradt zsír újra felhasználható, ha vízzel felfőzzük, mert a víz magába szívja a szagokat.

A hús nem friss, ha nehéz szaga van, puha és nyálkás tapintású, a rajta levő zsiradék pedig sárgás színű. Ha nincsenek külső jelek, de meg akarjuk állapítani, hogy egy hús friss-e vagy sem, szúrjunk bele egy felhevített vil­lát, az állott hústól a villa kellemetlen szagot kap.

Amikor húst vásárolunk, személyenként legalább 10 dekát vegyünk darált húsból, 11 dekát rostonsültnek vagy sültnek, 12 dekát csontos karajból, 13 dekát, ha mártásos ételt, 15 dekát, ha főtt húst készítünk, baromfihúsból 20 dekát kell számítani egy személyre.

Nyáron, ha a húst nem készítjük el azonnal, fejtsük le a csontról, távolítsuk el a bőrt és a zsíros részeket, és gön­gyöljük be egy ecetbe mártott és kicsavart ruhába.

A fagyasztott húst még mielőtt kienged vagy rögtön utána tegyük fel főni vagy sülni.

A kemény hús hamarabb megpuhul, ha vizébe ecetet teszünk, egy kanállal számítva egy kiló húshoz.

Ha szárnyasból készítünk levest, ne tegyünk bele zel­lert, mert a leves elveszíti jellegzetes zamatát.

A főtt vagy sült húshoz adjunk kilónként egy kiskanál szódabikarbónát, mert omlósabbá teszi.

A pulyka húsa omlósabb lesz, ha levágása előtf kis po­hár rumot itatunk vele, és az elkészítés 2-3 napig hideg helyen tartjuk.

A párolt hús ízletesebb lesz, ha két kockacukrot adunk hozzá.

A húst csak kevéssel elkészítése előtt sózzuk meg, kü­lönben levet ereszt, a lével pedig a vitaminok is eltávoz­nak belőle, és ízéből is veszít.

A húsokat igen sokféleképpen lehet elkészíteni, de ügyeljünk arra, hogy a bennük levő tápanyagokat meg­őrizzék és minél ízletesebbek legyenek. Készítés közben a húst villával ne szurkáljuk, mert az értékes íz- és táp­anyagokat tartalmazó húslé kifolyik.

A nyers hússzeleteket sütés előtt húskalapáccsal ver­jük ki, hogy a rostokat szétroncsoljuk, így a hús porhanyó-

sabb lesz. Nagyon fontos az is, hogy a húsban végighú­zódó inakat, a szélein levő hártyát, zsírréteget éles késsel több helyen bevágjuk, mert ezek sütés közben erősen összehúzódnak, a hússzeleteket összerántják, a felpúpo- sodott rész pedig nyers marad.

Öregebb állat – marha, liba vagy vadak – húsát tegyük pár napra olajos, esetleg ecetes-zöldséges páclébe, hogy a hús porhanyósabb legyen.

Ha a hús már szép piros, de még nem puha, a hús íze­sítésétől függően locsoljuk meg egy kanálka ecettel vagy szódavízzel. Ennek hatására a kötőszövet rostjai meg­duzzadnak és a hús megpuhul.

Bundázott húsokat bő forró zsírban, natúrszeletet, bél­színféléket, rostélyost stb. kevés forró zsírban süssünk.

A rántott hús bundája nem szakadozik le, ha a húst paní­rozás előtt szárazra töröljük és bő, forró zsírban sütjük ki.

A baromfit mindig pároljuk, süssük vagy főzzük puhá­ra, annak húsát nem szabad „angolosan”, azaz félig nyersen elkészíteni, de túlságosan puha sem lehet, mert akkor leválik a csontról, nem lehet rendesen szeletelni, tálalni.

A rántott csirke sütésénél a zsír legyen forró, de ne he­vítsük túl, mert akkor a zsemlemorzsaréteg kívülről per­cek alatt megég, a csirke pedig belül nyers marad. De nem szabad langyos zsírba sem tenni, mert akkor elázik a hús, nedvét kiadja, és a panírozás – bundázás – leválik róla. A bő, forró zsiradékba tett húsdarabokat először fe­dő alatt süssük, majd másik oldalukra átfordítva, fedő nél­kül fejezzük be a sütést. Ezzel a módszerrel a hús a cson­tok mellett is átsül. Hasonlóan süssük a rántott sertésbor­dát is.

A baromfiból készült ételek ízesítéséhez ne használ­junk sok és erős zamatú fűszert, mert elnyomja annak ter­mészetes jó ízét, zamatát

A marhasültet előmelegített tálon szervírozzuk, mihelyt elkészült. Nem szabad állni hagyni, mert faggyúíze lesz.

A marhasült pikáns ízt kap, ha néhány órával elkészíté­se előtt bekenjük mustárral.

A szeletnek elkészített húst a kisütés előtt 1-2 órával kenjük be ecettel és olajjal, mert omlósabb lesz.

A vadhúst nem szabad megmosni.

A májat elkészítés előtt nem szabad megsózni, mert megkeményedik. Nagyon ízletes és porhanyós lesz vi­szont, ha elkészítése előtt 1-2 óráig tejben áztatjuk.

A velőt egy percre dobjuk be fővő vízbe, akkor köny- nyen leválaszthatjuk róla a vékony hártyát.

A darált hús jobban eláll, ha só is van benne.

A darált húshoz – vagdalthoz – tojás helyett lisztet vagy nyers burgonyát is keverhetünk. A darált hús jobb ízű lesz, ha egy sárgarépát és egy burgonyát is darálunk hozzá. Hogy könnyebb legyen, egy kevés forró vizet is öntsünk bele.

A nyers kolbászt tartsuk sós vízben, ha nem fogyaszt­juk el azonnal.

A húst, a halat, a zöldséget sütés előtt töröljük le jól egy konyharuhával, hogy egyenletesen piruljon.

A csukát és a süllőt könnyebben tisztíthatjuk, ha előző­leg 1-2 percre lobogó vízbe tesszük. A hal pikkelyei álta­lában könnyebben válnak le, ha le vannak forrázva.

A halat kis lángon kell főzni, a tengeri halat pedig ece­tes vízben. A tengeri halat tartsuk hűtőszekrényben, és csak elkészítése előtt hagyjuk kiengedni, de csak szoba- hőrmésékleten, ne tegyük meleg vízbe!

Ha a hal iszapszagú, áztassuk egy órán keresztül ece­tes vízben (2 kanál ecet szükséges 1 liter vízhez), vagy mossuk meg erősen nagyon sós hideg vízben.

A hal ízletesebb lesz, ha néhány percig tejben áztatjuk, majd lisztbe mártjuk és nagyon forró olajban sütjük ki. Ki­sütés előtt 10 perccel sózzuk csak meg a halat, így nem fog apró darabokra töredezni.

A rákot csakis élve szabad megfőzni. Miután megmos­tuk, a farok végét kicsavarjuk, és azzal együtt a belet is ki­húzzuk, különben keserű lesz. Lobogó vízbe dobva ad­dig főzzük, amíg szép piros lesz.

Ha húst, sonkát darálunk, utoljára egy darabka kenye­ret tegyünk a húsdarálóba, és ezt is daráljuk meg. A ke­nyér maradéktalanul kitolja a húst, nem marad a daráló­ban semmi. Vagdalt húshoz, töltelékfélékhez az áztatott és kifacsart zsemlét daráljuk meg. Ha erre nincs szüksé­günk, akkor csak annyi kenyeret daráljunk, ami az előző­leg megdarált anyag kinyomásához szükséges.

Libatöpörtyűt omlósra, ropogósra úgy süthetünk, ha a kocka formára vágott és bevagdalt libabőrt hibátlan zo- máncú lábosba rakjuk, és annyi vizet öntünk rá, hogy majdnem ellepje. Fedő alatt addig pároljuk, amíg a víz el­fő. Ekkor fedő nélkül tovább sütjük, most már erősebb tű­zön, míg a töpörtyű aranysárgára pirul. A tűzhelyről levé­ve pár csepp vízzel megfröcsköljük, azonnal lefedjük, és fedő alatt 2-3 percig állni hagyjuk, majd szűrőkanállal ki­szedjük.

Pecsenyelét úgy készítünk, hogy a zsírba, amelyben a hús sült, 1 kanál paradicsompürét teszünk, felöntjük ke­vés meleg vízzel, felforraljuk és a felszeletelt húsra öntjük. Fehér húsoknál – karaj, csirkemell – a pecsenyelét min­dig a hús alá öntjük.

Ha egyben sült vagdalt húst készítünk, a húst liszttel vagy szitált zsemlemorzsával hintsük meg, és kevés forró zsírral meglocsolva süssük. Sem sok zsírt, sem fagyos zsírt nem szabad a tetejére tenni, mert akkor a hús meg­reped.

A marha- és sertéspörkölthöz, gulyáshoz a húst a hagymás zsírban pároljuk majdnem puhára, és csak azután szórjuk meg pirospaprikával, jól keverjük el, és öntsünk rá kevés vizet. így a paprika nem bámul meg, nem karamellizálódik, megmarad szép piros színe.

A sütés után maradt zsiradékot ne hagyjuk a serpe­nyőben, mert megavasodik. Tegyük egy üvegben hideg helyre, és fedjük le.

A szalámit és a füstölt húsokat kenjük be sós vízzel, hogy ne penészedjenek meg. A felvágott sonkát kenjük be tojásfehérjével, így nem veszíti el a színét

A füstölt húst (csülköt, tarját stb.) nyersen ne a hűtő­szekrényben, hanem a kamrában felakasztva és tüllel le­takarva tároljuk, hogy érje a levegő, mert különben befül­led.

Azoknak, akik epehólyag-gyulladásban szenvednek, hideg vízben tegyük fel a húst főni.

Ha gyomorbetegeknek készítünk párolt sültet, burkol­juk be a húst celofánba, hogy ne képződjék rajta kemény kéreg.

Ha a mártásos, zöldséges diétás ételekbe hagymát is akarunk tenni, akkor a hússal és a zsiradékkal egyszerre tegyük oda, frissen reszelve. A hagymának teljesen szét kell főnie az ételben.

A diétás ételeket vízzel telt edényben tegyük a sütőbe, hogy a zsiradék ne bomoljon fel bennük.

A száraz kolbász bőrét könnyebben lehúzhatjuk, ha 10-15 percre nedves ruhába csomagoljuk.

Ha a sonka vagy a füstölt hús nagyon sós, szikkadt, áz­tassuk be néhány órára – vagy egy éjszakára – hideg tej­be, így elveszti sós ízét, és a hús is kissé megduzzad.

Az egyszerű főtt virsli jobb ízű, ha nem vízben, hanem gőzben főzzük. A bőrös virsliket akasszuk fakanál nyelé­re, és így lógassuk egy nagyobb fazékba, amelyben any- nyi vizet forralunk, hogy a virslik ne érjenek bele. Fedő he­lyett tiszta ruhával takarjuk le az edényt. Tíz-tizenöt percig hagyjuk a gőzben. A hűtőből kivett hideg virslit ne dobjuk forró vízbe – bármennyire is sietünk a főzésével -, mert megreped.

Egyes betegségeknél sótlan diétát ír elő az orvos, a • sótlan ételek pedig ízetlenek. ízesebbé tehetjük a sótlan ételeket, ha úgy készítjük, hogy bőséges pörkanyag kép­ződjön rajtuk. Erre a célra nagyon jók a teflon bevonatú edények, amelyekben az ételek kevés zsírral is megpirul­nak, de nem sülnek le, nem ragadnak oda az edényhez. A só ízét részben pótolhatjuk savanykás és zöldséges ízesítéssel Ooghurt, citrom, zeller, kapor, majoránna, pet­rezselyem, tárkony stb.).

Ha a húsleves elkészült, 10-15 percig pihentessük, ezalatt leülepszik. Ezután szűrjük át, de ne öntsük, hanem merőkanállal szedjük, így a leves – ha előzőleg kis lán­gon főztük – áttetsző, tiszta marad. Ha a húsleves zava­rossá vált, úgy tisztítjuk meg, hogy egy tojásfehérjét kevés vízzel felverünk, néhány kanálnyi levest keverünk hozzá, majd a többi leveshez öntjük. Pár percig gyenge tűzön forraljuk, azután a tűzről levéve pihentetjük, és a fenti mó­don leszűrjük.

Az erőlevest tálalás előtt teljesen zsírtalanítani kell. Ezt a pihentetett leves tetején végighúzott papírszalvétával vé­gezzük, amivel minden zsírcseppet felitathatunk. Hason­ló módon zsírtalanítjuk a diétára szorulók levesét vagy a kocsonyáiét.

Ha a kocsonya odaragadt a tányérhoz, és ki akarjuk borítani, tegyük a tányért egy forró vízbe mártott konyha­ruhára.

A tésztát mindig lobogva fövő, bő sós vízben főzzük, és egyszerre csak annyit tegyünk a vízbe, hogy a forrás ne szűnjön meg. Makarónit, spagettit, vastagabb száraztész­tát addig fűzzük, amíg rugalmassá válik. Ekkor oltsuk le alatta a gázt, s forró vízben hagyjuk állni kb. 10 percig, fe­dővel letakarva. Ezalatt a tészta megduzzad, és pl. a ma­karóni nem reped fel. Utána leszűrjük, és tetszés szerint használjuk fel.

Ha gombócot főzünk, egyszerre csak annyit tegyünk a fövő vízbe, amennyi egymás mellett elfér. Miután a víz szí­nére emelkednek, még 1-2 percig főzzük, azután szűrő­kanállal szedjük ki.

A tészta nem tapad össze főzés közben, ha a főzővízbe 1-2 kanálka olajat öntünk.

A daragaluskát fűszerezhetjük, színezhetjük a nyersmasszába kevert ételízesítővel, vágott zöldpetrezselyem­mel, metélőhagymával.

Húslevesbe a betétet – cérnametélt, eperlevél, daraga­luska stb. – külön vízben, ha van elég leves, akkor a le­szűrt leves egy részében főzzük ki, és csak tálaláskor te­gyük a többi leveshez, mert különben annak jó részét fel­szívja. Ha vízben főzzük, akkor a főzővízbe tegyünk egy kevés ételízesítőt vagy egy húsleveskockát, így nem lesz a betét „vízízű”.

A rizses édességeket csak akkor cukrozzuk meg, ha a rizs már megfőtt, különben a rizsszemek megkeményed­nek.

A gyümölcsös édességek – kosárkák és lepények – szebben sülnek, ha sütés előtt egy villával megszurkáljuk őket.

Ha a sütőbe egy réteg sót teszünk és arra helyezzük a sütőlemezt, nem ég meg a kalács vagy más tészta.

Mielőtt a megsült tésztát kivennénk a sütőformából, te­gyük a formát egy percre hideg vízbe vagy gőz fölé, eset­leg burkoljuk be nedves ruhába, hogy a tészta szépen, egészben kijöjjön a formából. Ha a kalács odaragad a forma oldalához, tartsuk 15-20 percig nedves ruhában.

Az élesztővel vagy sütőporral készített tésztákat azon­nal vegyük ki a formából.

Ha meleg tésztát, kalácsot vágunk fel, mártsuk a kést előbb forró vízbe, hogy a tészta ne ragadjon hozzá.

A tészták bevonására szolgáló mázak készítésekor minden tojásfehérjéhez egy kanál cukrot kell számítani.

A tortát bevonás előtt hintsük be burgonyaliszttel, így a máz nem lágyul meg.

Ha süteményekhez vaj helyett margarint használunk, a megadott mennyiségnél kb. 20%-kal többet, zsírból pe­dig ugyanannyival kevesebbet vegyünk (pl. 20 dkg vaj helyett 24-25 dkg margarint vagy 15-16 dkg zsírt).

Ha a sütemény készítésekor a vaj nagyon kemény, alisztet langyosítsuk meg, így könnyebb összedolgozni a vajat a liszttel. Ha a hideg vajat cukorral akarjuk kikeverni, egy tálban fakanállal nyomkodjuk szét, majd keverjük ha­bosra úgy, hogy a fakanalat egészen alul fogjuk, merőle­gesen tartva ovális ívben mozgassuk. Azért nem szabad kereken keverni, mert a vaj a tál széléhez tapad. A habos­ra kevert vajhoz kanalanként adjuk hozzá a cukrot, mert ha egyszerre öntjük bele az egész mennyiséget, akkor „galuskás” lesz a krém.

Ha tojáshabot is keverünk a tésztába, krémbe, azt min­dig lazán, könnyedén adjuk hozzá. A habverőt nem sza­bad a keverőtál és a habüst széléhez ütve lerázni, mert ezáltal a habban levő levegő eltávozik.

Tortasütésnél csak a forma alját szabad zsírozni vagy vajjal megkenni, az oldalát soha, mert különben a tészta sütés közben a közepén felpuposodik.

A piskótaféléket süssük zsírpapírral kibélelt tepsiben, így nem lesz kérge a tésztának. Ha kiborítottuk, a papírt azonnal húzzuk le.

A vajas tésztát tegyük forró sütőbe. A kelt tésztát, a lin­zert, a piskótát enyhén fűtött sütőben süssük. A pogácsa­féléket viszont gyorsan kell sütni, hogy ki ne száradjanak.

Tortát, kalácsot, rántást sima lisztből készítsünk, grízes lisztet a gyúrt tésztákhoz használjunk.

Az élesztős tésztát meleg helyen kell pihentetni, ke- leszteni. Ha nincs erre alkalmas meleg hely, akkor mele­gítsünk vizet egy nagyobb edényben, majd fedjük le, te­gyünk a fedőre négyrét hajtott konyharuhát, és erre állít­suk az edényt a bedagasztott tésztával. Ha az élesztős tészta megkelt, és nem akarjuk, hogy tovább növekedjen, tegyünk rá nedves papírlapot Összedolgozásakor a nyújtódeszkát és a sodrófát kenjük be olajjal.

Kovászt úgy készítünk, hogy egy bögrébe tesszük az élesztőt, egy kanálka cukrot, és annyi langyos tejet ön­tünk rá, hogy félig legyen a bögre. Néhány perc múlva 2 kanál lisztet keverünk bele, és lefedve hagyjuk addig,amíg a bögre karimájáig nem duzzad a kovász. Só ne ér­je a kovászt, mert akkor nem kel meg.

A hosszabb sütést igénylő tésztákat – ha a tetejükön már hártya képződött – takarjuk le fehér papírral, így nem pirul meg túlságosan a tetejük.

A sütemények tetejét tojás helyett – ha nem akarunk erre a célra külön tojást felütni – megkenhetjük sötétre pi-

kap tőle a tészta. Ez a karamelloldat ledugaszolt kis üveg­ben sokáig eltartható, és karamellkrém ízesítésére is használhatjuk.

Sok bosszúságot okoz, ha a diós vagy mákos beigli megreped, mert ilyenkor nem lehet szépen szeletelni. Nem fog megrepedni, ha a tölteléket hidegen kenjük a tésztára, kb. olyan vastagon, mint amilyenre a tésztát nyújtottuk. A töltelék ne legyen sem túl sűrű, sem túl híg. Jó arány, ha 40 dkg darált mákot 1/4 kg cukorból és 2,5 dl vízből főzött sziruppal, 40 dkg darált diót pedig 20 dkg cu­korból 2 dl vízzel főzött sziruppal forrázunk le.

Ha azt akarjuk, hogy a beiglik teteje szép „márványos” legyen, akkor a tepsibe – egymáshoz nem túl közel – ra­kott rudakat tojással kenjük át, és fél óráig tartsuk meleg helyen. Utána ismét megkenjük, de most már hideg hely­re tegyük, hogy a tojás megszáradjon, megrepedezzen. Mérsékelten meleg sütőben süssük 35-40 percig.

Az omlós tésztát csak kevés ideig gyúrjuk, azaz csak addig, amíg a hozzávaló anyagok összeállnak. Porha- nyósabb lesz a tészta, ha az előírt vaj vagy margarin ne­gyedrészét zsírral pótoljuk.

Ha vajjal készül a sütemény, először a vajat keverjük habosra, azután adjuk hozzá a cukrot és a tojást. Citrom­levet csak a keverés végén tegyünk bele.

A teasütemény hetekig friss marad, ha jól záródó do­bozban vagy nejlonzacskóban tartjuk.

egy diónyi vajat keverünk bele, és megszórjuk egy kanálcukorral. Puding készítésénél a kakaótvagy a pudingport cukros tejjel keverjük el, így nem lesz csomós. Fakanál helyett a keveréshez habverőt használjunk.

Zsíros tészták sütéséhez a tepsit nem kell kizsírozni, csak liszttel megszórni.

Ha a dió- vagy máktöltelék túl lágy, egy kevés darált kekszmorzsát szórjunk bele, ez magába szívja a felesle­ges nedvességet, esetleg egy kevés rumot – rumaromát – is tehetünk bele, hogy a töltelék ne legyen morzsaízű.

A darált dió vagy mák nem avasodik meg, ha porcu­korral összekeverve tesszük el.

Ha otthon akarunk mákot darálni, azt előbb langyos sütőben vagy a tűzhely szélén szárítsuk ki, de vigyázzunk, hogy meg ne égjen. A kiszárított mákot könnyebben viszi a daráló.

A sárgabarack magja – kivéve a rózsabarackét, amely keserű – megszárítva és feltörve mandulát pótol.

A citrom héját mindig reszeljük le, szárítsuk meg, és porcukorral keverve rakjuk jól záródó üvegbe. Porcukor nélkül is eltehetjük, ha csontkeményre szárítjuk és porrá torjuk. Kitűnő ízesítő!

A sárga- és őszibarackot, a ringlót, a paradicsomot úgy hámozzuk meg, hogy 3-4 darabot szűrőbe téve lobogva fővő vízbe mártjuk, utána a héját könnyen lehúzhatjuk.

Ha a mandulaszemeket leforrázzuk és a vízben pár percig állni hagyjuk, belső barna héjából könnyen ki­nyomkodhatjuk. Ha az így leforrázott mandulát nem azonnal használjuk fel, terítsük szét és szárítsuk meg, kü­lönben megromlik. Az így megtisztított mandulából ké­szítjük a pirított sós mandulát, a mandulakrémet és a kü­lönböző mandulás süteményeket, a marcipánt.

A mazsola kiadósabb lesz, ha átválogatása és szárá­nak lecsipdesése után leforrázzuk, rövid ideig állni hagy­juk, majd szűrőre téve hideg vízzel leöblítjük. Tálcán szét­terítve, langyos helyen szárítsuk meg, így a szemek szép duzzadtak lesznek.

A felvágott citrom jobban eláll, ha a felvágott részével lefelé tányérra tesszük.

Az élesztő jól eláll, ha benyomkodjuk egy kis üvegbe, és a tetejére olajat öntünk. Hosszabb ideig eltarthatjuk, ha liszt közé tesszük.

MENTSÜK, AMI MENTHETŐ!

Az elsózott levest vagy főzeléket – ha jellege megengedi – eresszük fel egy kevés tejjel, tejföllel, de mérsékli a sós ízt az is, ha egy evőkanál ecetet és ugyanannyi cukrot is keverünk bele. Ha a húsleves lett nagyon sós, öntsünk le a levéből (ezt másnap felhasználhatjuk leves, főzelék fel­öntéséhez), egy nyers sárgarépát reszeljünk meg, egy kávéskanálnyi zsírban pirítsuk néhány percig, majd önt­sük fel annyi vízzel, amennyit a levesből leöntöttünk, for­raljuk fel és szűrjük a levesbe. Csökkenthető a sós íz úgy is, hogy a forró húslevest 2-3 simára kevert tojássárgájá­ra öntjük és úgy tálaljuk.

Ha valamilyen húsételt (ragut, pörköltet, tokányt stb.) sóztunk el, akkor keverjünk a levébe, mártásába kés­hegynyi szódabikarbónát, 1 nyers paradicsomot vagy 1 kanálka lecsót, zöldséges raguba konzerv zöldborsót le­ve nélkül, és 1-2 kanál vízzel feleresztve újra forraljuk fel.

Ha valamilyen főzelék, mártás, esetleg édes krém le- kozmál, azonnal öntsük át egy másik edénybe, borítsuk be tiszta, nedves ruhával, amelyet – ha szükséges – kiöb­lítve, kicsavarva többször válthatunk. Az égett szag ha­marosan eltűnik.

Ha a savanyúság tetején szürke hártya képződik, vagyis megpimpósodik, az üveget állítsuk egy tálba, a hártyát egy kis részen óvatosan húzzuk félre, és ide önt­sünk megfelelően ízesített salátaecetből annyit, hogy az üveg teljesen megteljen, mert így a pimpós rész lefolyik a tetejéről. Az így „megjavított” savanyúságot azonban mielőbb fogyasszuk el!

Ha a befőtt vagy a lekvár tetején szürke foltot veszünk észre, az azt jelenti, hogy penészedni kezd, de azért nem kell azonnal kidobni! A tetejéről legalább egy ujjnyi réte­

get szedjünk le, a többit pedig főzzük fel, tegyük tiszta üvegbe, és mielőbb használjuk fel. A befőttnél elég, ha csak a levét forraljuk fel, de ha a gyümölcs nagyon meg­puhult, az egészet főzzük fel dzsemnek (természetesen a gyümölcsöt előbb kimagozzuk).

A beszáradt, régi lekvárt kevés víz hozzáadásával főz­zük fel, sütemény, palacsinta töltésére kiválóan alkalmas. Jóízű csemegét készíthetünk belőle, ha kis kockákra vágjuk vagy golyókat formálunk belőle, és darált dióba forgatjuk.

Gyakran előfordul, hogy a hosszabb ideig tárolt méz megikrásodik és fakó színű lesz. Ezen úgy segíthetünk, ha a mézesüveget egy fazékba állítjuk, a méz magassá­gáig vizet öntünk bele és lassan felmelegítjük. A mézet közben többször megkeverjük. Ha a méz átmelegedett, újra folyékony és aranysárga lesz. Arra azonban vigyáz­zunk, hogy ne forrjon fel, mert elveszíti zamatét és vita­mintartalmának nagy részét.

Tapasztalatlan háziasszonyok a túlságosan megsava­nyított ételhez sok cukrot adnak, pedig ezzel sokszor vég­leg elrontják azt. Cukor helyett használjunk egy kevés szódabikarbónát, az leköti a savat és enyhíti a savanyú ízt.

Ha a szeletben vagy egészben sütött hús lesül, leég, azonnal tegyük át egy másik edénybe, öntsünk rá friss zsiradékot, vagy ha eredeti zsírja nem nagyon égett meg, azt is rászúrhetjük, de a lesült részt ne kaparjuk fel! Adjunk hozzá tisztított és 2-3 darabra vágott vöröshagymát vagy kenyérhéjat, 1-2 evőkanálnyi vizet, és néhány percig fedő nélkül süssük. Mindkét adalékanyag magába szívja az égett szagot Ezután a hagymát vagy a kenyérhéjat ki­dobjuk, és a zsírt tetszés szerint ízesítjük köménymaggal, fokhagymával, ételízesítővel, sóval, borssal.

Az égett zsiradékot feljavíthatjuk, ha 1 kg zsírhoz 3 dl vi­zet öntünk és addig forraljuk, amíg a víz gőz alakjában el­párolog. Mielőtt a víz teljesen elpárologna, 1 fej hagymát teszünk a zsiradékba, majd 10 perc múlva kiszedjük. Ha

31

az égett szag még mindig érződik, a műveletet megis­mételjük, és a zsír ismét fehér és jóízű lesz.

Ha a sütemény alja megég, ne kapargassuk késsel, hanem várjuk meg, amíg kihűl, vágjuk fel szeletekre, és az égett részt reszelővei távolítsuk el.

A túlságosan megbámult aljú pogácsákat, aprósüte­ményeket is kihűlés után, reszelővei tisztítsuk meg az égett részektől.

Ha a torta- vagy piskótafélék sütés közben túlságosan kiszáradtak vagy a tetejük megégett, a használhatatlan, égett részt távolítsuk el, a többit vágjuk apró kockákra, szeletekre, és készítsünk hozzá valamilyen édes mártást, öntetet, de rétegezhetjük gyümölcsízzel, gyümölcsdara­bokkal is, esetleg készíthetünk belőle rummal, mazsolá­val, diódarabokkal puncstölteléket így a száraz tészta él­vezhető lesz.

A kiszáradt édes süteményeket tegyük tálba, locsoljuk meg tojássárgájával és cukorral elkevert néhány kanál tejjel, majd sütőben forrósítsukát Tehetünk rá gyümölcs­ízzel, feketekávéval, esetleg reszelt csokoládéval ízesített tojáshabot is, ekkor nem túl forró sütőben süssük át.

Az állott vaj ízét helyrehozhatjuk, ha 10 dkg vajhoz kés­hegynyi szódabikarbónát keverünk, fél óráig állni hagy­juk, majd hideg vízzel többször átmossuk, végül egy kis tejjel elkeverjük és megsózzuk. (A szóda ugyanis közöm­bösíti a savat, és a vaj elveszíti kellemetlen ízét-szagát.)

Az avas vajat úgy is megjavíthatjuk, ha alaposan meg­sózzuk, és néhány órai állás után gyakran váltott hideg vízben addig gyúrjuk, amíg a víz teljesen tiszta nem ma­rad. Esetleg olvasszuk fel gyenge tűzön és mint vajzsírt dolgozzuk fel. A jól kisütött vaj szép sötétsárga, víztartal­ma alig van, és jellegzetes zamata is hiányzik. Vajas rán­tásokhoz, süteményekhez használhatjuk, esetleg friss vajjal vegyítve. A vajzsír hideg, száraz helyen – zárt edényben – sokáig eláll.

A kiolvasztott vajat újra frissé alakíthatjuk, ha tálba tesz-szűk, és cseppenként annyi nyers tejet keverünk hozzá, amennyit felvesz (20 dkg vajhoz kb. 2 dl tej kell).

Ha a tej „összemegy”, megsavanyodik, nem kell kiön­teni! Felhasználhatjuk aludttej készítéséhez, vagy a már felforralt tejet kelt, élesztős tészták dagasztásához. Ha az aludttej sem fogy el, úgy felfőzve készítsünk belőle túrót, a savót pedig használjuk fel savanykás főzelékek (tök, bur­gonya stb.) felöntéséhez.

A szelet húsról levágott széleket vagy a csontokról le­szedett apró húst daráljuk meg, hagymával, fűszerekkel ízesítve párolva húsos metélthez használhatjuk, de ételek töltésére is alkalmas.

A zsíros sertés- vagy baromfihúsról levágott zsírréteg­ből jóízű pörcöt készíthetünk, amit rakott vagy töltött éte­lekhez, pástétomokhoz használhatunk, a zsír pedig rend­szerint elég egy főzéshez. Ha rajta marad a húson, senki sem eszi meg, csak kidobjuk.

MARADÉKOK HASZNOSÍTÁSA

A család étvágyát nem lehet mindig kiszámítani, így sok­szor előfordul, hogy valamelyik ételből marad. A jó há­ziasszonynál azonban semmi sem vész kárba! A legke­vesebb ételmaradékot is tegyük tiszta kis edénybe, és ha kihűlt, rakjuk a hűtőszekrénybe. A mennyiségtől függ, hogy mire használhatjuk fel.

A maradék főtt marhahúst szeletekre vágva elkészíthet­jük zelleres, barna, szardellás, mustáros, kapros, lecsós mártással, de készíthetünk belőle ledarálva, burgonyával, rizzsel rakott húst vagy húsgombócot, amit sülve vagy főzve tálalhatunk főzelékkel, körettel, illetve savanyúsággal.

Ha a maradék főtt marhahúst vékonyra metéljük és hagymás, paprikás zsírban átsütjük, majd 3-4 tojást rá­ütünk, jóízű tojásos húst kapunk. Készíthetjük bundázva is, úgy, hogy a nagyon vékonyra vágott húst reszelt sajttal elkevert sűrű palacsintatésztába mártjuk, és forró zsírba vagy olajba szaggatva kisütjük.

Bármilyen maradék főtt húsból készíthetünk húspu­dingot áztatott zsemlével, fűszerekkel, tojással. A pudin­got egy tiszta konyharuhára tesszük, négy sarkát össze­kötjük, fakanálon keresztülhúzzuk a csomót, és úgy tesz- szük egy vízzel félig telt edénybe, hogy a hús ne érjen a vízbe, hanem csak a gőzbe. Kb. 20 percig főzzük.

Bármilyen maradék sült vagy főtt húsból készíthetünk húsos metéltet, rizottót, töltött burgonyát, töltött krumplis lepényt, maradék csirkehúsból töltött almát.

A húsmaradékokat – főtt vagy sült húst, sonkát, felvá­gottat, füstölt kolbászt – felhasználhatjuk hússalátának majonézzel vagy magyarosan. Készíthetünk a maradék sonkából, felvágottból ledarálva pástétomot vagy sonkás tarhonyát.

Ha marad egy kevés paraj- és sóskapürénk, készít­sünk belőle zöld palacsintát vagy zöld metéltet, amit sajt­tal, tejfellel fogyaszthatunk.

pogácsát készít­

A maradék burgonyapüréből levest, hetünk, esetleg töltelékhez adagolva hasznosítjuk.

Az újhagyma zöld szárát ne dobjuk el: apróra vágva ételeket, körözöttet vagy salátát ízesíthetünk vele. De va­jas vagy zsíros kenyérre is szórhatjuk, mint a snidlinget.

Vannak, akik csak a friss kenyeret szeretik. A kenyeret napokig frissen lehet tartani, ha fóliába csomagolva a hű­tőszekrényben tároljuk. Ha egy-egy szeletet nedves pa­pírba csomagolva a grillsütőben átmelegítünk, friss, ro­pogós kenyerünk lesz. Ha még mindig marad, azt kocká­ra vágva szárítsuk meg vagy szárazon pirítsuk rózsaszí­nűre, jó lesz levesbetétnek vagy zsemlegombócba. A tel­jesen száraz kenyérből vagy péksüteményből a húsda­rálón zsemlemorzsát darálhatunk.

Ha a szükséges mennyiségnél több kenyeret vettünk, egy részét alufóliába csomagolva tegyük a mélyhűtőbe. Ha szükségünk lesz rá, a fóliával együtt tegyük kb. fél órá­ra a sütőbe. Olyan friss lesz, mint ha most hozták volna a pékségből. Szobahőmérsékleten is felengedhetjük, eh­hez azonban kb. 2-3 óra kell.

Ha marad párolt rizs, rizsköret – a mennyiségtől füg­gően -, felhasználhatjuk levesbetétnek, töltelékfélékhez, saláták dúsításához, rizsgombócnak, krokettnek stb.

A maradék tejberizst egy tojással és felvert habjával el­keverjük, és egy kis formában kigőzöljük vagy megsüt­jük. Készíthetünk belőle gyümölcsrizst, tehetjük édes krémbe vagy más édességbe.

A máj- vagy húspástétom maradékából levesbe kis gom­bócokat vagy galuskát készíthetünk. Kemény tojást vagy paradicsomot is tölthetünk vele, úgy, hogy a félbevágott to­jások sárgáját összekeverjük a pástétommal, és visszatölt- jük a tojásba, a kivájt paradicsomba pedig apróra vágott főtt tojással elkeverve töltjük. Mindkettőt tartárral öntjük le.

Ha marad a levesben főtt zöldségből, azt felhasznál­hatjuk rizottóhoz, kroketthez, mártások ízesítésére, salátá­nak (franciasaláta stb.), ételek díszítésére stb.

Ha füstölt húst, csülköt főzünk, a levét hűtsük ki, a tete­jére feljövő zsírt szedjük le, és egy fél hagymával süssük ki. A hagymát azután dobjuk ki, a zsírt pedig rántásokhoz, sültekhez használjuk fel.

A szalonnabőrt sem szabad kidobni, mert hüvelyes fő­zelékeket, leveseket, káposztás, burgonyás stb. ételeket jól ízesít. Kocsonyába is belefőzhetjük.

TAKARÍTÁS, LAKÁSKARBANTARTÁS

Nagyanyáink régen – de egyes családokban még ma is ez a szokás – a nagytakarítást majdnem mindig azonos időben: tavasszal és ősszel végezték. Ennek az az alapja, hogy tavasszal a nappalok hosszabbak, a napfényben jobban látszanak a télen kormozódott falak, a poros füg­gönyök, térítők, foltos szőnyegek.

Nyáron sokan felszedik a szőnyegeket, leszedik a füg­gönyöket, térítőkét, szóval „lekopasztják” a lakást. Ennek azonban csak ott van értelme, ahol a család néhány hó­napra kiköltözik a hétvégi házba, a gyerekek a vakáció idejére vidékre, rokonokhoz, nagyszülőkhöz mennek. így az őszi visszaköltözésnél könnyebb a lakást rendbe ten­ni, hiszen volt idő a szőnyegek, függönyök kitisztítására, a javítások elvégzésére, a parketta áttörlésére. Az ablak­mosás, kilincstisztítás, portörlés után csak mindent a he­lyére kell tenni.

Ez azonban nem helyes módszer, ha nyáron is a la­kásban maradunk vagy azt csak nagyon rövid időre hagyjuk el, hiszen egy csupasz lakásban senki sem érzi jól magát. Inkább vállaljuk a takarítást, a porszívózást, mert ez még mindig jobb, mint ha nem szívesen vagyunk otthon…

A nagytakarítást pedig – akár tavasszal, akár ősszel vé­gezzük – ne akarjuk egy nap alatt megcsinálni! Jó mód­szer, ha először a szekrényeket hozzuk rendbe. Válogas­suk át, mit viselünk, mit kell tisztítóba adni vagy házilag ki­mosni, rendbe hozni, megjavítani, átalakítani, mi az, amit esetleg más célra (portörlőnek, padlórongynak stb.) fel­használhatunk. De amit már semmire sem használha­tunk, azt nyugodtan selejtezzük ki, így több helyünk lesz.

Azután hozzuk rendbe a mellékhelyiségeket. A csem­

pét a fürdőszobában és a konyhában, meleg mosósze­res vízzel mossuk le, és kicsavart ruhával töröljük át Ha a csempe vagy a padlózat fugáiban sötét foltokat észle­lünk, azokat egyfajta penészgomba okozza, ami a párás, meleg levegőjű helyiségekben gyorsan terjed, és tisztító szerek hatására sem tűnik el. Ezeket a gombás foltokat a legkönnyebben ecettel szüntetjük meg: 1 liter forró vízhez 1 dl ecetet öntünk, és kefével jól átdörzsöljük a fugákat a sarkokat, a réseket Ezt az ecetes lemosást 2-3 napon­ként ismételjük meg mindaddig, amíg a foltok eltűnnek.

Közben gyakran szellőztessünk, hogy a helyiség ne le­gyen párás.

Az éléskamrát – bármilyen kis méretű is – legalább kétévenként, de inkább évenként lehetőleg nyári vagy kora őszi időben súroljuk le forró, mosószeres vízzel, öb­lítsük le ecetes vízzel, és hagyjuk jól megszáradni.

Az éléskamrát ne lomtárnak használjuk – ne ott tartsuk a régi újságokat és a gyerekek megunt játékait -, hanem az élelmiszerek, befőttek, konzervek tárolására!

A kis lakások éléskamrát pótló faliszekrényeit évenként akár többször jól takarítsuk ki, de legalább egyévenként súroljuk le a polcokat, és jól szárítsuk ki.

Ablaktisztításhoz többféle folyadék és spray kapható, de ha az üveg túl piszkos, kormos vagy pl. a konyhában a főzés gőzétől zsíros, úgy tanácsos először meleg, mosó­szeres vízzel lemosni és áttörölni.

Ablakot ne mossunk, amikor rásüt a nap, mert bárhogy is töröljük, az üveg foltos marad.

A befagyott, jégvirágos ablakot is meg lehet mosni, ha előbb sós meleg vízzel, majd ecetes vízzel átöblítjük és szárazra töröljük

Ablaktörlésre legjobb a szarvasbőr – bár nagyon drá­ga és ritkán kapható -, de jók a különböző, e célra készült törlőkendők is. A legolcsóbb ablaktörlő az újságpapír, amit kissé meggyűrve hasznájunk ablaktörlésre. A textil­ből készült törlőruhák rendszerint „szöszt ” hagynak az

üvegen, amit aztán nehéz eltávolítani. Ha azonban az ab­laküveget szárazon akarjuk áttörölni, akkor ne papírt, ha­nem tiszta rongyot használjunk, az jobban eltávolítja a port.

Ha az ablaktisztításhoz (autómosáshoz) használt szar­vasbőrt tisztára mostuk, meleg sós vízben öblítsük át, így nem keményedik meg száradás után.

Ha az ablaküveg gittelése kitöredezett, tisztítás közben könnyen kieshet az üveg, ezért a hiányzó részeket pótol­juk. Előbb azonban a száraz, töredezett részt kaparjuk ki.

Ha a háztartási boltban vagy az üvegesnél nem tudunk beszereni gittet, magunk is keverhetünk 50-80 súlyrész iszapolt krétaporból és lenolajból.

Műanyag padlót nem szabad bő vízzel mosni, csupán mosóporos meleg vízbe mártott és jól kicsavart ruhával feltörölni. Ha az ilyen padló nagyon szennyezett, terpenti- nes ronggyal töröljük át a szennyezett részt és a foltokat.

Ha a pvc-padlóborítás valahol fel hólyagosod ik, felre­ped, nem kell az egészet kicserélni. A domborulat köze­pét metsszük fel egy éles késsel vagy a repedésből por­szívózzuk ki a port, és a vágáson keresztül nyomjunk gu­miragasztót (pl. technokolt) a résbe. A javított részre te­gyünk nehezéket, amíg a ragasztó jól megszárad. Az esetleg kibuggyanó ragasztót azonnal töröljük le.

Nagytakarításkor a nehezebb bútorok mozgatása, to­logatása felsérti a parkettát, azon nyomot hagy, a lakko­zott parkettát pedig felkarcolja. Hogy ezt elkerüljük, a bú­tort kissé megemelve, a lábai alá tegyünk egy régi sző­nyeget vagy pokrócot. Ha ezen csúsztatjuk, könnyebb a mozgatás, és a padló sem károsodik.

Kőpadlójú helyiségben – pl. konyhában, fürdőszobá­ban – fülsértő hangot ad a székek húzogatása, a szobá­ban pedig a parkettát is fel karcol hatja. Ezen úgy segíthe­tünk, hogy a székek lábára gumi- vagy posztódarabból kivágott kis lapokat ragaztunk.

Ha a lakásban levő, használaton kívüli réztárgyakat

vagy az időjáás viszontagságainak kitett kilincseket, név­táblákat, fém ablakpárkányt meg akarjuk óvni az oxidá- lástól – és nem szeretünk szidolozni, esetleg nincs időnk rá, akkor tisztítás után színtelen lakkal vonjuk be. A szak­üzletekben kapható aerosolos lakk is megfelelő.

Fényezett világos bútorról, asztallapról a gyümölcs- és borfoltokat úgy tüntethetjük el, ha 1-2 zsemlét a sütőben megforrósítunk, széttördelük, és ezzel addig dörzsöljük a foltot, amíg el nem tűnik.

A különböző szőnyegtisztító habok, folyadékok jól tisz­títanak, de meglehetősen drágák. A szőnyegek színét felfrissíthetjük, ha porszívózás után savanyú káposzta le­szúrt levével dörzsöljük át.

A száraz szőnyegekből a benyomódásokat eltüntet­hetjük, ha kiporoljuk, a hátoldalán benedvesítjük, és ugyancsak a hátoldalán átvasaljuk úgy, hogy a vasalót alig nyomjuk rá, inkább a levegőben tartjuk.

A poros falakat tolisöprűvel poroljuk le, ronggyal ne tö­röljük, mert csak szétkenjük a port és csíkos, foltos lesz a fal.

Kormos, füstös falat, tapétát házilag a következő keve­rékkel tisztíthatunk, „radírozhatunk” tisztára: 4 dkg rézgáli- cot és 1 dkg timsót elkeverünk 1 liter vízzel és felforraljuk, közben 1 kg sima lisztet vízzel megnedvesítünk, és gyor­san elkeverjük a felforrt vízzel. Kihűlés után alaposan át­gyúrjuk, hogy sima, nem ragacsos massza legyen belő­le. Ebből egy zsemlényi darabot a kezünkbe veszünk, és a tisztítandó felületen először egy csíkot húzunk, majd a már tiszta részről kiindulva egyetlen húzással folytatjuk a radírozást.

Ha házilag akarunk egy-egy szobát, mellékhelyiséget, esetleg hétvégi házat kimeszelni, kifesteni, meszelő he­lyett használjunk permetezőgépet. (Baráti körben bizo­nyára van olyan kiskerttulajdonos, akitől kölcsönkér­hetjük.)

A permetezőgépbe öntsünk jól megszűrt mész- vagy

40

festékoldatot, és az előzőleg portalanított, simára csiszolt, vagy ha nagyon szennyezett, akkor szappanos vízzel le­mosott és megszáradt falat bepermetezzük. Száradás után a permetezést még kétszer-háromszor megismé­telhetjük, amíg a mész- vagy festékréteg a falat teljesen befedi.

Ily módon a mennyezet festése is egyszerű, nem kell létra, nem csepeg ránk a festék, és biztosan nem lesz csí­kos a fal, ami meszelővei végzett munkánál az „amatő­röknél” bizony nagyon gyakori.

Mész- vagy festéklé szűrésére a legjobb egy kiseleje- tezett nejlonharisnya nem lyukas része.

Ha a műanyag kárpitozású székek huzata megsérül, bereped, (ez főleg ott gyakori, ahol gyerekek vannak a családban), nem kell az egészet áthúzatni. Elütő, de har­monizáló színű műanyagból vágjunk ki különböző motí­vumokat, pl. levelet, kört, szívet, éstechnokollal ragasszuk fel úgy, hogy az egész díszítésnek tűnjön. Arra ügyeljünk, hogy a rátétek széleit is jól ragasszuk rá az anyagra, a széleknél esetleg kibuggyanó ragasztót pedig azonnal töröljük le.

Új lakásoknál, de néha a régieknél is előfordul, hogy az ajtó súrolja a padlót, azaz lesüllyedt. Ilyenkor az ajtószár­nyat emeljük meg, és a vasalás csapjára tekerjünk a szükséges magasságig drótot. Ezután jól zsírozzuk vagy olajozzuk meg.

A söprű- és partvisnyelek sokszor érdesek, szálkásak. Ezen úgy segíthetünk, ha a nyelet csiszilópapírral jól le­dörzsöljük és padló- vagy csónaklakkal átkenjük, esetleg zománcspray-vel befújjuk.

Ha az üveg-, vagy kristályvázában vízkőlerakódás képződik, konyhasóval dörzsöljük le. Szépen tisztít a nyersen lereszelt burgonya is.

Szöget a falba nem mindig sikerül úgy beverni, hogy az erősen álljon, és előfordul, hogy a már bevert szög meglazul. Ilyenkor húzzuk ki a szöget, a lyukat tömj ük tele

ragasztóval (epokit a legjobb), és 1-2 gyufaszálat nyom­junk bele. Száradás után ugyanide verjük be a szöget, most már erős tartása lesz. A nagyobb terhet viselő szö­gekhez, kampós szögekhez a falat előbb ki kell fúrni, „tip­lit” helyezni bele, és abba verni a szöget.

Betonfal esetén ne kíséretezzünk szögbeveréssel, mert csak kínlódunk, de úgysem sikerül. Az ilyen falakba külön erre a célra készült készülékkel „belövik” a szögeket

Nagyon fontos, hogy a gyerekeknek a tanuláshoz, fel­adataik elvégzéséhez nyugodt helyet biztosítsunk. Ahol kicsi a lakás, ott az ablak közelében egy sarkot térelvá­lasztóval különítsünk el erre a célra. (Ezt a térelválasztót az ügyesebb apukák házilag is elkészíthetik a barkács- boltokban kapható, méretre vágatott, gyalult lécekből.) A térelválasztó belső részére erősítsünk raffiaszövetet vagy színes vásznat, amelyre fel lehet tűzni az órarendet, a gyerek apró „kincseit” (jelvényeket, matricákat, kivágott képeket stb.). Ezt a térelválasztót este a gyerek ágya elé lehet tenni, így nem zavarja a fény.

Az asztali, íróasztali, varrógép melletti stb. kis lámpa fé­nye erősebb lesz, jobban világít, ha az ernyőre belülről alufóliát ragasztunk. Ez a fényes felület – mint egy tükör – az izzó fényét felerősíti, és annak melege sem árt neki.

A festett, lakkozott ajtókat, ablakokat, bútorokat ne mossuk forró, lúgos, szemcsés mosószeres vízzel, mert az károsítja a festést. Langyos vizet és nem lúgos mosó­szert használjunk.

Ha fémtisztítóval tisztítjuk a kilincseket, mellettük a fe­hér ajtón elkerülhetetlenül foltok maradnak. Ezt megelőz­hetjük, ha keményebb kartonból kivágunk egy darabot, s úgy helyezzük fel, hogy az a tisztítandó részhez simuljon, azaz befedje a fát. így nem kopik le a festés, a lakkozás.

Ha az ablakszárnyakat vagy az üveges ajtók fáját házi­lag festjük, lakkozzuk, az üvegre – közvetlenül a fa mellé – ragasszunk széles ragasztószalagot, így az üvegre nem kerül festék, amit bizony elég nehéz eltávolítani.

42

A fűtőtesteket, kályhákat gyakran kell portalanítani! Leghelyesebb nedves ruhával letörölni. Az égett portól a szoba levegője „száraz” lesz, köhögésre ingerel, és ez el­len nem használ a vízpárologtató sem.

A nyikorgó ajtó, a nehezen járó fiók idegesítő, pedig könnyű a bajon segíteni: az ajtó sarokvasait olajba már­tott tollal vagy ecsettel kenjük meg, a nehezen járó fiókok oldalán pedig húzzunk végig néhányszor egy darab szappant.

Ha egy edény, palack vagy műanyag doboz valami­lyen okból rossz szagú lesz, töltsük meg fele víz, fele ká- vézacc keverékével, és hagyjuk néhány órán át meleg helyen állni. Utána jól öblítsük ki, és fedő, illetve dugó nél­kül hagyjuk jól kiszáradni.

A termoszt mindig jól kimosva, de dugaszolatlanul tart­suk. Ha a termosznak mégis szaga lesz, hypermangános vagy szódabikarbónás vízzel mossuk ki és hideg vízzel öblítsük. A termosz dugóját sós vízben kifőzve szagtala­níthatjuk.

Ha dohányzó vendégek jönnek, a nem dohányzó há­ziak napokig érzik a dohányfüst számukra kellemetlen szagát, bármennyit is szellőztetnek. A következő eljárás­sal védekezhetünk a dohányszag ellen: egy kevés klór- meszet (háztartási boltokban kapható) vagy klóros mo­sóport elkeverünk 1 dl ecettel, a keveréket tányérba tesz- szük és egy órára a csukott szobába álítjuk. Utána jól ki­szellőztetünk. Nyoma sem lesz a dohányszagnak!

Jól ápolt, főleg szőnyegpadlós lakásba utcai cipőben belépni: merénylet a háziasszony ellen! A vendégeket megkérni, hogy vegyék le a cipőjüket nem illik! De ha lát­ják az előszobában sorakozó papucsokat, erre nincs is szükség, maguktól is rájönnek, hogy azok miért vannak odakészítve: „illik” levenni a cipőt!

Több papucsot tartani elég költséges, de magunk is varrhatunk flanellból, szövetből, különböző nagyságú, téglalap alakú zacskókat, amelynek egyik hosszú oldalát

hagyjuk nyitva és húzzunk bele gumit. Ezt a védőburkot cipőre vagy harisnyára is fel lehet húzni, nem piszkolódik be a szőnyeg, és a vendégek lába sem fázik meg. Arra ügyeljünk, hogy ezek a „tokok” mindig kifogástalanul tisz­ták legyenek.

A szekrényben tárolt cipőkre is érdemes ilyen tokot, huzatokat varrni, egy párat pedig mindig a táskánkban tartani, hogy ha olyan helyre megyünk, ahol nincs pa­pucs kikészítve, de nem akarjuk a szőnyeget, a parkettát bepiszkítani, ezt a tokot húzhassuk a cipőnkre. Hálásak lesznek érte vendéglátóink.

Háztartási gépeink és fémeszközeink egyik legna­gyobb ellensége a rozsda. A rozsda ellen a leghatáso­sabb védekezés az olajozás. Mielőtt azonban bármit is beolajoznánk, az esetleg rajta levő rozsdát gondosan tá­volítsuk el, mert a rozsda az olajréteg alatt is tovább pusz­títja a fémet.

A varrógépet is olajozni kell időnként (erre speciális olaj kapható). Olajozás után egy rongydarabot válogas­sunk, hogy az esetleg kiszivárgó olajat fel itassuk. Csak ha az öltés már teljesen tiszta, akkor kezdjünk a tényleges varráshoz.

A gumiból készült használati tárgyakat (gumiszőnyeg, csizma), a kerékpár, a gyerekkocsi gumikerekét időnként vékonyan kenjük át glicerinnel, így a gumi nem kemé- nyedik és repedezik meg.

A szobai cserepes virágokat egyszerűen portalaníthat- juk vékony kis ecset segítségével. Ha azt akarjuk, hogy a levelek szép fényesek, csillogóak legyenek, kevés tej vagy sör keverékével kenjük át őket.

A hosszú, keskeny levelű növények portalanítására jó a kezünkre húzott selejtes zokni, így a levelek alsó és fel­ső részét egyszerre tisztíthatjuk meg.

Hogy a cserepes növények egyenesen nőjenek és ne forduljanak a világosság felé, fokozatosan forgassuk őket, de a virágzó növényeket ne.

44

Hogy a szobanövényeket mikor kell öntözni, ez nagy­ban függ fajtájuktól is: vannak szárazságtűrő fajták (juk­ka) és vizet kedvelők (vízipálma). Általában reggel vagy délben öntözzünk, állott, langyos vízzel, és csak akkor, ha a növény cserepe üveges hangot ad. Gondoskodjunk a felső rétegű föld felfrissítéséről is.

Ha cserepes virágainkat távollétünkben nincs aki ön­tözze, a következőképpen segíthetünk a gondon: a cse­repeket állítsuk vízzel telt edénybe, hogy jól megszívják magukat, azután vonjuk be fóliával és állítsuk őket hűvös­árnyékos helyre, egymás mellé. Egy nagyobb befőttes- üvegbe tegyünk vizet, és annyi vastagabb fonalat csúsz­tassunk az üveg aljáig, ahány virágcserepünk van. Az üveget állítsuk 40-50 cm-rel magasabbra, mint a csere­pek állnak. Minden cserép földjére vezessünk egy-egy fonalat. Ezen keresztül az üvegből lassan a cserepekre szívódik a víz, és azok földje nem szárad ki.

Ha a virágváza vizébe kevés sót vagy faszéntörmelé­ket teszünk, megakadályozzuk a virágok gyors hervadá- sát és a víz poshadását. A vizet naponta cseréljük, ugyan- ■ akkor éles késsel a növény szárából is vágjunk le egy da­rabot.

Nagy melegben tovább szépek maradnak a vázában a virágok, ha időnként 1-1 jégkockát dobunk a vízbe és a virágokat hideg vízzel permetezzük. A vázába tehetünk egy kevés ecetet vagy egy szelet citromot is.

A virágokról a vízbe tevés előtt távolítsuk el a vízbe érő leveleket, és ügyeljünk arra, hogy száruk ne érjen a váza aljára, mert akkor nem kapnak elég vizet.

Ne tegyük a frissen vágott virágokat a már régebben vágott virágok mellé a vázába, mert az új virág is hama­rabb lekonyul. A sok virágport kibocsátó virágokat érde­mes egy kevés hajlakkal befújni.

A fás szárú virágok sokáig szépek maradnak a vázá­ban, ha a szár végén lehántjuk a kérget, és hosszában bevágjuk a szárat.

kz. újonnan vett jénai és tűzálló edényeket használat előtt tegyük egy nagyobb fazékba, öntsünk rájuk annyi vi­zet, hogy ellepje őket, szórjunk a vízbe egy marék sót, és forraljuk kb. fél óráig. Az edényt a vízben hagyjuk kihűlni, így sokkal tartósabbak, a hőre ellenállóbbak lesznek, mintha azonnal használatba vennénk. (Nagyanyáink a lámpaüvegeket is hasonló módszerrel „edzették” repe­dés ellen.)

A zománcozott edények érzékenyek a hőmérséklet változására, ezért forró edénybe ne öntsünk hideg vizet, mert könnyen lepattoghat a zománc. A tűzálló edények is elrepednek, ha a hideg edényt forró tűzhelyre tesszük vagy forró folyadékot öntünk bele. Az edényt előbb foko­zatosan melegítsük fel.

Mindaddig, amíg egy edény zománca hibátlan, sem savra, sem lúgra nem érzékeny, bármit tárolhatunk benne.

Az alumíniumedény előnye, hogy könnyű, könnyen felmelegszik benne az étel. Inkább főzésre alkalmas, mint tárolásra. Az edény esetleges oxidálódása csak fe­lületi, nem ártalmas. Ha az alumíniumedény nagyon megfeketedett, forraljunk benne almahéjat, ettől ismét vi­lágos lesz.

Ha az edényben odaég valamilyen étel, forraljunk ben­ne bő vízben egy fej vöröshagymát. Az odaégett ételma­radék feljön a víz tetejére és kiönthető. Utána az edényt már könnyű kimosni.

A teflonbevonatú edények tisztítása könnyű, csak ar­ra vigyázzunk, hogy ne használjunk szemcsés súroló­szert vagy karcolást okozó fémszivacsot.

Ha a világos teflonbevonat idővel elszíneződik, egy edénybe öntsünk 2 evőkanál sóval elkevert 1 dl ecetet, és néhány percig forraljuk benne úgy, hogy az ecetes folya­dék az egész belső felületre eljusson. Ettől kivilágosodik. Utána jól öblítsük le.

Ha nem feltétlenül szükséges, a zománcozott edényt ne mossuk szemcsés tisztító szerrel. Bámulását eltávolít-

46

hatjuk, ha nyers burgonyát főzünk benne, egy éjszakán át állni hagyjuk, majd újra felforraljuk. A vízkövet 10%-os ecetes oldattal vagy sóval távolíthatjuk el. Utána szódás vízzel mossuk át, mert az közömbösíti a savat.

Meghosszabbíthatjuk a zománcos edények élettarta­mát, ha használat előtt megtöltjük hideg vízzel, lassan fel­melegítjük, majd fél óráig forraljuk.

A vágódeszkák hamar magukba szívják a rajtukvágott anyag – hagyma, zöldség stb. – szagát Ha használat előtt a deszkára hideg vizet eresztünk, kevésbé szívja magába a szagokat és világos színét is jobban megőrzi.

A zsíros vágódeszkákat előbb sóval dörzsöljük le, majd mosóporos forró vízzel súroljuk tisztára, meleg víz­zel öblítsük le és hagyjuk kiszáradni. Vágódeszkáink így mindig szagtalanok lesznek.

Ha ugyanazon a darálón különböző fűszereket – bor­sot, köménymagot stb. – darálunk, azok könnyen átve­szik egymás illatát. Mivel a darálót nem szabad vízzel mosni, mert könnyen megrozsdásodik, egy-egy fűszer darálása után eresszünk át rajta 1-2 evőkanál sót ez tö­kéletesen szagtalanítja a darálót.

Műanyag vagy fa tárgyakba (pl. köröm- és mosogató­kefe, szemétlapát nyele stb.) fúró nélkül is fúrhatunk lyu­kat egy megizzított nagyobb szöggel, amit fogó közé szo­rítva tartsunk a láng fölé.

Ha a szekrényben kevés a polc, készítsünk az ajtó bel­ső oldalára egy zsebes „mindent tartót”. Tetszés szerinti méretű vászon- vagy kartondarabra varrjunk rátett zse­beket, felső részébe húzzunk egy vékony rudat, és azt erősítsük belülről az ajtóra. Harisnyát, kesztyűt, egyéb ap­róságokat tarthatunk benne.

A karácsonyi fenyő tovább friss marad, nem hullanak le olyan hamar a túlevelei, ha a megvétel után beállítjuk a fürdőkádba és meleg vízzel letusoljuk, majd hagyjuk le­csurogni. A teljesen megszáradt – és nem túl nagy fát – érdemes hajlakkal befújni.

Ha a fenyőfát vagy a díszítésre használt fenyőgallyakat sűrű timsós oldattal többször bepermetezzük, olyan lesz, mintha vékony hóréteg, vagy dér lepte volna be.

A háztartási munka nagyon megviseli a kezet, kiszárít­ja a bőrt, törékennyé teszi a körmöket. Nem elég, ha a munka befejezése után kenjük be a kezünket bőrtápláló krémmel. Ugyanilyen fontos, hogy előtte bőrtápláló zsíros krémet masszírozzunk a bőrbe, húzzunk fel egy régi kesztyűt, és csak 10-15 perc múlva, amikor a krém már jól felszívódott, kezdjük el a mosást, mosogatást stb. Ezt a kesztyűt csak erre a célra használjuk. Csak akkor kell ki­mosni, ha már nagyon átzsírosodott.

Ha gumikesztyű nélkül végzünk olyan munkát, amely elszínezi kezünket (pl. gyümölcsmagozás), nagyon ne­héz körmeinket és a körömágy bőrét rendbe hozni. Ezen úgy segíthetünk, hogy a munka megkezdése előtt színte­len lakkal bekenjük a körmeinket és a körömágy bőrét. A munka elvégzése után a lakkot acetonnal lemossuk, ke­zünket egy kifacsart fél citrommal átdörzsöljük, meleg vízben szapannal megmossuk, megtöröljük és bőrtáplá­ló krémmel bekenjük. A krémet a körmök körül jól masz- szírozzuk bele a bőrbe. A kezünk így kifogástalanul tiszta, színeződés mentes lesz.

Az elszakadt gumikesztyűről vágjuk le a még hibátlan ujjakat Ha gyümölcsöt, zöldséget vagy burgonyát hámo­zunk, jobb kezünk mutató és hüvelyk ujjára húzzunk egy- egy gumiujjat. De akkor is jól használhatjuk, ha ujjunkon bármilyen kis sérülés van. A gyógyszertárakban is vásá­rolhatunk gumiujjat, de így olcsóbb.

A könnyű anyagból (pl. kartonból, nejlonból) készült függönyök szebben állnak, a nyitott ablakban sem lebeg­nek annyira a huzattól, széltől, ha az aljukba, visszahajtott szegélyükbe néhány nehezéket teszünk (pl. csapágygo­lyót, tisztára mosott kavicsot stb.)

Ha a zseblámpaelem (zsebrádió eleme) kezd kimerül­ni, azaz a lámpa halványabban ég, a rádió gyengébben 48

szól, az elemet vegyük ki és pár órára tegyük meleg hely­re, fűtőtestre vagy cserépkályha tetejére, langyos tűzhely­re. Ezt a „regenerálást” kétszer-háromszor is megismé­telhetjük.

Az egymásba szorult üvegpoharakat úgy tudjuk köny- nyen szétválasztani erőltetés és az eltörés veszélye nél­kül, hogy a felsőbe hideg vizet töltünk, az alsót pedig me­leg vízbe állítjuk.

Virágcserepeket egyszerűen tisztára moshatunk, ha egy kevés só és ecet keverékével lekeféljük, utána pedig tiszta vízzel leöblítjük őket Érdemes megcsinálni, mert ezzel fertőtlenítjük is.

Ha nincs kéznél dugóhúzó, akkor is kinyithatjuk a du­góval bedugott palackokat, csak folyassunk a nyakukra forró vizet, ettől az üvegben levő folyadék térfogata meg­nő és a dugót kinyomja. Egyébként, ha a dugókat hasz­nálat előtt egy kevés vazelinnal átkenjük, nem fognak súrlódni, könnyebben kihúzhatok.

Ha az ablaküveg belső oldalát egy kevés glicerinbe mártott ronggyal átdörzsöljük, nem képződik rajta jégvi­rág, az ablak, a tükör nem párásodik be. (Ez különösen üzletek kirakatainál fontos!)

A tűzhelylapokat ecettel dörzsöljük tisztára, utána pár csepp olajjal meg nedvesített ronggyal töröljük át, hogy fényesek legyenek.

A tubusok könnyebben kinyílnak, ha zárórészüket pár percre forró vízbe mártjuk, majd letöröljük.

A poros, piszkos, kormos-zsíros villanyégőket köny- nyen megtisztíthatjuk szalmiákos törlőronggyal.

A lakás rovarmentességét biztosíthatjuk a rendes taka­rítással (porszívózással, ételek elrakásával), a szennyes edények elmosásával). De sokféle kórokozó rovar ellen segít a fokhagymagerezdből készült főzőlé (10 dkg 10 liter vízhez).

A hangyák nem jönnek be a lakásba, ha a küszöböt vagy az ablakpárkányokat fokhagymával vagy ecettel

kenjük be. Nem lesznek a kerti étkezőasztalon hangyák, ha az asztallábakat vízzel teli edénybe állítjuk.

A sörrel, petróleummal és cukorral összekevert étel halálos méreg a hangyák ellen. Ha mézbe mártott sziva­csot rakunk ki, a hangyák belemásznak. A hangyákat for­ró vízbe mártva kimoshatjuk a szivacsból.

A legyeket elüldözi a diófalevél, a bazsalikom és a pa­radicsom illata. Tegyük az összetört leveleket kistányérra az ablakba, és a legyek nem jönnek be a szobába. A ke­reszthuzatot sem szeretik a legyek, kimenekülnek a szo­bából.

Elfoghatok a legyek, ha egy szűk szájú üvegbe kevés vízzel hígított mézet teszünk. A legyek bemásznak az üvegbe, de kijönni már nem tudnak.

A háziállatok (kutya, macska) nem lesznek bolhásak, ha diófalevéllel dörzsöljük be őket. A kutyaházba tett dió­levél elűzi, eltávolítja a bolhát.

Ha nagyon melegünk van, folyassunk a csuklónkra hi­deg vizet vagy mártsuk alkarunkat hideg vízbe – percek alatt lehűlünk.

Munkahelyi tusolókban, nyilvános fürdőkben, strando­kon feltétlenül viseljünk strandpapucsot, mert a kellemet­len lábgombásodás ezeken a helyeken szerezhető be leginkább.

RUHÁNK, CIPŐNK ÁPOLÁSA

A mosás ma már – a mosógépeknek köszönhetően – nem olyan nehéz, fárasztó munka, mint néhány évtized­del ezelőtt volt. Fontos, hogy ne hagyjuk a szennyes ruhát felszaporodni, inkább gyakran mossunk, így a szárítás is könnyebb.

A mosógépben a ruhák gyakran „összemosódnak”. Ez részben megakadályozható, ha pl. a párna-, paplan- és dunnahuzatokat nyitott oldalukkal felfelé helyezzük a gépbe, a férfiingek, blúzok ujját lazán összekötjük, a ki­sebb darabokat pedig mosózsákba tesszük. Ennek hiá­nyában ezeket rakjuk egy kispárnahuzatba – de csak annyit, hogy a mosóié jól átjárhassa -, és a huzatot gom­boljuk be.

Hamarabb moshatjuk tisztára a ruhát, ha azt előzőleg beáztatjuk, de ne áztassunk több színű anyagból össze­állított pulóvereket, szabadidő-ruhákat, színes kézimun­kákat, mert esetleg színt eresztenek és összefogják az egész ruhát. Az ilyen darabokat langyos vízzel, nem lú­gos mosószerrel – esetleg szappannal vagy samponnal – gyorsan mossuk át és bő vízzel öblítsük. Ha az anyag nem bírja a centrifugálást, akkor a nedvességet törülköző között nyomkodjuk ki.

Minden színes holmit első mosása előtt – egy kis da­rabkán – próbáljunk ki, nem engedi-e színét. De bár­mennyire színtartónak is bizonyul egy-egy tarka ruhada­rab, fehér ruhafélékkel ne áztassuk együtt.

A kisebb függönyöket, térítőkét, kézimunkákat ne mos­suk mosógépben és ne centrifugáljuk – főleg, ha keményí­tettük is -, még kézzel se nagyon csavarjuk, a vizet csak csurgassuk ki belőlük, majd csipeszekkel függesszük fel. így gyorsan száradnak és nem lesznek gyűröttek.

A kényesebb fehérneműt, ruhát, pulóvert – mindazt, amit nem moshatunk mosógépben – áztassuk be a szo­kott mosószerünkkel (természetesen csak a színtartó da­rabokról van szó). Néhány órai áztatás után tegyük a ru­hát tiszta mosószeres vízbe, és egy, csak erre a célra használt gumipumpával (háztartási boltokban kapható vízvezeték-dugulás megszüntetésére) pár percig nyom­kodjuk, majd bő vízben öblítsük. Ily módon a kezünk nem károsodik a mosószerektől, a ruha pedig ragyogó tiszta lesz.

Az újonnan vásárolt fehérneműt – akár műszálas, akár pamut – első használat előtt mossuk át, mert olyan anya­gok lehetnek benne (appretúra), amelyek az érzékeny bőrűeknél allergiás tüneteket okozhatnak (bőrviszketés, apró pörsenések).

Sokan nem mernek hozzáfogni a nagyobb méretű nejlon-, vagy csipkefüggöny kimosásához, mert rend­szerint nincs hol szárítani (a csipkefüggönyt „spannolni”, hiszen csavarásnál gyúródik, vasaláskor kinyúlik). Pedig gyerekjáték a függönymosás, ha a következőképpen csi­náljuk: a leszedett függönyből rázzuk ki a port, majd új­ságlap nagyságúra hajtsuk össze úgy, hogy a sarkok a sarkokra, a szélek a szélekre kerüljenek, és több helyen lazán férceljük össze. A fürdőkádba téve előbb langyos vízben öblítsük ki a port, azután többször váltott mosópo­ros meleg vízben nyomkodjuk át a függönyt, és addig öblítsük, amíg a víz tiszta marad. A megsárgult, régebbi fehér függönyöket utoljára sötétre főzött teában öblítsük át, így divatos, nyers színű függönyünk lesz. A függöny­csomagot ezután simítsuk ki, és csavarás nélkül tegyük a fürdőkádon keresztbefektetett rúdra vagy a kinyitható szárítórácsra, hogy lecsurogjon. Közben néhányszor for­gassuk meg, hogy egyenletesen száradjon. Mivel a füg­gönyt mosás közben nem gyűrtük, csavartuk, vasalni nem kell.

A fehér nejlonfüggöny és fehérnemű hosszabb-rövi-debb ideig tartó használat után megsárgul, és bármivel mossuk, már nem lesz kifogástalanul fehér. Az ilyen – előzőleg kimosott és még vizes – holmit mártsuk meleg, sötétre főzött teába (annyiba, hogy jól ellepje), és egy fa­kanál nyelével az anyagot mozgassuk, keverjük, hogy a tea mindenütt egyformán érje. Csavarás nélkül, csipe­szekkel rögzítve vagy vállfára téve akasszuk fel száradni. Szép drapp színű függönyünk vagy fehérneműnk lesz.

Ha a gyerekek ruháján, pulóverein stb. erősen szeny- nyezett részek vannak, azokat mosás előtt férceljük körül, így tudjuk majd, hol kell erősebben mosnunk az anyagot.

Pulóvereket mosás után kis helyen, a kinyúlás és a gyűrődés veszélye nélkül úgy száríthatunk, ha az ujjakon, váltakon keresztül egy rudat – régi seprű- vagy partvis­nyelet – dugunk át, a pulóver nyakkivágásánál a nyélre hurkot kötünk és felakasztjuk (pl. a fürdőkád fölé, ahol a lecsepegő víz mindjárt lefolyik. Rúd helyett egy hosszú törülközőt vagy egy összetekert régi lepedőt is áthúzha­tunk a pulóver ujjain, azt a nyakkivágásnál és az ujjak vé­gén csipeszekkel rögzítjük a szárítókötélhez vagy rács­hoz.

A mosógépben mosott ruha, ha nem gyengén habzó mosóport használunk, gyakran túlhabzik. Megszüntet­hetjük a felesleges habzást egy kevés só ráhintésével.

Ha világos színű pulóvert, férfiinget az erkélyen szárí­tunk, előfordul, hogy koromfoltot kap. A foltot kenyérmor­zsával dörzsöljük át, és a folt eltűnik.

A kényes selymet – gallért, nyakkendőt, blúzt stb. – leg­helyesebb foltbenzinben mosni, de vigyázzunk, mert a foltbenzin tűzveszélyes, ezért nyitott ablaknál végezzük ezt a munkát. Még nedvesen vasaljuk!

A ruha bespriccelve – különösen nyáron – hamar megpenészedik. A penészfoltokat aludttejjel tüntethetjük el, vagy úgy, hogy citromhéjjal együtt kimossuk. Fehér anyagból bioponnal és hypóval is kiszedhetjük.

A gyerekek holmijából a rágógumit nehéz eltávolítani.

Ha a ruhát nejlonzacskóban 1-2 órára a mélyhűtőbe rak­juk, könnyen kidörzsölhetjük. Ha a rágógumi foltot hagy, foltbenzinnel kenjük be, majd szórjunk rá burgonyalisztet – a foltok eltűnnek.

A vörösborfoltokat szórjuk be sóval vagy csepegtes­sünk rájuk citromlét, esetleg ásványvízzel is leönthetjük, majd mossuk ki. Fehér abroszból hypóval is kivehetjük a foltot.

A friss vérfoltot azonnal ki kell mosni langyos vízzel, hogy ne száradjon be. A beszáradt vért sós vízzel, esetleg bioponnal áztassuk, illetve mossuk ki.

A zsír- és olajfoltokat foltbenzinnel nedvesítsük be, dör­zsöljük át, és hogy ne maradjon folt körülötte, burgonya­liszttel (burgonyakeményítővel) szórjuk be, hagyjuk meg­száradni, majd keféljük ki.

Ha kötött holmira cseppen zsír, többször spricceljük be szénsavas ásványvízzel, és nedvszívó ronggyal itassuk fel.

A filc- és golyóstollfoltokat spiritusszal vagy terpentin­nel nedvesítsük be, majd a szokásos módon mossuk ki. Fehér anyagnál hypót is használhatunk. Ugyanez vonat­kozik az írógépszalag okozta foltokra is.

A friss gyümölcsfoltokat azonnal kenjük be citrommal vagy áztassuk tejbe – esetleg többször is -, majd a ruhát mossuk ki.

A fűfoltok rendszerint eltűnnek, ha alkohollal átdörzsöl­jük, majd kimossuk a ruhát. Kényes anyagokból úgy vesszük ki a fűfoltot, hogy azt vajjal bedörzsöljük, esetleg többször is, majd néhány perc múlva langyos szappanos vízzel kimossuk.

Izzadtságfoltot ecetes vízbe mártott ronggyal dörzsöl­hetünk ki. Selyemből bóraxszal, gyapjúból pedig hígított szalmiákszesszel távolíthatjuk el.

A kakaófoltokat forró tejbe mártjuk, majd mosószeres vízben kimossuk. A régi, beszáradt kakaófoltokat glice­rinnel benedvesítjük, állni hagyjuk, majd kimossuk.

A kávéfoltokat ugyancsak tejbe mártjuk, majd kimos­suk. A régi, beszáradt kávéfoltot glicerinnel benedvesít­jük, beszórjuk burgonyaliszttel, majd a szokásos módon kimossuk. Kényes anyagokból a kávéfoltot úgy tüntethet­jük el, hogy tojássárgájával bekenjük – többször is -, s ha megszáradt, langyos vízzel kimossuk.

Csokoládéfoltot fehér vászonból, batisztból úgy távolít­hatunk el, hogy előbb meleg sós vízzel kimossuk a foltot, utána bóraxos vízzel öblítjük. Ha gyapjúanyag lett csoko­ládéfoltos, akkor egy tojássárgáját keverjünk el egy kevés tiszta glicerinnel, ezzel kenjük be a foltot, hagyjuk meg­száradni, majd tiszta meleg vízzel mossuk ki.

Friss sörfoltot sós vízzel kell kimosni, a régit fele víz, fele denaturált szesz keverékével.

Bársonyt, kordbársonyt dörzsölés nélkül mossunk. Ha egyes részek túl szennyezettek – pl. a nadrágok térde vagy a zsebek környéke -, azokat mosószeres szivacs­csal simítsuk többször át, majd bő vízzel öblítsük. Csava­rás nélkül akasszuk vállfára, vagy csipeszekkel rögzítsük a szárítórácsra. Félig szárazon tiszta ruhakefével szál­irányban keféljük át, a varrásoknál húzzuk formára, és is­mét akasszuk fel, hogy teljesen megszáradjon. Az így mosott kordnadrágot, -szoknyát nem kell vasalni, és olyan lesz, mintha tisztíttattuk volna.

Ha a bársonyt vasalni kell, a ruhát bársonyos részével fordítva tegyük a vasalópokrócra, és vizes ruhán keresz­tül a vasalóval éppen csak érintve vasaljuk át. A vasalót ne nyomjuk rá az anyagra, mert a bársony szálai lelapul­nak.

Kisebb bársonyholmikat – gallér, szalag stb. – úgy va­salhatunk, hogy a bársonyt szálas részével tiszta ruhake­fére tesszük, nedves ruhát borítunk rá, és azon keresztül vasaljuk. Esetleg a vasalót felállítjuk, nedves ruhát te­szünk rá, és amikor már erősen gőzölög, a bársonyt fo­nákjára fordítva, végighúzzuk rajta. Közben szálirányban többször keféljük át a bársonyt tiszta ruhakefével. Az

anyag szálai között előretörő pára szépen felemeli a bár­sony szálait. A vasaláshoz használt ruha csak nedves le­gyen, mert a víz foltot hagy a bársonyon.

Poros bársonyból a port sós vízbe mártott tiszta kefével keféljük ki, majd erősítsünk a vasalódeszkára forró vízzel megnedvesített frottírtörülközőt, s ezen hagyjuk megszá­radni.

Ha vasalásnál a fehér vászonfélét véletlenül megper­zseltük, a foltot benedvesítjük, meghintjük sóval, napra tesszük, majd kiöblítjük. Ha a folt erősebb, kétszer-há- romszor is meg kell ismételni az eljárást. Barnára égett foltot már nem lehet eltávolítani!

A nyakkendők vasalása gyakran gond, de megköny- nyíthetjük, ha egy kartonból kivágott sablont készítünk, azt csúsztatjuk a vasalandó nyakkendőbe, és nem vasal­juk le, nem nyomjuk le a nyakkendő élét.

Ha a férfiingben mosáskor benne maradt a gallérme­revítő, rendszerint meggörbül. Kiegyenesíthetjük, ha vi­zes ruhát teszünk rá és átvasaljuk.

A fekete szövet szépen felfrissül, ha forró fekete kávéba mártott ruhakefével átkeféljük.

A kissé megszürkült bársony ismét szép lesz, ha félbe­vágott hagymával dörzsöljük át szálirányban.

Szövetszoknyák, -nadrágok kifényesedését úgy tün­tethetjük el, hogy a szövetre nedves vasalóruhát borítunk, és közepesen forró vasalóval átsimítjuk. Amikor a vasaló­ruha már gőzölög, levesszük, és az anyagot ruhakefével ütögetjük. A kefe szálai között előretörő pára megszünteti a fényesedést. A vasalt ruhát addig pihentessük a vasaló­deszkán, amíg teljesen megszárad, mert a frissen vasalt ruha könnyen gyúródik.

A ruhába beszívódott dohányszagot megszüntethet­jük, ha a ruhát a fürdőszobában vagy az előszobában fel­akasztjuk, alája egy ecettel töltött tálkát helyezünk. Ez egy éjszaka alatt elnyeli a füstszagot.

Vászonfélét, bal Ion kabátot, anorákot, tarisznyát úgy

vízhatlanítunk, hogy először kimossuk, kiöblítjük, majd egy liter tiszta benzin és 30 gramm parafin oldatában 20 percig áztatjuk. Kicsavarni nem szabad, csipeszekre füg­gesztve szárítsuk. Munka közben vigyázzunk, mert a ve- gyület tűzveszélyes.

Apróbb ruhadarabokat házilag is festhetünk, de műszá­las anyagokkal (tergál, trevira stb.) ne kísérletezzünk. Jól festhető a vászon, a pamut, a selyem, a gyapjú, de a foltok, kopások eltüntetésére a festés nem alkalmas. Arra is gon­dolnunk kell, hogy az anyag eredeti színe – ha az nem fe­hér – erősen befolyásolja a festendő színt Mindig csak sö- tétebb színre festhetünk. Mivel a festést forralásnál végez­zük, a gyapjúanyagok összemenésével számolnunk kell.

A gyerekek gyorsan nőnek, ha elővesszük az őszi-téli ruhákat, azoknak rövid az ujja, az alja, a nadrág szára. Ezen úgy segíthetünk, hogy maradék – esetleg több szí­nű – fonalból toldalékot kötünk, ami, ha színben harmoni­zál az alapruhadarabbal, azt díszíti, újszerűvé teszi.

A molyok ellen a legbiztonságosabban úgy védekez­hetünk, ha a téli holmikat – kitisztítva, portalanítva – tiszta papírzsákba, molyzsákba rakjuk, nyílását ragasztósza­laggal leragasztjuk. A szekrényt terpentines ronggyal tö­röljük ki, és ezt a nyár folyamán többször ismételjük meg. Jó hatásúak az aerosolos molyirtók, ezekkel a nehezen hozzáférhető sarkokat, a bútorok, szekrények fal felőli ré­szét is bepermetezhetjük. Ne hagyjunk a szekrényben csomagolatlan gyapjúholmit, prémet – vagy ha igen, azt gyakran forgassuk, szellőztessük.

Hosszú szőrű szőrmét – pl. ágyelőt stb. – házilag úgy tisztíthatunk, hogy tiszta fűrészport hintünk rá és jól bedör­zsöljük, belerázzuk, azután alaposan kiporoljuk, ettől egészen felfrissül.

Rövid szőrű szőrme – szőrmegallér, kucsma stb. – tisztításához legjobb a burgonyaliszt (burgonyakeményí­tő). Ezt megmelegítjük, belerázzuk a szőrmébe, kicsit át­dörzsöljük, majd jól kiporoljuk.

Prémet – kucsmát, gallért, prémes kesztyűt stb. – ne te­gyünk nejlonzacskóba, mert befülled. Helyesebb, ha vá­szonzacskóba vagy kiselejtezett párnahuzatba rakjuk el a kitisztított szőrmét, és a molyirtót mellé – de ne rá – rak­juk. Hasonlóan tegyük el a kimosott, kitisztított gyapjúhol­mit is.

A naftalinnal vagy egyéb molyirtóval eltett téli holmit használatba vétel előtt néhány napig szellőztetni kell! Ezeket a ruhaféléket vállfára akasztva tegyük nyitott ablak közelébe vagy védett erkélyre, és többször rázzuk meg, keféljük át. Ha már a szekrénybe raktuk, tegyünk a szek­rény aljára 1-2 db – papírjából kibontott – fürdősótablet- tát, ettől a ruhák jó illatúak lesznek, nem érződik rajtuk a molyirtó szaga.

Kötött kabátot, kardigánt, pulóvert ne akasszunk vállfá­ra, mert kinyúlik, inkább lazán összehajtva tegyük a polcra.

A gombok felvarrása – különösen fiú- és férfiruháknál – gyakori munka, mert a cérna könnyen elszakad, „elvá- sik”. Vegyünk a varráshoz erős cérnát, húzzuk át gyer­tyán, így ritkábban szakadnak le a gombok.

Erősebben igénybe vett gombolásnál a gombok alá varrjunk egy-egy pótgombot, így az anyag nem nyúlik, nem szakad ki.

A gombokat ne varrjuk túl szorosan az anyaghoz, főleg a vastagabb kabátoknál, mert kikoptatják a szövetet. Olyan lazára hagyjuk, mint a szövet vastagsága, majd a cérnával tekerjük néhányszor körül, így rögzítsük.

Ha a műanyag esőkabát, bevásárlótáska, abrosz vagy egyéb holmi behasad, a szakadt részt simítsuk ki, a szé­leket illesszük pontosan össze, és a hátoldalán ragasz­szűk össze színtelen cellux ragasztószalaggal. Ha jól il­lesztettük össze, nem látszik meg a ragasztás, illetve a szakadás helye.

Ha az új cipő égeti a lábat, spirituszos vattával kenjük be a felső bőrt és a talpát. Még nyirkosán húzzuk fel a láb- 58

ra. Ezt néhányszor ismételjük meg, és megszűnik a kelle­metlen érzés.

A téli zárt cipőben, csizmában hamar tönkremegy a harisnyák sarka, talpa. Ezt megelőzhetjük, ha egy titok­zoknit húzunk a harisnyára. Ez a zárt cipőből nem látszik ki, a harisnya, harisnyanadrág élettartamát pecig jelentő­sen meghosszabbítja.

Olykor láthatunk egy-egy tükörfényes férficipőt, de családunk férfitagjai, bármennyire is igyekeznek, a szo­kásos cipőpucolással ezt a tükörfényességet nem tudják elérni. A tükörfényes cipő titka az, hogy kéthetenként egy­szer a cipő bőrét át kell dörzsölni denaturált szeszes ru­hával, majd a cipőt bekenni terpentines cipőkrémmel. Puha ruhával fényesítsük! Túl gyakran nem szabad ezt a módszert alkalmazni, mert a spiritusz nagyon szárítja a bőrt.

Világos bőrcipőből a foltokat tiszta benzinnel lehet ki­venni, utána tejjel kell bekenni, majd áttörölni.

Ha a lakkcipő töredezni kezd, a repedéseket tojásfe­hérjével kenjük be, ezt többször ismételjük meg, majd puha ruhával dörzsöljük fényesre. A lakkcipőt mindig sámfán tartsuk.

Ha havas időben a cipő, a csizma bőrén fehér foltok tá­madnának, azokat ecetes ronggyal dörzsöljük át. Ettől a foltok eltűnnek. A megázott bőrcipőt húzzuk sámfára, de ne tegyük kályha vagy fűtőtest közelébe száradni, mert a bőr megkeményedik. Inkább akasszuk fel fogasra, vagy kampóra, és tegyük levegős helyre, így a talp is megszá­rad. Ha teljesen megszáradt, előbb dörzsöljük át véko­nyan vazelinnal, majd cipőkrémmel kenjük be.

A fűzős cipő befűzését nagyon megnehezíti, ha a cipő­fűző vége megpuhul – márpedig ez igen gyakori -, és ha ezt csak reggel vesszük észre, biztos az elkésés. Pedig könnyen és gyorsan segíthetünk a bajon: a fűző felső végét kenjük be vékonyan körömlakkal, és hagyjuk néhány per­cig száradni. Ezt a műveletet többször is megismételhetjük.

Bőr sportcipőt, túrabakancsot a következőképpen víz­hatlaníthatunk: 10 gramm faggyút, 30 gramm sertészsírt, 15 gramm sárgaviaszt lasssú tűzön megolvasztunk. A tűzről levéve 15 gramm étolajat és 15 gramm terpentint keverünk hozzá. Ezzel a keverékkel jól bekenjük, majd felakasztva, szellős helyen szárítjuk.

A szarvasbőr kesztyűt langyos vízben, lúgmentes mo­sószerrel lehet kimosni. Öblítés után a nedvességet ruha között nyomkodjuk ki belőle, és szellős helyen szárítsuk. Félnedvesen a kezünkre húzva formázzuk, óvatosan húzzuk le, és kisimítva szárítsuk meg teljesen. Meleg vagy forró vízben nem szabad mosni, mert összezsugo­rodik, összeugrik, és a bőr megkeményedik.

A hasított bőr táskákat, szatyrokat ugyanúgy tisztíthat­juk, mint a szarvasbőr kesztyűt. Ha béleltek, akkor vigyáz­zunk, nehogy a béléstől foltos legyen a bőr. Átdörzsölhet­jük a bőrt samponos szivaccsal is, majd tiszta, langyos vízbe mártott és kicsavart szivaccsal. A bélést, ha csak le­het, fejtsük ki és külön mossuk.

Az esernyő is bepiszkolódik hosszabb használat után, ezért selymét időnként mossuk át ecetes vízzel. Színe felfrissül, és továbbra is vízhatlan marad.

A vizes esernyőt félig nyitottan szárítsuk meg. Ha csu- kottan hagyjuk, befülled, elveszti vízhatlanságát, ha pedig kifeszítve szárítjuk, a kelme nagyon kitágulhat.

A varrógép tűje könnyen törik, ha kemény anyagot var­runk vele, de ha a kelmén a varrás vonalán mosószap­pant húzunk végig a tű könnyen szalad és nem fog el­törni.

A ruhakefe megpuhult szőre ismét kemény lesz, ha egy éjszakán át timsós vízben áztatjuk, majd jól megszá­rítjuk. Természetesen a ruhakefét előbb mosószeres víz­ben jól mossuk át, szőre közül a lerakodott bolyhokat, szennyeződéseket fésűvel távolítsuk el.

Az elszakadt gyöngysort házilag is felfűzhetjük egy erős selyemszálra vagy hímzőfonalra, de azt előbb gyer- 60

tyán vagy egy darabka viaszon húzzuk át. így sokkal tar- tósabb lesz. Ha az egyes gyöngyszemek közé a szálra egy-egy csomót kötünk, a gyöngysor lazább lesz, és ha esetleg elszakad, a gyöngyszemek nem csúsznak mind le a szálról.

Vasalás előtt végezzük el a szükséges javításokat – gombok felvarrása, apróbb festések, szakadások meg- varrása stb. -, így vasalás után már nem gyűrjük a ruhát.

Mosás után a harisnyákat, zoknikat nézzük át, a stop­polni valókat tegyük félre, és ha van egy kis időnk, javítsuk meg őket. A leszakadt szemű harisnyákat, harisnyanad­rágokat pedig mielőbb vigyük el szemfelszedőhöz, mert a vállalási idő itt is rendszerint elég hosszú.

A levetett cipőt még „lábmelegen” tegyük sámfára, így felső bőre kisimul, és ha másnap nem vesszük fel újból, van ideje kiszellőzni, vagy ha befülledt a láb, megszik­kadni.

Ésszerű a munkahelyen cipőt is váltani – ez ma már mind általánosabb szokás -, és nem csak ott, ahol ezt a munka egyébként is megkívánja. Semmi esetre se le­gyünk bélelt cipőben vagy csizmában egész nap, mert elkerülhetetlen a láb befülledése, és ha kimegyünk a hi­degre, lábunk gyorsabban lehűl, könnyebben megfáz­hatunk. A csizmának, cipőnek is árt, ha belülről is átned­vesedik.

Ha a húzózárat nem húzzuk be mosás előtt, sokkal to­vább tart, nem ragad be, simán húzódik, főleg, ha egy ke­vés glicerinnel bekenjük.

Kötésnél, horgolásnál a fonalgombolyagot kössük zacskóba, ha több színnel dolgozunk, akkor színenként külön-külön. Könnyebb így a munka, a fonal nem guban- colódik, tiszta marad.

Az angóra vagy moherfonalból kötött holmik könnyen elvesztik formájukat, kinyúlnak. Ha ezeket rövid időre for­ró, majd hideg ecetes vízbe mártjuk, visszanyerik eredeti nagyságukat, és nem veszítik el alakjukat.

A kötött holmik mosás közben nem mennek össze, nem „filcesednek” annyira, ha az utolsó öblítővízbe egy kevés glicerint öntünk, s nem felakasztva, hanem frottírtö­rülközőre fektetve szárítjuk őket.

Bármilyen fejtett fonalból köthetünk, azt felhasználhat­juk, ha előbb egy sima fadeszkára szorosan feltekerjük, rövid időre forró vízbe mártjuk, és csak akkor gombolyít­juk fel, ha már teljesen megszáradt.

Kisebb csomagok átkötésekor a zsineget előbb jól vi­zezzük be, így szorosan tartja a csomagot száradás után.

Ha a vasaló talpa meghomályosodott, nem csúszik eléggé a ruhán (esetleg előzőleg műanyagot vasaltunk a forró vasalóval és az ráégett), nem kell új vasalót venni! A vasaló talpát ecetes ronggyal erősen dörzsöljük le – eset­leg többször megismételve – így ismét fényes, csúszós lesz. Ha a folt nehezebben távolítható el, az ecetes ron­gyot mártsuk sóba, és úgy használjuk.

Kis lakásban, ahol nincs megfelelő asztal, amin vasal­hatnánk, jó szolgálatot tesz az összecsukható vasalóáll­vány. A vasalódeszka pedig nélkülözhetetlen a ruhák, szoknyák stb. vasalásához. Vasalódeszkát házilag is ké­szíthetünk egy kb. 150-160 cm hosszú és 30-40 cm szé­les gyalult deszkából, amire borítsunk egy régi flanellta- karót, és vonjuk be egy kiselejtezett vászon lepedővel vagy abrosszal. Ezt a deszka hátoldalán rajzszögekkel vagy kis szögekkel simára feszítve rögzítsük. Műanyag takarót ne használjunk, mert az nem bírja a vasaló me­legét.

A kisgyermekek alvás közben forgolódnak, kitakaróz­nak, s ilyenkor a pizsamanadrágjuk is rendszerint felcsú­szik. Amikor hűvös az idő vagy nincs fűtés, könnyen megfázhatnak. Ezen úgy segíthetünk, hogy a pizsama­nadrág szárának alsó nyílását összevarrjuk, és úgy búj­tatjuk be a gyerek lábát, mint egy harisnyanadrágba. Ter­mészetesen ehhez a nadrágszárnak elég hosszúnak kell lennie.

A kivasalt fehérneműt, ruhafélét csak akkor tegyük a szekrénybe, ha már teljesen kihűlt és megszáradt.

Kismamák a baba mózeskosarára készítsenek mű­anyagfóliából borítólapot, amelynek szélébe gumit lehet húzni, és hirtelen támadt eső vagy szél esetén mint egy sapkát ráhúzhatjuk a gyermekhordozóra. így a babát megvédhetjük az idő viszontagságaitól, ha úton vagyunk.

Fiatalok divatja a „foltos trikó”. Úgy készítjük, hogy vilá­gos színű trikóba – esetleg ha a mosás során valami egyébként is megfogta – 8-10 db kisebb-nagyobb tiszta kavicsot kötözzünk tetszés szerinti elosztásban úgy, hogy az anyagot a kavics körül kissé megtekerjük és cérnával átkötjük. így helyezzük a festékoldatba, és a kívánt sötét­ség űré festjük. Utána az anyagot ecetes, majd bő tiszta víz­ben átöblítjük, és csavarás nélkül a szárítókötélre csipeszel- jük, hogy a festéklé lecsorogjon. Még nedvesen bontsuk ki a kavicsokat, az anyagot simítsuk ki, majd szárítsuk meg.

Hasonló módszerrel festhetünk egyszínű világos vagy fehér anyagból strandkendőt, strandruhát stb. is.

A fehér vászon- és csipkegallérok, nyári kartonruhák és függönyök, térítők jobb tartásúak, szebbek, ha kemé­nyítve vannak. Nem kell minden mosás után keményíte­ni, ha tartós keményítőt használunk (szaküzletekben többféle gyártmány is kapható). Az oldat töménységétől függően erősebben vagy gyengébben keményíthetünk. Célszerű előbb töményebb oldatot készíteni az erőseb­ben keményítendő darabok részére, majd szükség sze­rint hígítva a többit is az oldatba helyezni. A tartós kemé­nyítővel kezelt darabokat lehetőleg formára húzva, kisi­mítva szárítsuk és fél nedvesen vasaljuk.

A gyűrődésmentes, szép vasaláshoz az anyagot előbb meg kell nedvesíteni (bespriccelni) és kb. fél óráig állni hagyni, hogy a nedvesség a ruha minden részét átjárja.

Vannak anyagok, amelyeket célszerű a visszájukon vasalni (pl. plüss, frottír stb.), mert a vasaló nyoma a szí­nén meglátszik.

A textíliák nagy részében – különböző arányban – van műszál, ezeket nem vasalhatjuk forró vasalóval. Ezért cél­szerű hőfokszabályozós vasalót használni. Azt a megfe­lelő hőfokra állítva, hosszabb időn át is nyugodtan vasal­hatunk, nem forrósodik fel a szükségesnél jobban.

SZABADIDŐ, KIRÁNDULÁS

Ami egyeseknél még csak vágy, az másoknál már meg­valósult: kiskerttulajdonosok! Öröm a kiskert, a hétvégi ház, de csak akkor, ha nem leszünk a rabszolgái. A kis­kertet a ráfordítható idő, az adottságok és igényeink sze­rint alakítsuk ki. Ne akarjunk zöldséget termeszteni egy északi fekvésű, köves, esetleg árnyékos kertben, vagy ne telepítsünk öntözést igénylő növényeket ott, ahol nincs mód a locsolásra.

A kiskert elsősorban a pihenést, a kikapcsolódást szol­gálja!

Kempingezéskor jó szolgálatot tesz a vászonból varrt élelmiszeres zsák. Ezt két konyharuhából is elkészíthet­jük. Ebben tartsuk a kenyeret, a száraz tésztát, dobozban a sajtot Ezt a zsákocskát a nyílásánál összekötve akasz- szuk a sátorrúdra – vagy egyéb, lehetőleg szellős, árnyas helyre -, ha a földön marad, könnyen ellepik a hangyák és egyéb bogarak.

Hogy néhány napos kempingezésre milyen és meny­nyi élelmet vigyünk, az függ a család létszámától, étvá­gyától – hiszen egy serdülő sokszor többet eszik, mint két felnőtt -, attól, hogy hány napra megyünk, és hogy lesz-e lehetőség a készletek feltöltésére. Ne pakoljunk úgy fel, mintha expedícióra indulnánk.

Kempingben, a telken különösen jó pecsenyéket süt­hetünk parázsra tett roston. Erre a célra minden olyan hús alkalmas, amit egyébként is hirtelen szoktunk kisütni.’ Csirkét is süthetünk roston, de a nagyobb csontokat lehe­tőleg szedjük ki belőle.

A roston sült pecsenyéket sütés közben kenegetni kell! Jó, ha „tupfolót” készítünk úgy, hogy egy zsebkendő nagyságú vászondarabra különböző fűszereket (törött

borsot, fokhagymát, köménymagot, majoránnát stb.) teszünk, és ezt egy fakanál fejére szorosan rákötjük. Ezt a kis „bugyrot” olajba mártjuk – az olajban a fűszerek íze kioldódik -, és ezzel kenjük, „tupfoljuk” sülés közben a húst.

Ha előre párolt húst sütünk roston, szép színt és jó ízt kap, ha 1 dl borban elkeverünk kevés, olajban párolt vö- röhagymát, egy gerezd elkapart fokhagymát, 1 kávéska­nál mézet, 1 kávéskanál mustárt, sót és törött borsot. Ezzel a keverékkel kenjük meg sülés közben a húst, de vigyáz­zunk, mert a méztől hamar megbámul.

Nyáron süthetünk puha füstölt kolbászt, virslit vagy szafaládét töltve és szalonnacsíkokkal áttekerve, gyenge csöves kukoricát, de mindezeket a nyársra szúrás után csomagoljuk be alufóliába, így nem lesz füstös, kormos, és a kolbász zsírja vagy a virsliből a sajt nem olvad ki, nem csepeg a tűzbe.

A bográcsban főzéshez előbb mindent készítsünk elő: a nyersanyagokat tisztítsuk és mossuk meg, szükség szerint szeleteljük fel, legyenek kéznél a fűszerek, a keve­rőkanál. A bográcsban minden gyorsabban sül és fő, mint a lábosban, ezért ne felejtsünk el vizet is odakészíte­ni a felöntéshez, mert fél perc késedelem miatt odaéghet az étel. Az étel a bográcsnak legfeljebb a kétharmadáig érjen, mert a tele bográcsból könnyen kifut, nem lehet rendesen megkeverni, könnyebben megbillen.

Ha kisebb kirándulásra, túrára megyünk, ne vigyünk sok csomagot, és csak olyan ennivalót, amit azonnal fo­gyasztunk pl. kenyér vagy zsemle közé tett sült húst, pás­tétomot, esetleg sajtot, főtt tojást, pogácsát, gyümölcsöt és szomjúság ellen limonádét vagy 1-2 citromot.

Talán sokan nem is gondolnak rá, hogy a nyáron oly jó szolgálatot tevő hűtőtáskát hideg időben „termosz’-táska- ként is használhatjuk. A jégakkukat forró vízben forrósítsuk fel, úgy tegyük a táskába rakott ételek-italok mellé, és szoro­san zárjuk rá a fedőbetétet Ha a táska nincs tele, rakjunk a 66

tetejére pulóvert, esőkabátot vagy egyéb hasonló holmit, hogy megteljen, így a táska jobban őrzi a meleget

A szúnyogok nem szeretik az ecet szagát, ezért elűz­hetjük őket a közelünkből, ha vízbe és ecetbe mártott ru­hát akasztunk pl. a sátor ajtajára, és karunkat, lábszárun­kat is ecettel nedvesítjük meg. A füstöt sem szeretik, de az számunkra is kellemetlen.

♦

Ha a túrára vitt egyetlen késünkkel hagymát vágtunk, majd esetleg gyümölcsöt is szeretnénk hámozni vele, a pengéjét néhányszor húzzuk át a tűz felett, de ne tartsuk tűzben, mert így nemcsak a szagát, hanem az élét is elve­szíti.

A kempingedények rendszerint alumíniumból készül­nek. Előnyük, hogy gyorsan felmelegszenek, könnyűek és tartósak, ha megfelelően kezeljük őket! Tisztításukhoz ne használjunk szódás vagy szemcsés mosószert. Me­leg vízzel és mosóporral mossuk el ezeket az edényeket.

Szalonnasütéshez tüzet csak olyan helyen gyújtsunk, ahol nem veszélyeztetjük a környezetet. (Igen gyakoriak a kijelölt szalonnasütő-helyek.) A tűzrakásra szánt hely környékéről kb. 1 méteres körben távolítsuk el a száraz avart, majd vájjunk egy kb. arasznyi mély gödröt, ennek szélére rakjuk a gallyakat, fadarabokat, amiket majd meggyújtunk. Ha ezek leégtek, a parazsat bekotorjuk á gödörbe, és a nyársakat fölé tartva, lassú forgatással megsütjük a felszúrt anyagokat. A gödör szélére szúrha­tunk 1-1 villás ágat, az erre támasztott nyársat könnyebb forgatni. A parazsat pedig azért célszerű a gödörbe húz­ni, mert így tovább izzik. A nyársakat mindig zöld ágakból faragjuk, ezek megpörkölődnek, de nem kapnak lángra, mint a száraz fából készített nyársak.

A sütés befejezése után – még ha látszólag ki is aludt már a tűz – minden esetben kotorjunk rá néhány ujjnyi földet, ezzel elejét vehetjük a tűz feléledésének és to­vábbterjedésének.

Nyári melegben – főleg hosszabb autótúrán – ne visel­jünk nejlon fehérneműt, pulóvert, ruhát, mert fokozottan izzadunk benne, a nedvességet nem szívja fel, bőrünk nem szellőzik. A habselyem és pamut fehérneműk, tri­kók, a vászon és karton a legjobb nyári viseletek.

Ha melegünk van, izzadunk, szervezetünk folyadék­veszteségére figyelmeztet a szomjúság! Ezt rendszerint hideg italokkal kívánjuk csillapítni, pedig a szomjúságot jobban oltja a forró tea vagy kávé. Az alkoholtartalmú ita­lok (sör, bor), ha pillanyatnyilag jól is esnek, csak fokoz­zák a hőérzékenységet, az édes üdítőitalok pedig még szomjasabbá tesznek. Legjobban a savanykás és keser­nyés italok: citromos tea, cukor nélküli limonádé, tonikké- szítmények üdítenek. Egy szeletke citrom vagy néhány szem savanykás gyümölcs is jól oltja a szomjúságot. Ha a tea forrázásakor néhány mentalevelet is tettünk hozzá, a tea még üdítőbb lesz.

günk, mit kell vinnünk, és akkor nem marad otthon a ke­nyér vagy a kés, és nem állunk ott a szalonnasütésnél gyufa nélkül.

Az állandóan szükséges felszerelési tárgyakat: evőeszközt, műanyag poharat, kulacsot, élelmiszeres dobozt stb. tartsuk egy sporttáskában, és esetenként egészítsük ki a szükséges tárgyakkal, az élelmiszerekkel. Nagyon jó szolgálatot tesznek a jól záródó és könnyű műanyag dobozok, amelyekbe sajtot, vajat, salátaféléket, gyümölcsöt, süteményt egyaránt csomagolhatunk.

Táborozáskor, kempingben kellemetlen meglepetést okozhat a hangyák megjelenése, főleg élelmiszereink vannak ilyenkor veszélyben. A védekezéshez nem elég, ha az élelmiszeres táskát, dobozt felakasztjuk, mert még egy spárgán is tömegesen felmásznak. Eredményesen védekezhetünk a hangyák ellen, ha pl. a sátor küszöbét, az élelmiszerestáskafülét vagy a helyet, ahová akasztjuk, fokhagymával vagy ecettel kenjük be. Ennek a szagát a hangyák nem bírják és messzire elkerülik.

Minden elővigyázatosság mellett is előfordulhat egy- egy darázs- vagy méhcsípés, amelynek a helye percek alatt megduzzad. Ennek elejét vehetjük, ha azonnal be­kenjük citromlével, esetleg ecettel. Autósoknál a mentő­dobozban levő jód is jó szolgálatot tesz. Vízparton, forrás közelében jó hatású, ha a csípés helyét néhány percre hideg vízbe mártjuk, vagy ahol lehetőség van rá, vizet fo­lyatunk rá.

Kempingezéskor, túrán vagy a hétvégi házban na­gyon jó szolgálatot tesz a fólia. A fóliába csomagolt élel­miszerek tovább megőrzik frisseség ükét, a kenyér és a péksütemény napokig friss marad, a sajt nem szárad ki, a darált kávé aromája nem illan el. Vihetünk magunkkal tú­rára vagy kempingbe – hétvégi házba – kész- és félkész ételeket, kivert és fűszerezett hússzeleteket, melyeket fó­liába csomagolva előzőleg jól lehűtöttünk. Ezeket aztán parázson is megsüthetjük vagy átmelegíthetjük. Ilyen al­kalmakra leghelyesebb egyszemélyes csomagokat ké­szíteni, és akkor a fólia egyben tányérként is szolgálhat.

Hegyvidéki üdüléshez feltétlenül vigyünk jó erős, ké­nyelmes cipőt, amely nagyobb’sétákra, túrákra is alkal­mas. Szandál – főleg magas sarkú – ilyen célra nem felel meg, már nemegyszer okozott bokarándulást, ficamot…

A hegyek között nyáron is hűvösek az esték, így jól jön a hosszúnadrág, a tréningruha, a pulóver – azaz a meleg holmi.

TARTALOM

BEVEZETŐ [5]

A KONYHA [7]

A SÜTÉS-FŐZÉS FORTÉLYAI [ 10] MENTSÜK, AMI MENTHETŐ! [30] MARADÉKOK HASZNOSÍTÁSA [34] TAKARÍTÁS, LAKÁSKARBANTARTÁS [37] RUHÁNK, CIPŐNK ÁPOLÁSA [51] SZABADIDŐ, KIRÁNDULÁS [65]

KÉSZÍTETTE A SZEKSZÁRDI NYOMDA

SZEKSZÁRD

FELELŐS VEZETŐ

BENIZS SÁNDOR IGAZGATÓ

A KÖTETET SZERKESZTETTE FARKAS MÁRIA

A BORÍTÓT TERVEZTE

BERECZKI GÁBOR

TERJEDELME 3,3 (A/5) ÍV

	r ■ 57,- Ft e • v . • 5 ‘• • • • • * Háztartási tanácsok r
•• . * • •
	• • * Hogyan csináljam ? IMií tegyek ? A receptjeiről, tartósítási tanácsairól a háziasszonyok körében jól ismert Pelle Józsefné ezúttal a háztartásvezetés apró fortélyaiba, titkaiba avat be bennünket Mit tegyünk, ha elsóztuk az ételt, megégettük a húst vagy a süteményt, mihez kezdjünk a maradékokkal? Hogyan távolítsuk el az abroszból, a ruhákból a makacs foltokat? A kényes anyagokat miként vasaljuk, hogy ne < károsodjanak? Hogyan könnyíthetjük meg a takarítás, a festés-meszelés nehéz munkáját? Mit vigyünk magunkkal hétvégi túrákra, kempingbe? Apró gondok ezek, mégis megkeseríthetik életünket, ha nem találunk rájuk gyors megoldást Pelle Józsefné több évtized alatt összegyűjtött tapasztalatai, tanácsai mind a kezdő, mind a gyakorlott háziasszonyok számára komoly segítséget jelentenek a takarékos, gazdaságos háztartásvezetéshez, a bosszantó napi problémák megoldásához.